A 19. század első felében kosáríves árkádsorú tornáccal épült lakóház formailag a Bakony-Balaton-felvidék hasonló épületeire emlékeztet, elterjedésüket tekintve azoknak legkeletibb előfordulása. A hoszszú ház mai formáját a régebbi első rész kibővítésével nyerte. Az utca felőli, korábbi épületrész szoba, konyha, kamra, istállóból áll. A hátsó, későbbi, a 19. század második feléből való épületrész helyiségei: konyha, szoba, kamra és istálló. Az épület esetében a Dunántúlon, a Kisalföldön és az Északi-Középhegységben gyakori, több család által lakott hosszú házzal, közös udvarral van dolgunk.

A kiállítás

A berendezési tárgyak jelentős része a ház utolsó tulajdonosától került a múzeumba. Ezt egészítettük ki a Fülén és a Fejér megyei Sárrét községeiben gyűjtött tárgyakkal, elsősorban bútorokkal és textilekkel. A tájház berendezéséből főként a Polgárdiból való, keményfából faragott, “Kovács János 1832” feliratú sarokpad és a Soponyáról idekerült, 19. századi bögreszemes, zöldmázas, csákvári cserépkályha érdemel figyelmet.

Az épület második részében a szabadkéményes konyhát, valamint a kendermegmunkálás eszközeit, fotóit mutatjuk be. A Fejér megyei takácsmesterséget egy nagyméretű szövőszék, céhkorsók, szőttesek segítségével idézzük fel. A helyiség középső részében, lapozható tárlóban archív néprajzi felvételekből összeállított tematikus időszaki kiállítások láthatók.

A tájház története

A népi műemlék házat 1985-ben állította helyre az Országos Műemléki Felügyelőség. A fülei házban az 1970-es évek elejéig két család élt. A két épületrész tüzelőberendezése, füstelvezetése is különböző volt. Az első rész kémény nélküli füstöskonyhás házként épült, ahol a szoba ajtaja egészen az 1920-as évekig nem a füstöskonyhából, hanem a tornácról nyílt. A második házrész konyhája már téglaboltozatú nyitott kéménnyel épült. A nyitott kémény alatt a kocka alakú kenyérsütő nagykemence és a kalács-, rétes-, hússütésre használt kiskemence ma is látható.