Nagyhajmás (Baranya vármegye)

Nagyhajmás (németül Heimasch) község Baranya megyében, a Dunántúlon, a Sásdi kistérségben. Első adat szerint első királyunk idején a Szente-Magócs nemzetség tulajdona. A települést először Hagmas néven Károly Róbert uralkodása alatt keletkezett oklevél említi. A középkorban még Tolna megyéhez tartozott a település, tulajdonosai részben az Anyavári birtokosok voltak, részben a görgyéni kolostor. Az akkori falu magyar lakossága a török hódoltság ideje alatt teljesen kicserélődött. A 17. század végén lakói rácok voltak- az 1695-ös országos összeírás Ráchajmás néven vették számba, amelynek földesura Karanchich N., török földesura Koczi Zada Achmed. 1720 körül jelent meg újra a faluban a magyar lakosság, hivatalosan ettől az időtől tartozik Baranyához. A település ekkor a pécsi pálosok tulajdonában volt.ú Bizonyíthatóan az 1730-as években jelennek meg itt a német telepesek. 1862-ben 1039 lakosából 363 volt német ajkú, egy 1880-as tanulmány viszont már 808 német, 160 szerb és 80 magyar lakost említ. 1933-ban 1300 lakosa volt a településen vendéglő, bolt és számos iparos működött. A háború, a kitelepítések alaposan csökkentették a lakosságot az idő közbeni visszatelepítés ellenére. A körzetesítés is hátrányosan érintette. A község elnevezése a lakosság szerint a hagyma szóval van kapcsolatba, ugyanis egykoron sok vadhagyma nőtt a környékén.