Zala vármegyei látnivaló

Balatongyörök község határban a fa szerkezetű Bél Mátyás-kilátóból megtekinthető a csodálatos balatoni panoráma. A Bél Mátyás-kilátó 15,7 m magas. A létesítmény tanösvényről is megközelíthető.

A kápolnapusztai Bivalyrezervátum a hazánkban őshonosnak számító bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében fontos szerepet játszik, s egyben a faj bemutatásának népszerű központja. A rezervátumban a Kis-Balaton élővilágát bemutató kiállítást, bivalytörténeti bemutatót és sétautat alakítottunk ki játékos elemekkel, pihenőhelyekkel és kilátópontokkal, ahonnan távcsőből kémlelheti a tájat a látogató.

Az Andrássy-Szapáry kastély szomszédságában házi bivalyok legelésznek. A házi bivaly (Bos bubalus domesticus) őse az ázsiai vagy indiai vadbivaly, melynek háziasítása kb. 6000 évvel ezelőtt történt. Magyarországra a 6. század közepén az avarok hozták be. Erdélyben és Szatmárban kis gazdaságokban, míg Somogy és Zala megyében a nagy gazdaságokban tenyésztették. Súlya: 450 – 500 kg, marmagassága 150 – 180 cm, vemhességi ideje 315 nap. A vizet rendkívül kedveli, mocsaras vidékeken, a savanyú, rossz minőségű legelőkön is jól tartható. Hatalmas erejű, szívós, igénytelen munkabíró állat. Általában lomha mozgású, lusta állatnak tartják, de aligha van kiszámíthatatlanabb, rosszindulatúbb és félelmetesebb háziállat a feldühödött bivalybikánál.

A különleges bormúzeumban a régi pince egyik ágában került kialakításra, mely büszkeségévé válna valamennyi helytörténeti gyűjteménynek. A bormúzeumban található, több mint 1000 tárgyból álló szőlőművelési és borkészítési eszközök gyűjteménye bepillantást nyújt az elmúlt századok életébe. A múzeum látogatási ideje nem szállodavendég részére délelőtt 11 és 12 óra között lehetséges.

A román stílusú, Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt templom a XIII. század elején, 1220 körül épült. A török időkben elpusztult épületet később gótikus stílusban átalakították, majd elpusztult szentélye helyén a XVIII. században 1750-ben újat emeltek és megnagyobbították, barokk stílusban. Nagyobb renoválásra 1923-ban került sor. Az 1966-ban végzett műemléki kutatás után helyreállítása 1970-71-ben történt meg. Restaurálták, s a középkori elemeket újra láthatóvá tették.

A parkban 132 féle tűlevelű és 88 féle lomblevelű fát ültettek el. Tavasszal, az azáleák virágzásakor az arborétum valódi tündérkertté változik, de a jegenye-, mamut- és a mocsári fenyők állományai egész évben különleges látványosságot kínálnak. A 2000-től 2004-ig tartó aszályos időjárás következtében a szúkárosítás az arborétum magvát képező lucfenyvesben mintegy 10 hektáron a fák tömeges pusztulását okozta. Azóta az elpusztult fák helyére a szúkárnak ellenálló fákat, cserjéket ültettek.

A büdöskúti arborétum a Keszthelyi-hegység déli részének leglátogatottabb vidéke, mely Keszthelytől 12 km-re Balatongyörök határában helyezkedik el. Változatos fajta összetételű erdőrészletekből áll és funkcionálisan is jól szolgálja a természetet, nyugalmat, csendet kedvelők igényeit.

Csácsbozsoki Arborétum Zalaegerszeg keleti határában, Csácsbozsok városrészben, a városközponttól körülbelül 4 kilométerre található 83 hektáros védett terület, melyen Zala megye erdősült vidékének valamennyi jellemző fa- és cserjefaja megtalálható. Domborzata változatos, minden kitettség fellelhető. Tengerszint feletti magassága 196-302 méter között változik. A laposabb részeken mocsártölgyek, mocsárciprusok találhatók, míg a domboldalakban és tetőkön tölgyesekbe, bükkösökbe érkezünk.

Zalaegerszegen a Csácsi-hegyen található Állatkert, Állatsimogató és Állatotthonban olyan egzotikus állatokat is megnézhet és akár meg is simogathat, mint a kenguru, ormányos medve, teve, majom, lámák, emuk. Játszótér, trambulin, körhinta és bográcsozási lehetőség is várja a látogatókat! A hely küldetése, hogy a cirkusz világából kikerülő állatokat is befogadják, gondozzák.

A pásztorok különleges helyet foglaltak el a falusi társadalomban, annak legtöbbször a peremén. Földtulajdonuk nem lévén, a legszegényebbek közé tartoztak, a helyhez és munkaadóhoz való kötöttség hiánya mégis bizonyos „rangot” adott nekik. A törvénnyel és annak szolgáival való gyakori összetűzések miatt pedig néha valódi tisztelet, sokszor tartózkodó megvetés övezte őket. Viseletük is megkülönböztette őket a parasztoktól és zsellérektől. E foglalkozás családon belül, apák, fiúk, testvérek között öröklődött. Feladatuk rájuk bízott állatcsapat (nyáj, csorda, konda, stb.) gondos etetése-itatása, őrzése, pontos ki- és hazahajtása, a községi tenyészállatok gondozása volt.