Mai Manó Ház programok 2024

Mai Manó Ház programok 2024

2024. május 9. 18.00
HORVÁTH M. JUDIT FOTÓMŰVÉSZ TÁRLATVEZETÉSE ISABEL MUÑOZ: OMEGA CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁN

„Isabel Muñoz alkotói látásmódja, érzéki, érzelmes fotográfiái rokonságban állnak az én munkáimmal. Hasonlóan látjuk a világot, azonos generációhoz tartozunk, szociálisan érzékenyen reagálunk a társadalmi igazságtalanságokra. A mobiltelefonnal készült képeimben és Isabel polaroid fotóiban úgy gondolom, szintén van nem kevés közös gondolat.” (Horváth M. Judit)

Horváth M. Judit fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, 1998-ban jelent meg Stalter Györggyel közös munkája, a Más Világ című sorozat. 2012-ben láthatta a nagyközönség Privát képek 1. című fotóinstallációját a Mai Manó Házban. Felvételeit többek között a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és a Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi.

A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött.

A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel vehetnek részt. Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából.

Időszaki kiállítás

Kemenesi Zsuzsanna: Nyírfafejek
2024. április 16. – május 26.

Kurátor: Baki Péter

Sorsok, arcok, temperamentumok: emberek, akik a legfinomabb eszközökkel élnek a legdurvább sors ellen. S egy szalmaszállal védenek ki viharokat.

A lét minden lehetőségével, térrel és idővel léteznek, mély bölcsességgel és üde mámorossággal, könnyedséggel.

A kulturális tapasztalatok és gyakorlatok sokfélesége a vizualitásban is sokféleséghez vezet. Azt vizsgálom, hogy milyen formák alakultak ki a történeti fejlődés során a világ különböző régióiban, a kultúrák találkozása, keveredése, cseréje során.

Ahol valamely társadalom modernizálódik, ott a portréábrázolás modernizációja is megjelenik.

(Kemenesi Zsuzsanna)

ISABEL MUÑOZ: OMEGA
2024. március 27. – május 18.

Isabel Muñoz Omega című kiállítása a Mai Manó Házból indul világkörüli útjára. A tárlaton látható polaroidok még nem hagyták el a fotóművész műtermét, soha nem állították ki azokat, így a magyar közönség láthatja ezeket a képeket elsőként. Ez egy kivételes anyag, amelynek a budapesti premierje egyedülálló betekintést nyújt Isabel Muñoz munkásságába.

„Mit csinál egy művész?” – kérdezi Anselm Kiefer. „Kapcsolatokat teremt, láthatatlan szálakat sző a dolgok közé. Elmélyül a történelemben, legyen szó az emberiség történetéről, a Föld geológiai történetéről vagy a látható kozmosz kezdetéről és végéről.”

Isabel Muñoz munkássága lassan bontakozott ki az idők során, akár egy fa, amely sosem szűnt meg terebélyesedni, láthatatlanul növekedni, talán mert nem az idő múlásával, hanem az eredeti idővel foglalkozik.

Isabel Muñoz közel harminc éve merészkedik el a világ peremére, legelérhetetlenebb határaira és legmélyebb rétegeibe, és eközben eljutott saját szülőföldjére, ahol az ősi civilizációk tovább őrzik rítusaikat és tradícióikat, amelyek eredete már nem létező korokba vész. Japán, Kongó, Irán, Bolívia, Törökország, Etiópia, Elefántcsontpart stb. Isabel Muñoz ezeket az árnyékokat hozza a látható felszínére, és velük együtt egy kihalás szélén álló világ ásványi esszenciáját. Ősi korokat köt össze a mi időnkkel a fotográfiai képen keresztül, összeszövi ezeket az egységeket, és módosítja frekvenciáikat, biztosítva az egyik túlélését a másikban. A fotográfiai kép tehát a csomó, a varrat, a repríz, amely egyesíti ezt a két időbeliséget.

„Bizonyos pillantásokban – bizonyos pillantásokon keresztül – a tárgy megteremtése megismétlődik: újra létrejön”, írja Peter Handke a Tegnap az úton (2005) című könyvében. Isabel Muñoz egész munkássága ennek az „újra létrejövésnek” a megjelenésében rejlik, amely a képei felszínére tör, és nem kell hinni a mágia erejében ahhoz, hogy lássuk, a világ rejtélye jelenik meg ott, érintetlenül.

A címével az emberi és az univerzális idő, a végesség és a végtelen közötti kapcsolatra utaló kiállítás keresztmetszetet nyújt Isabel Muñoz üledékként gyarapodó munkásságából. A képek, amelyek alkotják, szakrális monolitokként állnak, megtestesítve kifejező erejét, ám van a fotóknak egy másik csoportja is, amelyek sorsa az, hogy szakrális munkák árnyékában maradjanak.

Ez a több ezer apró pillanatfelvétel, amelyek a műegyütteseket követik nyomon, egyben a képek elkészülését is felidézik. Megelőlegezik és megjósolják a képeket, lélegzet-visszafojtva várják létrejöttüket. Ha a pillanatfelvételek a képekben gyökereznek és azoknak részben alkotói is, Isabel Muñoz gyakorlata ahhoz is hasonlítható, ahogy egy író szövege margójára megjegyzéseket ír. Az idő ilyetén megkettőzése nyújt bepillantást Isabel Muñoz univerzumának teljes mélységébe, biztosít hozzáférést munkásságának eredetéhez, ahhoz a helyhez, ahol az Omega találkozik az Alfával, és egy új kezdet eljövetelét hirdeti.

Anne Morin

Forrás: a Szervezők közösségi oldala, a múzeum honlapja