Tájház

A Tájház 1997-től várja látogatóit Mátraszentimrén. Az új kiállító hely a Szabadság úton található, ahol eredeti bútorok, használati tárgyak mutatják be a régi idők világát. A kiállított népviseleti ruha több generáción keresztül öröklődött Mátraszentimre asszonyai között. Láthatók még a hagyományos tisztaszoba és század eleji használati eszközök. A tiszta szobában üveg vitrinben került elhelyezésre a község régi esküvői öltözetének másolata, menyasszony és vőlegény ruha. A konyha egyik sarkában kerti szerszámokat is láthatunk.

A tájház épülete tömésfalu, 1900-ban épült, döngölt padlója ma is látható. A lakóház négyosztású, a konyhába belépve az utca felőli oldalon látható a tisztaszoba, az udvar felőli oldalon pedig a lakószoba, a kamra pedig külön bejáratú a lakóház utolsó helyiségeként, ahol a padlásfeljáró is található. Az épület folytatásában egykor kőből épült istálló és pajta is állt, de ennek már csak a romja látható, egyedül a kerekes kút helyreállítása történt meg. A konyhában található mászókéményes kemence üzemképes, aljában vízmelegítő katlan is látható, de csikótűzhellyel is rendelkeznek. A padláson egykori szabad kéménynek nincs nyoma, a ház már eredetileg is mászókéményesnek épülhetett.

A tájház egy olyan lakóház, amely döngölt alapra sárfal rakásból, majd gerendákra szarufákra rakott nádtető fedésből áll. Jellegzetes alföldi típusú ház, középen a pitvarral, amelyből két oldalra két helyiség nyílik. A lakóház mellett álló azzal egybeépített kamra alatt egy földbe ásott téglaboltozatú síppal ellátott pince került kialakításra, melynek szerepe a különböző élelmiszerek téli tárolása - krumpli, répa, zöldségfélék, stb.-mellett a bor tárolását is biztosította. A tájházban hagyományőrző foglalkozásokat, disznó vágást, húsvétolást, szüreti bált rendeznek.

A hosszú parasztház 7 helyiségből áll. Ebből 6 van berendezve. A helyiségek mennyezete mindenütt barnára festett deszkás, pallós, és keresztgerendák tartják. A konyha szabadkéményes, mely eredeti állapotban maradt meg. A szabadkémény szűkülő terét körben égetett téglával alakították ki, kormos színük őrzi az egykori tüzelés emlékét. A szabadkéményt elválasztó falon tányérok függenek. Az alkóvszerű elválasztó fal felső részét vastag fagerenda tartja. Az épület további helyiségei is „lakott”-ak, a kamrában különféle kézműves eszközök, szerszámok, használati tárgyak láthatók.

A szlovák nemzetiségi tradíciók öröksége az 1886-ban, vályogból épült, nádfedeles lakóház. A tájház a tótkomlósi szlovákság mindennapi életébe enged betekintést, hiszen megtalálható itt a `tiszta szoba`ékes darabjai a mennyezetes ágy, a festett bútorok, a konyha mindennapi használati tárgyai, s a Tomka Judit tiszteletére gazdagon berendezett emlékszoba. A tótkomlósi amatőr színjátszás szervezőjének nevét viselő emlékszobát az általa festett bútorok, képek gazdagítják.

Újhartyán község német nemzetiségi eredetű település, melynek lakosai 1765-től kezdődően települtek be Soroksár, Taksony, Dunaharaszti és a környező községekből. A falu azóta is a sváb hagyományoknak megfelelő értékrenddel bír, így a tájház értelemszerűen a XX. század első felében szokványos hartyáni sváb jegyeket őrzi. Az utcára néző első szoba a „tiszta szoba” – fajrede szoba. Ebben a helységben a hartyáni sváb család ünnepi ruházatát láthatjuk, innen öltözködtek, amikor vasárnap a templomba mentek, ebben a szobában fektették le, látták vendégül a több napra messzebbről érkező sváb rokonokat. Itt gyűjtötték a házasulandó gyermekeik stafírungját. Néhány, a további látnivalókból: sváb fúvóshangszerek, kották, házi oltár – német imakönyvek, vallási kegytárgyak, szentek szobrai, eredeti menyasszonyi ruha az 1920-as évekből, hartyáni viseletbe öltöztetett babák.

A századforduló polgárosodó paraszti világának bútorai láthatók a tájházban, melyekre a leegyszerűsített szecesszió jellemző, a díszítések a helybeli mesterek tudását dicsérik. A padlásokon, pincékben kutatva számos olyan tárgyra bukkantak, amelyekről a család már rég megfeledkezett, például egy Bécsben készült monarchia-korabeli szentképre, vagy olyan Golgota-ábrázolásra, melynek párja Bajorországban található. De kerültek elő eredeti ruhadarabok és hímzett ágyterítők is a sublótok aljából. „A legkülönlegesebb darab azonban egy fából készült ruhamosó szerkezet, a rumpli, amellyel csak Vecsésen lehet találkozni.

A Tájházat egy műemléki védelem alatt álló sváb parasztházból alakították ki. A hagyományos telekszerkezethez illeszkedően az előkertes, fésűs beépítési mód jellemző a telekre. A földszintes, téglalap alaprajzú épület pórfödémes, cserépfedésű, kontyolt nyeregtetővel van ellátva. Belső tereinek elrendezése is a sváb hagyományokon alapul: az utca felől nézve a szoba-konyha-szoba-kamra sorrendet követi. Nyílászárói felújítottak, a XIX. század végéből valók. A lakosság adakozásának köszönhetően bemutathatóvá váltak a hagyományos sváb porta háztartási eszközei, a gazdálkodás folyamán használatos tárgyak és a régi bútorok. A ház végfalához nyeregtetős melléképület épült. Udvarában kerekes kút látható.

Tiszaújváros Tiszaszederkény városrészében nyitotta meg kapuit a Helytörténeti Gyűjtemény – „Villa Scederkyn Tájház”. Ez a főutcán álló lakóépület vályogból készült. Nyeregtetővel, fa fedélszékkel látták el, ahol a korábbi nádtetőt már az időtálló cserép helyettesíti. Az udvarra néző bejárat előtt hasáb alakú tornácoszlopok támasztják alá az ereszt. A hajópadlós szobák, a faragott ablakok, a szoba-konyha-szoba kialakítás az egykori építtetők módosságát jelzi. A háromosztatú épületet a lakók igényeinek megfelelően az 1970-es évek elején megtoldották néhány helyiséggel. Az udvar dísze a régi kerekeskút, amely a felújítás során új faszerkezetet kapott.

Kevés község mondhatja el magáról, hogy két festő szülöttet adott a magyar és egyetemes kultúrának. Szokolya méltán lehet büszke két nagy fiára: Mányoki Ádámra, a barokk festészet nagy mesterére, és Viski Jánosra, a naturalista állatképfestőre.