Galgafarm Ökofalu

Amennyiben közelebbről is meg kíván ismerkedni gazdaságunk mindennapi életével, falunkkal, annak nyugalmat árasztó környezetével és szeretne néhány napot Galgahévízen tölteni családjával, barátaival, úgy mi ehhez szállást, étkezést és programot is kínálunk Önnek.

A GALGAHÉVÍZI Ökokezdeményezés Története

A GAIA Alapítványt 1990-ben alapította a „Galgafarm Egyesület” azzal a céllal, hogy megvalósítson egy fenntartható települést – ökofalut – annak összes elemével együtt.

Ennek részeként a GALGAFARM Első Magyar Organikus Mezőgazdasági Szövetkezetet 1992-ben alapítottuk Galgahévízen. A Szövetkezet az ökológiai és emberi szempontokat tiszteletben tartó társadalomhoz vezető út első állomásaként jött létre.

Célunk, hogy a vegyszerek teljes kizárásával előállított és európai normák szerint ellenőrzött és minősített élelmiszeripari termékeinket a családunkon, közvetlen barátainkon kívül azokhoz is eljuttassuk, akik hozzánk hasonlóan gondolkodva igénylik azokat. Reményeink szerint Önhöz is!

A Galgafarm ma 300 hektáron, 50 tejelő szarvasmarhát tartva ökológiai módon gazdálkodik. Termékeinket és a termelés folyamatát az EU által elismert Biokontroll Hungária minősítő szervezet ellenőrzi. Saját hagyományos kőmalmunkban őröljük lisztjeinket, mini tejfeldolgozó üzemünkben készítünk sajtot, túrót, tejfelt, kefirt, valamint sokféle konzervipari termék előállítására alkalmas feldolgozó üzemünkben készülnek bio ivóleveink, növényi alapú szendvicskrémeink, dzsemeink.

Tevékenységünk elismeréseként az Európai Unió gazdaságunkat 1995-ben Közép és Kelet Európa Biomezőgazdasági Kutató, Oktató és Bemutató Központjává választotta. Az oktatás-kutatás sikeres működése érdekében megalapítottuk, a GAIA Alapítványt, mely a Galgafarmmal közösen végzi ezt a tevékenységet. Már harmadik éve a Nemzeti Agrárkörnyezeti Program tájközpontjaként is működünk.

Amennyiben közelebbről is meg kíván ismerkedni gazdaságunk mindennapi életével, falunkkal, annak nyugalmat árasztó környezetével és szeretne néhány napot Galgahévízen tölteni családjával, barátaival, úgy mi ehhez szállást, étkezést és programot is kínálunk Önnek.

Ehhez kapcsolódva több mint tíz évvel ezelőtt elindítottuk a Galgahévíz Ökofalu kezdeményezést, hogy a magunk, és embertársaink számára létrehozzunk egy olyan életteret, ahol a lehető legteljesebben ki-ki betöltheti küldetését, amiért erre a Föld nevezetű gyönyörű planétára született.

Évtizedes fáradozásunk eredményeként egy sor intézményt alapítottunk Galgahévízen a már említett - többszáz-hektáros minősített ökológiai művelésű gazdaságot, biotermék kereskedést, népfőiskolát, oktatóközpontot, vidékfejlesztési alapítványt - úgy gondoljuk, hogy ezzel kellően megalapoztuk, hogy végre hozzálássunk eredeti elképzelésünk megvalósításához, az ökofalu felépítéséhez.

Céljaink:

1. 50 házból álló autonóm lakóegyüttes felépítése és működtetése Galgahévíz határában, mely megfelelő műszaki, gazdasági és jogi keretet nyújt eszméink megvalósításához;

2. A falu lakói számára a közösséghez való tartozás jelentős erőforrást adjon önmaguk megvalósításához;

3. A humán ökológia, az ökológiai építészet, települési energia- és vízgazdálkodás, biogazdálkodás tudományos és technikai vívmányainak felhasználása, és hazai meghonosítása, ötvözve a magyar és közép-európai építészeti, gazdálkodási és kulturális hagyományok olyan elemeivel, melyek a XXI. században is érvényesek;

4. A lakóközösség életmódja és megélhetésének forrásai tükrözzék a lakók tudatos elkötelezettségét az ökológiai értékek és a társadalmi méltányosság iránt. A lakók ismerjék és vállalják magyar és közép-európai szellemi hagyomány értékeit, ugyanakkor mindenkinek lehetősége legyen arra, hogy saját sorsát a maga belső ösvénye mentén élhesse meg.

Elképzeléseink elismeréseként 2004 – ben a Global Ecovillage Network (Ökofalvak Világszervezete) nekünk ítélte az ECOVILLAGE EXCELLENT 2004. díjat.

Munkánkhoz céljainkkal azonosulni tudó kreatív és autonóm társakat keresünk, akikkel együtt felépíthetjük és működtethetjük az ökofalut, akik nemcsak munkatársaink, hanem szomszédaink és barátaink is lesznek Galgahévízen.

Mi az a bio- vagy ökofalu?

Régóta ismerem Gábor Esztert, vele készült szeptemberben az alábbi interjú, amit olvasói kérésre bővítettebb változatban közlünk annak ellenére, hogy az oktatási segédlet is több helyen foglalkozik a biofaluval, mint a környezettudatosan, gazdaságosan, fenntartható módon működő, abszolút önellátó településformával.

Galgahévíz a Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzet tőszomszédságában, Gödöllő és Hatvan között félúton érhető el, vagy, ahogy a falu honlapján magát jellemzi, „a Bag-Tura forgalmi út mentén, a Galga alsó folyásának jobb partján helyezkedik el, az eredendően nyújtott halmazos, fésűs beépítésű település”. Kétségtelen, takaros környezet. Nem csak veretes történelméről híres – éltek már itt a római korban, a Báthory, majd az Esterházy család birtoka volt, de egy csatavesztés után tanyát vert erre II. Rákóczi Ferenc fejedelem is –, hanem arról is, hogy itt van az ország egyik ökofaluja. Bár csak annak híres, aki tudja, hogy ez itt létesült.

Gyanútlan, naiv szemlélőként ugyanis azt hittem, hogy egész Galgahévíz ekként funkcionál, aztán hamar kiderült, mégsem. Nem hirdette a településhatárt jelző táblánál ezt a tényt semmi. Sőt, beljebb haladva sem utalt erre még egy plakát sem. Csupán a temető melletti szerény ház homlokzatán olvasható a „Galgafarm” felirat. De jó helyen is jártam, ez az „igazi” ökofalut működtető Gaia Ökológiai és Vidékfejlesztési Alapítvány központja. Aztán Gábor Eszter, az alapítvány ügyvezető igazgatója világosított fel, hogy az ökofalu voltaképpen két részből áll: egyrészt a település végén lévő, az egykori termelőszövetkezet romjain létrejött Galgafarmból, másrészt a néhány kilométerrel arrébb fekvő lakóövezetből.

Hogy miért éppen itt teremtették meg az ökofalut? Gábor Eszter elsőre csak annyit mondott, hogy, ha majd betérünk a faluba, erre is választ kapok.

Az egyik alapító - aki jelenleg is az ökofaluban él - Varga Géza Svédországban járt egyetemre, ott ivódott belé ez az eszme. A skandináv állam azért is keltette fel az érdeklődését, mert arra voltak a magyarok számára addig ismeretlen természetgyógyász klinikák is. Géza így olyan ökofalut szeretett volna, amely magában foglal egy termálvízre alapozó természetgyógyász klinikát is. Több területet megnézett, aztán Galgahévízen kötött ki végül akkori társaival. A földtani kutatásokból tudjuk, hogy van itt termálvíz, csak nincs feltárva. Később az is kiderült, hogy itt agyagos a föld, mely remekül felhasználható az építkezés során – mesélt a kezdetről útközben, a farm felé tartva. – Anno az alapító baráti társaság azt vallotta, nekik nem tetszik a világnak a globalizáció felé vezető útja, ezért inkább egy teljesen autonóm, önfenntartó településen élnének szívesebben. Az alapítványt 1990-ben hozta létre a már említett társaság, azzal a céllal, hogy megfelelő anyagi alapot biztosítsanak olyan közösségi célú és közérdekű tevékenységek, valamint vállalkozások támogatására, amelyek egy újfajta modellként is szolgáló emberközpontú lakó- és munkaközösség létrehozására irányulnak. Több más ökofalutól eltérően a kialakítást fordítva képzelték e, mesél Eszter, legyen meg előbb a farm, amely megtermeli a tiszta, jó minőségű élelmiszert a lakóknak, s ha ez megáll a saját lábán, biztos alapot és működő helyi gazdaságot képez, jöhetnek a házak is. A korábbi téesz területén és alapjain 1992-ben elindult a farm, az ökofalu első háza végül 2007-ben épült fel. Azt hiszem, a magyar bürokráciáról mindent elárul, hogy az első kapavágást csak harminchat illetékes szakhatóság jogerős engedélye birtokában lehetett megtenni. Persze nem csak emiatt tartott ilyen sokáig a megvalósulás: a forrásokat is elő kellett teremteni.

Felvetem, a rendszerváltás idején a döntéshozó szervek nem nézték-e csodabogárnak a kezdeményezőket az ötlet révén, mire Gábor Eszter az mondta, Varga Géza mindig is szembe ment az uralkodó társadalmi főirányokkal, ezért állandóan az őrült kategóriába sorolták őket. Hozzátette: saját maga még ma is sokszor szembetalálkozik gáncsoskodásokkal, pedig úgy hitte, egy ilyen újdonságra talán már vevő a társadalom.

Közben beértünk a farmra. Nos, kívülről szemlélve olyan, mint bármilyen más mezőgazdasági vállalkozás: itt egy csinosabb épület, ott egy szerényebb csarnok, emitt egy korszerű gép, amott egy kissé avíttabb, jobbra a lovaskarám, szemben a szarvasmarhatelep, balra a disznóól. És a „szagok”, a zajok is hasonlóak. A másság, az „ökoság” a rendszerben rejlik.

Ahogy Gábor Eszter fogalmazott, a méreteket úgy alakították ki, hogy a falu leendő maximális lélekszámának – 50 családdal, 250 fővel számolva – az élelmiszerigényét kielégítse. Mivel most még csak tizenkét família él életvitelszerűen az ökofaluban, a farmon megtermelteknek a nagyjából 10-20 százalékát fogyasztják el a dolgozókkal együtt, a maradék 80-90 százalékot a környező piacokon és Budapesten értékesítik. Mint mondta, arra is ügyelnek, hogy a farmon helyi, vagy a szomszédos települések lakosait alkalmazzák, és arra is, hogy az árut ötven kilométeres körzeten belül adják el. A több száz állatból a szarvasmarha és a mangalica a haszonállat, lovat, birkát, kecskét „bemutató jelleggel”, az igazi parasztgazdaság sokszínűségének illusztrálása miatt tartanak.

- Csak egy példa a zárt rendszerre – magyarázta. – A fejőházban a teheneket automata gépsorral, Erzsi néni vezérlésével fejik le, majd a zárt hálózaton keresztül tartályokba kerül a tej, azt pedig mindenféle adalékanyag hozzáadása nélkül dolgozzuk fel sajttá, tejföllé, túróvá, palackozzuk kezeletlen tejjé.

Közben Kati néni, Eszter anyósa, sajttal kínált. Hát! Mondhatni, eredeti „tej íze” van: kicsit kesernyés, de finom! Szavakkal nehéz leírni a nagyüzemben, futószalag mellett készített sajt és a biosajt közötti különbséget: aki teheti, kóstolja meg mindkettőt, és lehet, hogy soha többet nem kér az előbbiből!

Sajnos rossz pillanatban érkeztünk a farmra, a termelésben éppen szünet volt. Így a fejőházat magában foglaló sajtüzemben nem álltak a tehenek a fejőgép mellett – éppen a szomszédos mezőre mentek legelni –, nem láttuk a sajtkészítés egyes fázisait, a zöldség- és húsfeldolgozó is tisztán ragyogott, a magtárban pedig csendben, magányosan állt a kőmalom.

- A környező települések mentén elterülő háromszáz hektárnyi földön gazdálkodunk, kezd bele vezetőm. Ahogy az állatoknál, úgy a növényeknél is a hagyományos magyar fajtákat tartjuk. Tönkölybúzát, őszibúzát és rozst termesztünk, illetve takarmányként kukoricát, zabot, valamint napraforgót. A malomban teljes kiőrlésű lisztet állítunk elő. Most még süttetjük a pékárut, de a közeljövőben szeretnénk a farmon egy pékséget is kialakítani – mutatott rá egy újabb rendszerelemre Gábor Eszter. – Az aratásból visszamaradt szalma egy részét ugyan a házépítésnél felhasználjuk, de szükség lenne egy biomassza üzemre a szerves hulladék és a trágya a hagyományostól (komposztálás és kiszórás) eltérő valamint energetikai célú hasznosítására. Ez egy másik, újabb terv, amely ez év végére megvalósulni látszik. A keletkező biogázt a farmon belül hasznosítanánk.

A telepen sétálva a szabadon bóklászó mangalicák mellett két dolog tűnt fel. A „Textilmúzeum” feliratú házikó, illetve az utóbbi évtizedek korlenyomataként is tündöklő kombájnok, ekék, traktorok. Mintha egy előre megtervezett, időszaki műszaki kiállítás volna! Óvatos becslésem szerint is a legöregebb gép minimum ötven éves lehet! Gábor Eszter mintha kitalálta volna a gondolatomat, megjegyezte, megfordult benne is, hogy a tulajdonosok egykori eszközeiből, illetve a korszerűsítés során lecserélt darabokból jó lenne egy tárlatot kialakítani legalább a rendszeresen megforduló látogatók kedvéért.

A farmtól autóval két-három perc alatt értünk a lakófaluhoz, fizikai értelemben az anyafalutól, Galgahévíztől ez egy teljesen különálló – és persze önálló, önellátó – település. Kiszállva a kocsiból rögvest „leesett”, hogy annak idején Varga Géza miért is szeretett bele a tájba. Az egyik ház a dombtetőn, a másik a két domb közötti völgyben áll, hátul a kéklően csillogó Bika-tó, körös-körül meg zöldellő lombos erdő. Erre mondják, hogy festői helyszín!

Az Eszter által említett tradíciók a rengeteg szoborban is megtestesülnek. A míves kapu után az út mentén két oldalt egy-egy faragott alkotás tűnik fel: a parasztasszony sóval és kenyérrel, az idős bácsi pedig levett kalappal köszönti a betérő, megfáradt vendéget – úgy ahogy (élőben) néhol még ma is szokás. A körzet középpontjában pedig az ősi, magyaros motívumokkal díszített életfa magasodik.

- Ha elhiszi valaki, ha nem, ez működik, az életfa tényleg energiát sugároz – tette hozzá vendéglátóm. – Amikor a távhő vezetékhez szükséges árkot ásták, rögtön aktív régészeti lelőhellyé lettünk: ezerhétszáz évvel korábbi fazekaskemence-darabokra, cserepekre bukkantak a szakemberek, de előkerült egy hétezer éves lelet is. Korábban legalább két populáció élhetett erre. Azért nem lehet véletlen, hogy az alapítók végül ide szúrták le a botjukat! Valami más erő is erre vonzhatta őket… Kérdés, hogy mi is csak lelet leszünk-e vagy túléljük saját magunkat?

Messze még a kész állapot. Egy-két telek parcellázva, a társasház egyik végéhez körjáratunk idején – géppel készített vályogtéglából – toldották a falakat, a másik háznál éppen a nádtetővel babráltak, a kialakítandó mesterséges tó körvonala már látszódott, mint ahogy a Varga Géza által megálmodott, rekreációs központtá változó természetgyógyász centrum majdani alapja is.

Persze van olyan megoldás, ami kívülről nem látszik, ellenben nagyon is fontos szerepet tölt be.

- Nagyon ügyelünk arra, hogy semmilyen szennyező anyag ne kerüljön ki a házakból, a faluból, vagy be a földbe. A hulladékot szelektíven gyűjtjük, és lakók saját szervezéssel a közeli Turán működő szelektív hulladéklerakóba szállítják el. A zöldhulladékból komposzt lesz. Vegyszereket nem használunk a háztartásokban sem, csak természetes alapú, lebomló anyagokat. A víz 160 méter mélyről jön fel, tökéletes minőségű ivóvízként semmit nem teszünk hozzá és nem veszünk el belőle. Minden házhoz tartozik egy úgynevezett közműpótló kisberendezés, ami kéttartályos rendszerrel a biomasszát, illetve szürkevizet állít elő. Utóbbi már locsolásra alkalmas lenne, de nálunk ez is tovább tisztul. Csővezetéken jut el további biológiai tisztításra az úgynevezett nádgyökér-zónán keresztül a saját tavunkba, amiben végül halak is lesznek és fürdeni is lehet majd benne, azaz helyben, és igen hatékonyan, környezettudatosan oldjuk meg a szennyvízkezelést is. Egyelőre kísérleti üzem folyik, a sorház (5 család) és 3 családi ház kötött rá a hálózatra.

Kicsit kötözködtem az alapítvány vezetőjével: felvetettem, hogy igazán hiányzik a konyhakert és/vagy a gyümölcsös, ha már ökofalu, igazán lehetnének ezek is. De csak én voltam „vak”. Gábor Eszter megjegyezte, konyhakerti növényeket ki-ki kedve szerint a saját háza előtt termeszthet, a társasházi lakók pedig ugyanezt megtehetik a facsemetéket rejtő erdőkertben, a gyümölcsös pedig szintén a megvalósítandó elképzelések között szerepel.

- A következő húsz évre elegendő tervünk van, csak pénz legyen hozzá elég. Alakulunk, formálódunk, napról-napra tapasztaljuk, mi a jó vagy kevésbé hasznos a számunkra; hogy úgy mondjam, ez egy nagy kísérlet! – jegyezte meg. Azt viszont sajnálja, hogy az anyafaluval semleges a kapcsolatuk. Bár időről-időre keresik egymás társaságát, voltaképpen csak közigazgatásilag taroznak össze.

Tény, egyedi, amit az ökofalu éltetői tesznek. Galgahévíz nekik köszönhetően (is) lett híres itthon és a glóbusz más pontjain. Nem szeretném a helyi elöljárókat befolyásolni, de azért a települési honlapon több más nevezetesség mellett az ökofalunak is lehetne helye…

Annál is inkább, mert 2012 nyaráig komplexitását tekintve Európában is egyedülálló, Energia hatékony technológiákat felvonultató multifunkcionális bemutatóközpont pár létesítését tervezik a magyar és a szlovák oldalon a ZAJEZKA ökofaluval közösen, a Magyar Szlovák Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében (projekt kód HUSK/0901/2.1.1/0280/01).

Itt gyakorlatilag minden zöldtechnológia, víz és hulladék-felhasználás adott lesz. „Élő múzeum”-szerűen bemutatásra kerül többek között a szilárd és folyékony biomassza rendszer, napkollektorok, szélgenerátorok, fotovoltikus áramtermelése, földhő rendszer, természetes építőanyagok, biológiai víztisztítási rendszer, precíziós ökológiai mezőgazdaság, permakultúra kert, szerves hulladékok feltárási lehetőségei, stb.

Az energiaellátás is abszolút egyedi. Jelenleg a régió áramszolgáltatójától vásárolják az áramot, amit épp most készülnek összesen három szélkerékkel és napkollektorral részben kiváltani, azaz csökkenteni függőségüket –, vezetékes földgázt pedig egyáltalán nem használnak. Minden háznál van fatüzeléses kandalló, vagy „sparhelt”. Utóbbi kályhaként és tűzhelyként is funkcionál. De a hő ellátást is igyekeznek az egyedi „füstössel” szemben hatékonyabb módszerrel, a hőközpontban a faelgázosító kazánnal előállított meleg víz csővezeték-rendszerben áramoltatásával juttatni el a háztartásokba. A rövidesen felszerelésre kerülő napkollektor részben kiváltaná ezt, és az eredeti terveknek megfelelően a nyári időszakban a használati meleg vizet biztosítaná. A végcél természetesen a teljes függetlenség kialakítása.

A lakóházak tetszés szerinti anyagból épülhetnek, de leginkább a bontott téglát, vagy a vályogtéglát alkalmazzák. Utóbbi a szalmával együtt amolyan térkitöltő, hőszigetelő elem, a házak, szem előtt tartva a természetes anyagok felhasználását, többnyire fa szerkezetűek. Minden házra ki van szabva egy úgynevezett primer energiakvóta, amit az építés során nem szabad túllépni.

A galgahévízi ökofaluba nem egyszerű bekerülni. A tizenkét itt élő család mellett további húszan vásároltak telket, vagy lakást, így már csak néhány hely kiadó. Gábor Eszter szerint alaposan érdemes megfontolni a beköltözést, és az életre szóló súlyos döntés meghozatala előtt ajánlatos néhány hetet, hónapot a már itt lakókkal együtt, közösen eltölteni, hogy kiderüljön, a jelöltek és az „őslakók” egyformán akarják-e egymást, a közeget, a szellemiséget.

Beáta asszony férjével tavaly költözött be, ő maga afféle „jolly joker”: a farmon mindig ott segít be, ahol szükség van rá. Látogatásunk idején éppen „lovászfiú” volt.

- Miért jöttünk ide? Röviden: a főváros sok rémsége miatt – indokolt Beáta. – Tíz éve tudatosan vásárolunk, élünk, az életmódváltást már Budapesten elkezdtük. Abban egyetértettünk a férjemmel, hogy vidékre vonulnánk vissza. Először Valkón néztünk ki egy vályogházat, de az építész javaslatára mégsem vettük meg. Tovább keresgéltünk, és rátaláltunk a galgahévízi ökofalura. Szavakban nehezen tudtuk megfogalmazni, hogy mit is akarunk, csak a fejünkben volt egy kép, és amikor elénk tárult az ökofalu, összenéztünk: pont erre gondoltunk. Bár én is vidéken születtem, de elsodort az élet, azért tisztában voltam vele, milyen a vidékinek élni. Most már tudom, nagy hiba volt Budapestet választani. Itt, Galgahévízen olyan, mintha egy másik bolygón lennék: csend, nyugalom, értékes emberi kapcsolatok vesznek körül. A nagyvárosból ez hiányzik. Már a kultúra miatt sem kell Budapestre utazni, Gödöllőn vagy Hatvanban is van elég program. Én teljesen azonosultam az ökofalu szellemiségével, ez való nekem.

Forrás: www.utajovobe.eu/hirek/energetika/219-mi-az-a-bio-vagy-%C3%83%C2%B6kofalu