Tájház

Egy hagyományos 1929-ben épült, szépen felújított veretes paraszt-barokk stílusú házban rendezte be Aldebrő község Önkormányzata a Gazdaház elnevezésű múzeumot. A Gazdaházban rendezték be a Debrői Hárslevelű bor megalkotójának, Rácz Pálnak a hagyatékát őrző emlékszobát, valamint a már régebben összegyűjtött helytörténeti, néprajzi anyagokat, ezzel is tisztelegve a községalapító német ősök emléke előtt.

A falu Gazdaháza egy XX. század eleji középbirtokos család életmódját mutatja be a tisztaszobától kezdve a szerszámosig, helyben gyűjtött anyagok felhasználásával. Az oldaltornácos ház 1911-ben épült, hagyományos stílusban. Közelében található a falu híres szülöttének, Cserépfalvi Imrének az emlékszobája. Eredetileg Deutsch volt a vezetékneve, ám a faluhoz fűződő szép gyermekkori emlékei miatt felvette a Cserépfalvi nevet.

A geresdlaki tájház a XX. században épült tipikus sváb parasztház. A lakossági közadományokból berendezett lakóházban a bútorok, a tárgyi eszközök, a kézimunkák a múltnak megfelelően őrzik a németség otthonainak emlékét. Az itt élő embereknek az állattartás és a földművelés adta a megélhetést. A ház végében található az istálló és a pajta. a pajtában a mezőgazdasági munkához használt gépek és eszközök láthatók. A lakóház két szobából és egy téli konyhából, valamint az eredeti állapotában megmaradt nyitott (füstös) konyhából áll.

Az 1890-ben Rostás János által épített ház 2015-ben került az Önkormányzat birtokába. A Tájházban, a két világháború közötti korszak gombai építési és berendezési szokásaira jellemző állapotot szeretnénk bemutatni az érdeklődőknek, mint például a „mászókéményt”, a beépített masinát valamint a kor használati tárgyait.

A 19. század közepén kőből és vályogból épült, nádfedeles, tornácos, füstöskonyhás, ma népi műemlék „Pásztorház” a gyenesi községi csordások – két család – szolgálati lakása volt. Az épület az önkormányzat tulajdona, a 2000-ben történő felújítása óta az utca felőli két helyiség berendezése a két háború közötti itteni falusi életre jellemző. Beépített kemencéjében időnként kemencés ételek, kenyér készülnek. E két helyiségben kézműves szakkörök – kosárfonó-, szövő és népi kismesterségek szakkörök működnek, illetve a falusi élet pillanatait, ünnepeit elevenítik fel, rendezik itt helyi hagyományőrzők.

Dabas-Gyónon található a város egyik legrégebbi háza, melyet 1835-ben építettek. Az évszámot a hajdani építőmester a főgerendába véste bele. A parasztház első tulajdonosa egy kisbíró volt, majd a házat a gyermeke örökölte meg. A ház a mai napig megőrizte a korának megfelelő jellegét. 1998-ban a volt tulajdonos meghalt és a ház eladásra került. 2002-ben a Dabas Város Önkormányzata - pályázaton nyert pénzből - megvette és felújította az egész épületet. Kicserélésre került az tetőszerkezet (amit nádból varázsoltak újjá) a homlokzati fal egy része, a belső padozat, illetve a kinti járda rész is. A felújítások befejezése után, pedig megtörtént a ház belső bútorzattal történő felszerelése.

Gyömrő főszögi falurészében, a Gr.Teleki utca 46. szám alatt áll az 1840-es évekből fennmaradt műemléki épület, amely a 19-20. század jellegzetes gyömrői házát mutatja be. 1983-ban az id. Pál Mihály Hagyományőrző és Művészeti Kör munkájával, és a lakosság lelkes adományozásából néprajzi és helytörténeti gyűjteménnyel nyitotta meg a kapuit a tájház. Épülete belesimul egy szakaszosan még fellelhető, hagyományos, fésűs utcaképbe, melynek külső képe, és belső elrendezése Gyömrő hagyományos népi életének mozzanatait, a település történetét kívánja bemutatni minél nagyobb hitelességre törekedve.

Az Ősi u. 22. alatt található nádfedeles régi parasztház az 1990-es évek óta a Szentivániak Szentivánért Alapítvány tulajdonában volt. A tájház jellegű berendezés a régi helyi mesteremberek eszközeiből, használati tárgyaiból gyűlt össze. Az épületet 2020 januárjában vásárolta meg az önkormányzat, amely az adásvételi szerződésben vállalta a halaszthatatlan felújítást. Így került az intézményhez, és kezdődik meg idén a felújítása. Később tájházként való működtetése, udvara pedig kisebb események helyszíneként funkcionálhat.

Az épület, melyben kiállítás látható eredetileg szerb elemi népiskola volt és 1910 táján épült. A tetszetős stílusban megépült iskola nagyobbrészt oktatási célt, részben pedig a tanító szolgálati lakásául szolgált. Akkor a tanítás nyelve községünkben a lakosság számarányának megfelelően, német - magyar, míg a szerb iskolában szerb - magyar volt. 1922 után Somberekről elköltöztek a szerbek, így a gyermekek létszáma is megfogyatkozott. Az 1930-as évek végén már nem jegyeznek szerb iskolást a felmérések. 1938-ban az iskola épületét a római katolikus egyházközség vette bérbe, s tovább tanítottak az épületben. A II. világháború után, 1948-ban államosították az épületet. Változatlanul iskolaként, majd tornateremként használták. Somberek Község Önkormányzatának döntése alapján az épület teljes felújításra került. Az eredeti állapotába visszaállított épületben, a `Hagyományok Házában` jelenleg a falunkban élő népcsoportok történetének kialakítása tekinthető meg.

Egy hely a Tisza kanyarulatában, ahol a hagyomány valósággá válik. Számos rendezvényt tartanak kora tavasztól késő őszig, így a húsvéti készülődés, májusfa állítás, pünkösdi királyválasztás, nyári kalácsos napok, kukoricás, tökös, libás napok, stb., valamint minden tanórához tudnak néprajzi vonatkozású anyaggal és foglalkozással szolgálni.