A Seuso-kincs. Pannonia fénye virtuális kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

A 4iG DIGITALIZÁLTA A SEUSO-KINCSET

Vasárnaptól ingyenesen látogatható a Nemzeti Múzeum virtuális kiállítása

A Magyar Nemzeti Múzeum a 4iG Nyrt. Mensor3D üzletágának támogatásával nyitja meg Seuso-kincs – Pannónia fénye 3D virtuális kiállítást. Az ingyenes online tárlaton a lézerszkennelt és nagy felbontással digitalizált tárgyak mindeddig sohasem látott közelségből, 3D-ben tekinthetők meg. A kiállítás december 13-tól ingyenesen látogatható, a múzeum lehetőséget biztosít arra is, hogy a látogatók élő tárlatvezetéssel tekintsék meg az alkotásokat, ezekre az alkalmakra előzetes regisztráció szükséges.

A weboldal célja, hogy bevezesse a felhasználókat a Seuso-kincs ezüstedényeinek csodás világába és tartalmával tudományosan megalapozott, hiteles válaszokat adjon a kincslelettel kapcsolatban felmerülő leggyakoribb kérdésekre, többek között arra, hogy mit nevezünk Seuso-kincsnek, miért mondhatjuk róla, hogy anyagi és művészi értékét tekintve a legjelentősebb késő római ezüst kincsleletek egyike vagy eredetileg mekkora lehetett az elrejtett kincs és vajon milyen tárgyak tartozhattak még hozzá?
További információk az mnm.hu-n.

A SEUSO-KINCS - PANNONIA FÉNYE állandó kiállítás

Ezzel a kincs olyan modern, valamennyi műtárgyvédelmi követelménynek megfelelő kiállítótérbe kerül, amely az átalakítások ellenére is megőrzi a Pollack Mihály által tervezett klasszicista múzeumpalota jellegzetességeit. Ugyancsak ezen a napon veheti kézbe a közönség a kiállítással megegyező címet viselő gazdagon illusztrált Seuso-albumot is.

A Seuso-kincs. Pannonia fénye című kiállításon három elegáns térben csodálhatja meg a közönség a késő római császárkor egyik legértékesebb leletegyüttesét. A Magyar Nemzeti Múzeumban átadott új kiállítóterek a legkorszerűbb kiállítástechnikai és műtárgyvédelmi eszközökkel büszkélkedhetnek, miközben az átalakítás során a műemlékvédelmi szempontok is messzemenően érvényesültek.  A megújult impozáns terek kiemelik a Seuso-kincs egyedi művészi értékét, a megújult kurátori koncepció pedig abban segíti a 21. század látogatóit, hogy dekódolják a kincs ezüstedényeinek üzenetét.

A korábbi Seuso-kiállításokhoz képest bővebb tárgyi anyag felhívja a figyelmet a kincs birodalmi és pannóniai összefüggéseire, közvetíti a kései Római Birodalom elitjének mentalitását, arisztokratikus életformáját és önmagáról alkotott képét, s azt a folyamatot, amelynek során a korabeli birodalmi elit kereszténnyé lett. A kiállítás a leletegyüttes művészi értéke mellett a római korban képviselt értékével is foglalkozik, azaz segít meghatározni egykori tulajdonosának a társadalomban elfoglalt helyét, pozícionálja a késő római nemesfém tárgyakat tartalmazó kincsleletek sorában a Seuso-kincset és hangsúlyozza annak jelentőségét.

Az új állandó kiállítás első terme ennek megfelelően a kései Római Birodalom elitkultúrájának bemutatásával és a szükséges alapinformációk közvetítésével készíti fel a látogatót a Seuso-kincs megértésére és befogadására. Ebben a térben a látogatók nyolc témán és számos pannóniai lelőhelyű luxustárgyon keresztül ismerhetik meg a rómaiak ezüsttárgyakhoz való viszonyát és azok római társadalomban betöltött kiemelt szerepét.

Az egykor folyosóként szolgáló terem egyfajta beavató szerepet tölt be mielőtt a látogató belép abba a két nagyobb térbe, amelyben megtekintheti a Seuso-kincs 14 ezüstedényét és az elrejtésükre használt rézüstöt, valamint a Seuso-kincshez köthető kőszárhegyi ezüstállványt. (Ez a kiállítás kínálja az első alkalmat, amikor a kőszárhegyi ezüstállvány azonos kiállításon látható a Seuso-kincs darabjaival!)

A kurátorok a tárgyak jelentős részét külön vitrinbe helyezték, jelezve, hogy a Seuso-kincs nem alkot homogén tárgyegyüttest. Ezüstedényei különálló műtárgyak, amelyek más-más koncepció alapján, különböző időben keletkeztek. A tárgyak ilyen módon történő elhelyezésének más előnye is van: valamennyi tárló körül járható, az edények minden oldalról megtekinthetők. A kiállítás rendezői a két teremben az időrendi szempontokat is figyelembe véve osztották el a tárgyakat. Az első teremben a kincs legkorábbi, a hellenisztikus művészeti hagyományokat legtisztábban tükröző darabjai kaptak helyet, míg a másodikba a fiatalabb ezüstedények kerültek.

A kiállítás az edények lehetséges kronológiai sorrendjének felállításán túl megkísérel választ adni arra a kérdésre, hogy az ezüstedények díszítőrepertoárja hogyan illeszkedett a kor arisztokratikus kultúrájának képi világába, és ez hogyan fejezte ki a késő római birodalmi elit önazonosságát. A kiállítás tudományos alapokon reflektál azokra a kérdésekre is, amelyekkel a látogatók és a média is szívesen foglalkozik: mi alapján állítható, hogy a Seuso-kincs darabjai kincsleletként és művészi kvalitásukat tekintve egyaránt a legjelentősebbek közé tartoznak? Ki lehetett Seuso? Mi köti a kőszárhegyi ezüstállványt a Seuso-kincshez?

A kiállítás üzenete ugyanakkor nemcsak a kincsleletekre és az azt alkotó tárgyakra koncentrál, hanem mondanivalója kitér az elrejtés körülményeire és a megtalálást követő történetére. A kiállítótermekben a látogató olyan útra indul, amelynek során a kiállított ezüstedényeken, luxustárgyakon keresztül feltárul a késői császárkor elitjének magaskultúrája és annak pusztulása is.  Felfedező útját 3D grafikák, filmeket megjelenítő multimédia tartalmak is segítik. Az érintőképernyők a virtuálisan megforgatható tárgyak egyes részleteinek megtekintésére és a tárgyakra vonatkozó bővebb ismeretanyag (pl. az edényeken ábrázolt görög mitológiai történetek, edények funkciója, hiányzó alkatrészek, nem látható tárgyrészletek) játékos megismerésére nyújtanak lehetőséget.

Hasonló szerepet tölt be a Múzeum boltjában megvásárolható album, amely egyedi műtárgyfotóival, térképeivel, illusztrációival a kurátorok szövegeivel kiegészíti a kiállításban látható és olvasható információkat. A Seuso-kincs. Pannonia fénye című kötet nem a kiállítás szigorúan vett vezetője, nem követi pontosan a tárlat felépítését, de sok tekintetben visszatükrözi azt: a Pannoniában talált luxustárgyak és a késő antik római elit kulturális közegébe helyezve mutatja be a legjelentősebb fennmaradt késő római ezüst kincsleletet.

A kiállítást rendezte: Dági Marianna (Szépművészeti Múzeum) Mráv Zsolt (Magyar Nemzeti Múzeum)
Szakmai lektor: Török László (Magyar Tudományos Akadémia)
Numizmatikai szakértő: Torbágyi Melinda (Magyar Nemzeti Múzeum)
Műtárgyfotók: Dabasi András, Kardos Judit (Magyar Nemzeti Múzeum)
Grafikai tervezés: Farkas Anna · anagraphic
Kiállítástervezés: Narmer Építészeti Stúdió KÖZTI (Középülettervező) Zrt.
Gépésztervezők: Págyi Tamás és Nagy István okl. gépészmérnökök
Multimédia: 4iG
Projektirányítás: Varga Benedek főigazgató, Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes, Zsurki Attila gazdasági igazgató, Tomka Gábor projektvezető, főigazgató-helyettes, Mészáros Balázs projektmenedzser, Varga Lujza projektmenedzser, Csom Zsófia projektasszisztens
Kommunikáció: Berényi Marianna, Szily Marianna
Szerkesztő: Merényi Ágnes
Angol szöveg: Bob Dent, Rácz Katalin
Műtárgyvédelem: Lencz Balázs, Földessy Péter
Restaurálás: Dúzs Krisztina, Lencz Balázs, Lukács Balázs, Nagy Melinda, Németh Norbert
Biztonságtechnika: Pataki János
Műszaki vezetés: Frankovics Tibor, Bernáth Károly Tibor
Kivitelezők: Belvárosi Építő Kft., CLH Hűtés- és Klímatechnikai Kft., Lisys-Projekt Kft. (világítástechnika), SAUTER Épület Automatikai és Rendszertechnikai Kft., B Consulting Kft. (biztonságtechnika), Beige Bau Kft., Fabermann Kft.
Műszaki ellenőr: HUMAN CONSTRUCT Tervező és Szaktanácsadó Kft.
Vitrinberendezés: Bak Andrea, Marosfalvi Ákos, Miklovics Gyula
Szakmai asszisztens: Szabadváry Tamás
Múzeumpedagógia: Kenesei Zsófia, Suba Eszter, Vattay Liliána, Biricz Dóra