Régizene Fesztivál MÜPA 2019. Online jegyvásárlás

Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin

2019. MÁRCIUS 1. PÉNTEK, 19:30

Az egyházi kantáta szertartásba illeszkedő műfaj, keletkezése, fejlődése szorosan összefügg a lutheránus vallásgyakorlattal. Persze az idő ezeken a műveken is elvégezte a maga munkáját: a modern hangversenyélet kialakulásakor Bach egyházi kantátái a koncerttermi gyakorlat részévé váltak, mégsem szabad elfeledkeznünk eredeti funkciójukról, mert magukat a darabokat és a keletkezésük mögött meghúzódó célt csak akkor érthetjük meg, ha ez is tudatosul bennünk. Az egyházi kantáta a művészet eszközeivel kívánta segíteni a hívek lelki életét: a zene az önvizsgálatot, a reményt vagy a bűnbánatot erősítette és mélyítette el a maga lélekbe hatoló szépségével és igazságával.

Erre is gondolhatunk, amikor a kiváló német bariton, Michael Volle és nagy múltú partnere, az Akademie für Alte Musik Berlin rendkívül tudatosan felépített, kizárólag Bach-kantátákból (és egy motettából) álló műsorát hallgatjuk. Természetesen az is elég, ha csak az énekes hangjában gyönyörködünk. Volle különlegesen sokoldalú művész, operaénekes, akinek repertoárja Don Giovannitól Golaud-ig, Wotantól Wozzeckig terjed, s aki pályája során olyan karmesterekkel szerepelt együtt, mint Wolfgang Sawallisch és Seiji Ozawa, Helmuth Rilling és Philippe Herreweghe. Mostani partnere a nemzetközi régizenei élet egyik legjelentősebb együttese: berlini „Akamus” fennállásának harminchat éve alatt mindent eljátszott, amit a régizene világában el lehet, a legnagyobb szólistákkal és karmesterekkel működve együtt Cecilia Bartolitól René Jacobsig.

Műsor:

J. S. Bach: Ich hatte viel Bekümmernis - Sinfonia a kantátából, BWV 21
J. S. Bach: Ich habe genug - kantáta, BWV 82
J. S. Bach: Am Abend aber desselbigen Sabbats - Sinfonia a kantátából, BWV 42
J. S. Bach: Der Friede sei mit Dir - kantáta, BWV 158
J. S. Bach: Der Geist hilft meiner Schwachheit auf - motetta, BWV 226
J. S. Bach: Gott soll allein mein Herze haben - Sinfonia a kantátából, BWV 169
J. S. Bach: Ich will den Kreuzstab gerne tragen - kantáta, BWV 56

La Chapelle Rhénane

2019. MÁRCIUS 7. CSÜTÖRTÖK, 19:30

Ezen a hangversenyen olyan zeneszerzővel ismerkedhet a közönség, akinek művei mindmáig fájón hiányoznak a magyar régizenei hangversenyélet repertoárjából. Holott a Bach előtti korszak egyik legnagyobbjáról van szó, a barokk zene legfontosabb zeneszerzőinek egyikéről.

Tekinthetjük akár jelképesnek is, Hogy Heinrich Schütz (1585-1672) éppen száz évvel Johann Sebastian Bach előtt született: úgy tartják, a Bachot megelőző korban ő volt a legfontosabb német komponista. Művészi fejlődésének fontos mozzanata, hogy zenéje nem maradt tisztán német, ehelyett befogadott egy idegen hatást, amely jelentősen gazdagította. Schütz ugyanis fiatalon - 1609 és 1612 között - hosszabb itáliai tanulmányúton járt, s ennek során Velencében a kor egyik jelentős zeneszerzője, Giovanni Gabrieli (1554/57-1612) tanítványa volt. Tőle tanulta meg a Szent Márk-templom zeneszerzőire jellemző, úgynevezett kétkórusos technikát, egy jellegzetes „felelgetős” (antifonális) komponálási módot, amelyet aztán műveiben is kamatoztatott.

Dávid zsoltárai (Psalmen Davids) című nagyszabású sorozata életművének egyik fontos fejezete. Nem sokkal itáliai tanulmányait követően, 1619-ben keletkezett, s így még frissen és erőteljesen mutatja a külhonban elsajátítottak hatását.

A 2001-ben Benoît Haller által Strasbourgban alapított régizenei együttes, a La Chapelle Rhénan eddig főként Bach, Buxtehude, Samuel Capricornus és Schütz műveit játszotta, a Dávid zsoltáraiból lemezfelvételt is készítettek. A koncerten tehát avatott tolmács segítségével ismerhetjük meg az olaszos és németes barokk zene stíluskeveredésének egyedülállóan szép dokumentumát.

Műsor:
Schütz: Dávid zsoltárai

Kelemen Barnabás és barátai / RÉGIZENE FESZTIVÁL

2019. MÁRCIUS 8. PÉNTEK, 19:30

A Kossuth-díjas hegedűművész barátaival Bach két Brandenburgi versenye és a Musikalisches Opfer részletei mellett a francia hegedűiskola megteremtőjeként számon tartott Leclair egyik hegedűversenyét és Haydn kettősversenyét is megszólaltatja - ez utóbbit a régizene elismert szakértője, Spányi Miklós társaságában.

Johann Sebastian Bach hat műből álló gyűjteményt állított össze a brandenburgi őrgróf számára, amelyet 1721-ben díszes bőrkötésben, cirkalmas ajánló szöveggel küldött el neki Köthenből. A hármas számmal jelölt darabot a sorozat legkorábban keletkezett műveként tartják számon, mivel az akkor már archaikusnak számító concerto-elvet alkalmazta: a tíz szólamra osztott vonóskarban nincsenek kiemelt szólóhangszerek. Csupa vonós jellemzi a hatos számmal jelölt kompozíciót is, köztük ott a ma már csak a historikus előadói gyakorlatban alkalmazott két-két viola da braccio és viola da gamba. A versenyművek Bach Köthenben karmesterként töltött évei alatt készültek.

A Musikalisches Opfer megszületése annak köszönhető, hogy Bachnak a kiváló muzsikus Nagy Frigyes porosz király előtt tanúbizonyságot kellett adnia rögtönzési képességeiről és ellenponttan-tudásáról. Így jött létre a két fúgából (ricercarból), tíz kánonból és egy négytételes triószonátából álló, fenséges kompozíció.

Jean-Marie Leclair barokk hegedűs és zeneszerző, akit mindkét minőségében újítóként emleget az utókor, 1740 körül írta opus 10-es számmal jelölt hat hegedűversenyét, életének abban a szakaszában, amelyben Orange hercegnője - Händel korábbi tanítványa - alkalmazta. A sorozat utolsó darabja a g-moll koncert. Leclair különös ismertetőjeleként jegyzik, hogy könnyedén építette műveibe az akkori Európa valamennyi stílusát.

Mielőtt az Esterházy-hercegek szolgálatába állt, Haydn megírt néhány művet csembalóra és orgonára, s ezeket egyszerű vonószenekari kísérettel látta el. A zeneszerző későbbi sógornője, Therese Keller klarissza rendbe vonulása alkalmából 1756-ra datált C-dúr concertója mellé illesztette azt az F-dúr versenyművét, amelyet idős korában szeretett meg különösen, s amelyben - tekintélyes terjedelmének is köszönhetően - a második tételben még egy cadenza is helyet kap.

A hangverseny arra is alkalmat Kelemen Barnabásnak, hogy bemutassa 1771-ben készült, Januarius Gagliano-féle barokk hegedűjét, amely nemrégiben került birtokába.

Műsor:

J. S. Bach: VI. Brandenburgi verseny, BWV 1051
Leclair: g-moll hegedűverseny, op. 10, No. 6
J. S. Bach: Musikalisches Opfer, BWV 1079 - részletek
Haydn: F-dúr verseny hegedűre és csembalóra, HOB. XVIII:6
J. S. Bach: III. Brandenburgi verseny, BWV 1048

hegedű: Kelemen Barnabás, Tóth Mónika, Posvanecz Éva
hegedű, brácsa: Kokas Katalin, Dmitrij Szmirnov
brácsa: Maxim Riszanov
cselló: Rohmann Ditta, Kokas Dóra, Máté Balázs
nagybőgő: Szilágyi Attila
csembaló: Spányi Miklós, Dinyés Soma

Václav Luks és a Collegium 1704

2019. MÁRCIUS 9. SZOMBAT, 19:30

Előfordult néhányszor a zenetörténetben, hogy egy művet kezdetben nem kedvelt a közönség, később azonban ugyanez a kompozíció nagyon is népszerűvé vált. Az már valamivel ritkább jelenség, hogy az utóbb kialakult népszerűség oka ugyanaz, mint ami kezdetben az elutasítás hátterében meghúzódott.

Georg Friedrich Händel 1738 őszén írta Izrael Egyiptomban című bibliai oratóriumát - a szöveget a Messiás librettistája, Charles Jennens állította össze. A londoni King's Theatre-ben 1739 áprilisában lezajlott ősbemutató közönsége a művet nem fogadta igazán lelkesen, éspedig azért, mert nem voltak hozzászokva olyan hosszú és meghatározó jelentőségű kórusrészekhez, amilyeneket ez a darab tartalmaz. A 19. században viszont rendkívül kedveltté vált Händel alkotása, s mint a történészek feljegyezték, éppen a kórus jelentős szerepe miatt. Mit gondoljunk erről? Händel, a barokk szerző megelőzte korát, és előre megsejtett valamit a romantikus korszak közönségének monumentalitás-igényéből?

A Müpa igazi nemzetközi produkciót kínál. A szólisták közül a szoprán, Hannah Morrison Hollandiában született, a férfialt, Benno Schachtner német, a tenor Krystian Adam lengyel. Ami pedig a koncerten fellépő zenekart, kórust és karmesterüket illeti, a Collegium 1704 elnevezésű vokális és instrumentális műhelyt a cseh karmester, csembalista és kürtös, Václav Luks alapította honfitársaival szövetkezve 1991-ben, miután korábban az Akademie für Alte Musik Berlin kürtszólistájaként szerzett értékes tapasztalatokat. A Collegium 1704 a barokk repertoárra specializálódott, azon belül is mindenekelőtt Bach, Händel és a cseh Zelenka műveire. Az Izrael Egyiptomban megszólaltatásakor tehát számukra otthonos területen mozognak.

Műsor:
Händel: Izrael Egyiptomban, HWV 54

Szólisták:

szoprán I.: Hannah Morrison
férfialt: Benno Schachtner
tenor: Krystian Adam

Közreműködők:

szoprán II.: Helena Hozová
basszus I.: Tomáš Král
basszus II.: Jaromír Nosek

Montéclair: Jephté

2019. MÁRCIUS 11. HÉTFŐ, 19:00

Jefte alakját az ószövetségi Bírák Könyvéből ismerjük. Ha a történet zenei feldolgozásáról esik szó, a zenehallgatók korábban mindig Carissimi vagy Händel oratóriumára gondoltak. A koncert alkalmat kínál arra, hogy megismerjünk egy másik megzenésítést, amely Carissimi Jephtájánál nyolc évtizeddel későbbi, Händelénél két évtizeddel korábbi.

Vashegyi György és a Versailles-i Barokk Zenei Központ együttműködését eddig is a kallódó zenei kincsek felfedezésének törekvése jellemezte. Ilyen, Magyarországon nem ismert érték Michel Pignolet de Montéclair (1667-1737) 1732-ben keletkezett tragédie en musique-ja, a prológból és öt felvonásból álló Jephté, amely az első bibliai tárgyú francia operaként vonult be a zenetörténetbe. Montéclairt, a kiváló zeneszerzőt és tanárt, a barokk forma és hangszerelés egyik megújítóját Magyarországon nem játsszák, érdemes tehát megismernünk a Jephtét, amelynek érdekessége, hogy Simon-Joseph Pellegrin librettója (akárcsak Händel esetében Thomas Morellé) a bibliai tragikus vég helyett boldog befejezéssel zárul: Montéclair operájában Jephtének, aki az ammoniták ellen harcoló Izráelt vezeti, fogadalma ellenére végül nem kell feláldoznia egyetlen lányát. A harc kezdete előtt segítséget kérve fohászkodó Jephté ugyanis felajánlja Istennek, hogy ha győzelemre segíti, feláldozza az első lényt, akit a győzelmet követően kilépni lát házából. Ez nem más, mint egyetlen lánya, Iphise - aki a librettó szerint ráadásul titokban az ellenséges Ammonba szerelmes. (Ez a mozzanat nem szerepel a bibliában, szövegkönyvírói lelemény.) Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus élén fellépő szólisták vokális világklasszisok.

Vezényel: Vashegyi György

Szereplők:

Jephté: Tassis Christoyannis
Iphise: Chantal Santon-Jeffery
Az Igazság / Almasie: Judith Van Wanroij
Phinée: Thomas Dolié
Ammon: N. N.
Terpszikhoré / Vénusz / Egy lakos / Egy izraelita / Élise / Egy pásztorlány: Katia Vellétaz
Abdon / Egy izraelita: Clément Debieuvre
Apolló / Abner / Egy lakos: Lisandro Abadie

Közreműködők: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar