MÜPA mozi 2021. Online jegyvásárlás

Müpa Mozi Vetítések 2021

Very British – Szatírák és groteszkek

Úriemberek (The Gentlemen; 2019)
OKTÓBER 25. HÉTFŐ, 19:00

Guy Ritchie-től mindenki azt várja, hogy „ricsis” legyen. Hogy minden filmjében ott kísértsen A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső, vagy éppen a Blöff. Csakhogy a Blöff óta két évtizednyit változott a világ. Annak idején kedélyesen göcögtünk az al- és félvilág mesterkedésein abban a boldog tudatban, hogy mindez elég távol van békés polgári életünktől. Ez a törvényen kívüliek világa. Az Úriemberek elegánsabb és nyugtalanítóbb: a bűn itt a törvény felett állók úri passziója.

A kritikusok vegyesen fogadták a filmet. Talán csak abban értettek egyet, hogy a színészi alakítások - Matthew McConaughey, Charlie Hunnam, Henry Golding, Michelle Dockery, Jeremy Strong, Colin Farrell és Hugh Grant - kiemelkedőek. Volt, aki úgy gondolta, Guy Ritchie nem mond semmi újat, volt, aki éppen a régi filmjeit sírta vissza. Kétségtelen, hogy ebben a filmben is felvonul a szokásos menazséria: az Agy, a Bunyós, a Kínai, a Zsidó, a Lord, az Orosz… Csakhogy már nem a lent lévők történetét látjuk. A két Amerikából érkezett nagymenő - Mickey és Matthew - rangos egyetemeken végzett. A bűnsegédi bűnrészesek között angol arisztokraták, orosz oligarchák tűnnek fel. Az átverések, brutalitások és válogatott cselszövések mögött felsejlik egy másfajta Nagy-Britannia képe. Az Úriemberek olykor átfordul gyilkos szatírába. Vagy éppen öniróniába, hiszen a történetet egy nyomozó újságíró forgatókönyvként tárja elénk. És rajta keresztül megmutatkozik a média természete is. Egy pillanatra talán el is gondolkodunk: vajon a hírgépezet nem vált-e napjainkra a showbiz megkülönböztethetetlen részéve? Vicces, de fölöttébb elgondolkodtató film. Érdemes róla beszélgetni.

Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

120 éves a magyar film

2021. november 8. hétfő 19:00 - 23:00
A tolonc (1914)
Rendező: Kertész Mihály

Nem sok maradt ránk a magyar némafilmekből. A Kertész Mihály rendezte A tolonc is külföldről került vissza hozzánk. És így legalább megismerhetjük Jászai Mari színművészetét, hiszen ez az egyetlen fennmaradt film, amelyben játszik. Bár ezt mai szemmel nem könnyű megítélni. Egyrészt azért, mert a némafilm annak idején más filmnyelvet beszélt, másrészt pedig azért, mert egy évszázada még a színjátszás is egészen más volt. Talán ezért is különleges élmény, amikor Jászai drámai jelenléte leugrik a vászonról.

A tolonc izgalmas, gazdag film. És tényleg film, ugyanis az alapjául szolgáló népszínművet a látványos külső felvételekkel (Kolozsvár, Torockó, Tordai-hasadék) kiemeli a díszletek világából. Valóságos tereket teremt. Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy meghatározó forrása a színpad. A film producere, Janovics Jenő a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója volt. Fölöttébb bölcs gondolat volt részéről, hogy a színház adottságait használta fel az erdélyi némafilm megteremtéséhez. Hiszen a színházban remek színészek vannak, a díszletek, a kellékek, a kosztümök elkészítése sem okoz gondot. Ezek a lehetőségek is hozzájárultak ahhoz, hogy a Proja filmgyárából olyan rendezők induljanak útnak, mint Kertész Mihály vagy Korda Sándor. Gyakran hivatkozunk azokra a producerekre, akik magyarként Hollywood megteremtői voltak, de keveset beszélünk Janovics Jenőről, aki a magyar filmgyártás úttörője volt. Most itt a lehetőség.
Amúgy meg nem árt tudni, hogy a film nem ilyen állapotban keveredett haza. Restaurálása, digitalizálása nehéz és nagyon alapos munkát igényelt, hiszen arra törekedtek, hogy a film a lehető leghitelesebben mutassa 1914-es képét - a jelenetek színezését is beleértve. A filmzene viszont új. Pacsay Attilának a filmhez 2014-ben szerzett zenéje rendkívül érzékenyen működik együtt a filmmel.

A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

2021. november 22. hétfő 19:00 - 23:00
Az utolsó éjszaka (1917)
Rendező: Janovics Jenő

Amikor a két világháború közötti magyar filmről beszélgetünk, többnyire a könnyedebb műfajú alkotásokra gondolunk: vígjátékokra, bohózatokra, szatírákra. Nem alaptalanul. A hangosfilm korában kevés dráma született. De a magyar némafilm a kevés fennmaradt alkotás és a dokumentumok tanúsága szerint a legkevésbé sem idegenkedett a drámától. Janovics Jenő filmgyárában íróként, producerként, rendezőként is jegyzett komoly drámai műveket. És ezek sikeresek voltak. Olyannyira, hogy Janovics a jegybevételből támogatta az általa vezetett színház munkáját.

Az utolsó éjszaka, amelynek töredékesen fennmaradt kópiája külföldről tért haza, súlyos dráma. Vágy, megcsalás, bűn és bűnhődés története. Hősnője az egykor sikeres színésznő, Gitta, aki férjhez ment egy földbirtokoshoz, de hiába a szerető férj és a gyerek, nem tud ellenállni a színpad és egy szélhámos férfiú csábításának. Dráma. Elhagyja a családját, a csábító pedig a legdurvábban kihasználja. A néző pedig elgondolkodik: van-e ebből kiút, visszaút? Ne feledjük, még mindig a némafilm korában járunk. (Csak mellékesen: Janovics filmstúdiója fennállásának öt éve alatt hatvanöt némafilmet készített.) A dialóg a feliratokra korlátozódik, tehát a színészi játéknak kell megjelenítenie ezeket a nem túl egyszerű lelki állapotokat, fordulatokat. De a színészek évről-évre jobban értik a mozgókép lényegét. Finomodnak a szélsőséges gesztusok, a színpadi smink lassan átalakul filmes sminkké. Az utolsó éjszaka két remek alakításra épül. Gittát, a színésznőt Berky Lili alakítja, a csábító Vándorit pedig Fekete Mihály - kiemelkedően. Janovics Jenő remekül elegyíti a drámai pillanatokat a néző számára vonzó látvánnyal: színházi/orfeumi táncjelenet, amelyben Gitta férfiruhában is táncol, s ez a nadrágszerep még a drámával is összefonódik, vagy egy kis autós üldözés… A szerelmi légyottnak induló jelenet feszültségéről nem is szólva. De ezt nem szabad lelőni.

A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

2021. december 13. hétfő 19:00 - 23:00
Hyppolit, a lakáj (1931)
Rendező: Székely István 

Fogadjunk, hogy senki nem emlékszik a Hyppolit, a lakáj első öt percére! Pedig a Zágon István színműve alapján Nóti Károly alkotta forgatókönyv megadja a film talán legfontosabb korabeli olvasatát. Mit jelent vállalkozónak lenni a harmincas évek kezdetén Magyarországon? Hogyan találkozik a hagyomány a modernitással? És miként is ütköznek a nagyon különböző identitások a honi polgárosodás meghatározó korszakában? Persze bocsánatos bűn, ha valaki azért leginkább a kacagtató párbeszédekre és Eisemann Mihály örökzöldjeire emlékszik belőle.

Ha lemondunk az édesbús nosztalgiáról, a boldog, göcögő belefeledkezésről, döbbenten észlelhetjük, hogy Székely István most kilencven esztendős filmje tele van ma is érvényes gondolatokkal. A Hyppolit ugyanis nem bohózat, hanem szatíra, még ha a szatírában elvárható túlzások nem is lépik át a fantasztikum határát. Pusztán annyi történik, hogy az események botrányossá sűrűsödnek. Képmutatás, hazugságok, korrupció, úrhatnámság. Van itt minden. És minden szögletben apró utalások. Hogy érezzük, még nem szabadultunk meg egészen az 1929-es világválságtól. Meg hogy a koncessziók sorsa furcsa dolgokon múlik. Apró jelzések, hogy senki nincs a helyén, hogy senki nem vállal felelősséget a tetteiért. Kivéve a grófékat megjárt lakájt, Hyppolitot - Csortos Gyula parádés alakításában. Kétségtelen, hogy Hyppolit kicsit merev, és megpróbálja az arisztokraták szokásaiba, modorosságaiba terelgetni az újsütetű nagypolgár, a hirtelen meggazdagodott szállítási vállalkozó, Schneider Mátyás (Kabos Gyula) családját. Talán úgy gondolja, mi másra vágyhatnának. Különös módon mégis ő az, aki kibogozza az összekuszálódott szálakat, a maga módján helyére teszi a kizökkent világot. És a végén furcsa mosollyal nyugtázza, hogy az emberi minőség nem azon múlik, hogy valaki hagymával fogyasztja-e a hagymát.

A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Forrás: Szervezők