Udvari Kamaraszínház előadások 2022. Online jegyvásárlás

Műsoron 2022

Tizennyolc

Szabadkán születtem, Délvidéken. Tőlünk tizenegy kilométerre északra húzódott a magyar határ.
A városban mindenki folyékonyan beszélt magyarul. Ha az ember nagyritkán olyan délről betelepített jöttmenttel futott össze, aki nem értett magyarul, az eseményszámba ment, hírértékkel rendelkezett.

A családom megkérdőjelezhetetlen magyarságtudattal rendelkezett. A gyermekszobában a mesék szinte mindig a Magyar Királyságról, és az érte küzdő hősökről szóltak. Sokáig fel sem fogtam, hogy nem Magyarországon élek. Ez a tény az iskolában vált egyértelművé. A magyar történelmet tanultuk, egészen az I. Világháborúig. Ott megállt a világ, megállt a tananyag, eltűnt minden magyarázat, csend ült el minden tanáron, minden osztályon, minden gyermek mindenre kíváncsi izgága lelkén.

Bár többségben voltunk szülővárosunkban, mégis kisebbség lettünk. Mi történt velünk azon az őszön? Senki erre semmilyen választ nem tudott adni. Később kaptunk ugyan válaszokat, de azok messze voltak attól, hogy megnyugtatóan kielégítsék természetes érdeklődésünket. A dátumot, az eseményt és az abban résztvevő személyeket sűrű homály fedte. Súlyosbította a helyzetet, hogy ezt a sűrű homályt, vagy inkább sötét éjszakát, a félrebeszélés és a tudatlanság köde övezte. Ennek ellenére mindig is éreztem, hogy a ködön túl rejtőzik a jelenünket eredményező múltunk egyik legfontosabb eseménye. Minél inkább tudatára ébredtem, hogy a szülőföldem nem tartozik a hazámhoz, annál inkább egyértelművé lett számomra, hogy koronázó nemzetből szolganéppé süllyedtünk.

Később, amikor sűrűn lapozván a drámairodalmat, Rómeó és Júliától a királydrámákon keresztül III. Richárdig értem, egyre jobban nyomasztott az a tény, hogy a lendületes, fordulatokban gazdag történelmünk miért nincs színpadra írva? Hogyan juthatott el egy olyan közösség, mint a magyar, amely oly sok évszázadon keresztül szinte folyamatosan fegyverrel védte hazáját, egy sorsdöntő háború végén az önkéntes önlefegyverzésig, a pacifizmusig, majd a nemzeti önpusztításig? Hogyan uralkodhatott el az a vakság, amely megakadályozta a tisztánlátást, amely egyértelművé teszi minden háború alatt, hogy nem csak a háború a politika folytatása más eszközökkel, de a háború utáni béke is a háború folytatása más eszközökkel.

Szereplők:

• Stelly Zsófia
• Szorcsik Kriszta
• Boros Ádám
• Dóczy Péter
• Incze Máté/Molnár Zoltán
• Jantyik Csaba
• Kákonyi Tibor
• Kálló Béla Jászai Mari-díjas
• Krizsik Alfonz
• Pelsőczy László
• Csikász Ágnes

Hegedűn kísér: Nédó Olga Prima- és Kölcsey-díjas hegedűművész

Díszlet-és jelmeztervező: Húros Annamária
Dramaturg: Szigeti Réka
Írta és rendezte: Andrási Attila

Tizenkilenc

Az Udvari Kamaraszínház tabudöntögető, magyar sorskérdésekkel foglalkozó előadásainak sorában a Tizenkilenc következik. Balogh Tibor így fejezte be tavaly Fadett c. nagyszerű írását Tizennyolc c. előadásunkról a magyarteatrum.hu oldalon: „Az évszázaddal ezelőtti ’18 obstrukciója mintha megismétlődni kezdene mostanában. Nehogy a hamiskártyás érdekistenség a 19-es lapot is behúzza!” Ha nem is a hamiskártyás érdekistenség, de az Udvari Kamaraszínház behúzza a tizenkilences lapot új produkciójával.

Az előadás az I. világháború utáni időszakkal foglalkozik, az olyan valláspótló ideológiák vörös vírusként való elterjedésével, mint a bolsevizmus és a kommunizmus, valamint a hozzájuk kapcsolódó, a vörös vírus terjedését kiötlő, azt elősegítő történelmi figurákkal, mint Lenin és környezete, vagy Kun Béla és itthoni segítői.

Ezt az évet is, épp, mint az előzőt, csak úgy lehet nézni és megérteni történelmi szempontból, ha visszamegyünk az időben, és megmutatjuk pl. a Lenin hazaszállítását levezénylő németeket, vagy azt a borzalmas 1917-es júliusi éjszakát, amikor az orosz cári családot lemészárolják, hogy véget érjen egy korszak, és elkezdődjön egy másik, a kommunizmus, a gyors „tömegesülés” korszaka, aminek megvalósulása után Lenin repülőgépet ígér a megvezetett tömegeknek. Ezek az emberek szentül meg voltak győződve a saját igazukról. Hittek abban, hogy amit tesznek, az jó. Mindegy, mi az ára, mennyi vér folyik, hány ember élete megy tönkre. Minden mindegy, csak az eszme szárnyaljon éjsötét szárnyakon.

Szereplők:

• Csomor Csilla
• Stelly Zsófia
• Csizmadia Gergely
• Dóczy Péter
• Juhász Károly
• Kákonyi Tibor
• Kálló Béla Jászai Mari-díjas
• Krizsik Alfonz
• Molnár Zoltán
• Csikász Ágnes
• Varga Tamás

Díszlet- és jelmeztervező: Húros Annamária
Dramaturg: Szigeti Réka
Írta és rendezte: Andrási Attila

Andrási Attila: Anjou – a liliom útvesztői

dráma két felvonásban

Szerelemre éhes, gyönyörű csitri a nápolyi trónon. A tüneményes királynő bálványozói, egyben szeretői, megölik a férjét. A férj Nagy Lajos magyar király öccse. A király a sereggel megindul. Velence megakadályozza a tengeri átkelést. A nápolyi udvar, amely a királynő káprázatában él, Velencében bízik, annak nem érdeke, hogy az Adriai-tenger két oldalát a Magyar Királyság uralja.

A bonyolult jellemeket felvonultató és intrikákkal átszőtt darab a magyar történelem kalandregénybe illő fejezetét mutatja be a történelmi hitelesség igényével, pazar jelmezekkel és díszletben. Papp Janóban ezúttal sem csalódunk: Franco Zeffirelli filmvilágát idéző jelmezei és a különleges díszlet-megoldások valóban átemelnek egy időben ugyan távoli korba, de az emberi vonások, az ábrázolt dilemmák és a megjátszott tétek szempontjából nagyon is a mában érezhetjük magunkat. A speciális multimédiás technikával kiépített díszletben Zsoldos Béla Liszt Ferenc-díjas zeneszerző műveire bomlik ki az előadás, melyet mi, nézők a nápolyi udvar lakóiként nézhetünk végig.

Szereplők

• Jantyik Csaba – Bölcs Róbert, Storadi Bertalan, Nuncius, Orvos
• Nagy Enikő – Sancia királynő, II. Katalin címzetes latin császárnő
• Molnár Zoltán – Károly Róbert, sir Henry of Grosmont, Testőr
• Orbán Bori – Johanna
• Pethő Kincső – Perigord Ágnes hercegnő
• Boros Ádám – Artus
• Csizmadia Gergely – Durazzói Károly
• Tóth Zsuzsi – Anjou Mária
• Krizsik Alfonz / Kákonyi Tibor – Tarantói Róbert
• Nagy Péter János – Endre
• Csikász Ágnes – Luxemburgi Margit
• László Roland – Nagy Lajos
• Dóczy Péter – Lackfi András, Gyógyult
• Juhász Károly – Talleyrand bíboros, Tarantói Lajos

Grafikai tervek: Karácsonyi Attila

Díszlet- és jelmeztervező: Papp Janó
Zeneszerző: Zsoldos Béla Liszt-díjas
Dramaturg: Szigeti Réka
Rendezőasszisztens: Ficsor Eszter
A rendező munkatársa: Szorcsik Kriszta
Írta és rendezte: Andrási Attila Jászai Mari-díjas

Következő előadás: április 30., május 9., június 15. este 19 óra, Altemplom

Pozsgai Zsolt: Zergetánc

Erdély fejedelmi székét ugyanekkor az ifjú Báthory Zsigmond foglalta el, mint választott nagyfejedelem. Jezsuiták nevelték, főtanácsadója volt a gyóntatója, Carigli, az olasz. Tőle tanulta meg, hogy a „cél szentesíti az eszközöket”. Nagy célt tűzött ki maga elé: Erdély haderejét egyesíteni Magyarország és Ausztria hatalmával a közös ellenség, a török jármának összetörésére. A késő idők higgadt szemlélője a célra nézve igazat fog neki adni; de az eszközeiért elítéli. Legelőször is rávette a moldvai és havasalföldi vajdát, Mihályt, hogy mondja fel a töröknek a hűséget, azután a temesi és szerémi rácságot biztatta fel, hogy lázadjanak fel a basák ellen; végre a magyar királynak ajánlá fel szövetségét a szultán ellen. Tervnek szép volt.
(…)
És aközben még a menyegzői pompára is gondolt. Helyettese, Bocskay István hozta eléje Grazból Mária Krisztiernát, Károly főherceg leányát, ifjú jegyesét, kit anyja is elkísért Gyulafehérvárig. A menyegzőt fejedelmi pompával ülték meg. Amint az utolsó áldomás elhangzott, a fejedelem felölté páncélját, lóra ült, s sietett a táborába. Előbb a babér, azután a mirtusz.
(…)

Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban (részlet)

Szereplők

• Boros Ádám – BÁTHORY ZSIGMOND
• Mészáros Árpád – BOCSKAI ISTVÁN
• Stelly Zsófia – KRISZTINA FŐHERCEGNŐ
• Csomor Csilla – MÁRIA FŐHERCEGASSZONY
• Dóczy Péter – CARILLO ATYA
• Tóth Zsuzsi – MAYLÁD MARGIT
• Pap Katalin – HAGYMÁSI MARGIT
• Kákonyi Tibor – GENGA SIMON
• Krizsik Alfonz / Csizmadia Gergely – KIRÁLY ALBERT
• Krizsik Alfonz / Csizmadia Gergely – NAGYON ÖREG EMBER

Zenész, zeneszerző: ÁBRAHÁM MÁTÉ
Koreográfus: VARGA KRISZTINA
Díszlet- és jelmeztervező: PAPP JANÓ
Dramaturg: SZIGETI RÉKA
Írta: Pozsgai Zsolt érdemes művész
Rendezte: KÁLLÓ BÉLA Jászai Mari-díjas

Következő előadás: május 31. 19 óra, Altemplom