Csólyospálos túra a Földtani Feltárás Természetvédelmi Területen

Csólyospálosi Földtani Feltárás TT - Varangykő tanösvény

Hogyan keletkezhetett ez az – Alfölddel kapcsolatos eddigi ismereteinktől gyökeresen különböző – képződmény?
A Duna-Tisza közi Homokhátság felszínét változatos formájú, helyenként több méter magasságú homokbuckák, lösszel fedett területek jellemzik. A közöttük található mélyedésekben kialakult időszakos vízállások – semlyékek, ki-kiszáradó rétek – az édesvízi karbonát képződés helyeinek őrzői. A Duna-Tisza közének állandó és időszakos szikes tavaiban a jégkorszak végétől, a holocén időszak kezdetétől karbonátos üledékképződés indult el, amely folyamat az intenzívebb emberi megtelepedéshez kötődő, növekvő foszfát/foszforterheléssel a bronzkorban, – megközelítőleg 3500 évvel ezelőtt – leállt, de a képződéséhez szükséges feltételek megléte esetén néhány helyen még ma is folytatódik. Képződéséhez kedvező viszonyokat a nyári csapadékszegénység, a sekély, ingadozó vízszint, a jelentős párolgás és a tavak vizének kémiai összetétele adja. A homokbuckák közötti mélyebb fekvésű területeken, ahol a talajvízszint (akár éghajlati okokból, akár vízrendezés hatására) tartósan és nagymértékben csökken, ott tó már nem maradhat fönn, jobbára csak rövidebb időtartamú tavaszi vízborítottság alakulhat ki. Az ilyen kisvizek a semlyékek. Fenékszintjükben a korábban keletkezett dolomitiszap a talajvíz-ingadozás zónájába kerül, ezért az üledék folyadéktartalma is erősen ingadozó, összmennyisége lecsökken. Ilyen geokémiai körülmények között megindul a dolomitiszap póruskitöltése. A kalcitkristályok beépülése eredményeként végbe megy a kemény karbonát-kőzetté szerveződése: vagyis a darázskő kialakulása.

A Csólyospálosi réti mészkő- és dolomit-feltárás nemcsak geológiai és természetvédelmi, hanem jelentős kultúrtörténeti értéket is képvisel, hiszen egy évszázadokon át művelt népi foglalatosság: a kővágás (tehát a Duna-Tisza közi kőbányászat) emlékhelye.

A szilárd építőkőzeteket gyakorlatilag nélkülöző – és a hegyvidéki bányaterületektől is igencsak távol fekvő – Duna-Tisza közén az Árpád-kor óta folyamatosan bányászták a darázskövet.

A Csólyospálosi földtani feltárás Természetvédelmi Területen látható építmények

Szerkezeti és formai kialakításuk főként a Duna-Tisza Közi pásztorépítmények, a népi építészet hagyományaira támaszkodik. Anyagaik természetes anyagok, a nád, a vessző, a fa.

Fogadó kapu. Stilizált kapuoszlop és galambdúc.

A kapuoszlop jelképes, faragással díszített. A galambdúc nem jellegzetes pásztorépítmény, de a tanyavilághoz hozzátartozott. Kapuszárnyak nem készültek, csak a bejárat került megjelölésre.

Vasaló. Szél és eső elleni védelem céljából készült.

Hasonló volt régen a pásztor lakása, konyhája, de ebben őrizték ruhájukat is. Nádból készült, fala kissé befelé hajlik, de felül nem záródik. Alaprajza körte alakú. A bejárattal szemben a számadó nagyobb, jobbról a bojtárok kisebb ládái sorakoztak. Középen az ételfőzéshez szabad tűz égett.

Kontyos kunyhó. Itt a szél, az eső vagy a tűző nap elleni védelemre készült.

Kör alaprajzú, nádból készített ideiglenes építmény, egykoron a pásztorok hajléka volt. A nádkévéket kúpalakban állították az árokba, földdel körültaposták és a kontyos kunyhó derekán körülkorcolták, a nádkévék csúcsát szalmából sodrott kötéllel körülcsavarták. A konty a kunyhó körülcsavart csúcsa és a nádbuga.

Fogadóhely. A látogatók fogadására, szél elleni védelemre és kiselőadások tartásának helyszínéül szolgál.

A hagyományos anyag és technika felhasználásával egy nem hagyományos organikus forma mintegy betereli a vendégeket, majd óvja a széltől, naptól és vizuálisan is lehatárolja a fogadóteret, de egyúttal nyitott is.

Madárfigyelő faragott madárral. A madarak zavarásmentes megfigyelését szolgálja, a látogatók szemmagassága szerint differenciált kukucskáló nyílásokkal a vesszőfonatban.

Kialakítása a vesszőfonatos cserény mintáját követi, de a dorongfák (a költöztethető elemekből készült cserénnyel ellentétben) az egyhelyben maradást biztosítják. A vesszőfonást kerítéseknél, a paticsfal vázának készítésénél, és használati eszközök készítésénél (kosarak, kasok, varsák, stb.) is alkalmazzák. A faragott madár bíbicet formál.

Kőbemutató. A területen található kifejtett kövek bemutatását, védelmét szolgálja.

Szerkezetileg a népi építészeti hagyományokat követve faszerkezetű oszlopokat keresztirányban csapolással kötőgerendák fogják össze. Ezekre hosszirányban háromszelemenes fedélszék készült. A nádfedésű tető túlnyújtott eresze is a hagyományokat követi.

Látófa. A terület nyitott része felé kilátással, a hagyományok szerinti megfigyelőhely.

Az alföldi pásztorok őr- vagy állófája egy 5–7 méter magas, lecsonkolt ágas fa volt többféle célra. Az erre felmászó pásztor innen adott jelet a messze legeltető társának, innen figyelte a jószág mozgását. Erre akasztották a tarisznyáikat is. Régebben olyan jelnek is tekintették, amivel a számadó kijelölte kizárólagos legeltetetési területét.

A feltárás Csólyospálos településtől ÉK-re, a temetővel szemben lévő dűlőúton közelíthető meg.