Rezi vártúra 2018

XXXI. Rezi Vártúra 2018

Időpont: 2018. május 12.

A túra 09.00-tól a rezi Általános Iskola elől indul és a túrához regisztrálni 10.30-ig lehet!

A menetlevelek átvétele után a csoportokat, egyéni részt vevőket 5 percenként indítjuk, akik a kijelölt útvonal állomásain szellemi és ügyességi feladatok megoldására adott pontszámokkal jutnak tovább.

A túra útvonala az új tanösvény útvonalán vezet, melyhez tájékoztatást az indítóállomáson kapnak a résztvevők!

Eredményhirdetés: 14.00-kor a Várkertben!

Rezi vára

KÉSZÍTETTE: LANCZ ILDIKÓ

3.1. Rezi vára a Meleg-hegy 418 m magas dolomitgerincén áll. Helyén a vaskorban egy erődített telep volt. Elsőként egy 1236-os dokumentumban említik Rezi községet zalai várföld néven. Majd egy 1255-ös feljegyzésben várjobbágyok földjeként tűnik fel.

A vár valószínűleg a tatárjárás után épült fel, Károly Róbert uralma alatt. A legrégebbi részét alkotó úgynevezett lakótornyot Zlandus veszprémi püspök parancsára alakították ki.

A hegyről látni lehetett Tátika és Sümeg várát, Szent György-hegyet, Gulácsot és Badacsonyt egyaránt, így a kétemeletes torony, mely Tátika alsó váraként szolgált megfigyelési célokra kitűnően alkalmas volt.

Ekkor még nem rendelkezett külön, önálló névvel, tulajdonosai is megegyeztek Tátika váráéval.

3.2. Castrum Rezy, azaz Rezi vára néven először 1387-ben említik. Ekkor adományozta Nagy Lajos király a várat összes tartozékával együtt Lackffy István nádornak. A terület magába foglalta Keszthely mezővárost, valamint a nádor tulajdonába került Zsid (Várvölgy), Tomaj (Cserszegtomaj) és Falud (Gyenesdiás) is.

Ez idő alatt a várat kibővítették, a toronyhoz építettek egy udvart a déli rész lapos fennsíkján, melynek falai kb. 3 m magasak voltak.

Az udvar előtt mély árkot húzattak, a lakótorony ajtaja előtt pedig kifalazott farkasvermet alakítottak ki. A vár így komoly, önálló erőddé vált és méltán viselhette a Castrum Rezy nevet.

A nádor lefejeztetése után 1397-től a vár királyi tulajdonba került, majd Zsigmond Eberhard zágrábi püspöknek ajándékozta, jutalmul a horvátországi felkelés idején tanúsított rendkívüli szolgálataiért. A püspök halála után ismét visszakerült a királyhoz, aki örökös pénzzavarai miatt 1421-ben elzálogosította, így a vár Medvei család birtokába került. Az ő várnagyaik azonban jogtalanságot követtek el a környék lakói, nevezetesen Szántó mezőváros ellen.

Alig értesült erről Zsigmond király, 1423. novemberében máris utasította Gersei Pethő János zala megyei főispánt, hogy szolgáltasson igazságot. Mikor Medvei Rudolf 1433-ban lemondott Rezi vára minden nemű jogáról, a király Gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta azt. E család tagjai évszázadokon át zavartalanul birtokolták. Az ő uralmuk alatt nagyobbították és erősítették meg a 3 m magas fallal keretezett udvarrészt, amely még a Lackffyak idején épült. Erre azért volt szükség, mert az alacsony fal sok helyen sérült, néhol szinte a földig le lett rombolva. Mindez egy olyan várostromnak tulajdonítható, amelyről sajnos nem maradt írásos feljegyzés. Valószínű azonban, hogy a XV. század végén, amikor Miksa hadai Székesfehérvárt ostromolták, majd a Balaton felvidék jó része is behódolt – Veszprém, Sümeg és Tihany vára is elesett -, Miksa németjei elfoglalták Rezi várát is.

A károk kijavításakor szerencsére nem bontották le a régi falakat, hanem valamivel vékonyabb, új falat raktak a régi falfelületekre. Ekkor már kb. 6 m magas védőfal vette körül a vár udvarát. Az új falat már úgy képezték ki, hogy a fal koronájában 1 m magas védőoromzatokat hagytak a védők számára.

3.3. A gyászos mohácsi csatavesztés 1526-ban megnyitotta az országot a török hadak előtt. 1541-ben Buda elfoglalásával az ország egy része tényleges török fennhatóság alá került.

Ettől az időponttól kezdve állandó török támadások színhelye lett a vidék, így Rezi vára is fontos szerepet kapott az ország és a környékbeli lakosok védelmében.

1555-ben a király elrendelte, hogy a vártulajdonosok kötelesek váraik erődítéséről gondoskodni. Ekkor Rezi várát is újból megerősítették. Az 1554. évi török roham, amely a Balaton felvidéket végig rombolta, bebizonyította, hogy valóban szükség van az éberségre. Az új várépítkezési szakasz idején kb. 3 m-rel magasították meg az udvar falát, így már egy 9 m magas védőfal keletkezett. A fal tetején védőoromzat húzódott körbe, a keleti fal belső részén pedig úgynevezett gyilokjárókat alakítottak ki. Ez a védőfolyosó egy olyan gerenda és deszka ácsolat volt, amelyről a vár védői a magasból is tüzelhettek a támadókra, és megakadályozhatták őket a falak megmászásában is.

Rezi vár végleges képét Gersei Pethő János soproni ispán és királyi kapitány alakította ki.

Az említett várépítési munkálatok is az ő nevéhez fűződnek, amit az 1562. évi családi szerződés is bizonyít. A munkák során nemcsak a várudvar falát magasították meg, hanem több egymás mögötti fallal részekre is tagolták. A várat csak délről lehetett ostromolni. Északról, keletről és nyugatról meredek, nehezen megmászható sziklák védték. A dél felől jövő ostromnak pedig a várárok állta útját. Amennyiben az ostromlóknak mégis sikerült a falakig jutni, és a várba kerülni ott ezek az egymás mögött elhelyezett falak állták útjukat. A már említett szerződésben szerepel egy mondat, melyben a "hat kapu alatt" kifejezés a vár kapujára, valamint ezeknek a falaknak a kapuira vonatkozik. Feltételezések szerint a déli fennsíkon egy úgynevezett huszárvárat is létesítettek, ahol a vár lovassága állomásozott.

3.4. 1571-ben a Gersei Pethő család úgy határozott, hogy az eddigi 12 helyett csupán 5 darabontot tartanak fenn Rezi várában, hiszen komoly harci szerepe nem volt. A család anyagi hanyatlása után pedig fenntartása nagy gondot jelentett, ezért a várat sorsára hagyta. Egy 1592-ben kelt oklevélben már "dirutis castris Rezy", azaz rombadőlt Rezi várról olvashatunk.

Rezi vára ugyan soha nem volt török kézen, egy török kincstári adókönyvben mégis találkozunk nevével. E szerint évi 50 akcséval adózott. A környék jobbágyai ezzel akarták megvenni életüket és békességüket.

3.5. A XVI. század végétől kezdve Rezi várának nem volt többé katonai szerepe. A várhoz tartozó birtokok pedig 1729-ben a Gersei Pethők rokonára és jogutódjára a Festetics család tulajdonába kerültek át. A várrom 1741-ben került Festetics Kristóf birtokába, aki 1765-ben Rezi és Tátika tartozékaiból hitbizományt hozott létre két fia részére, mely jóváhagyására 1788-ban került sor. A vár 1954-ig a Festeticsek tulajdonában maradt.

3.6. Mivel a vár kétszáz éven át elhanyagoltan állt, állapota folyamatosan romlott. Pár éve a még meglévő két fal egyike szinte teljesen leomlott. Ekkor tették meg az első lépéseket annak érdekében, hogy e történelmi műemlék a jövő nemzedék számára is fennmaradhasson.

E turisztikai látványosságra nemcsak a gyönyörű kilátás csalogatja az idelátogatókat, hanem a túrákra kiválóan alkalmas hegyi ösvények is. Ha az öregtoronyból az alatta lévő meredek , sziklás oldalon leereszkedünk, öt percnyi sétával elérjük a hegy gyomrában megbúvó Sikalikja barlangot , az egykori melegforrások feltörési helyét.

Egy sziklateraszon , igen jól elrejtve látható a barlang, két bejárati nyílásával. Az alsó eltömődött, a felső nyíláson át lehet bejutni.

Az ősember is lakott már benne a leletek szerint.

Dr. Darnay Béla a barlang első alapos átkutatója szerint az Őshévíz első feltörési helye a Meleg-hegyen volt, egykori kürtőjének maradványai láthatók a barlangoknál.

A legenda szerint Pethő Péter várúr idejében apadt el a forrás, aki zsugorisága miatt szegény betegeknek nem engedte meg a fürdőzést a csodás gyógyhatású vízben.

Miután kegyetlenül elutasított egy könyörgőt, szolgája a következő hírrel futott elébe: "Nagyuram! A forrás pezsegve, forrva nagy zúgással hirtelen roppant magasságba felszökkent, aztán visszaesett a mélységbe és eltűnt. A víznek többé semmi nyoma."

Állítólag ez vezetett a Pethő család anyagi hanyatlásához, akik nem csak az eddigi állandó jövedelemtől estek el, de az uraság aranypénze is mind kővé vált. Ezeket a lapos köveket láthatjuk ma is a vár körül.

Forrás: Rezi honlapja