Meddig hódolhatunk még az utazásnak, mint hobbi

Ha megnézzük a közösségi médiában fellelhető profilokat, úgy tűnhet, mintha kötelező lenne utazásról, nyaralásról szóló képeket közzétenni. Tengerpart, napsütés, London, Párizs, Róma. Hobbivá vált sokak körében az, hogy utazzanak amint kedvező árú jegyet tudnak foglalni. Akárhová. Jópáran vannak, akik minden héten elutaznak valahova, akár egy napon belül oda és vissza. Kerül ez mindössze pár ezer forintba, ha jókor jó helyen szerzik meg jegyüket. Jó nekik? Irigyeljük őket? Kinek tesznek azzal jót, hogy ilyen gyakran utaznak?

Mivel jár az utazás?

Pénzt és időt kell ráfordítani. Figyelmünket leköti a tervezés, az utazás gördülékeny és minél kényelmesebb kivitelezése. Folytathatnánk a sort akár azzal, hogy milyen szép látványban van részünk, ha az Eiffel-torony lábánál állhatunk sorba. Vagy milyen jól eső élmény, ha a tengerparton koktélt szürcsölhetünk. Az életben mindennek van pozitív és negatív hozadéka. Így az esztelen, élményhajhászó utazásoknak is.

Van-e klímaszorongásuk azoknak, akik minden héten elutaznak valahova? Állítólag (?) az egyik legszennyezőbb utazási forma a repülés és a tengeri hajózás. Az ökológiai lábnyom fogalmáról már valószínűleg mind hallottunk. Ha egy szimpla boltban nem-tudatos vásárlóként leszakítunk egy nejlonzacskót, vagy műanyagba csomagolt terméket vásárolunk, máris nő a lábnyomunk. Ha muszáj elutaznunk A pontból B pontba és a tömegközlekedést választjuk személyautó használata helyett, máris kisebb lesz a lábnyomunk.

Minél többen vagyunk a Földön, annál több lábnyom jön létre. Minél tudatosabban élünk, annál kisebbek lesznek a lábnyomok. Minél kisebbek a lábnyomok, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a klímaváltozást (ami elkerülhetetlen, csupán lassítható) az emberiség javára tudjuk fordítani. Itt gondolkozzunk el! Lehet a klímaváltozást az emberiség javára fordítani? Miért érdemes lassítani a megállíthatatlan folyamaton?

Mind tudjuk, hogy szakadék felé robogunk, mégsem teszünk semmit

A Föld napja. Milyen nagyszerű kezdeményezés! Iskolákban, köztereken azzal foglalkoznak a kitelepülők, hogy bemutassák a Föld sokszínűségét, természettudományi ismereteket terjesztenek, interaktív foglalkozásokat tartanak gyerekeknek. De miért nem esik szó arról, hogy mondjunk le egyes lehetőségekről, mint például a hobbiszerű utazásról? Elmondják azt egy környezetismereti, környezetkímélésre fókuszáló előadáson, fórumon, hogy mennyire megnöveli az ökológiai lábnyomunkat a hetenkénti utazgatás?

Az utazási konferenciákon, mint a Járatlan Utakon Fesztivál, miért propagáljuk, hogy utazzatok, utazzatok, utazzatok?

Miért utazunk minden héten valahova?

Talán menekülünk valami elől? A boldogságot keressük? Izgalmat akarunk vinni a hétköznapjainkba? Lehet-e a mindennapok rutinján változtatni, hogy ne kelljen ezer kilométereket megtennünk egy pizzáért, egy koktélért, egy fénykép kedvéért?
Otthon is lehet nyaralni. Képzeljük el, hogy kiveszünk egy hét szabadságot és nem elutazunk, hanem a helyben található szépségeket fedezzük fel. Ha szükségét érezzük víz közelségének, Magyarországon sok fürdő, tó, folyóvíz található. Vagy még kimozdulni sem kell az egy hét alatt otthonról!

Szerezzünk be kellékeket használtan, vagy a KiK akciós újság átböngészése után, teremtsük meg a hangulatot, a környezetet otthonunkban, amiért elutaznánk hosszú órák árán.

Szép lassan növekszik az üzemanyagok ára. Meddig hódolhatunk még az utazásnak, mint hobbi? Évtizedekkel ezelőtt kiváltság volt repülőn utazni. Talán visszatér az az időszak. De a tudatosság elterjedése mindannyiunk érdeke! Így is, úgy is.