Pócsa (Baranya vármegye)

Pócsa (németül Botsch) község Baranya megyében, a Dunántúlon, a Mohácsi kistérségben. A Karasica patak völgyében fekvő pici, egyutcás település már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. A falu a török hódoltság alatt elnéptelenedett, de hamarosan újratelepült. Érdekes, hogy a török után a szerb temetőben helyezték el halottjaikat a katolikusok is. A rácok (szerbek) már a XVII. században letelepültek. Szláv dinasztiák: Radojsics, Melanovics, Borovácz, Vukovics. A Rákóczi-szabadságharc alatt újból néptelenné vált. Az XVIII. század végén az elnéptelenedett faluba németek költöztek. Az első német telepesek 1780 körül jöttek be Ulmból. A telepes családok a következők: Rozinger, Schindler, Schmidt, Wágner. A szláv vezetés továbbra is erős maradt. Jellemző, hogy a pár évtizede összegyűjtött földrajzi névanyagban sok a délszláv határjelölés. 1723-24-ben görögkeleti délszlávok érkeztek a faluba, akik azonban az első és második világháború között áttelepültek Jugoszlávia területére. Elkészült a község címere, benne az egyik motívum az 1803-as pecsétet jelzi. Kisbudmér közelében, a rác temetőnél és a léckerítéses határkeresztnél szántás után őskori, római és középkori cseréptöredékek jönnek elő. A Wágner-portán a volt szerb templom néhány faragott kövét őrzik.