Tájház

Magyarország egyetlen Bunyevác Tájháza az év folyamán tavasztól őszig fogadja a vendégeket. A tájház a Baja környéki bunyevácok építészetét és lakáskultúráját mutatja be a századelőn. A bajai bunyevácok építészete és lakáskultúrája a 20. század elején. A soknemzetiségű Bácska népi kultúráját sajátos színfolttal gazdagította, a XVII. század végén a tájegységre került délszláv eredetű, horvát nyelvjárást beszélő, római katolikus vallású bunyevác népcsoport. Anyagi és szellemi örökségükről – az itt élt/élő többi néprajzi csoport (sokácok, németek, bukovinai székelyek, felvidéki magyarok, a Kalocsai Sárköz legdélebbi magyarjai) mellett – Bács-Kiskun megye déli részének tájmúzeuma, a bajai Türr István Múzeum Néprajzi csoportok Baja környékén c. állandó kiállítása nyújt ízelítőt.

A hagyományos falusi életet bemutató tájház helyi kezdeményezésre, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szakembereinek segítségével nyílt meg 1980-ban. A kiállítás három épületben (a volt lakóházban, a nyári konyhában és a pajtában) található. Cece és környéke régi paraszti használati tárgyait, munkaeszközeit mutatja be, melyeket helybéli lokálpatrióták gyűjtöttek. Jeles napok alkalmával (karácsony, húsvét, aratás stb.) az udvar ad otthont a cecei iskola által szervezett gyermek- és felnőtt programoknak.

Hivatásunk a régi cinkotai paraszti emlékek ápolása, gondozása, átörökítése. Vendégeink megtekinthetik a tájházként látogatható régi parasztházat, megismerhetik a régi cinkotai paraszti emlékeket, ápolásukat. Ünnepekhez, jeles napokhoz kapcsolódó családi programokkal, gyermekfoglalkozásokkal, népi kézműves programokkal várjuk a gyerekeket, felnőtteket. A Tájház kertje és a fedett szín kerti mulatságoknak, szabadtéri rendezvényeknek, kemencés, bográcsos, üstös sütés-főzésnek adnak helyszínt, igény szerint magánszemélyek részére, családi rendezvényekre is bérelhetőek.

A Családi Fészek Néprajzi Múzeumot az 1925-ben sárfalból készült két szoba, konyha, kamra elrendezésű tornácos lakóházban nyitották meg. Az eredeti állapotra visszaállított iparos cipészmester által épített épület belső berendezése hűen mutatja be őseink hagyatékát, építészetét. A lakóház hármas elosztású: egy bejárattal 2 szoba, konyha tekinthető meg, külön bejárattal a kamra, valamint melléképületként kisház jelleggel a nyári konyha. Az udvarban elhelyezkedő fészerben a mezőgazdasági munkához használt eszközöket mutatják meg a látogatóknak, alkalmakként rendezvények, játszó-házi és kézműves foglalkozások lebonyolítására is szolgál.

A pásztorok különleges helyet foglaltak el a falusi társadalomban, annak legtöbbször a peremén. Földtulajdonuk nem lévén, a legszegényebbek közé tartoztak, a helyhez és munkaadóhoz való kötöttség hiánya mégis bizonyos „rangot” adott nekik. A törvénnyel és annak szolgáival való gyakori összetűzések miatt pedig néha valódi tisztelet, sokszor tartózkodó megvetés övezte őket. Viseletük is megkülönböztette őket a parasztoktól és zsellérektől. E foglalkozás családon belül, apák, fiúk, testvérek között öröklődött. Feladatuk rájuk bízott állatcsapat (nyáj, csorda, konda, stb.) gondos etetése-itatása, őrzése, pontos ki- és hazahajtása, a községi tenyészállatok gondozása volt.

A biharkeresztesi Csicsóka Tájházat a Marosán család hozta létre és a hagyománytisztelet szellemében működtetik. A család célja, hogy portájukon bemutassák a bihari gazdák hagyományos életmódját, ezért a gazdasági udvart őshonos állatokkal népesítették be. Megtalálható itt a fodros tollú lúd, a gyöngytyúk, a pulyka, a racka, a kecske és a szamár is. Az állományt folyamatosan fejlesztik a Debreceni Egyetem Génközpontja segítségével. A ház melletti veteményeskertben minden megtalálható, ami egy hagyományos parasztportán megtermett. A virágoskertbe régi fajtájú egynyári és évelő virágokat telepítettek. Fűszerkert is kialakításra került a ház mellett. A kerítés tövébe ültetett, az őszi virágzáskor élénk sárga virágával gyönyörködtető csicsóka pedig a ház névadója lett.

Csongrád, a Tisza parti kisváros neve szláv eredetű, „fekete várat” jelent. A honfoglalás után Ond vezér fia, Ete nemzetsége telepedett meg a korábbi földvárban és környékén. A Csongrádi halászház a dél-alföldi, mezővárosi paraszti kultúránk archaikus jellegű, másoknál szegényesebb rétegét példázza. A halászatnak az utóbbi évtizedekig szerepe volt a csongrádiak életében.

Egyedi hangulat és tárgyi világ repíti a múltba az érdeklődőket, amikor betérnek az emlékház udvarába és belépnek az emlékházba. Az Emlékház berendezési tárgyai a 19-20. századi szlovákság mindennapjait idézik. Cél, hogy a látogatók megismerjék a múlt örökségét a szlovákság történeti emléktárgyain keresztül. A múlt bemutatásával ösztönözve a jelenben és a jövőben élőket az örökség megtartására, a hagyományok tiszteletére és ápolására. Kézműves foglalkozásokat is tartanak és népi játékok bemutatására is van lehetőség.

A ház módosabb gazda háza volt, mely 1870-körül épülhetett, alaprajza egy pitvarból és két szobából áll. Eredetileg nádtető fedte és mindkét szobában volt kemence (egy kerek és egy szögletes), melyekből mára csak a kemence szája, a beépített tűzhely és az egyik helyreállított kemence látható. A házhoz hatalmas udvar és melléképületek (ólak, istállók, góré, szín stb.) tartoztak. Az udvar közepén gémeskút is volt, melyet az 1970-es években temettek be.

A szőlősi tájház épülete, amely a Precsinszki és Nagy családhoz kötődik, a Dabas helyi védettség alatt álló épületei közé tartozik. Építésének története, megjelenése szempontjából is egy különleges épület. Az épületben néprajzi és helytörténeti gyűjtemény látható, minden darabja a településrészről származik.