Állandó

Az Ózdi Muzeális Gyűjtemény és Gyártörténeti Emlékpark acélmű technikatörténeti kiállításán szereplő fényképek, műtárgyak képet adnak a régi acélműről. A Siemens-Martin-kemencékkel szemben a korabeli üzem legnehezebb munkafolyamatait diorámák segítségével mutatjuk be: az első a tükörvas adagolás rakólapáttal, a második: fenékjavítás kézi erővel, a harmadik pedig a salakzsáktisztítás. Ismeretterjesztő kiállítás minden korosztálynak.

Ózdot természeti adottságai korán alkalmassá tették a letelepedésre, emiatt már az őskorban is viszonylag sűrűn települt hely volt. Az őskőkorból származnak a legrégibb ózdi leletek is, azaz különböző csiszolt kőeszközök, kőbalta, kőkapa, illetve edénytöredékek. A település őskori történetének áttekintését kísérli meg a kiállítás, amelyet Kovács László ásványgyűjteménye gazdagít.

Ózdon 1971-ben hozták létre a Gyártörténeti bemutatót, amely a nagy múltú vasgyártás történetét volt hivatott megjeleníteni. 1994 -től már kibővült gyűjtőkörrel, Muzeális Gyűjteményként az 1895-ben épített Gyári Iskola műemléki épületében kapott helyet.

Az Ózdi Muzeális Gyűjtemény és Gyártörténeti Emlékpark képzőművészeti kiállításának két kiemelkedő alkotója Kucs Béla és Faggyas István. Hagyatékukból származó kisplasztikák és festmények mellett további ózdi kötődésű képzőművészek alkotásai láthatók.

A gömöri háziipar nem csak a fazekasmunkáival képviselteti magát gyűjteményünkben, hanem az oly sok néven ismert, igen elterjedt, s távoli történeti korban gyökerező ácsolt ládával is, amelyet a vidékünkön szuszéknak neveztek. Mivel egykoron jelentős volt a fafeldolgozás vidékünkön, az ácsolt bútorok használata is nagy számban fordult elő. Ennek köszönhetően került egy-egy jellegzetes darab a múzeumba is. Ilyen az az ácsolt asztal, amelynél szögek nélkül csapolással rögzítették a különböző részeket. Szemrevaló a díszesen faragott háttámlájú, kissé rokokós „parasztszék” is, ami szintén ácstechnikával készült.

A Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely az 1848. szeptember 29-i, pákozd-sukorói csata tiszteletére és emlékére 1951-ben állított Obeliszk környezetében került kialakításra a Mészeg-hegyen, Pákozdon. Jelen formájában az Emlékhely 2010-ben nyitotta meg kapuit és célja, hogy bemutassa az 1848-ban alakult Magyar Honvédség történetét, az elmúlt 170 év főbb katonai eseményeit és emléket állítson e korok ismert és ismeretlen katonahőseinek. A sorkatonaság 136 évet felőlelő történetéről szóló kiállítás valójában a családok, szüleink és nagyszüleink története, akik még érintettek voltak ebben a rendszerben. Sok érdekes információval, tárggyal szolgál a kiállítás a személyes emlékek felidézéséhez.

A katonai kiállításon megjelenik az 1848/49-es szabadságharc dicső időszaka és fájdalmas megtorlása, a sorkatonaság 136 éves időszaka, a XX. századi nagy háborúk történései, különös hangsúllyal a lövészárok harcok, melyek egy eredeti II. világháborús harcárokban elevenednek fel. Bemutatásra kerül napjaink katonai tevékenysége, benne a nemzetközi békefenntartásban való magyar közreműködés is. Az interaktív elemekkel bővített kiállítások mellett a modern bel-és kültéri digitális tárlatvezető alkalmazás (KEMPP) segítségével bebarangolhatják a parkot. Ismerje meg a múltat a jövő eszközével.

Hírek múzeumok, galériák, művelődési központok, könyvtárak és egyéb kiállítóhelyek, közösségi terek állandó- és időszaki kiállításainak megnyitóiról.

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark egyik főépülete a Feszty-körképnek is helyet adó Rotunda. Az épület ma már belülről teljesen körüljárható. A kiállítások olyan korszerű multimédiás és interaktív elemeket is tartalmaznak, amelyek mindenben megfelelnek a mai kor múzeumi-turisztikai elvárásainak. A főbejárattól balra kanyarodva érhetjük el a központi múzeumépületet, a Rotundát. Az épület a Magyarok bejövetele című panorámafestmény mellett több, interaktív kiállításnak is helyet ad, Ópusztaszeren.

A Dél-Alföldön az 1840-es években történtek az első lépések a külterületen élők iskoláztatására. Eleinte vándor iparossegédek, obsitos katonák tanították a gyermekeket egy-egy gazdatanya kemencés szobájában az írás, olvasás, számolás tudományára. 1853-ban Szeged határában nyitották meg az első állandó tanyai népiskolákat és rövidesen más alföldi városok külterületén is kigyúltak a művelődés lámpásai. 1888-89-ben a szegedi határban már 24 elemi népiskola működött és ezekben 3641 tanulót tartottak számon. Megkezdődött a tanyai parasztság körében az analfabetizmus fölszámolása.