Turizmus Program
Turizmus Program

Budapest Galéria kiállítások 2026

2026.02.13. (péntek) - 2026.05.03. (vasárnap)

1036 Budapest - 3. kerület - Óbuda, Lajos utca 158.

Siófoki Nyuladalom

Hévízi tavaszi akció

Városligeti Húsvéti Sokadalom

Országos Étterem Hét

Szabadulj ki!

Gyógywellness

Játékpark Budapest

Veresegyházi Medveotthon látogatás egész évben
Gyulai wellness élmények teljes panziós akcióval!
Veresegyházi Medveotthon látogatás egész évben
Gyulai wellness élmények teljes panziós akcióval!

Budapest Galéria kiállítások 2026

2026.02.13. (péntek) - 2026.05.03. (vasárnap)

1036 Budapest - 3. kerület - Óbuda, Lajos utca 158.

2026. évi időszaki kiállítások a Budapest Galériában. A galéria kiállítási tevékenységének fő célja a hazai és külföldi kortárs vizuális művészet széleskörű megismertetése a közönséggel. A vizualitást nyitottan értelmezve a képzőművészet mellett hatókörébe tartozónak tekinti a fotóművészeti, médiaművészeti, építészeti, iparművészeti és design tárlatok rendezését is.

Budapest Galéria kiállítások 2026
lock icon

Elérhetőségek, linkek

Telefonszám

Telefonszám

E-mail cím

E-mail cím

Weboldal

Weboldal

lock icon

Közösségi oldalak

Facebook oldal

Facebook oldal

A alatt nem találta meg, amit keresett? Írjon nekünk!

Információt az alábbi gombbal kérhet:

Kapcsolódó információk

Időszaki kiállítások a Budapest Galériában 2026

Flottilla – Jelöletlen jelölő - Nunkovics Róbert kiállítása - 2026. 02. 13. – 2026. 05. 03.

Az újpesti Petőfi laktanya elhagyott, romos épületének hosszú ideig kevés látogatója akadt. A városközponttól távoli, fákkal benőtt gondozatlan terület megrekedt dicső múltja és fényes jövője között, és e köztes állapot hozzáférést engedett e területhez, amely sem korábban, sem később nem enged majd bebocsájtást. Laktanyaként a honvédség által kezelt zárt terület volt, hamarosan pedig lakópark épül ott, hasonlóan falak és kerítések mögé húzódva.

De volt pár év, amíg a szigorú szabályokon lyukat rágott a rozsda, és ezen a lyukon átfértek olyanok, akik épp a marginalizálódott városi terek szabadságát keresték.

Az egykori laktanya falain a legkülönbözőbb feliratok, tag-ek, graffitik folytatták a nyomhagyás hosszú hagyományát, alkotóik megjelölték a teret és jelezték saját jelenlétüket, hasonlóan ahhoz, ahogy az itt élő katonák is tették egykor.

A Petőfi laktanya volt egykor a Honvéd Folyami Flottilla bázisa, amely legendás katonai alakulat volt, felbomlásáig feladata a Duna és a Balaton hajózhatóságának biztosítása, a háború utáni (máig tartó) aknamentesítés, valamint – elsősorban árvizek esetén– a katasztrófavédelem volt. 1945 óta számos néven és működési formában létezett, 2001-es átszervezését követően szűnt meg, szerepét a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred vette át, ezzel azonban lezárult az a korszak, amelyben a Flottilla a honvédségen belül sajátosan elkülönülő, vágyott és irigyelt elit-alakulat lehetett, akik a hajózáson keresztül különös szabadságot éltek meg a katonaság zárt világában is. Elkötelezett, egységükre rendkívül büszke katonák tartoztak a kötelékébe, legtöbbjüknek egész életét meghatározta a Flottillához fűződő, mára némiképp romantikussá vált kapcsolat.

Minderről azonban keveset mondtak a laktanya elhagyott épületei. Az eredeti falrajzok, tájékoztató ábrák, feliratmaradványok kontextusukat veszítették, üzenetük olvasatlan maradt. Az ilyen elhagyott, megrekedt jelentésekkel teli felületek mégis felhívják magukra a figyelmet, így a graffitisekét is. Legtöbbször jelek jelekre kerülnek, jönnek új alkotók, felülírnak vagy megjelölnek, nem céljuk az eredeti jelentés archiválása, megmutatása, inkább a terek eltérítése, visszavétele, a szabályok megkerülése vagy az azokkal való konfrontáció. Illegális területen vagy szürke zónában járnak, kilétük csak egymás számára ismert.

Nunkovics Róbert graffitisként ment a Petőfi Laktanyába, de a laktanya egyik klubszobájában Jakab László tiszthelyettes pirográfiáival találkozva, firkász identitása újabb rétegekkel bővült. A pusztulásra ítélt épületből kimentett pirográfiák a Flottilla hajóit és vízi jeleneteket ábrázolnak allegorikus alakokkal. Készítőjük nem szignálta az alkotásokat, nevét katonatársaitól tudjuk. Azzal, hogy elhozta őket a laktanyából, Nunkovics a fennmaradásukat biztosította és egyben a Flottilla történetének továbbvitelét egy olyan közeg számára, akik vélhetően még nem hallottak róla, vagy ha igen, a benne szereplő katonákkal, a hadtest történetébe ágyazódó személyes epizódokkal akkor sem találkoztak. A képek lefeszítése a falról nem a graffitis mozdulata, hanem az archivátoré, a felülírás, kiegészítés vagy kommentálás gyakorlata helyett a feltárás tere nyílt meg vele.

Nunkovics felvette a kapcsolatot a Magyar Honvédség Budapesti Nyugállományúak Klubja Hadihajós Tagozatával, megkeresett többet az egykor a Flottillánál szolgáló katonák közül, történeteket gyűjtött a másként hallgatag pirográfiák köré. A katonákkal készített interjúkban szó esett a folyó és a folyami élet jelentette szabadságról és a flottillás feladatok veszélyeiről, a személyes emlékekről, és az alakulathoz kötődés a jelenüket is meghatározó voltáról. A visszaemlékezések töredékeit a kiállításon a megidézett klubszobában halljuk, mintha részei lennénk az ott zajló beszélgetéseknek. Az emlékezés egy más szintje jelenik meg a következő térben lévő videón, ahol a művész arra kérte a katonákat, mutassanak be egy olyan mozdulatot, amely számukra legmélyebben elraktározódott azokból az időkből, amit nem elbeszéléssel, hanem a test emlékezete által idéznek fel.

A művész, aki rejtőzködve lépett be e történet terébe, végül maga is csatlakozik az elbeszéléshez, beáll a megszólalók közé saját történetével, amely őt a Flottillához köti. Az alkotó kilétét elfedő (vagy csak egy zárt nyilvánosság számára látni engedő) graffitis identitása és a láthatóságot eszközként használó képzőművészeti tevékenysége végül az általa választott mozdulat megmutatásában egyeznek ki egymással, visszakötve a kiállítás történetét a kezdeteihez.

HINTS Institute for Public Art - Előre a meglepetésekkel teli hétköznapokért! - 2026. 02. 13. – 2026. 05. 03.

A HINTS Institute for Public Art című kiállítás célja, hogy hozzájáruljon a 2000-es évek Magyarországán zajló köztéri művészet történetének feltérképezéséhez, rákérdezzen hagyományaira, művészetfelfogására, különös tekintettel a nők jelenlétére, szerepére a városi nyilvános terek alakításában. Ez a történet nem tekinthető koherensen feltárt és dokumentált narratívának. A kiállítás e narratíva új elemekkel való kiegészítésére tesz kísérletet a részben feledésbe merült tudások, emlékezetek újrarendezésével és láthatóvá tételével, hangsúlyozva annak jelentőségét, hogy a művészet és a nyilvános terek jelenkori kapcsolódásának megértéséhez elengedhetetlen a történeti alapok, az egykoron megvalósult művészeti gyakorlatok ismerete.

A kiállítás középpontjában a 2001 és 2010 között Budapesten működő HINTS Institute for Public Art munkássága áll, ami egy többségében nőkből álló művészeti kollektíva volt. A vizsgálódás rajtuk keresztül, az ő segítségükkel történik. A HINTS-re vonatkozó ismeretanyag töredezettsége önmagában is tünetértékű, amennyiben nem pusztán gyakorlati hiányként, hanem a tudástermelés, az archiválás és a kanonizáció strukturális hiányosságaiként is értelmezhető. Mindezek fakadhatnak a 2000-es évek technológiai infrastruktúrájának kezdetlegességéből, az archiválási kényszer hiányából, az intézményesülésre való képtelenségből, a köztéri művészeti projektek természetéből, valamint abból a társadalmi felépítményből, amelyben a férfi alkotók érvényesülése támogatottabb.

A HINTS tagjai képzőművészek, szociológusok: Bálint Mónika, Ilauszky Tamás, Pál Zsuzsanna Rebeka, Szabó Eszter Ágnes (1966 – 2024) és Szövényi Anikó. A kétezres évek Magyarországán úttörőnek bizonyultak abban, hogy az intézmények falain kívül merészkedve, a nyilvános térbe való belépéssel a képzőművészet mindennapiságát, hozzáférhetőségét hangsúlyozták. Tevékenységüket nagyban meghatározta a teret a kapitalista kontroll alól forradalmi kreativitással felszabadító szituacionista mozgalom, a kritikai kultúrakutatás, illetve, különösen tevékenységük második felétől, Szabó Eszter Ágnes gondolatai, alkotói eszközei. Alapelveik többek között az újrahasznosítás, játékosság, kritikaiság, közösségiség és részvételiség voltak. Munkáik egy része alternatív nyilvánosságot teremtett vagy a nyilvánosságba jutás alternatív módjaira tett javaslatot, más projektjeik a társadalmi környezet egyes jelenségeire világítottak rá az érintettek bevonásával. Emellett céljuk volt megkérdőjelezni az egyének privát és nyilvános terekhez való viszonyát; motiválni az ott formálódó közösségeket; feloldani a különböző terek berögződött határait.

Kiállító művészek:

BÁLINT Mónika, ILAUSZKY Irma, ILAUSZKY Tamás, PÁL Zsuzsanna Rebeka, SZABÓ Eszter Ágnes, SZÖVÉNYI Anikó és további közreműködők

Megjelenés forrása: ajánlat weboldala

A SZERVEZŐK AZ IDŐPONT ÉS A PROGRAMVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTJÁK!

Hasonló ajánlatok böngészése:

Földrajzi helyek felfedezése:

Kapcsolódó témák megtekintése:

Facebook Share

Ossza meg ismerőseivel

Facebookon!

Megosztás

Akciós tavaszi wellness -15% Hévíz
Tarzan Park - Szabadtéri feljesztő játszópark Budapesten
Aktív wellness pihenés Tisza-tónál: gazdag programkínálat
Akciós tavaszi wellness -15% Hévíz
Tarzan Park - Szabadtéri feljesztő játszópark Budapesten
Aktív wellness pihenés Tisza-tónál: gazdag programkínálat

Prémium program

érdekelnek a hirdetési lehetőségeink?

Kérlek, küldj e-mailt az info@programturizmus.hu címre!

Prémium program

érdekelnek a hirdetési lehetőségeink?

Kérlek, küldj e-mailt az info@programturizmus.hu címre!

Legjobb élmények