A farsang Vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart, kezdete mindig január 6., vége azonban igazodik a Hold járásától függő húsvéthoz. Hamvazószerda a húsvétot megelőző nagyböjt kezdete, mely Jézus 40 napos böjtjét követi. A teljes nagyböjti időszak azonban ennél hosszabb, mert csak a hétköznapok számítanak bele, az Úr napján, azaz vasárnap nem kell böjtölni. Így azután a hamvazószerda a húsvét előtti 46. napra esik. Ekkor kezdődik a húsvéti ünnepkör, a bűnök bevallásának és a bűnbánatnak a napjával. Az őskeresztények vezeklésül hamut szórtak a fejükre, mivel a hamu az elmúlásra figyelmezteti az embert. Napjainkra a hamvazkodás rítusa megszelídült, a pap szentelt barka hamujával rajzol keresztet a hívők homlokára.
A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a legtöbb hagyományos szokás kapcsolódik világszerte. Legjellemzőbb eseményei a jelmezes, álarcos alakoskodások, melyek leggyakrabban adománygyűjtő szokással párosultak függetlenül attól, hogy házaknál vagy mulatságok helyszínén történtek. A farsangi szokások Európában a középkorban alakultak ki, Magyarországra német közvetítéssel jutottak. Az elnevezés is egy bajor-osztrák jövevényszóból, a vaschang-ból származik. A farsangi időszak a mezei munkák téli szünetelésének időszakára esik, ez adott lehetőséget a fiataloknak az ismerkedésre, párválasztásra, zajos mulatságok és lakodalmak tartására. A magyar néphagyományban a hamvazószerdát követő első vasárnap, a menyegzős vasárnap és a vővasárnap, a farsang utolsó vasárnapja utal erre. A szabados szokások, maskarás játékok különböző tiltások formájában váltották ki az egyház rosszallását. A farsang egész idejét azonban nem tölthették ki mulatságok, ezek a farsang farkára, az utolsó néhány napra koncentrálódtak. Ez a karneválok időszaka, amely már a télbúcsúztatással, tavaszvárással is kapcsolatos. Ekkor rendezik a velencei és a riói karnevált, Magyarország legjelesebb ilyen hagyománya a mohácsi busójárás.
A farsang farkának első napja a farsangvasárnap. A házasulandó legények ezen a napon tűzték a kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. Vővasárnap lévén az ifjú férj az apósa kontójára ihatott. Ez a nap volt az asszonyfarsang ideje is. Az asszonyok közös összejövetelén a férfiak nem vehettek részt. Ez volt az év egyetlen alkalma, amelyet az asszonyok munka nélkül, mulatozással, tánccal töltöttek el. A helyszín valakinek a háza, pincéje, esetleg a fonó vagy a kocsma volt. A Dunántúlon a nők közös pinceszere néhol még ma is él. A húshagyókedd a farsang farkának középső napja mozgó egyházi ünnep. A nagyböjt előtti utolsó nap, amikor még mulatozni, lakomázni lehet. A maskarázás, bolondozás napja. Sok helyen szalmabábut (kisze) vagy koporsót égettek, jelképesen lezárva a farsangot és eltemetve a telet. Ez a velencei karnevál utolsó napja.
A torkoscsütörtök eredetileg természetesen a hamvazószerdát megelőző hét csütörtöke, a farsang csúcsidőszakának bevezető napja volt. A mai gyakorlat, a hamvazószerdát követő napi lakoma tehát ellentmond a nagyböjt előírásának. Kivételes esetekben azért előfordulhatott a böjt egynapos megtörése abból a célból, hogy a megmaradt ételek ne vesszenek kárba. Bár erre a célra a húshagyó kedd lett volna hivatott, árulkodó népi kifejezések a zabálócsütörtök és a tobzódócsütörtök. A farsangi ételsorok vidékenként változtak, de jellemzőek a káposztás levesek, a kocsonya és mindenek előtt a farsangi szalagos fánk.
Szerző: György Péter János
