A rendház épülete ma a Szent István Király Múzeum központja, 1978-ban került a múzeum kezelésébe. Itt van a római kőtár mellett a régészeti kiállítás, a díszterem időszaki kiállításoknak ad helyet, az épület ad otthont a központi restaurátor műhelynek, a fotólaboratóriumnak, az adattárnak. Itt van az antropológiai gyűjtemény, mely egyike a legnagyobbaknak hazánkban. Itt van központi előadótermünk és a muzeológusok kutatószobái is. A látogatók figyelmét a kiállításokon kívül szeretnénk felhívni a lépcsőház és az előadóterem gazdag stukkódíszére, amelynek valószínűleg egy olasz művész az alkotója. A kiállításból a második emeletre vezető lépcsőház freskói a lorettói litánia szövegét illusztrálják. A képek mostanáig ismeretlenek voltak, valószínűleg még a XIX. század elején levakolták őket. Feltételezhető, hogy alkotójuk a templom freskóit készítő Franz Sambachot segítő jezsuita fráter, Anton Werle és Johann Magis közül került ki.
A rendház épülete ma a Szent István Király Múzeum központja, 1978-ban került a múzeum kezelésébe. Itt van a római kőtár mellett a régészeti kiállítás, a díszterem időszaki kiállításoknak ad helyet, az épület ad otthont a központi restaurátor műhelynek, a fotólaboratóriumnak, az adattárnak. Itt van az antropológiai gyűjtemény, mely egyike a legnagyobbaknak hazánkban. Itt van központi előadótermünk és a muzeológusok kutatószobái is. A látogatók figyelmét a kiállításokon kívül szeretnénk felhívni a lépcsőház és az előadóterem gazdag stukkódíszére, amelynek valószínűleg egy olasz művész az alkotója. A kiállításból a második emeletre vezető lépcsőház freskói a lorettói litánia szövegét illusztrálják. A képek mostanáig ismeretlenek voltak, valószínűleg még a XIX. század elején levakolták őket. Feltételezhető, hogy alkotójuk a templom freskóit készítő Franz Sambachot segítő jezsuita fráter, Anton Werle és Johann Magis közül került ki.
A rendház épülete ma a Szent István Király Múzeum központja, 1978-ban került a múzeum kezelésébe. Itt van a római kőtár mellett a régészeti kiállítás, a díszterem időszaki kiállításoknak ad helyet, az épület ad otthont a központi restaurátor műhelynek, a fotólaboratóriumnak, az adattárnak. Itt van az antropológiai gyűjtemény, mely egyike a legnagyobbaknak hazánkban. Itt van központi előadótermünk és a muzeológusok kutatószobái is. A látogatók figyelmét a kiállításokon kívül szeretnénk felhívni a lépcsőház és az előadóterem gazdag stukkódíszére, amelynek valószínűleg egy olasz művész az alkotója. A kiállításból a második emeletre vezető lépcsőház freskói a lorettói litánia szövegét illusztrálják. A képek mostanáig ismeretlenek voltak, valószínűleg még a XIX. század elején levakolták őket. Feltételezhető, hogy alkotójuk a templom freskóit készítő Franz Sambachot segítő jezsuita fráter, Anton Werle és Johann Magis közül került ki.
Szentendre belvárosa és a 11-es út közötti területen található a Római Kőtár. A Kr. u. I. század második felétől kezdve 400 éven keresztül a Dunakanyar fontos stratégiai szerepet töltött be, hiszen Pannonia határának, a „limes”-nek egyik legveszélyeztetettebb szakasza volt. A limest táborok és őrtornyok sűrű láncolata védte, a mai Szentendre területén, Ulcisia Castrában komoly katonai erő állomásozott. A katonaság számára dolgozó kézművesek és kereskedők a tábortól nyugatra és délre, a „canabæ” területén éltek. A római kori lakosság az Aquincum felé vezető Duna menti országút, a „limes-út” mentén temetkezett; majd a késő római temető területén egy kis ókeresztény sírkápolna is állt.
Szentendre belvárosa és a 11-es út közötti területen található a Római Kőtár. A Kr. u. I. század második felétől kezdve 400 éven keresztül a Dunakanyar fontos stratégiai szerepet töltött be, hiszen Pannonia határának, a „limes”-nek egyik legveszélyeztetettebb szakasza volt. A limest táborok és őrtornyok sűrű láncolata védte, a mai Szentendre területén, Ulcisia Castrában komoly katonai erő állomásozott. A katonaság számára dolgozó kézművesek és kereskedők a tábortól nyugatra és délre, a „canabæ” területén éltek. A római kori lakosság az Aquincum felé vezető Duna menti országút, a „limes-út” mentén temetkezett; majd a késő római temető területén egy kis ókeresztény sírkápolna is állt.
Szentendre belvárosa és a 11-es út közötti területen található a Római Kőtár. A Kr. u. I. század második felétől kezdve 400 éven keresztül a Dunakanyar fontos stratégiai szerepet töltött be, hiszen Pannonia határának, a „limes”-nek egyik legveszélyeztetettebb szakasza volt. A limest táborok és őrtornyok sűrű láncolata védte, a mai Szentendre területén, Ulcisia Castrában komoly katonai erő állomásozott. A katonaság számára dolgozó kézművesek és kereskedők a tábortól nyugatra és délre, a „canabæ” területén éltek. A római kori lakosság az Aquincum felé vezető Duna menti országút, a „limes-út” mentén temetkezett; majd a késő római temető területén egy kis ókeresztény sírkápolna is állt.
Az egykori római katonai tábor területén létesült kőtár ad helyet a Dunaújvárosban látható római kőemlékek jelentős részének. A 1. század végétől az 5. század elejéig itt állomásozó, kisegítő csapatok táborából jelenleg részben a parancsnoki épület, egy innen kiinduló út, az északkeleti és délkeleti tornyok valamint a déli kapu helyreállított maradványai láthatók.
Az egykori római katonai tábor területén létesült kőtár ad helyet a Dunaújvárosban látható római kőemlékek jelentős részének. A 1. század végétől az 5. század elejéig itt állomásozó, kisegítő csapatok táborából jelenleg részben a parancsnoki épület, egy innen kiinduló út, az északkeleti és délkeleti tornyok valamint a déli kapu helyreállított maradványai láthatók.
Az egykori római katonai tábor területén létesült kőtár ad helyet a Dunaújvárosban látható római kőemlékek jelentős részének. A 1. század végétől az 5. század elejéig itt állomásozó, kisegítő csapatok táborából jelenleg részben a parancsnoki épület, egy innen kiinduló út, az északkeleti és délkeleti tornyok valamint a déli kapu helyreállított maradványai láthatók.
A XVI-XVII. századi vár Sforza-félbástyájának föld alatti járataiban, kazamatáiban helyezték el a főként római síremlékekből és újkori kőfaragványokból álló gyűjteményt. A kiállításon megtekinthetjük Győr egykori várkapuját, a Fehérvári kaput, melyet a Pálffy Miklós és Adolf Schwarzenberg vezette magyar sereg robbantott be 1598. március 28-án, amikor a győri várat visszafoglalták a megszálló törököktől. A vár udvara és kazamatája 1957 óta ad helyet a római kori és kora-újkori kőtár és a Horváth József téglagyűjteménye anyagából rendezett állandó kiállításnak.
A XVI-XVII. századi vár Sforza-félbástyájának föld alatti járataiban, kazamatáiban helyezték el a főként római síremlékekből és újkori kőfaragványokból álló gyűjteményt. A kiállításon megtekinthetjük Győr egykori várkapuját, a Fehérvári kaput, melyet a Pálffy Miklós és Adolf Schwarzenberg vezette magyar sereg robbantott be 1598. március 28-án, amikor a győri várat visszafoglalták a megszálló törököktől. A vár udvara és kazamatája 1957 óta ad helyet a római kori és kora-újkori kőtár és a Horváth József téglagyűjteménye anyagából rendezett állandó kiállításnak.
A XVI-XVII. századi vár Sforza-félbástyájának föld alatti járataiban, kazamatáiban helyezték el a főként római síremlékekből és újkori kőfaragványokból álló gyűjteményt. A kiállításon megtekinthetjük Győr egykori várkapuját, a Fehérvári kaput, melyet a Pálffy Miklós és Adolf Schwarzenberg vezette magyar sereg robbantott be 1598. március 28-án, amikor a győri várat visszafoglalták a megszálló törököktől. A vár udvara és kazamatája 1957 óta ad helyet a római kori és kora-újkori kőtár és a Horváth József téglagyűjteménye anyagából rendezett állandó kiállításnak.
Ismerje meg a történelem homályába vesző szarmata nép mindennapjait a Szarmata Régészeti Park (idő)kapuján belépve! Az árokkal körbevett és monumentális vesszőfonatos palánkfal-erődítmény védő ölelésében felépített szarmata falurekonstrukció hiteles képet ad a korabeli építményekről és életkörülményekről. A belső térben kialakított interaktív kiállítás és kisfilm bemutatja a szarmaták életét, szokásait - már amennyit tudunk róluk, a hiszen a szarmatákat a mai napig számos titok övezi. A Régészeti Park szarmata faluja mellett egy tanösvény is kialakításra került, mely a környék természeti értékeit mutatja be.
Ismerje meg a történelem homályába vesző szarmata nép mindennapjait a Szarmata Régészeti Park (idő)kapuján belépve! Az árokkal körbevett és monumentális vesszőfonatos palánkfal-erődítmény védő ölelésében felépített szarmata falurekonstrukció hiteles képet ad a korabeli építményekről és életkörülményekről. A belső térben kialakított interaktív kiállítás és kisfilm bemutatja a szarmaták életét, szokásait - már amennyit tudunk róluk, a hiszen a szarmatákat a mai napig számos titok övezi. A Régészeti Park szarmata faluja mellett egy tanösvény is kialakításra került, mely a környék természeti értékeit mutatja be.
Ismerje meg a történelem homályába vesző szarmata nép mindennapjait a Szarmata Régészeti Park (idő)kapuján belépve! Az árokkal körbevett és monumentális vesszőfonatos palánkfal-erődítmény védő ölelésében felépített szarmata falurekonstrukció hiteles képet ad a korabeli építményekről és életkörülményekről. A belső térben kialakított interaktív kiállítás és kisfilm bemutatja a szarmaták életét, szokásait - már amennyit tudunk róluk, a hiszen a szarmatákat a mai napig számos titok övezi. A Régészeti Park szarmata faluja mellett egy tanösvény is kialakításra került, mely a környék természeti értékeit mutatja be.
Vértesszőlős határában, egy kőbányában tárták fel Vértes László vezetésével 1963-68 között Európa egyik legidősebb, több százezer éves telephelyét. Az ásatás során napvilágra került a feltáró régész által Sámuelnek elnevezett előember tarkócsontja, valamint rábukkantak egy 6-7 éves gyerek tejfog-töredékeire is. Az előemberek telephelyén, a régi kőbányában a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása mutatja be a látogatóknak mindazt, amit a régészettudomány feltárt a több százezer évvel ezelőtti életből.
Vértesszőlős határában, egy kőbányában tárták fel Vértes László vezetésével 1963-68 között Európa egyik legidősebb, több százezer éves telephelyét. Az ásatás során napvilágra került a feltáró régész által Sámuelnek elnevezett előember tarkócsontja, valamint rábukkantak egy 6-7 éves gyerek tejfog-töredékeire is. Az előemberek telephelyén, a régi kőbányában a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása mutatja be a látogatóknak mindazt, amit a régészettudomány feltárt a több százezer évvel ezelőtti életből.
Vértesszőlős határában, egy kőbányában tárták fel Vértes László vezetésével 1963-68 között Európa egyik legidősebb, több százezer éves telephelyét. Az ásatás során napvilágra került a feltáró régész által Sámuelnek elnevezett előember tarkócsontja, valamint rábukkantak egy 6-7 éves gyerek tejfog-töredékeire is. Az előemberek telephelyén, a régi kőbányában a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása mutatja be a látogatóknak mindazt, amit a régészettudomány feltárt a több százezer évvel ezelőtti életből.
