Nevezetesség

A Kókai Helytörténeti kiállítóhelyen megismerhetjük Kóka község múltját, szokásait, eszközeit, életmódját, továbbá kultúráját tükröző, hagyományőrző munkáját. Kóka a tápiómenti Kossuth-kultusz legrégebbi és legjelentősebb települése. Alapját az a történelmi tény képezi, hogy Kossuth 1849. április 6-án a kókai Margit-hegy tetején levő kápolna tövéből nézte a Gödöllő felé masírozó honvédseregek vonulását. Itt találkozott Görgey Artúr fővezérrel, s mindketten ittak egy kókai menyecske kínálására a domb lábánál fakadó forrás, a Bereg-kút vizéből. Ez a korsó a gyűjtemény egyik legféltettebb kincse. A lakószobában található az ún. gobelin sarok, mely 2019-ben megújult. Községünkben a gobelinvarrás 1928-ban kezdődött. Évtizedeken keresztül a lányok és az asszonyok munkájukkal kiemelkedő sikereket értek el. Kóka után bekapcsolódtak Dány, Tóalmás, Tápiószecső lányai-asszonyai is a gobelinvarrásba. Később háziipari szövetkezetté alakult, Kókán volt a központi helye.

A község közepén, a hajdani Nagy-kút-parton áll Kossuth Lajos szülőháza. A falu legismertebb épületét Andrássy István gróf építtette 1780–82 között. A középrizalitos, magasföldszintes, copf stílusú uradalmi tisztilak a régi udvarházak mintájára készült és a híres monoki kőművesek keze munkáját dicséri. A Kossuth-ház főépületének homlokzati tengelyében helyezték el híres szülöttjének emléktábláját 1911. május 27-én. A bronz melldombormű alkotója Gárdos Aladár. Kossuth Lajos életéből nagyon rövid időszakot töltött Monokon. 1802 szeptember 19.-én látta meg a napvilágot, és már 1803 tavaszán Olaszliszkára költözött családjával.

A Kossuth Múzeumhajó Budapest egyik legrégibb hajóállomásán, a Lánchíd pesti oldalán horgonyoz. A Kossuth Múzeumhajó ma egyedülálló közlekedéstörténeti és ipari műemlék. Önmagában is múzeumi tárgy, fedélzetén a múlt emlékeivel.

A Tájház nagyközségünk múltját fényképeken, tárgyi emlékeken keresztül mutatja be, s betekintést ad településünk régi életébe isMa minden magára valamit is adó közösség hangsúlyt fektet arra, hogy az ifjabb generáció megismerje a valós múltat. Erre megfelelő helyszín a Kossuth-ház, illetve az itt található gyűjtemény.

Csongrád megye egyik legnagyobb tudományos és kulturális intézménye a Koszta József Múzeum. 1897-ben, a megyében a szegedi múzeum megalakulását követően mintegy tíz évvel, másodikként hozták létre. Alapítóigazgatója Csallány Gábor volt, aki tisztségét 1945-ben bekövetkezett haláláig viselte. Szentes egyik legimpozánsabb központi épületében, az egykori megyeházán működő intézmény állandó és időszaki kiállításokkal, valamint három más helyszínen berendezett kiállítóhellyel szolgálja a helyi közönség múltjának átörökítését, az élményteli múzeumlátogatást. Gyűjteményei gazdagságára jellemző, hogy a szentesi múzeum törzsanyaga a szegedi múzeum után a legnagyobb a megyében.

A Keszthelyi-hegységben, a Kovácsi-patak vizére épült Major János-féle vízimalom a 19. folyamán Kotsy Nándor tulajdonába került, innen származik mai elnevezése. 1946-ban teljesen új malom épületet épített az új tulajdonos, azzal a szándékkal, hogy egy modern lisztőrlő malmot hozzanak létre.

A Kovács-kúriát a XIX. század elején építtette klasszicista stílusban a helyi birtokos Kovács család. Az épület átépítései és kissé elhanyagolt állapota ellenére magán viseli a korabeli kisnemesi kúriák jellemző vonásait. Tájház: A XIX. század elején klasszicista stílusban épült Kovács-Kúriában rendezték be a ma látható tájházat. A kiállítás az abaúji település tárgyi emlékanyaga segítségével a Hernád-völgy tradicionális műveltségét, életmódját mutatja be.

Szentendre egyik legnépszerűbb múzeuma a Kossuth-díjas kerámiaművész, Kovács Margit életművét bemutató, 1973-ban megnyílt gyűjtemény. Az itt látható anyagot a magyar kerámiaművészet egyik megújítójának számító művész adományozta 1972-ben a múzeumnak.

Korabeli kovácsműhely felszerelési eszközei és az ezekkel készített tárgyak, eszközök tekinthetők meg Álmosdon egy védett népi műemlék épületben. A kovácsműhely Mucsi Mihály kovácsmester tulajdona volt, a mester még az 1960-as 70-es években itt dolgozott. A községben az utolsó működő műhely volt. Különböző szerszámokat készítettek és javítottak itt. A szekerek vasalásával, lópatkolással is foglalkoztak. A műhelyben ezekkel kapcsolatos eszközök, munkadarabok láthatók, mint üllő, kalapácsok, fújtató, lópatkók...

Dr. Kelemen Gyula tősgyökeres pentelei kovácsként dolgozó édesapja előtt állított emléket, amikor megnyitotta a kovácsműhelyt. A háromszáz éves pentelei kovácsműhelyben minden eredeti, az utolsó kovácsmester még használta e szerszámokat, felszereléseket, a három évszázados eszközöket is. Telefonos bejelentkezéssel látogatható.