Battonyai Tájház

Az épület az 1882-es kataszteri térképen már jelölve van, tehát közel 140 éves. A parasztház észak-dél irányban terül el a hozzá tartozó hét kvadrátos telken, hosszú tornáca kelet felé nyitott. Az utcafonton és a keleti homlokzaton a régi, aprócska hatszemes ablakok láthatók. Az épület a hármas osztatú (szoba – konyha – szoba) alföldi háztípusba tartozik. Középen a pitvaros konyhában található az egyik legérdekesebb és legértékesebb építészeti eleme, a szabadkémény. A konyha mennyezetébe épített füstelvezető rendszer – amely gyakori hozzátartozója volt a parasztházaknak – ma már csak ritkán figyelhető meg eredeti állapotában.  Az épület teljes egészében közel fél méter vastagságú csömpölyeg falakkal rendelkezik, amely a nyári melegben is kellemessé teszi a szobák hőmérsékletét.

Az utcafrontra néző szobában eredeti állapotában látható a karóvázas szerkezetű búbos kemence, melyet alul fehérre meszelt ülőrész, a padka ölel körül. A padka ajtó felőli részén kialakított magasított ülőrészen, a kucikon egykor a parasztember melegedett a kemence mellett.

A sárból és agyagból épített takaréktűzhely a hátsó szobában található. Talán ez a helyiség eredetileg kamraként funkcionált és csak később, a takaréktűzhely építése után lett lakószoba.

A régi ház mögé a 20. század közepén egy újabb, két helyiséges épületet emeltek.

Az épület falai kívül és belül is fehérre meszeltek, a nyílászárók (ajtók, ablakok) eredetileg talán fehér színűre festettek, az utcai homlokzaton lévő ablakon zsalus ablakszárnyak is találhatóak.

Tóth Sándornénak és a Fodor Manó Helytörténeti Egyesületnek sikerült megmentenie az összefogásnak, a rengeteg önkéntes munkának és a pályázatoknak köszönhetően a közel kétszáz éves parasztházat és az általa őrzött építészeti kincseket, és sikerült megőrizni az elkövetkezendő generációk számára is, így az épület – amely számunkra a hagyományt és az értéket képviseli – az egyik fő turisztikai vonzereje lett városunknak és egy meghatározó eleme a városképnek.