Udvari Kamaraszínház előadások 2021. Online jegyvásárlás

Műsoron 2020/2021

Kié ez az ország?

Látlelet az egyén, a család, a nemzet életén átgázoló történelemről. Történet elszakadásról, egymásra találásról, szeretetről, asszimilációról, identitás-vesztésről, erőszakról. Váratlan fordulatokkal teli, vérfagyasztó történelmi krimi, melyben a nemzet elveszett hazáját, az anya elveszett fiát keresi. Történik Budapesten, és az elcsatolása óta jégbe fagyott Erdélyben.

A cselekmény a jugoszláv király elleni sikeres marseille-i merénylet napjaiban, 1934 októberében indul Budapesten, azokban a napokban, amikor a jugoszláv hatóságok százszámra űznek át délvidéki magyarokat a határon.

Szereplők:
Jónás Gabriella
Csikász Ágnes
Dóczy Péter
Kálló Béla Jászai Mari-díjas
Molnár Zoltán
Varga Tamás
Kákonyi Tibor
Tóth Zsuzsi

Rendező: Andrási Attila

Írta: Daday Loránd
Átdolgozta: Andrási Attila

Fehér Szarvas

Egy házasság, melyen átgázol a történelem. Egy szépasszony, aki könnyed lábbal táncol az érte epekedő urak gyűrűjében. Történik a múlt század második évtizedének elején, utolsó koronázott királyunk két hazatérési kísérlete között, Erdélyben és a Székesfővárosban.  Karakán László, egy elveszejteni kívánt, dicső kor utolsó fehér szarvasainak egyike, a Katonai Mária Terézia Rend kitüntetett tisztje megpróbáltatásain keresztül valós képet kapunk a 20-as évek elejének magyar viszonyairól, s példát bátorságból, hitből, emberségből, hazaszeretetből és szerelemből.

Karakán László - Szabó Sipos Barnabás
Irma, a felesége - Tóth Zsuzsi
Dorottya/Adél - Stelly Zsófia
Géza - Csizmadia Gergely
A Király titkára - Dóczy Péter
Lehár - Kákonyi Tibor
Fáni - Jónás Gabriella
Ezredes/Villanyszerelő - Krizsik Alfonz
Főhadnagy - Kálló Béla Jászai Mari-díjas

Jelmez: Harák Judit
Díszlet: Húros Annamária
Dramaturg: Szigeti Réka

Rendezte: Andrási Attila

Tizennyolc

Szabadkán születtem, Délvidéken. Tőlünk tizenegy kilométerre északra húzódott a magyar határ.
A városban mindenki folyékonyan beszélt magyarul. Ha az ember nagyritkán olyan délről betelepített jöttmenttel futott össze, aki nem értett magyarul, az eseményszámba ment, hírértékkel rendelkezett.

A családom megkérdőjelezhetetlen magyarságtudattal rendelkezett. A gyermekszobában a mesék szinte mindig a Magyar Királyságról, és az érte küzdő hősökről szóltak. Sokáig fel sem fogtam, hogy nem Magyarországon élek. Ez a tény az iskolában vált egyértelművé. A magyar történelmet tanultuk, egészen az I. Világháborúig. Ott megállt a világ, megállt a tananyag, eltűnt minden magyarázat, csend ült el minden tanáron, minden osztályon, minden gyermek mindenre kíváncsi izgága lelkén.

Bár többségben voltunk szülővárosunkban, mégis kisebbség lettünk. Mi történt velünk azon az őszön? Senki erre semmilyen választ nem tudott adni. Később kaptunk ugyan válaszokat, de azok messze voltak attól, hogy megnyugtatóan kielégítsék természetes érdeklődésünket. A dátumot, az eseményt és az abban résztvevő személyeket sűrű homály fedte. Súlyosbította a helyzetet, hogy ezt a sűrű homályt, vagy inkább sötét éjszakát, a félrebeszélés és a tudatlanság köde övezte. Ennek ellenére mindig is éreztem, hogy a ködön túl rejtőzik a jelenünket eredményező múltunk egyik legfontosabb eseménye. Minél inkább tudatára ébredtem, hogy a szülőföldem nem tartozik a hazámhoz, annál inkább egyértelművé lett számomra, hogy koronázó nemzetből szolganéppé süllyedtünk.

Később, amikor sűrűn lapozván a drámairodalmat, Rómeó és Júliától a királydrámákon keresztül III. Richárdig értem, egyre jobban nyomasztott az a tény, hogy a lendületes, fordulatokban gazdag történelmünk miért nincs színpadra írva? Hogyan juthatott el egy olyan közösség, mint a magyar, amely oly sok évszázadon keresztül szinte folyamatosan fegyverrel védte hazáját, egy sorsdöntő háború végén az önkéntes önlefegyverzésig, a pacifizmusig, majd a nemzeti önpusztításig? Hogyan uralkodhatott el az a vakság, amely megakadályozta a tisztánlátást, amely egyértelművé teszi minden háború alatt, hogy nem csak a háború a politika folytatása más eszközökkel, de a háború utáni béke is a háború folytatása más eszközökkel.

Szereplők:

Stelly Zsófia
Szorcsik Kriszta
Boros Ádám
Dóczy Péter
Incze Máté/Molnár Zoltán
Kákonyi Tibor
Kálló Béla Jászai Mari-díjas
Krizsik Alfonz
Szabó Sipos Barnabás
Pelsőczy László
Csikász Ágnes

Hegedűn kísér: Nédó Olga Prima- és Kölcsey-díjas hegedűművész

Díszlet-és jelmeztervező: Húros Annamária
Dramaturg: Szigeti Réka
Írta és rendezte: Andrási Attila

Tizenkilenc

Az Udvari Kamaraszínház tabudöntögető, magyar sorskérdésekkel foglalkozó előadásainak sorában a Tizenkilenc következik. Balogh Tibor így fejezte be tavaly Fadett c. nagyszerű írását Tizennyolc c. előadásunkról a magyarteatrum.hu oldalon: „Az évszázaddal ezelőtti ’18 obstrukciója mintha megismétlődni kezdene mostanában. Nehogy a hamiskártyás érdekistenség a 19-es lapot is behúzza!” Ha nem is a hamiskártyás érdekistenség, de az Udvari Kamaraszínház behúzza a tizenkilences lapot új produkciójával.

Az előadás az I. világháború utáni időszakkal foglalkozik, az olyan valláspótló ideológiák vörös vírusként való elterjedésével, mint a bolsevizmus és a kommunizmus, valamint a hozzájuk kapcsolódó, a vörös vírus terjedését kiötlő, azt elősegítő történelmi figurákkal, mint Lenin és környezete, vagy Kun Béla és itthoni segítői.

Ezt az évet is, épp, mint az előzőt, csak úgy lehet nézni és megérteni történelmi szempontból, ha visszamegyünk az időben, és megmutatjuk pl. a Lenin hazaszállítását levezénylő németeket, vagy azt a borzalmas 1917-es júliusi éjszakát, amikor az orosz cári családot lemészárolják, hogy véget érjen egy korszak, és elkezdődjön egy másik, a kommunizmus, a gyors „tömegesülés” korszaka, aminek megvalósulása után Lenin repülőgépet ígér a megvezetett tömegeknek. Ezek az emberek szentül meg voltak győződve a saját igazukról. Hittek abban, hogy amit tesznek, az jó. Mindegy, mi az ára, mennyi vér folyik, hány ember élete megy tönkre. Minden mindegy, csak az eszme szárnyaljon éjsötét szárnyakon.

Szereplők:
Csomor Csilla
Stelly Zsófia
Csizmadia Gergely
Dóczy Péter
Kákonyi Tibor
Kálló Béla Jászai Mari-díjas
Krizsik Alfonz
Molnár Zoltán
Szabó Sipos Barnabás
Csikász Ágnes

Díszlet- és jelmeztervező: Húros Annamária
Dramaturg: Szigeti Réka
Írta és rendezte: Andrási Attila