Látnivaló

A Táncsics Mihály Emlékházban 2 állandó kiállítás is látogatható Ácsteszéren. Táncsics Mihály Ácsteszéren született, utoljára 1877 őszén, 79 éves korában járt itt. Sok időnek kellett eltelnie, míg Táncsics szülőháza emlékmúzeum lehetett, mert a ház egészen 1969-ig lakóházként működött. Végül 1971. március 15-én nyílt meg a Táncsics Mihály Emlékmúzeum. Az épület a nyugat - magyar típusú oldaltornácos formáját 1910 körül történt átépítésnek köszönhetően nyerte el. Legutóbb 2006-ban újult meg. A korhű felújítás során többek között az épület új tetőt kapott, de megmaradtak az eredeti ablakok, a nyitott, szabad füstű kémény, és helyreállították az agyagpadlót is.

Jászapáti egykor tanyaközpont volt - csaknem 500 tanyával -, amelyre a Tanyamúzeum ma is emlékeztet. Az utókor számára őrizték meg a hajdani 8-10 holdas jász paraszt egykori, ma is hűen berendezett tanyáját, amely a termelőszövetkezet udvarán berendezett Tanyamúzeumban látható.

Távcsöves bemutatás minden derült szombat este sötétedéstől, előzetes egyeztetés alapján.

A Tápió-vidék adottságait tekintve Pest megyének egy természeti értékekben gazdag kistája, számos védett növény- és állatfajjal és sokszínű élőhelyekkel. Területéből 4500 ha az országosan védett Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzethez tartozik, mely 12 kisebb-nagyobb mozaikban helyezkedik el a térségben. Emellett számos Natura 2000-es és helyi védett terület is gazdagítja vidékünket.

Helyi kezdeményezés eredményeként kapott védettséget 2009-ben Tápiószele határában az 1959 óta működő Agrobotanikai Intézet (ma Növényi Diverzitás Központ) területének közel 100 hektáros részlete. Maga a Központ a hazai növényi génmegőrzés bázisintézménye, számos előremutató program koordinátora, résztvevője. Változatos növényzetét fajgazdag gyepek, őshonos fafajokból álló ligetek, illetve egy kisebb tó alkotja. A Központ kiszolgáló épületei között arborétumszerű megjelenésben idős fákat láthatunk.

A településen jelentős építészeti értéket képvisel a Hegysor XVIII-XIX. században épült parasztházaiból kialakított skanzen, mely legfőbb vonzerőnk turisztikai kínálatunkban, s amely bejegyzetten is a kulturális örökség részét képezi. Az értékes épületeket 1970-ben nyilvánították védetté.

Csodálatos karszt kiállítás, 3D film és csónakázás a föld alatt. 10 terem különleges látnivalói kalauzolnak minket a titokzatos barlangok világában. A gyerekeket kúszóbarlang várja, míg a felnőttek érzékelési képességét „kőtapogató” teszi próbára. Ősföldrajzi festmények engednek bepillantást letűnt korok élővilágába. A 3D-s fotók és film segítségével magunk is föld alatti felfedező utakon járunk. A Tapolca központjában található barlang utcai öltözékben, szakszerű vezetés mellett látogatható, de a csónakázáshoz külön kísérőt nem tudunk biztosítani. A barlangban a levegő páradús, hőmérséklete kb. 20 °C. A belépőjegy egy kör csónakázásra jogosít. 14 éven aluliak kizárólag felnőtt felügyelete mellett csónakázhatnak!

A 6 Puttonyos Borfalu elnevezésű épületegyüttes egyik tagja a félpinceként elhelyezkedő borház, melyben helyet kapott a Tarcali Múzeum. Itt rendezték be a "Tarcal gazdasága és népélete" című állandó kiállítást, melyben megismerkedhet a látogató a szőlő növény útjával az ültetéstől a növényápoláson és védelmen át a szüretig, majd pedig bemutatják a bor útját a hordóba, illetve az üvegbe kerülésig. Megismerhetjük továbbá a kádár szakma legfontosabb munkaeszközeit éppúgy, mint pl. a kovács mesterét.

Makoldi Sándor Gyula szobrászművész Tarcal Vezér szobra. A szobor a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. A bolgár mészkő (vraca) talapzaton álló életnagyságú férfi alak erőt, energiát, határozottságot, tettrekészséget és elszántságot sugároz. Magán viseli az egykoron a Vinnai dűlőben talált honfoglalás kori gazdag sírlelet szinte valamennyi elemét – szablya markolat, tarsolylemez, övveret - mesteri kidolgozásban. A szobor két lábon áll, ez azt mutatja, hogy ide érkezett ő, ennek a földnek a birtokba vevője. Előre néz, s ha ellenséget lát, nem rest kardjához nyúlva megvédeni az ősi földet és minket, az örökösöket.

A tájház bal oldali főépülete valószínűleg a XIX. század első harmadában épült. A dél-borsodi lakóházakra jellemzően szoba-konyha-kamra elrendezésű. Jellegzetes buggyát a XX. század elején lebontották ­ nem is kapta vissza csak 1980-as felújítása során ­, kamráját kettérekesztették. 1910 körül istállót toldottak hozzá. Az 1920-as évek utolsó éveiben a szobában lévő kemencét lebontották, és a konyhában építettek újat helyette. A ház mostani belső állapota hozzávetőlegesen az 1930-as évek időszakát reprezentálja. Lakói ­ a ház méreteit tekintve ­ az építés idején jómódúak lehettek, az új tulajdonos, a Vajdovics család azonban szegénységben élt benne. A tájházat 1982. június 18-án ­ Borsod megye hetedik tájházaként ­ avatták fel. A XX. század elejének népi bútoraival, használati eszközeivel rendezték be a mezőkövesdi Matyó Múzeum munkatársai, amellyel az 1930-as évek szegényparaszti életét, ízlését kívánták bemutatni.