Tájház

A település múltját mutatja be a tájház. A tájegység népszokásait, népművészetét.

`Van egy falu Baranya megyében, ahova minden nyáron városi fiatalok járnak. Szőni-fonni, faragni, agyagozni, bőrözni tanulnak; kosarat kötnek, kenyeret sütnek, primitív hajlékokat építenek, a nemezkészítés elfeledett módszereit próbálgatják a zselici aprófalu öreg zsupfedeles talpasházában. Este a tűz köré ülnek, beszélgetnek, ősi dalokat énekelnek, táncolnak, mulatoznak és a csillagok járását figyelik.`

A Petőfi utcában található a bakonyi népi építészetre jellemző tornácos, mellvédes oszlopos 2-4 osztatú kőház. A főhomlokzaton két kis ablak, és egy tornácra vezető ajtó látható, ezek felett a tűzfal tejes hosszában cserépből készült vízvetőt találunk, ami megakadályozza, hogy az eső a házak tövébe csorogjon.A házak központi helyisége a konyha, amiben a kályha fölött a szabadkéményes füstelvezetés volt a jellemző. A konyhából nyílt a kamra és a tisztaszoba. Egy ilyen házban alakították ki az 1990-es évek elején a tájházat, ahol a régi paraszti életre jellemző berendezési és használati tárgyakat, a népviselet jellemző darabjait láthatjuk. Az épület többi részében ma Alkotóház és Művészeti Iskola működik. Itt alakították ki a fazekas, kovács, bőrös, szövő műhelyeket. A nyári hónapokban különböző művészeti ágakkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők szakképzett mesterek segítségével.

A tájházban bemutatott régi bútorok, fényképek, különböző használati eszközök bemutatják Magyarszék település régi lakóinak életvitelét, szokásait, népviseletét. A tájház udvarán lévő bormúzeumban pedig helyi termelők segítségével ismerhetik meg a látogatók a borkészítés tudományát.

Majs közössége számára fontos érték a település múltja, az itt élő emberek szokásainak, hagyományainak megismertetése, a teremtett értékek továbbadása, átörökítése. A tájház megidézi a település múltját, az itt élő és alkotó emberek életét, szokásait, mesterségeit, munkaeszközeit, otthonait. Három emlékszoba őrzi, három nemzetiség múltját, német, felvidéki és szerb népcsoport békés egymás mellett élését, saját nyelvéhez, kultúrájához, hagyományaihoz való ragaszkodó hűségét. Bemutatja az ünnepkörökhöz kapcsolódó egyházi, családi szokásokat. A tárgyakban megelevenedik a hozzáértő és gondos kézi munka, az igényesség, a szépre való törekvés.

A szépen berendezett Tájház épülete a XIX. század második felében épült parasztház. A hagyományos, három osztatú ház bejárata a pitvarba vagy konyhába nyílik, jobbra az első szoba (ún. első ház), balra a hátsószoba (bizonyos esetekben ez kamra volt). Az összegyűjtött tárgyak a hagyományos paraszti, és módosabb paraszti élet tárgyai. Az udvaron kiállításra került még, a régi, lóvontatású tűzoltó felszerelés is.

A szegényparaszti létből az 1920-as években kiemelkedő hagymakertészek gazdaházat vásároltak és azokat a maguk igényei szerint alakították át. Így tett Diós Sándor hagymatermelő kisparaszt is, aki 1926-ban vásárolta meg az 1834-ben épített házat. A vertfalú, nádtetős épületet később felújította, cseréppel fedte, a szabadkéményét lepadlásolta.

A markazi Tájházat az 1870-es évek elején Valkó Vendel helyi mester építette. A lakóépület szarufás, torokgerendás, vízvetős, deszkaoromzatos, nem típusos háromosztatú ház. Eredetileg két család részére épült, 2 külön bejárattal (1 szoba, konyha).

Fogadónk egyik gyöngyszeme az eredeti, 300 éves sváb parasztház, a Márton-ház, mely Öreg Prés Éttermünk mellett található. Igazi kuriózumnak számít, hogy a ház kívül-belül a magyarországi németek életét tükrözi. Möllmann Günterné, szállodánk tulajdonosának saját gyűjteménye található a házban, mely móri és pusztavámi sváb örökségeket tartogat.

A Mátarszőlősi tájházat a lakosok felajánlásaival sikerült megvalósítani. Cél a község hagyományos tárgyi kultúráját, viseletét, berendezett lakásbelsőjét, műhelyeket, gazdasági épületeket bemutatni. A gyűjtemény még nem teljes, továbbra is várják a felajánlásokat. Látogatás előre egyeztetett időpontban lehetséges.