Tájház

A tájház bal oldali főépülete valószínűleg a XIX. század első harmadában épült. A dél-borsodi lakóházakra jellemzően szoba-konyha-kamra elrendezésű. Jellegzetes buggyát a XX. század elején lebontották ­ nem is kapta vissza csak 1980-as felújítása során ­, kamráját kettérekesztették. 1910 körül istállót toldottak hozzá. Az 1920-as évek utolsó éveiben a szobában lévő kemencét lebontották, és a konyhában építettek újat helyette. A ház mostani belső állapota hozzávetőlegesen az 1930-as évek időszakát reprezentálja. Lakói ­ a ház méreteit tekintve ­ az építés idején jómódúak lehettek, az új tulajdonos, a Vajdovics család azonban szegénységben élt benne. A tájházat 1982. június 18-án ­ Borsod megye hetedik tájházaként ­ avatták fel. A XX. század elejének népi bútoraival, használati eszközeivel rendezték be a mezőkövesdi Matyó Múzeum munkatársai, amellyel az 1930-as évek szegényparaszti életét, ízlését kívánták bemutatni.

A XIX. századi emeletes magtárépületben található a Tájház Tarpán. Ebben a régi, kétszintes magtárépületben 1976-tól állandó kiállítás szemlélteti Tarpa viszontagságos történetét a határban talált neolitikus (újkőkori) emlékektől a kuruc időkig. Az emeleten látható néprajzi tárlaton a népi kerámia, a kender- és textilkészítés, a mindennapi élet és a helyi kismesterségek (pl. zsindelymetszés) tárgyi emlékeit mutatják be. A két világháború között itt választották képviselővé Bajcsy-Zsilinszky Endrét (1886-1944), az antifasiszta ellenállás vezető politikusát. A kuruc hagyományairól ismert település Esze Tamás (1666-1708) kuruc brigadéros szülőfaluja. Bajcsy-Zsilinszkyről, Esze Tamásról külön kiállítás keretében emlékeznek meg.

A Tényői tájház a sokorói építészeti stílus legszebb példái között említhető. A tájház hagyományosan soros alaprajzú, helyiségei csak a konyhán át közelíthetők meg. A tájház berendezése a XIX. század második felét idézi, betekintést ad a pannonhalmi egyházi nagybirtok erdeiben és szőlőiben dogozó, a zsellértelken élő család életébe. A tiszta szoba faragott bútorai, szalma- és háncsfonatos ülőkéjű székei, hatalmas búboskemencéje, cserépedényei, a maguk készítette szőttesek egyszerűséget, tisztaságot sugallnak, a megélhetésükért keményen dolgozó emberek világát tükrözik. A Tájház közvetlen környezete is a népi élet tárgyi emlékeit őrzi. A nyitott színben, vagy pajtában gazdasági eszközök – eke, kasza, szekér, gereben – találhatók. A házhoz tartozó udvar jellegzetes baromfiudvarral, ólakkal a falusi élet teljességét nyújtja.

Az ároktői Tájházban látogatható tárlat a Dél-borsodi Mezőség élővilágát és tradicionális népi műveltségét mutatja be. Az épület jól mutatja az ároktői építési szokásokat, az egykor itt élt emberek ízlésvilágát. Előzetes bejelentkezés alapján látogatható.

Fésűs beépítésű, előkertes, földszintes, elöl csonkakontyolt, hátul kontyolt nyeregtetővel fedett lakóház. Utcai homlokzatán 3 nyílású, íves kőoszlopos tornác, udvari homlokzatán faoszlopos tornác fűrészelt deszkamellvéddel. Az épület végéhez féltetős szín csatlakozik. a XX. század elején élő emberek népi kultúrájának állít emléket. A tornácos lakóház 1892-ben épült, Gulyás József gazdálkodó részére. A ház fala úgynevezett vert falazással készült. A tájház a paraszti lakáskultúra és a gazdálkodás tárgyi emlékeit mutatja be.

A szlovák nemzetiségi tradíciók öröksége az 1886-ban, vályogból épült, nádfedeles lakóház. A tájház a tótkomlósi szlovákság mindennapi életébe enged betekintést, hiszen megtalálható itt a `tiszta szoba`ékes darabjai a mennyezetes ágy, a festett bútorok, a konyha mindennapi használati tárgyai, s a Tomka Judit tiszteletére gazdagon berendezett emlékszoba. A tótkomlósi amatőr színjátszás szervezőjének nevét viselő emlékszobát az általa festett bútorok, képek gazdagítják.

Tüzelős-ól Múzeum. Sok rendezvény színhelye ez a hangulatos, a múlt századi emlékeket őrző létesítmény. Kellemes atmoszférájának köszönhetően a gyerekek és idősek, egyaránt megtalálják a szórakozási lehetőséget.

Újhartyán község német nemzetiségi eredetű település, melynek lakosai 1765-től kezdődően települtek be Soroksár, Taksony, Dunaharaszti és a környező községekből. A falu azóta is a sváb hagyományoknak megfelelő értékrenddel bír, így a tájház értelemszerűen a XX. század első felében szokványos hartyáni sváb jegyeket őrzi. Az utcára néző első szoba a „tiszta szoba” – fajrede szoba. Ebben a helységben a hartyáni sváb család ünnepi ruházatát láthatjuk, innen öltözködtek, amikor vasárnap a templomba mentek, ebben a szobában fektették le, látták vendégül a több napra messzebbről érkező sváb rokonokat. Itt gyűjtötték a házasulandó gyermekeik stafírungját. Néhány, a további látnivalókból: sváb fúvóshangszerek, kották, házi oltár – német imakönyvek, vallási kegytárgyak, szentek szobrai, eredeti menyasszonyi ruha az 1920-as évekből, hartyáni viseletbe öltöztetett babák.

A jelenleg szoba és pitvarból álló épülethez egykor kamra is kapcsolódott, amelynek felújítása folyamatban van. Viszonylag kis méretei, a XIX-XX. század fordulója vagy korábbi időszak népi építészeti jellegzetességeit mutatják. Az épület falazata vályog, tetejét cserép fedi, belül földes padlós, mennyezete gerendás. A pitvarban egy tüzelőberendezés rekonstrukció található. Az épület méreteinél fogva alkalmas arra, hogy a Zempléni-hegyvidék belső részeibe települt szlovák lakosság életmódját, kultúráját bemutassa.

Vámosmikola látnivalói közé tartozik a Rákóczi utcai 26. számú parasztház, azaz a tájház, illetve az itt elhelyezett néprajzi gyűjtemény. A kis kamrával ellátott háromosztatú ház a XIX., és a XX. század fordulóján épült: elsőházból, tisztakonyhából és hátsóházból áll. A sátortetős épületet cseréppel fedték, szobái padlósak, mennyezete gerendás.