A Seuso-kincs. Pannonia fénye állandó kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

Rendkívüli közlemény!
A Magyar Nemzeti Múzeum is bezár

Kedves Látogatóink!

2020. március 17-től a Magyar Nemzeti Múzeum és tagintézményei (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Levéltár, Esztergomi Vármúzeum, Balassa Bálint Múzeum, Babits Mihály Emlékház, sárospataki Rákóczi Múzeum, visegrádi Mátyás Király Múzeum, vajai Vay Ádám Muzeális Gyűjtemény, nyírbátori Báthori István Múzeum, balassagyarmati Palóc Múzeum, Villa Romana Baláca – Római kori villagazdaság és romkert, vértesszőlősi Régészeti Bemutatóhely) a járványügyi helyzetre való tekintettel határozatlan ideig zárva tartanak. 

A kiállítások újra nyitásáról időben értesítjük a közönséget.

Addig is kérjük barátainkat, látogatóinkat, közösségünket, hogy közösségi oldalainkon (Facebook , Instagram) és honlapunkon tájékozódjanak, élvezzék folyamatosan bővülő digitális tartalmainkat!

Bár ajtóink zárva tartanak, a múzeumi munka nem áll le.
A következő hetekben rendszeresen frissítjük a közönség számára is izgalmas adatbázisainkat (museumap, monguz, mnm régészet), valamint olyan új megoldásokat keresünk és osztunk meg, amelyekkel az online oktatást színesebbé és változatosabbá tehetjük. Kérjük, kövessék figyelemmel honlapunkat.

Vigyázzunk egymásra!

A kiállítás a leletegyüttes művészi értéke mellett a római korban képviselt értékével is foglalkozik, azaz segít meghatározni egykori tulajdonosának a társadalomban elfoglalt helyét, pozícionálja a késő római nemesfém tárgyakat tartalmazó kincsleletek sorában a Seuso-kincset és hangsúlyozza annak jelentőségét.

A SEUSO-KINCS - PANNONIA FÉNYE állandó kiállítás

Ezzel a kincs olyan modern, valamennyi műtárgyvédelmi követelménynek megfelelő kiállítótérbe kerül, amely az átalakítások ellenére is megőrzi a Pollack Mihály által tervezett klasszicista múzeumpalota jellegzetességeit. Ugyancsak ezen a napon veheti kézbe a közönség a kiállítással megegyező címet viselő gazdagon illusztrált Seuso-albumot is.

A Seuso-kincs. Pannonia fénye című kiállításon három elegáns térben csodálhatja meg a közönség a késő római császárkor egyik legértékesebb leletegyüttesét. A Magyar Nemzeti Múzeumban átadott új kiállítóterek a legkorszerűbb kiállítástechnikai és műtárgyvédelmi eszközökkel büszkélkedhetnek, miközben az átalakítás során a műemlékvédelmi szempontok is messzemenően érvényesültek.  A megújult impozáns terek kiemelik a Seuso-kincs egyedi művészi értékét, a megújult kurátori koncepció pedig abban segíti a 21. század látogatóit, hogy dekódolják a kincs ezüstedényeinek üzenetét.

A korábbi Seuso-kiállításokhoz képest bővebb tárgyi anyag felhívja a figyelmet a kincs birodalmi és pannóniai összefüggéseire, közvetíti a kései Római Birodalom elitjének mentalitását, arisztokratikus életformáját és önmagáról alkotott képét, s azt a folyamatot, amelynek során a korabeli birodalmi elit kereszténnyé lett. A kiállítás a leletegyüttes művészi értéke mellett a római korban képviselt értékével is foglalkozik, azaz segít meghatározni egykori tulajdonosának a társadalomban elfoglalt helyét, pozícionálja a késő római nemesfém tárgyakat tartalmazó kincsleletek sorában a Seuso-kincset és hangsúlyozza annak jelentőségét.

Az új állandó kiállítás első terme ennek megfelelően a kései Római Birodalom elitkultúrájának bemutatásával és a szükséges alapinformációk közvetítésével készíti fel a látogatót a Seuso-kincs megértésére és befogadására. Ebben a térben a látogatók nyolc témán és számos pannóniai lelőhelyű luxustárgyon keresztül ismerhetik meg a rómaiak ezüsttárgyakhoz való viszonyát és azok római társadalomban betöltött kiemelt szerepét.

Az egykor folyosóként szolgáló terem egyfajta beavató szerepet tölt be mielőtt a látogató belép abba a két nagyobb térbe, amelyben megtekintheti a Seuso-kincs 14 ezüstedényét és az elrejtésükre használt rézüstöt, valamint a Seuso-kincshez köthető kőszárhegyi ezüstállványt. (Ez a kiállítás kínálja az első alkalmat, amikor a kőszárhegyi ezüstállvány azonos kiállításon látható a Seuso-kincs darabjaival!)

A kurátorok a tárgyak jelentős részét külön vitrinbe helyezték, jelezve, hogy a Seuso-kincs nem alkot homogén tárgyegyüttest. Ezüstedényei különálló műtárgyak, amelyek más-más koncepció alapján, különböző időben keletkeztek. A tárgyak ilyen módon történő elhelyezésének más előnye is van: valamennyi tárló körül járható, az edények minden oldalról megtekinthetők. A kiállítás rendezői a két teremben az időrendi szempontokat is figyelembe véve osztották el a tárgyakat. Az első teremben a kincs legkorábbi, a hellenisztikus művészeti hagyományokat legtisztábban tükröző darabjai kaptak helyet, míg a másodikba a fiatalabb ezüstedények kerültek.

A kiállítás az edények lehetséges kronológiai sorrendjének felállításán túl megkísérel választ adni arra a kérdésre, hogy az ezüstedények díszítőrepertoárja hogyan illeszkedett a kor arisztokratikus kultúrájának képi világába, és ez hogyan fejezte ki a késő római birodalmi elit önazonosságát. A kiállítás tudományos alapokon reflektál azokra a kérdésekre is, amelyekkel a látogatók és a média is szívesen foglalkozik: mi alapján állítható, hogy a Seuso-kincs darabjai kincsleletként és művészi kvalitásukat tekintve egyaránt a legjelentősebbek közé tartoznak? Ki lehetett Seuso? Mi köti a kőszárhegyi ezüstállványt a Seuso-kincshez?

A kiállítás üzenete ugyanakkor nemcsak a kincsleletekre és az azt alkotó tárgyakra koncentrál, hanem mondanivalója kitér az elrejtés körülményeire és a megtalálást követő történetére. A kiállítótermekben a látogató olyan útra indul, amelynek során a kiállított ezüstedényeken, luxustárgyakon keresztül feltárul a késői császárkor elitjének magaskultúrája és annak pusztulása is.  Felfedező útját 3D grafikák, filmeket megjelenítő multimédia tartalmak is segítik. Az érintőképernyők a virtuálisan megforgatható tárgyak egyes részleteinek megtekintésére és a tárgyakra vonatkozó bővebb ismeretanyag (pl. az edényeken ábrázolt görög mitológiai történetek, edények funkciója, hiányzó alkatrészek, nem látható tárgyrészletek) játékos megismerésére nyújtanak lehetőséget.

Hasonló szerepet tölt be a Múzeum boltjában megvásárolható album, amely egyedi műtárgyfotóival, térképeivel, illusztrációival a kurátorok szövegeivel kiegészíti a kiállításban látható és olvasható információkat. A Seuso-kincs. Pannonia fénye című kötet nem a kiállítás szigorúan vett vezetője, nem követi pontosan a tárlat felépítését, de sok tekintetben visszatükrözi azt: a Pannoniában talált luxustárgyak és a késő antik római elit kulturális közegébe helyezve mutatja be a legjelentősebb fennmaradt késő római ezüst kincsleletet.

A kiállítást rendezte: Dági Marianna (Szépművészeti Múzeum) Mráv Zsolt (Magyar Nemzeti Múzeum)
Szakmai lektor: Török László (Magyar Tudományos Akadémia)
Numizmatikai szakértő: Torbágyi Melinda (Magyar Nemzeti Múzeum)
Műtárgyfotók: Dabasi András, Kardos Judit (Magyar Nemzeti Múzeum)
Grafikai tervezés: Farkas Anna · anagraphic
Kiállítástervezés: Narmer Építészeti Stúdió KÖZTI (Középülettervező) Zrt.
Gépésztervezők: Págyi Tamás és Nagy István okl. gépészmérnökök
Multimédia: 4iG
Projektirányítás: Varga Benedek főigazgató, Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes, Zsurki Attila gazdasági igazgató, Tomka Gábor projektvezető, főigazgató-helyettes, Mészáros Balázs projektmenedzser, Varga Lujza projektmenedzser, Csom Zsófia projektasszisztens
Kommunikáció: Berényi Marianna, Szily Marianna
Szerkesztő: Merényi Ágnes
Angol szöveg: Bob Dent, Rácz Katalin
Műtárgyvédelem: Lencz Balázs, Földessy Péter
Restaurálás: Dúzs Krisztina, Lencz Balázs, Lukács Balázs, Nagy Melinda, Németh Norbert
Biztonságtechnika: Pataki János
Műszaki vezetés: Frankovics Tibor, Bernáth Károly Tibor
Kivitelezők: Belvárosi Építő Kft., CLH Hűtés- és Klímatechnikai Kft., Lisys-Projekt Kft. (világítástechnika), SAUTER Épület Automatikai és Rendszertechnikai Kft., B Consulting Kft. (biztonságtechnika), Beige Bau Kft., Fabermann Kft.
Műszaki ellenőr: HUMAN CONSTRUCT Tervező és Szaktanácsadó Kft.
Vitrinberendezés: Bak Andrea, Marosfalvi Ákos, Miklovics Gyula
Szakmai asszisztens: Szabadváry Tamás
Múzeumpedagógia: Kenesei Zsófia, Suba Eszter, Vattay Liliána, Biricz Dóra