Látnivaló

A Gerecse nyugati vonulatában található Dunaalmási Kőpite-túrakörök tanösvény több, mint 9 km hosszan kanyarog, és 32 állomásával vezet végig bennünket az egykori római úton, régi kőbányákon át a Kőpite tetejéig, ahonnan lélegzetelállító körpanoráma tárul a szemünk elé.

A hagyományos mezőföldi lakóház vert falú, nyeregteteje náddal fedett, padlója döngölt földpadló. A 18-19. századra a lakóépület három helyiségből állt. A ház rövid végével merőlegesen helyezkedett el az utca felé, bejárata az udvar felől nyílt. Az utca felőli első helyisége a szoba, a második a konyha volt, melynek bejárati ajtó felőli részét pitvarnak nevezzük. A ház harmadik helyisége a kamra. A jelenleg kiállítóhelyként is működő tájház helyiségiben a mindennapi élet használati tárgyai és hagyományos viseletek láthatók. Külön helyiség áll rendelkezésre kézműves –és néprajzi foglalkozások megtartására gyerekek illetve kisebb csoportok számára.

A Dunaföldvárról készült leírásokban és tudományosmunkákban Öregtorony, Csonkatorony vagy Töröktorony néven ismertetett, négyszögletes alaprajzú várépület építéséről írásos dokumentumok nem maradtak fenn. Hogy pontosan mikor építették, nem ismeretes, de valószínű, hogy a XVI. század elején emelték.

Gazdag gyűjtemény híradástechnikai eszközökből: telefonokból, rádiókból, gramofonokból. Számtalan kisebb-nagyobb tárgy teszi színessé a kiállítást: motorkerékpár, traktor, cséplőgép, repülőgép hajtómű, távíró, régi számítógép, 1945 előtti hanglemezek.

A DunaPart Galéria 2001 januárjában alakult, azzal a céllal, hogy a kortárs képzőművészeti alkotások, egyre meghatározóbb szerephez jussanak az emberek mindennapi életében, környezetükben, otthonukban, munkahelyeiken. Támogatni, és ezáltal elérni, hogy a festészet, a kisplasztika, a kerámia eredeti díszítő funkcióját visszanyerve, minél több otthon enteriőrjét varázsolja még bensőségesebbé, meghittebbé.

A Pataji Múzeumot 1959-ben Pastyik István történelemtanár alapította meg, aki közel 40 évig volt a Pataji Múzeum igazgatója. Az 1960-as évek derekán rendbe hozták a parasztházat és az istállóját. 1968 nyarán pataji tájházként ünnepélyesen megnyitották. A Múzeum látogatható épületei: unitárius templom (időszaki kiállítások) és tájház (állandó kiállítás).

A dunaszentbenedeki Tájház a szerencse háza. A benne lakók paraszti világfelfogása érintetlenül őrizte meg az utókor számára a XIX. század végi Dunaszenbenedek házformáját és lakberendezését. Az egyedül élő, a nagyszüleinél nevelkedett Kun Rozália ragaszkodott a család hagyományos értékeihez, nem vett tudomást a körülötte változó világról. A ház homlokzatai és a tető héjazata kivételével eredeti szépségében vészelte át a falusi házak átalakításának divatját, még az elektromos áramot sem vezették be. A Tájház berendezésében máshonnét gyűjtött tárgyak nincsenek.

Dunaszentmiklós a Gerecse-hegység északnyugati részén, egy kicsi völgyben, körülbelül 200 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Tiszta időben néha a Bakony csúcsai is láthatók, Tata síkságára is jó a kilátás. Olyannyira dombos, hogy alig van sík területe. A 16 méter magas kilátótorony a temető fölött épült.

A dunaújvárosi Duna-parti a szoborpark sétány végén található acélszerkezetes panoráma kilátó, ami a régi Vorosilov-kilátó helyére épült. A kilátó benyúlik a felső Duna-parti részre és látványos panorámával fogadja a látogatókat.

A Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep a hatvanas évek második felétől kibontakozó alkotótelepi-mozgalom részeként jött létre 1974-ben. A fém, a vas használata az egyetemes művészetben a második világháború után kezdett elterjedni. A műveket a Duna-parton felállították, majd ezzel párhuzamosan megindult a Duna-parti tereprendezés, fásítás és növénytelepítés. A művésztelepen 1974 és 1993 között 44 művész vett részt pályázat (esetenként meghívás) alapján. 1983-tól a telep nemzetközi lett. A vasmű által gyártott hagyományos anyagok mellett a meghívott szobrászok légkorracél, saválló acél féltermékeket, különböző profilokat használtak fel a műalkotásokhoz.