Tájház

A falu régi tárgyi emlékeinek gyűjtését az 1980-as években Kertai Lászlóné tanárnő és az irányítása alatt lelkesen tevékenykedő szakkörös diákok kezdték el. Az összegyűjtött tárgyakat ekkoriban az iskola zsibongójában állították ki. A tudatos gyűjtőmunkát 1994 nyarán két lelkes gimnazista lány, Gombosi Beatrix és Szalai Anna folytatta. A rendkívül eredményes gyűjtőmunka után a lányok elhatározták, hogy a tárgyi gyűjtemény számára egy tájházat kell létrehozni. Az önkormányzat, a tulajdonában álló, éppen akkor megüresedett régi orvosi rendelő épületét ajánlotta fel e célra. 1994. november 18-án nyílt meg Rábapatona Község Néprajzi Kiállítása.

A Nyíradonyi Tulipános Porta egy eredeti állapotában megőrzött közel kétszáz éves nyírségi lakóház, amelyben egy néprajzi kiállítás várja a hozzánk betérőket. Célja, hogy gyűjtse, mentse, őrizze-tárolja, gondozza, kiállítsa és bemutassa Nyíradony múltját, hagyományait, értékeit.

Az Ódorvár bérce alatti festői környezetben találjuk a 18-19. század fordulóján épült egykori erdészházat, későbbi munkásszállást, amely 1981-től tájházként üzemel. A vályogházban látható berendezési tárgyak, használati és dísztárgyak, gazdálkodási eszközök helyi gyűjtésből származnak. A Cserépfaluban és környékéről összegyűjtött anyagból a miskolci Herman Ottó Múzeum szakemberei rendezték a kiállítást.

A több mint 220 éves épületben megtalálhatóak a korabeli palóc építészeti stílusjegyek. A ház ajtaja a pitvarba nyílik, amely tároló helyiség volt. Jobbra a szoba (ház) található, a kürtös kemencével, mely a főzésen, melegadáson kívül alvásra is szolgált. Itt található a tűzlóca; vízlóca és a főlóca; a kecskelábú, keményfából készült asztal; a gyerekállóka; a nagy kelesztő teknő; valamint a főzéshez szükséges eszközök is. A nők a kamrában aludtak, ott tartották az ácsolt vagy festett ládáikban a család holmiját.

Parád legjelentősebb műemléke a Palóc Ház, melyben megtekinthetjük a jellegzetes palóc bútorokat, ruhákat, az udvaron pajtát, ólat, felszereléseket a valóságnak megfelelően felépítve. A 18. századi zsúptetős ház a mátrai faépítkezés utolsó eredeti emléke.

Az épület valószínű a 19. sz. második felében épülhetett, amiről az 1868-ban készült tagosítási térkép ábrázolása tanúskodik. Az utcafrontra rövidebb véggel fekvő ház három- osztatú: tiszta-szoba, konyha, hátsó szoba. Ehhez jött a folytatásban a gangról nyíló külön kamra. Az épület udvari része tornáccal „gang”-gal volt ellátva. Nyeregtetős, utcai oromfala fából készült, díszített. Helyileg Kisterenye egyik legrégibb településrészén a „Kacsavégben” található. Hivatalos nevén az Árpád utcában, közvetlenül a Kastély-park mellett.

A falu központjában álló épület a Balaton-felvidékre jellemző hagyományos kőből épült, nádfedeles, tornácos épület. Belsejében a népi eszközöket, a XIX. század végének a Balaton-felvidéki paraszti világát felidéző kiállítás látható. A házhoz tartozó borospincében a borászat, szőlőművelés eszközei tekinthetők meg. Az udvarban nyaranta kézműves foglalkozásokat, hangversenyeket, főzőversenyeket tartanak.

2005. augusztusában a község lakóinak összefogásával nyílt meg a Pázmándi Tájház. Berendezése a XX. század elejének lakókultúráját, bútorzatát, viseletét, valamint konyhai és gazdálkodási eszközeit mutatja be. Az épülethez csatlakozik egy újonnan megépített Pajta épületrész, amely elképzeléseink szerint a tavaszi és nyári időszakban népi mesterségek bemutatása és elsajátítása tekintetében közösségi alkotóházként is funkcionál, helyet ad különböző időszaki kiállításoknak, közösségi rendezvényeknek.

Pilisszentléleken a tájháznak otthont adó épületet 1994-ben nyilvánították műemlék jellegűvé sajátos alaprajza és formája miatt, mely tükrözi a szlovák népi építészeti hagyományt. Fésűs beépítésben álló, előkertes, téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület, amit az 1920-as években György Károly épített. Ebben a házban kapott helyet a település helytörténeti, néprajzi gyűjteménye.

A XIX. században épült parasztház, a névadó gazda szülői háza a hajdani használati tárgyak gazdag gyűjteményét rejti magában.