Tájház

A XIX. századi emeletes magtárépületben található a Tájház Tarpán. Ebben a régi, kétszintes magtárépületben 1976-tól állandó kiállítás szemlélteti Tarpa viszontagságos történetét a határban talált neolitikus (újkőkori) emlékektől a kuruc időkig. Az emeleten látható néprajzi tárlaton a népi kerámia, a kender- és textilkészítés, a mindennapi élet és a helyi kismesterségek (pl. zsindelymetszés) tárgyi emlékeit mutatják be. A két világháború között itt választották képviselővé Bajcsy-Zsilinszky Endrét (1886-1944), az antifasiszta ellenállás vezető politikusát. A kuruc hagyományairól ismert település Esze Tamás (1666-1708) kuruc brigadéros szülőfaluja. Bajcsy-Zsilinszkyről, Esze Tamásról külön kiállítás keretében emlékeznek meg.

A város utolsó néhány polgári-paraszti házának egyikét felújították, itt mutatják be a helytörténeti gyűjteményt. Az udvart is rendbe tették, több tucat fát ültettek, nagy filagóriát építettek, és helyet kapott egy jó állapotú takarmány szárító „góré” is az udvaron. A „Mozaikok Téglás múltjából” című néprajzi kiállítás letisztult formában tudományos alaposággal feltárt korabeli életképeket mutat be. (Tárgyak, fotók, szövegek. ) A látogatók felismerhetik a tablókon szüleiket, nagyszüleiket, szomszédjukat, komájukat, vagy testvérüket: ez a kiállítás a régi téglási életről, emberekről szól a téglási embereknek. A tájházban kapott helyet a honfoglaláskori viselettörténeti kiállítás „Őseinket felhozád…” címmel.

A Tényői tájház a sokorói építészeti stílus legszebb példái között említhető. A tájház hagyományosan soros alaprajzú, helyiségei csak a konyhán át közelíthetők meg. A tájház berendezése a XIX. század második felét idézi, betekintést ad a pannonhalmi egyházi nagybirtok erdeiben és szőlőiben dogozó, a zsellértelken élő család életébe. A tiszta szoba faragott bútorai, szalma- és háncsfonatos ülőkéjű székei, hatalmas búboskemencéje, cserépedényei, a maguk készítette szőttesek egyszerűséget, tisztaságot sugallnak, a megélhetésükért keményen dolgozó emberek világát tükrözik. A Tájház közvetlen környezete is a népi élet tárgyi emlékeit őrzi. A nyitott színben, vagy pajtában gazdasági eszközök – eke, kasza, szekér, gereben – találhatók. A házhoz tartozó udvar jellegzetes baromfiudvarral, ólakkal a falusi élet teljességét nyújtja.

Az ároktői Tájházban látogatható tárlat a Dél-borsodi Mezőség élővilágát és tradicionális népi műveltségét mutatja be. Az épület jól mutatja az ároktői építési szokásokat, az egykor itt élt emberek ízlésvilágát. Előzetes bejelentkezés alapján látogatható.

Fésűs beépítésű, előkertes, földszintes, elöl csonkakontyolt, hátul kontyolt nyeregtetővel fedett lakóház. Utcai homlokzatán 3 nyílású, íves kőoszlopos tornác, udvari homlokzatán faoszlopos tornác fűrészelt deszkamellvéddel. Az épület végéhez féltetős szín csatlakozik. a XX. század elején élő emberek népi kultúrájának állít emléket. A tornácos lakóház 1892-ben épült, Gulyás József gazdálkodó részére. A ház fala úgynevezett vert falazással készült. A tájház a paraszti lakáskultúra és a gazdálkodás tárgyi emlékeit mutatja be.

A pitvaros, szabadkéményes-konyhás, rakott tűzhelyes háromosztású ház mintájául Pintér István 1820 körül épült háza szolgált, amely a Hangya-emlékkönyvben is látható. A tisztaszoba, a pitvaros konyha és a hátsó szoba mögött nem kamra van, hanem félig nyitott szín, amelyben a 19. század végi, 20. század eleji mezőgazdasági eszközök, szerszámok kaptak helyet.

A szlovák nemzetiségi tradíciók öröksége az 1886-ban, vályogból épült, nádfedeles lakóház. A tájház a tótkomlósi szlovákság mindennapi életébe enged betekintést, hiszen megtalálható itt a `tiszta szoba`ékes darabjai a mennyezetes ágy, a festett bútorok, a konyha mindennapi használati tárgyai, s a Tomka Judit tiszteletére gazdagon berendezett emlékszoba. A tótkomlósi amatőr színjátszás szervezőjének nevét viselő emlékszobát az általa festett bútorok, képek gazdagítják.

Tüzelős-ól Múzeum. Sok rendezvény színhelye ez a hangulatos, a múlt századi emlékeket őrző létesítmény. Kellemes atmoszférájának köszönhetően a gyerekek és idősek, egyaránt megtalálják a szórakozási lehetőséget.

Újhartyán község német nemzetiségi eredetű település, melynek lakosai 1765-től kezdődően települtek be Soroksár, Taksony, Dunaharaszti és a környező községekből. A falu azóta is a sváb hagyományoknak megfelelő értékrenddel bír, így a tájház értelemszerűen a XX. század első felében szokványos hartyáni sváb jegyeket őrzi. Az utcára néző első szoba a „tiszta szoba” – fajrede szoba. Ebben a helységben a hartyáni sváb család ünnepi ruházatát láthatjuk, innen öltözködtek, amikor vasárnap a templomba mentek, ebben a szobában fektették le, látták vendégül a több napra messzebbről érkező sváb rokonokat. Itt gyűjtötték a házasulandó gyermekeik stafírungját. Néhány, a további látnivalókból: sváb fúvóshangszerek, kották, házi oltár – német imakönyvek, vallási kegytárgyak, szentek szobrai, eredeti menyasszonyi ruha az 1920-as évekből, hartyáni viseletbe öltöztetett babák.

A jelenleg szoba és pitvarból álló épülethez egykor kamra is kapcsolódott, amelynek felújítása folyamatban van. Viszonylag kis méretei, a XIX-XX. század fordulója vagy korábbi időszak népi építészeti jellegzetességeit mutatják. Az épület falazata vályog, tetejét cserép fedi, belül földes padlós, mennyezete gerendás. A pitvarban egy tüzelőberendezés rekonstrukció található. Az épület méreteinél fogva alkalmas arra, hogy a Zempléni-hegyvidék belső részeibe települt szlovák lakosság életmódját, kultúráját bemutassa.