
Pilisszentléleken a tájháznak otthont adó épületet 1994-ben nyilvánították műemlék jellegűvé sajátos alaprajza és formája miatt, mely tükrözi a szlovák népi építészeti hagyományt. Fésűs beépítésben álló, előkertes, téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület, amit az 1920-as években György Károly épített. Ebben a házban kapott helyet a település helytörténeti, néprajzi gyűjteménye.
Pilisszentléleken a tájháznak otthont adó épületet 1994-ben nyilvánították műemlék jellegűvé sajátos alaprajza és formája miatt, mely tükrözi a szlovák népi építészeti hagyományt. Fésűs beépítésben álló, előkertes, téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület, amit az 1920-as években György Károly épített. Ebben a házban kapott helyet a település helytörténeti, néprajzi gyűjteménye.

Pilisszentléleken a tájháznak otthont adó épületet 1994-ben nyilvánították műemlék jellegűvé sajátos alaprajza és formája miatt, mely tükrözi a szlovák népi építészeti hagyományt. Fésűs beépítésben álló, előkertes, téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület, amit az 1920-as években György Károly épített. Ebben a házban kapott helyet a település helytörténeti, néprajzi gyűjteménye.

A Múzeum a XX. századi magyar művészet és a szentendrei festészet kiemelkedő alkotója, Pirk János életmű-gyűjteményének megőrzése és bemutatása céljából alapítottak. A mára már teljesen felújított múzeumépület műemléki környezetbe illő megjelenésével, hangulatos belső kertjével és kovácsoltvas kapujával, mely Pirk Ambrus táj- és kertépítő művész utolsó alkotása, méltó helyszínt biztosít Pirk János kulturális örökségünk részét képező életművét bemutató állandó kiállításának.
A Múzeum a XX. századi magyar művészet és a szentendrei festészet kiemelkedő alkotója, Pirk János életmű-gyűjteményének megőrzése és bemutatása céljából alapítottak. A mára már teljesen felújított múzeumépület műemléki környezetbe illő megjelenésével, hangulatos belső kertjével és kovácsoltvas kapujával, mely Pirk Ambrus táj- és kertépítő művész utolsó alkotása, méltó helyszínt biztosít Pirk János kulturális örökségünk részét képező életművét bemutató állandó kiállításának.

A Múzeum a XX. századi magyar művészet és a szentendrei festészet kiemelkedő alkotója, Pirk János életmű-gyűjteményének megőrzése és bemutatása céljából alapítottak. A mára már teljesen felújított múzeumépület műemléki környezetbe illő megjelenésével, hangulatos belső kertjével és kovácsoltvas kapujával, mely Pirk Ambrus táj- és kertépítő művész utolsó alkotása, méltó helyszínt biztosít Pirk János kulturális örökségünk részét képező életművét bemutató állandó kiállításának.
Az Örökség Tájház épülete a Kossuth Lajos utcára merőleges, szoba-konyha-szoba és külön bejáratú hátsó lakrész konyha-szoba alaprajzi elrendezésű ún. hosszúház, műemléki védettség alatt álló népi műemlék épület. A tájház a 19. század első harmadában épült, több átalakításon esett át. Sárba rakott kőből és vályogból készült, különösen érdekes a szabadkéményes, “füstös” konyha. A Tájházban szerb és német nemzetiségi lakásbelsőt, viseleteket mutatnak be két elkülönített részben, ezt kiegészíti a várostörténeti kamarakiállítás.
Az Örökség Tájház épülete a Kossuth Lajos utcára merőleges, szoba-konyha-szoba és külön bejáratú hátsó lakrész konyha-szoba alaprajzi elrendezésű ún. hosszúház, műemléki védettség alatt álló népi műemlék épület. A tájház a 19. század első harmadában épült, több átalakításon esett át. Sárba rakott kőből és vályogból készült, különösen érdekes a szabadkéményes, “füstös” konyha. A Tájházban szerb és német nemzetiségi lakásbelsőt, viseleteket mutatnak be két elkülönített részben, ezt kiegészíti a várostörténeti kamarakiállítás.
Az Örökség Tájház épülete a Kossuth Lajos utcára merőleges, szoba-konyha-szoba és külön bejáratú hátsó lakrész konyha-szoba alaprajzi elrendezésű ún. hosszúház, műemléki védettség alatt álló népi műemlék épület. A tájház a 19. század első harmadában épült, több átalakításon esett át. Sárba rakott kőből és vályogból készült, különösen érdekes a szabadkéményes, “füstös” konyha. A Tájházban szerb és német nemzetiségi lakásbelsőt, viseleteket mutatnak be két elkülönített részben, ezt kiegészíti a várostörténeti kamarakiállítás.

A Visegrádi-hegység 639 méter magas csúcsán, a Prédikálószéken beton alapon álló, 12 méter magas, 70 m2 bruttó alapterületű fa építmény három, felfelé haladva egyre szélesedő teraszáról fokozatosan nyílik meg az egész Dunakanyar panorámája. A kilátó mellett tűzrakóhely, valamint padok és asztalok is várják az ide látogatókat, és ingyenes wifi is elérhető.
A Visegrádi-hegység 639 méter magas csúcsán, a Prédikálószéken beton alapon álló, 12 méter magas, 70 m2 bruttó alapterületű fa építmény három, felfelé haladva egyre szélesedő teraszáról fokozatosan nyílik meg az egész Dunakanyar panorámája. A kilátó mellett tűzrakóhely, valamint padok és asztalok is várják az ide látogatókat, és ingyenes wifi is elérhető.

A Visegrádi-hegység 639 méter magas csúcsán, a Prédikálószéken beton alapon álló, 12 méter magas, 70 m2 bruttó alapterületű fa építmény három, felfelé haladva egyre szélesedő teraszáról fokozatosan nyílik meg az egész Dunakanyar panorámája. A kilátó mellett tűzrakóhely, valamint padok és asztalok is várják az ide látogatókat, és ingyenes wifi is elérhető.

A Látogatóközpont célja az élménynyújtás, ismeretterjesztés, közösségteremtés. Szívesen fogadják a zarándokokat, a Vác városába kulturális programokra érkező turistákat, kirándulókat, valamint a Duna bal partját kerékpárral felfedező aktív túrázókat is. A turisztikai nyitás jegyében az egyházmegye hívők és nem hívők számára is lehetőséget szeretne teremteni arra, hogy a Püspökség szellemiségébe betekintsenek és egyben jobban megismerjék a Katolikus Egyház történetét és értékeit.
A Látogatóközpont célja az élménynyújtás, ismeretterjesztés, közösségteremtés. Szívesen fogadják a zarándokokat, a Vác városába kulturális programokra érkező turistákat, kirándulókat, valamint a Duna bal partját kerékpárral felfedező aktív túrázókat is. A turisztikai nyitás jegyében az egyházmegye hívők és nem hívők számára is lehetőséget szeretne teremteni arra, hogy a Püspökség szellemiségébe betekintsenek és egyben jobban megismerjék a Katolikus Egyház történetét és értékeit.

A Látogatóközpont célja az élménynyújtás, ismeretterjesztés, közösségteremtés. Szívesen fogadják a zarándokokat, a Vác városába kulturális programokra érkező turistákat, kirándulókat, valamint a Duna bal partját kerékpárral felfedező aktív túrázókat is. A turisztikai nyitás jegyében az egyházmegye hívők és nem hívők számára is lehetőséget szeretne teremteni arra, hogy a Püspökség szellemiségébe betekintsenek és egyben jobban megismerjék a Katolikus Egyház történetét és értékeit.

Szentendre belvárosa és a 11-es út közötti területen található a Római Kőtár. A Kr. u. I. század második felétől kezdve 400 éven keresztül a Dunakanyar fontos stratégiai szerepet töltött be, hiszen Pannonia határának, a „limes”-nek egyik legveszélyeztetettebb szakasza volt. A limest táborok és őrtornyok sűrű láncolata védte, a mai Szentendre területén, Ulcisia Castrában komoly katonai erő állomásozott. A katonaság számára dolgozó kézművesek és kereskedők a tábortól nyugatra és délre, a „canabæ” területén éltek. A római kori lakosság az Aquincum felé vezető Duna menti országút, a „limes-út” mentén temetkezett; majd a késő római temető területén egy kis ókeresztény sírkápolna is állt.
Szentendre belvárosa és a 11-es út közötti területen található a Római Kőtár. A Kr. u. I. század második felétől kezdve 400 éven keresztül a Dunakanyar fontos stratégiai szerepet töltött be, hiszen Pannonia határának, a „limes”-nek egyik legveszélyeztetettebb szakasza volt. A limest táborok és őrtornyok sűrű láncolata védte, a mai Szentendre területén, Ulcisia Castrában komoly katonai erő állomásozott. A katonaság számára dolgozó kézművesek és kereskedők a tábortól nyugatra és délre, a „canabæ” területén éltek. A római kori lakosság az Aquincum felé vezető Duna menti országút, a „limes-út” mentén temetkezett; majd a késő római temető területén egy kis ókeresztény sírkápolna is állt.

Szentendre belvárosa és a 11-es út közötti területen található a Római Kőtár. A Kr. u. I. század második felétől kezdve 400 éven keresztül a Dunakanyar fontos stratégiai szerepet töltött be, hiszen Pannonia határának, a „limes”-nek egyik legveszélyeztetettebb szakasza volt. A limest táborok és őrtornyok sűrű láncolata védte, a mai Szentendre területén, Ulcisia Castrában komoly katonai erő állomásozott. A katonaság számára dolgozó kézművesek és kereskedők a tábortól nyugatra és délre, a „canabæ” területén éltek. A római kori lakosság az Aquincum felé vezető Duna menti országút, a „limes-út” mentén temetkezett; majd a késő római temető területén egy kis ókeresztény sírkápolna is állt.