Nyereményjáték
Játsszon és nyerjen!
Fekete Sas Patikamúzeum Székesfehérvár
Hotel Szieszta Sopron - Várjuk a Lövérekben
KeSzeCsüSzoVa
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

Fekete Sas Patikamúzeum Székesfehérvár

A több mint kétszáz éves intézmény már múzeum. A Fekete Sas patika 1971-ben szűnt meg élő gyógyszertárként működni. A múzeum műemléki berendezése és felszerelési tárgyai a Fejér Megyei Gyógyszertári Központ önzetlen ajándékaként kerültek bemutatásra.

További információk


Még több a településen (Székesfehérvár):

A Fe­ke­te Sas pa­ti­ka 1971-ben szűnt meg élő gyógy­szer­tár­ként mű­köd­ni. 1975-ben, az épü­let és a be­ren­de­zés szak­sze­rű res­ta­u­rá­lá­sa után, a több mint két­száz éves in­téz­mény már mú­ze­um­ként nyi­tot­ta meg is­mét aj­ta­ját a kö­zön­ség előtt.

Szé­kes­fe­hér­vá­rott az el­ső gyógy­sze­rész már 1688-ban, köz­vet­le­nül a tö­rö­kök aló­li fel­sza­ba­du­lás el­ső nap­ja­i­ban meg­te­le­pe­dett. A le­vél­tá­ri ada­tok sze­rint ez az el­ső gyógy­sze­rész - Sar­tory Já­nos - Pá­pá­ról ke­rült vá­ros­unk­ba. A kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek­ben elég sű­rűn vál­toz­tak a fe­hér­vá­ri pa­ti­ku­sok. A fenn­ma­radt ira­tok ta­nú­sá­ga sze­rint, az egy­mást vál­tó tu­laj­do­no­sok mun­ká­ja nyo­mán egy­re na­gyobb ér­té­ket kép­vi­sel a fel­sze­re­lés és a gyógy­szer­kész­let. Így 1745 dec­em­be­ré­ben, ami­kor az utol­só ci­vil gyógy­sze­rész öz­ve­gyé­nek ha­lá­la után a je­zsu­i­ták szer­zik meg a pa­ti­kát, már ezer­két­száz fo­rint vé­tel­árat kel­lett fi­zet­ni­ük, ami ak­kor igen te­kin­té­lyes ös­szeg volt.

A Fe­ke­te Sas tör­té­ne­te tu­laj­don­kép­pen ez­zel a vé­tel­lel kez­dő­dött. 1746-ban a fe­hér­vá­ri je­zsu­i­ták leg­főbb me­cé­ná­sa, Va­nos­si An­tal (Va­nos­si Lő­rinc szé­kes­fe­hér­vá­ri har­min­ca­dos fia, s egyéb­ként ma­ga is je­zsu­i­ta szer­ze­tes, ez idő­ben a tren­csé­nyi rend­ház fő­nö­ke, ké­sőbb egyi­ke a rend leg­főbb ve­ze­tő­i­nek) egy ma­gya­rul, la­ti­nul, szlo­vé­nül és né­me­tül be­szé­lő pa­ti­kust, Masch­ner Ja­ka­bot küld­te a vá­ros­ba.

Őt 1748-ban Hill Má­tyás vál­tot­ta fel, aki még a je­zsu­i­ta rend fel­osz­la­tá­sa, 1773 után is el­lát­ta a gyógy­sze­ré­szi és be­teg­ápo­lói te­en­dő­ket. 1774-ben el­ár­ve­rez­ték a pa­ti­kát, s ak­kor Val­ter Fe­renc, po­zso­nyi gyógy­sze­rész vet­te meg a be­ren­de­zést. 1811-től Bra­un Fe­renc és utó­dai, a szá­zad­for­du­ló­tól kezd­ve az 1950-es ál­la­mo­sí­tá­sig pe­dig a Lu­káts csa­lád mű­köd­tet­te a pa­ti­kát. 

A több mint két­száz esz­ten­dő ese­mé­nyei, tu­laj­do­nos- és íz­lés­vál­to­zá­sai mind nyo­mot hagy­tak a bú­tor­za­ton és a fel­sze­re­lé­sen. Az egy­mást vál­tó pa­ti­ku­sok ha­gyo­mány­tisz­te­le­té­nek kö­szön­he­tő, hogy e hosszú kor­szak egé­sze a ránk ma­radt ere­de­ti tár­gyak meg­le­pő so­ka­sá­gá­val il­luszt­rál­ha­tó.

A szé­kes­fe­hér­vá­ri je­zsu­i­ták 1744-ben kezd­ték épí­te­ni, a mai Fe­ke­te Sas Pa­ti­ka­mú­ze­um­mal szem­ben, im­po­záns mé­re­tű rend­há­zu­kat. 1745 vé­gén, ami­kor Mel­ler Já­nos, az utol­só "ci­vil" pa­ti­kus öz­ve­gyé­nek ha­gya­té­ká­ból meg­vá­sá­rol­ták a gyógy­szer­tárt az összes fel­sze­re­lés­sel és az­zal a pri­vi­lé­gi­um­mal együtt, hogy más­nak a jö­vő­ben sem ad pa­ti­ka­nyi­tás­ra jo­got a vá­rosi ma­giszt­rá­tus - re­zi­den­ci­á­juk­nak még csak az ut­cai szár­nya ké­szült el. Ezért egy év­ti­ze­den át ide­ig­le­nes he­lyen, a mai Fő u. 6. gaz­da­sá­gi be­já­ra­tá­tól jobb­ra lé­vő he­lyi­sé­gek­ben mű­köd­tet­ték. Kér­dés, hogy ek­kor mi­lye­nek le­het­tek a bú­to­rai?

Va­ló­szí­nű­nek kell tar­ta­nunk, hogy a Mel­ler-­fé­le ha­gya­ték­ban is volt va­la­mi bú­tor, ami leg­alább át­me­ne­ti­leg le­he­tő­vé tet­te a gyógy­szer­tár hasz­ná­la­tát. De a je­zsu­i­ták már ko­rán gon­dos­kod­tak meg­fe­le­lő új bú­tor­zat­ról is. 1746- 47-ben a fe­hér­vá­ri rend­ház­ban mű­kö­dött Co­del­li Jó­zsef la­i­kus frá­ter, aki ko­ráb­ban a je­zsu­i­ták kő­sze­gi há­zá­ban mű­kö­dött, s hoz­zá köt­he­tő az ot­ta­ni pa­ti­ka be­ren­de­zé­sé­nek el­ké­szí­té­se. Min­den bi­zonnyal az ő mun­ká­já­nak kell tar­ta­nunk az esz­ter­gált, zöld már­vá­nyos fes­té­sű, kar­tu­sos dí­szű fa­té­ge­lye­ket, me­lyek­nek leg­kö­ze­leb­bi ro­ko­na­it Kő­sze­gen ta­lál­juk.

Ami­kor 1971-ben be­zárt a Fe­ke­te Sas gyógy­szer­tár, a lát­szó­lag jel­leg­te­len, zöld olaj­fes­ték­kel le­fes­tett rak­tá­ri bú­tor­zat szét­bon­tá­sa­kor ki­de­rült, hogy en­nek egy ré­sze is egy va­la­mi­kor of­fi­ci­na be­ren­de­zés ré­sze le­he­tett. A gon­dos res­ta­u­rá­to­ri mun­ka nyo­mán si­ke­rült föl­tár­ni azt a tö­re­dé­kes (de így is igen szép) szek­rény­sort, ame­lyet most a pa­ti­ka­mú­ze­um fo­lyo­só­sze­rű má­so­dik he­lyi­sé­gé­ben lát­ha­tunk. A több­szö­rös át­fes­tés alól a fa­té­ge­lye­ké­hez ha­son­ló zöl­des már­vá­nyo­zás ke­rült elő.

Saj­nos, az elő­ke­rült da­ra­bok annyi­ra tö­re­dé­ke­sek, hogy ere­de­ti el­ren­de­zé­sük, össze­füg­gé­se­ik ma már nem meg­ál­la­pít­ha­tó­ak. Mi­u­tán azt biz­to­san tud­juk, hogy a XVI­II. szá­zad­ban a Fe­ke­te Sas ősén, a je­zsu­i­ta gyógy­szer­tá­ron kí­vül nem volt má­sik ilyen in­téz­mé­nye vá­ros­unk­nak, va­ló­szí­nű­nek kell tar­ta­nunk, hogy ez a bú­tor le­he­tett a pa­ti­ka el­ső be­ren­de­zé­se a rend­ház épü­le­té­ben. Ugyan­így el­kép­zel­he­tő­nek lát­szik, hogy ezt az el­ső be­ren­de­zést szin­tén a Kő­szeg­ről ide­he­lye­zett Co­del­li Jó­zsef te­vé­keny­sé­gé­vel hoz­zuk kap­cso­lat­ba.

1749-ben Va­nos­si An­tal Ba­um­gart­ner Ber­ná­tot, a XVI­II. szá­zad leg­ne­ve­sebb je­zsu­i­ta fa­ra­gó­mes­te­rét he­lyez­te Szé­kes­fe­hér­vár­ra, aki ko­ráb­ban a tren­csé­nyi, esz­ter­go­mi, bé­csi és va­ras­di re­zi­den­ci­á­kon mű­kö­dött. Ba­um­gart­ner egé­szen 1760-ig irá­nyí­tot­ta a fe­hér­vá­ri rend­ház fa­ra­gó- és asz­ta­los­mű­he­lyé, Ez a mű­hely ké­szí­tet­te el a temp­lom és a rend­ház tel­jes bel­ső be­ren­de­zé­sét: a re­fek­tó­ri­um (saj­nos, még a XVI­II. szá­zad vé­gén el­tűnt, vagy el­pusz­tult) bú­to­ra­it, a fenn­ma­radt, sú­lyos tölgy­fa aj­tó­kat, ka­pu­kat, a temp­lom pad­ja­it, ol­tá­ra­i­nak dí­szes fa­ra­gá­sa­it és a szép ará­nyú gyón­ta­tó­szé­ke­ket. (De Ba­um­gart­ner mel­lett ju­tott má­sok­nak is a fel­ada­tok­ból: a temp­lom gaz­dag plasz­ti­ká­jú szó­szék­ét Be­bó Ká­roly ké­szí­tet­te, a fő­ol­tár ta­ber­ná­ku­lu­mát egy is­me­ret­len ne­vű pes­ti mes­ter. A sek­res­tye Eu­ró­pa-­szer­te rit­ka szép­sé­gű ro­ko­kó szek­ré­nye­it pe­dig egy pá­los szer­ze­tes, Hyngel­ler Já­nos la­i­kus frá­ter fa­rag­ta.) Ba­um­gart­ner mű­he­lyé­ből ke­rül­tek ki a pa­ti­ka "új" bú­to­rai is, az­az azok a szek­ré­nyek, ame­lye­ket a mai of­fi­ci­na négy fa­la men­tén lát­ha­tunk. A je­zsu­i­ták ránk ma­radt fel­jegy­zé­sei sze­rint a pa­ti­ka bú­to­rai 1758-ban ké­szül­tek el. Ek­kor már két esz­ten­de­je új he­lyi­ség­ben mű­kö­dött a gyógy­szer­tár. 1756-ban ugyan­is fel­épült a rend­ház­épü­let ud­va­ri szár­nya, és ab­ban az új re­fek­tó­ri­um. A pa­ti­kát ek­kor a ré­gi­be, egy stuk­kók­kal gaz­da­gon dí­szí­tett ut­cai szo­bá­ba köl­töz­tet­ték. Ez a he­lyi­ség az em­lí­tett gaz­da­sá­gi be­já­rat­tól bal­ra he­lyez­ke­dett el, s hogy a ve­vők az ut­cá­ról könnyeb­ben meg­kö­ze­lít­hes­sék, az egyik ab­lak he­lyén aj­tót nyi­tot­tak és tölgy­fa­lép­cső­vel biz­to­sí­tot­ták a be­já­rást. 

A je­zsu­i­ta föl­jegy­zé­sek­ben sze­rep­lő 1758-as év­szám a mun­ka tel­jes be­fe­je­zé­sét je­len­ti. Nyil­ván­va­ló, hogy e nagy­igé­nyű, és mé­re­te­i­ben sem cse­kély mun­ka nem hir­te­le­né­ben, az új he­lyi­ség­be köl­tö­zés­kor ké­szült. Ba­um­gart­ner mű­he­lye nyil­ván egy­szer­re több fel­ada­ton is dol­goz­ha­tott pár­hu­za­mo­san: al­kal­maz­kod­va a pil­la­nat­nyi igé­nyek­hez és szük­ség­hez. A nem egy­ide­jű ké­szí­tés­re mu­tat­nak az of­fi­ci­na be­ren­de­zés egyes ré­szei köz­ti, szem­mel lát­ha­tó el­té­ré­sek is. A mé­ret­be­li kü­lönb­sé­gen túl - ami más okok­kal is ma­gya­ráz­ha­tó - ilyen fel­tű­nő do­log a hosszabb és rö­vi­debb szek­ré­nyek kö­zött az el­té­rő pár­kány­meg­ol­dás, a li­zé­nák tel­je­sen kü­lön­bö­ző fe­je­ze­tei, a sza­bad me­zők tük­ré­nek el­té­rő dí­szí­té­se, és leg­in­kább a két ki­sebb szek­rény­nek a hosszan­ti­a­ké­nál lé­nye­ge­sen gaz­da­gabb plasz­ti­ká­ja. Az egé­szet ös­sze­ha­son­lít­va a temp­lo­mi be­ren­de­zés­sel, a hosszan­ti szek­rény­so­rok in­kább a gyón­ta­tó­szé­kek­kel vet­he­tők össze, míg a nyí­lá­sok kö­zé szo­rí­tott két ki­sebb a pa­dok lé­nye­ge­sen gaz­da­gabb meg­ol­dá­sá­val. Egyéb­ként épp e gaz­dag­ság te­szi va­ló­szí­nű­vé, hogy a két ki­sebb szek­rény ké­szült utol­já­ra, ami­kor a gyógy­szer­tá­rat egy­sze­rűbb he­lyé­ről a stuk­kó­dí­szes egy­ko­ri re­fek­tó­ri­um­ba köl­töz­tet­ték át.

A "ré­gi" és "új" bú­tor, a Co­del­li ál­tal ké­szí­tett fes­tett pu­ha­fa be­ren­de­zés és Ba­um­gart­ner fa­ra­gott tölgy­fa szek­ré­nyei bi­zo­nyos ide­ig nyil­ván együtt is hasz­ná­lat­ban vol­tak még ere­de­ti he­lyü­kön is, de va­ló­szí­nű­leg át­me­ne­ti­leg az újabb he­lyi­ség­ben is. Az egy­sze­rű lo­gi­kán túl ezt bi­zo­nyít­ja, hogy a res­ta­u­rá­lás so­rán bi­zo­nyí­tást nyert: a két­fé­le bú­tor pol­ca­i­nak ró­zsa­szí­nes hát­tér­fes­té­se tel­je­sen azo­nos ár­nya­la­tú.

A bú­tor­za­ton kí­vül a je­zsu­i­ták em­lé­két még szá­mos fel­sze­re­lé­si tárgy idé­zi a Fe­ke­te Sas Pa­ti­ka­mú­ze­um­ban. Így el­ső­sor­ban a már em­le­ge­tett, ci­lin­der­for­má­jú, esz­ter­gált fa­té­ge­lyek, ame­lye­ket az egy­mást vál­to­ga­tó tu­laj­do­no­sok több­ször is át­fes­tet­tek. A be­já­rat­tal szem­be­ni pol­con he­lyez­tünk el egy so­ro­zat té­gelyt, me­lyen be­mu­tat­juk a res­ta­u­rá­lás so­rán fel­tárt va­lam­ennyi fes­tés­ré­te­get. Ugyan­csak a je­zsu­i­ták ide­jé­ből szár­ma­zik a bel­ső he­lyi­ség­ben lát­ha­tó nagy tink­tú­ra­prés és az 1752-es év­szám­mal el­lá­tott, fel­ira­tos réz­mo­zsár is. Saj­nos csak igen ke­vés pél­dány ma­radt ránk - ép­pen anya­gá­nak tö­ré­keny­sé­ge mi­att - az IHS je­lű üve­gek­ből. 

1774-ben, a je­zsu­i­ták fel­osz­la­tá­sa után a rend­ház és a gim­ná­zi­um a pá­lo­sok ke­zé­be ke­rült, de a pa­ti­kát - mint ír­tuk - el­ár­ve­rez­ték, és az is­mét ci­vil ke­ze­lés­be ke­rült. Val­ter Fe­renc köl­töz­tet­te a bú­to­ro­kat a mai he­lyük­re, és ő ke­resz­tel­te Fe­ke­te Sas­nak, vagy pon­to­sab­ban a XVI­II. szá­zad gya­kor­la­ta sze­rint né­me­tül: Apot­he­ke zum Schwar­zen Ad­ler-­nek.

Val­ter, na­gyon sze­ren­csé­sen, az ere­de­ti he­lyi­ség­hez ha­son­ló alap­raj­zi el­ren­de­zé­sű bol­tot ta­lált pa­ti­ká­ja szá­má­ra. Így az of­fi­ci­na bú­to­ra­it szin­te nem is kel­lett át­ala­kí­ta­nia. Egye­dül ta­lán a hos­szan­ti szek­rény­sort a hát­só ki­sebb­hez kap­cso­ló pár­kány ügyet­len el­he­lye­zé­sén érez­ni va­la­mi za­vart, s a jobb ol­da­li szek­rény­sor se­ho­va sem nyí­ló, vak aj­tó­nyí­lá­sa em­lé­kez­tet egy ko­ráb­bi más el­ren­de­zés­re.

Az át­köl­tö­zés­sel, il­let­ve a név­vá­lasz­tás­sal egy idő­ben, de még min­den­képp a XVI­II. szá­zad­ban ké­szül­tek a két­fe­jű fe­ke­te sas-­dí­szű ke­mény­cse­rép edé­nyek, me­lyek a pá­pai ma­nu­fak­tú­rá­ból ke­rül­tek ki.

Az ere­de­ti ba­rokk tá­ra­asz­tal saj­nos min­den nyom nél­kül el­tűnt. A XIX. szá­zad el­ső har­ma­dá­ban cse­rél­tet­het­te ki Bra­un Fe­renc, aki a mai em­pire stí­lu­sú, pat­kó­ala­kú asz­talt csi­nál­tat­ta. Ugyan­csak az ő ide­jé­ből szár­maz­nak a szép­szá­mú fém­be­té­tes üveg­té­ge­lyek. Bra­un ala­kí­tot­ta ki a be­já­rat és a jobb ol­da­li ki­ra­kat fi­nom vö­rös már­vány ke­re­te­zé­sét, ő csi­nál­tat­ta az aj­tó rend­kí­vül szép meg­mun­ká­lá­sú for­gó­pánt­ja­it is. 

A XX. szá­zad ele­jén a Lu­káts csa­lád mo­der­ni­zál­ta is­mét a pa­ti­ka fel­sze­re­lé­sét. Az egy­ko­ri ka­pu­be­já­ra­tot is ek­kor ala­kí­tot­ták át iro­dá­vá, il­let­ve la­bo­ra­tó­ri­um­má. (En­nek he­lyén van ma az a fo­lyo­só­sze­rű rész, ahol a ko­rai fes­tett bú­tor tö­re­dé­kei van­nak ki­ál­lít­va.) Ek­kor ké­szült a bal ol­da­li ki­ra­kat ke­re­te­zé­se is, amely stí­lu­sá­ban fi­no­man idé­zi, de nem má­sol­ja a má­si­két, il­let­ve a be­já­rat­ét. Jel­leg­ze­te­sen a szá­zad ele­jét idé­zi a vil­lany­vi­lá­gí­tós, sár­ga­réz mér­leg a pat­kó ala­kú tá­ra­asz­ta­lon.

Va­la­mi­vel ko­ráb­bi az a neo­ba­rokk óra, mely Ei­sen­bach Fe­renc szé­kes­fe­hér­vá­ri mű­he­lyé­ből ke­rült a be­já­rat­tal szem­köz­ti szek­rény­re.

A két év­szá­zad so­rán az egy­mást vál­tó tu­laj­do­no­sok mind ala­kí­tot­tak va­la­mit a pa­ti­kán. Ki új tár­gyak­kal egé­szí­tet­te ki a be­ren­de­zést, ki át­fes­tet­te, ki ki­egé­szí­tet­te, így, vagy úgy ala­kí­tot­ta. Az egy­ko­ri el­ső of­fi­ci­na bú­tor fes­tett szek­ré­nye­it va­ló­szí­nű­leg már a je­zsu­i­ták is át­szab­ták, ami­kor pa­ti­ká­ju­kat az ál­ta­luk vég­le­ges­nek vélt he­lyé­re köl­töz­tet­ték.

A Ba­um­gart­ner-­fé­le "új" bú­tor el­ké­szü­lé­se­kor a "ré­gi" nyil­ván új funk­ci­ót ka­pott, ki­ke­rült az of­fi­ci­ná­ból, s nyil­ván nem ke­vés át­ala­kí­tást el­szen­ved­ve ek­kor ke­rül­he­tett a la­bo­ra­tó­ri­um­ba. Így va­ló­szí­nű, hogy ami­kor Val­ter mes­ter 1774-ben az egész pa­ti­kát át­köl­töz­tet­te az ut­ca túl­só ol­da­lá­ra, eb­ben a be­ren­de­zés­ben már va­ló­ban nem lá­tott mást, mint meg­fe­le­lő nyers­anya­got sa­ját la­bo­ra­tó­ri­u­ma be­ren­de­zé­sé­hez. Ta­lán ek­kor, ta­lán ko­ráb­ban - ma már ezt is ne­héz len­ne meg­mon­da­ni - meg­kez­dő­dött el­hasz­ná­ló­dott da­rab­ja­i­nak ki­cse­ré­lé­se, s a be­ren­de­zés ál­lan­dó, szük­ség sze­rint ala­kít­ga­tá­sa, tol­do­zá­sa. Az egy­re ek­lek­ti­ku­sabb együt­test csak egy­sé­ges, min­den ere­de­ti színt és for­mát el­ta­ka­ró fes­té­se fog­ta össze.
Ke­ve­seb­bet szen­ve­dett az "új" bú­tor. Az ere­de­ti­leg nyers töl­gyet ugyan tu­laj­do­no­sai több­ször is át­fes­tet­ték, ezek­nek az ide­gen ré­te­gek­nek az el­tá­vo­lí­tá­sa azon­ban le­het­sé­ges volt. A res­ta­u­rá­lás fel­tár­ta az egy­ko­ri ara­nyo­zá­so­kat is, így ez­zel és a hát­tér már em­le­ge­tett ró­zsa­szín szí­ne­zé­sé­vel, s a pol­co­kon az ere­de­ti szí­ne­it vissza­nyert té­ge­lyek­kel a pa­ti­ka egész meg­je­le­né­se sok­kal üdéb­bé vált, mint ahogy ko­ráb­ban meg­is­mer­tük.

A res­ta­u­rá­lás so­rán az át­fes­té­sen kí­vül még né­hány, az ere­de­ti­től ide­gen, ké­sőb­bi be­épí­tés el­tá­vo­lí­tá­sá­ra is sor ke­rült. Így a be­já­rat mel­let­ti ki­seb­bik szek­rény­ből és a jobb ol­da­li hosszan­ti pol­co­zat kö­ze­pé­ből egy­-egy jel­leg­te­len üve­ges vit­rint kel­lett ki­ven­ni. A tá­ra­asz­tal mö­göt­ti polc­ba az 1920-as évek­ben egy sze­cesszi­ós ízű, de na­gyon jó for­má­lá­sú mé­reg­szek­rényt épí­tet­tek be, Taff­ner Vi­dor ter­vei sze­rint. Az egy­sé­ges lát­vány és az ere­de­ti funk­ció vissza­nye­ré­se cél­já­ból ugyan ezt is ki kel­lett emel­ni he­lyé­ről.

A mú­ze­um mű­em­lé­ki be­ren­de­zé­se és fel­sze­re­lé­si tár­gyai a Fej­ér Me­gyei Gyógy­szer­tá­ri Köz­pont ön­zet­len aján­dé­ka­ként ke­rül­tek be­mu­ta­tás­ra. Az épü­let fel­újí­tá­sá­nak és a res­ta­u­rá­lás költ­sé­ge­it Fej­ér me­gye Ta­ná­csa biz­to­sí­tot­ta.

A res­ta­u­rá­lást a Kép­ző­mű­vé­sze­ti Ki­vi­te­le­ző Vál­la­lat fa­szob­rá­szai vé­gez­ték. Az épü­let fel­újí­tá­sá­nak ter­ve­it Er­dei Fe­renc és Ör­si Ká­roly az Or­szá­gos Mű­em­lé­ki Fe­lü­gye­lő­ség mun­ka­tár­sai ké­szí­tet­ték. Kü­lön kö­szö­net il­le­ti Sza­bó Ló­ránt gyógy­sze­részt, aki a res­ta­u­rá­lást és a ki­ál­lí­tás ren­de­zé­sét hi­va­ta­li kö­te­les­sé­gét messze meg­ha­la­dó lel­ke­se­dés­sel tá­mo­gat­ta.

Forrás: a múzeum honlapja

Kiállítás. Múzeum.

2016.01.01 - 2016.12.31

Még több a településen (Székesfehérvár):

◄ Vissza

Programajánlat

Fehérvári Advent 2016
Fehérvári Advent 2016
  • Székesfehérvár
2016.11.26. -
12.23.  

Flashmob Székesfehérvár 2016
Flashmob Székesfehérvár 2016
  • Székesfehérvár
2016.12.28 17:00 -
2016.12.28 17:10  

Újévi koncert Székesfehérvár 2017
Újévi koncert Székesfehérvár 2017
  • Székesfehérvár
2017. január 1.

Szolgáltató

67 Étterem & Bistro
67 Étterem & Bistro
  • Székesfehérvár

Albabar Disco & Lounge
Albabar Disco & Lounge
  • Székesfehérvár

Alba Plaza
Alba Plaza
  • Székesfehérvár

Hírlevél

E-mail cím:
Partnereink: Interticket - jegy.hu Observer