Műcsarnok programok 2020

Október 14-én volt Schickedanz Albert műépítész, festő, a historizmus jeles képviselője, többek között a Millenniumi emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője születésének 174. évfordulója. Ez alkalomból a Műcsarnok tárlatai az évforduló hétvégéjén (október 17-18.) ingyenesen látogathatók.

Esemény

Tárlatvezetések

Baldavári Eszter tárlatvezetése a SÁNDY / KONOK – Metszéspontok c. kiállításon
2020. október 22., csütörtök 16 óra

Az esemény Budapest Art Week karszalaggal látogatható.
A programon korlátozott számú vendéget tudunk fogadni. Megértésüket köszönjük!

Binder Károly rendhagyó tárlatvezetése Kadosa Kiss József kiállításán
2020. október 22., csütörtök 18 óra
Kadosa Kiss József Arte legis című kiállításán Binder Károly Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, zeneszerző tart rendhagyó tárlatvezetést, a műtárgyak ihlette zeneműveinek bemutatásával. Kadosa Kiss József sokoldalú képzőművészként összekapcsolja a zenét és a képzőművészetet, installációk, hangszerek készítésével. Csellója, képzőművész elődök ihlette táncmesterhegedűi, zongorázó szobra betekintést enged a zene világába, melyek az összművészet jegyében, Binder előadásában újabb értelmezési utakat nyitnak meg.
A rendhagyó tárlatvezetésen a kiállítás megtekintése létszámtól függően több csoportban, szakaszosan zajlik (legfeljebb 13 fő lehet bent a kiállítóterekben).
A vetítéssel és zenével kísért beszélgetésen az előadóteremben legfeljebb 30 ember vehet részt.

Bánk bán | vetítés & beszélgetés Káel Csabával
2020. október 29., csütörtök 16 óra
Kadosa Kiss József képzőművész készítette a Bánk bán (2002) című magyar operafilm teljes képes forgatókönyvét. A film műcsarnoki bemutatója után Káel Csaba Kossuth- és Nádasdy Kálmán-díjas magyar filmrendező, érdemes művésszel, a Müpa vezérigazgatójával és Kadosa Kiss József képes forgatókönyv rajzolóval beszélgetünk.
Helyszín: Műcsarnok Előadóterem
A programon 30 vendéget tudunk fogadni.
Belépőjegy: 800 Ft

KIÁLLÍTÁS

Kadosa Kiss József: A művészet rendje – Arte legis
2020. szeptember 11 - november 8.

Arte legis, avagy a törvény rendje szerint, üzeni Kadosa Kiss József honlapjának központi felirata. A latin kifejezés egyszerre utal a világ és az ember alkotta rendre, ugyanakkor a művészet szabályait is jelölheti. Kadosa Kiss valamennyi alkotása e szabályokhoz igazodva készül. A művészet szigorú, ősi rendjéhez ragaszkodó alkotó nagy alázattal és fegyelemmel dolgozik, akár a számára legkorábbtól fogva ismerős, sokszorosító eljárással készülő grafikai alkotásokon dolgozik – rézkarcot, rézmetszetet vagy litográfiát készít –, akár festményt, szobrot, hangszert, vagy technikai csodaszámba menő használati tárgyakat alkot. Mindig a művészet szabályainak engedelmeskedve, mégis azokat szabadon kezelve dolgozik. A különféle műfajokban készült alkotásokban közös az örök emberi értékek, a belső, lelki folyamatok megragadása és ábrázolása. Valamennyi művében az élet folytonos megújulását és változatosságát érhetjük tetten. Az életszeretet, a bármely nehézségen való felülemelkedés vágya és a szüntelenül életigenlő dac valamiként minden művében megjelenik. A folyamatos kísérletezési kedv egész munkásságát végigkíséri, a főiskolai sokszorosító grafika szakválasztástól kezdve a napjainkban megnyilvánuló műfaji sokféleségig. A legősibb grafikai technikák, amelyeknek elkészítési módja évszázadok óta nem változott, megadják számára azt a bizonyosságot, amelyhez mindig vissza lehet térni. A későbbiekben megismert technikákkal készült olajfestmények, fatáblákra készült gouache-ok, akvarellek, illusztrációk és story-boardok, a papíralapú fejszobrok, kinetikus szobrok, a hangszerek, a sakkasztal és a hozzá tartozó sakkfigurák, illetve más tárgyak ugyanígy, a művészet rendjéhez igazodva mondanak el mindig valami lényegeset a világmindenség titkairól.

Vajon mi az a felsőbb erő, ami Kadosa Kiss művészeti kalandozásait a grafikából kiindulva nem csupán a festészet és a szobrászat irányába tereli, hanem hangszerek és művészi igényű használati tárgyak készítésére is ösztönzi? Honnan ered az az örökké megújulni képes belső tűz, amely szinte kikényszeríti a művészből, hogy ilyen sokféle műfajban alkosson? Kadosa Kiss kezdettől fogva tudja, hogy egyedül a művészet képes felülemelkedni az ember alkotta (látszólagos) rendből kiolvasható rendezetlenségen. Mindig a művészet az, ami képes valamelyest jobbá tenni mindazt, amit a sors kiszámíthatatlan erői és az emberek pusztító tevékenysége együttesen végez. Talán emiatt fordul mindig a művészet lekülönbözőbb ágai felé, ezért alkot mindig valami újat, valami mást, az anyag és gondolatiság új irányait kutatva.

Kadosa Kiss minden munkájával a belső lelki békét és a csendet keresi. Azt a csendet, amelyet egy saját maga készítette cselló, egy automata zongorázó szobor, vagy egy számára fontos művészelődöt jelképező táncmesterhegedű hangjai képesek megeleveníteni. Sokszor úgy tűnik, hogy a belső csendben a hosszú ideig készülő művek valamelyest képesek lelassítani az időt. Azt az értékes időt, ami felgyorsult világunkban oly ritkán adatik meg, és ami mindig az elmélyült alkotással válik igazán becsessé.

A Műcsarnok#Box három termében látható kiállításnak három sarokpontja van, amelyekhez akár a művész egyes korszakait is társíthatjuk. Az első sarokpont egy reneszánsz kori festmény parafrázisa, míg a harmadik a legmodernebb űrtechnológiát jeleníti meg. Így a sarokpontokként feltűnő alkotások szimbolikusan is a művészet különböző időszakaiból villantanak fel valamit, a régmúlttól egészen a lehetséges jövőig.  A művek nem csupán Kadosa Kiss pályájáról rajzolnak fel egyfajta keresztmetszetet, hanem a művészet időben való változásáról is. A három sarokpont Leonardo A Háromkirályok imádása című festményének parafrázisa, a Cselló, valamint a Nimbuszbike ’007 elnevezésű, saját gyártású karbonszálas bicikli. A két objekt és a fatáblára festett gouache kép tehát időbeliségükben is rendszerezik a tárlatot.

A Leonardo-parafrázis egyszerre hommage alkotásként tiszteleg a nagy előd előtt. Leonardo műve az egyik legmisztikusabb alkotás, amelyben a szakrális téma rendhagyó ábrázolása mellett a reneszánsz zseni felmutatja az építészetben nyújtott remekeléseit is, sőt, lovas harci jeleneteket is ábrázol.  A Háromkirályok imádása újjáéled Kadosa Kiss művében, Leonardo nagyságát és zsenialitását megidézve. A középen álló hatalmas fa a természeti táj harmonikus szimbóluma, amely jellemző és fontos motívuma Kadosa Kiss rézkarcainak, festményeinek. A leonardói vonalak, gesztusok tovább élnek a Császárzsömlék sorozatban, az Üledék című festményben, vagy az Ábel és a többiek című akvarell fejsorozatában.

A kiállításon látható másik parafrázis, az 1937. 04. 26. Guernica – Párhuzamos valóságok című, 2020-ban készült festmény. A műnek inkább csupán ihletője Picasso vászna, és az azon megörökített esemény, a spanyol kisváros ellen elkövetett rémtett-sorozat. Guernica szimbólum, a rossz (látszólagos) győzelme a humánus értékek felett, amelyen csak a művészet erejével, a belső csenddel és a kiegyensúlyozottsággal lehet felülemelkedni, valamelyest védekezni ellene. A Párhuzamos valóságok egy-egy fázist mutatnak fel abból, miként lehet reagálni az emberi szörnyűségekre és pusztításra, ugyanakkor sejtetik, hogyan lehet tisztán és békében élni világunkban. A gonosz egy ideig diadalmaskodhat ugyan a humánum felett, de a művészet rendje szerint az erkölcsök és az emberi értékek elpusztíthatatlanok.

A tárlat második sarokpontja a Cselló, amelynek készítési folyamatát nyomon követhetjük, éteri tisztaságú hangját hallhatjuk az alkotó saját filmjében. Kadosa Kiss a csellókészítés módját rendkívüli alázattal és tudásvággyal sajátította el, ám semmiképpen sem sorozatgyártásként képzelte el hangszerépítő tevékenységét. Leginkább a cselló vonalai, ívei és annak misztikája érdekelte, a művészet rendjének engedelmeskedő belső erő motiválta. Azt a harmonikus frekvenciát akarta megszólaltatni, amely legközelebb áll az emberi hanghoz, ami képes megidézni a szférák zenéjét, azt a titokzatos csodát, amely egy magasabb rendű, tiszta világból közvetít számunkra valamit. A Zongorista életnagyságú automata szobra női párjával együtt szinte megelevenedik a térben az automatikusan lejátszott zenével együtt. A három hangot leütő, zongorázó szobor mintha lélekkel és önálló akarattal bírna, amikor belső ritmusa szerint eljátssza a (B)-A-C-H hangokat, megidézve a zseniális barokk zeneszerző szellemiségét és életművét is.

A táncmesterhegedűk hommage alkotásokként nemcsak összekapcsolják az egyes művészeti ágakat, a zenét, a képzőművészetet és az irodalmat, hanem magukon viselik a nagy elődök művészeti jellemzőit is. A Leonardo, Rembrandt, Picasso, El Greco, Paul Klee és Johann Wolfgang von Goethe ihlette mesterhegedűk egyszerre hajtanak fejet a nagy művészek előtt, ugyanakkor nyomukba is erednek sajátos művészeti szabályaik szerint. A táncmesterhegedű, melyet a régi korok tánctanárai hordtak magukkal, tanításra szolgáltak. Kadosa Kiss pochette-jei egyszerre tanítanak minket és tanították alkotójukat is a készítés során. A táncmesterhegedűk 21. századi hazai mestere a művészet egy újabb ágában mélyült el, az alkotó géniuszok szabta irányok szerint, hogy művészetük karakterét egy sajátos alkotásban megőrizze. Valamennyi táncmesterhegedűnél eljátszhatunk a kérdéssel, hogy mi lenne Rembrandt, El Greco vagy éppen Paul Klee, ha egy-egy hangszer lenne. Kadosa Kiss egy lehetséges és izgalmas választ ad ezekre a játékos kérdésekre.

A zene megteremti a belső csendet, életre kelti a belső ént, amely tapasztalás a Belső majom című olajfestményben is kifejeződik. Az emberszabású majom gondolkodó lényként jelenik meg előttünk, felmutatva ezzel a természet harmóniáját, folytonos változását és dinamikáját. A „belső majom” az emberi és állati világ egymásrautaltságának és egységének szimbóluma. Ezt az egységet és harmóniát teszik átélhetővé Kadosa Kiss fákról készült rézkarcai, rézmetszetei és olajfestményei is.

A kiállítás – sőt, talán az eddigi életmű – harmadik sarokpontja a Nimbusbike ’007, a karbonszálas bicikli, amelyet Kadosa Kiss saját igényeinek megfelelően formált meg, be nem jegyzett világszabadalomként. A mozgás vágya és öröme motiválta a bicikli készítését, amely a NASA űrtechnológiájának legkorszerűbb vívmányai szerint készült. A saját magára szabott bicikli használatából fakadó testélmények a faszobrokban és az Arte legis festményben is életre kelnek. A testtapasztalatok, a dinamikus mozgásformák egyvelege harmonikusan jelenik meg a karok ölelésében. A görcsösen ölelő kezek gyűrűjéből való kiszabadulás egyfajta lezárása egy folyamatnak, amelyek nehéz testi élményekkel terhelődtek. Az Álomfejtő című olajkép és az Ördög segge című relief ennek az életszakasznak a befejeződését és a rossztól való megszabadulást szimbolizálják. Az Álomfejtő két női alakja között felbukkanó madárfióka a szabadság és születés vagy méginkább az újjászületés szimbólumává válik. A dantei pokol kapujaként megjelenő dombormű lezár, illetve elszigetel valamit, ami értékes tapasztalatként beépül a művész személyiségébe. Ennek megélése emberként is, alkotóként is formálta Kadosa Kiss József karakterét, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy mély érzésekkel és alázattal tudja értelmezni az arte legist, azaz a művészet – és egyben a világ sajátos törvényeit.

Kurátor: Fazakas Réka

SÁNDY / KONOK – Metszéspontok | Családtörténeti kiállítás
2020. július 29 - október 25.

A Műcsarnok és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) közös kiállítása
A Műcsarnokban egy négy generációra kiterjedő családtörténeti kiállítást tekinthetnek meg a látogatók: id. Sándy Gyula (1827–1894) festő, ifj. Sándy Gyula (1868–1953) építész, id. Konok Tamás (1898–1971) haditudósító fotós, és a három életművet összekapcsoló, szintetizáló dédunoka-unoka-fiú, az idén 90. születésnapját ünneplő Konok Tamás festő munkáiból láthatnak válogatást.
A négy művész pályájának bemutatásában a rendezők kiemelik a közös vonásokat, az életművek metszéspontjait. A tárlaton szereplő műveket a Konok Tamás visszaemlékezéseiből összeállított interjúk és a család történetét őrző tárgyak, emlékek is összefűzik.
Id. Sándy Gyula festőművész élete nagy részét a Felvidéken töltötte, vásznain főleg romantikus hegyvidéki tájak, emberek jelennek meg. A festői életmű vázlatos bemutatását a leszármazottak által őrzött dokumentumok és személyes tárgyak egészítik ki.
A kiállításon kiemelt figyelmet kap ifj. Sándy Gyula építész munkássága. Tanulmányai alatt a középkort idéző stílusok mellett kötelezte el magát. Az általa leggyakrabban alkalmazott neogótikát mindig az éppen uralkodó stílusirányzatokkal ötvözte: az 1890-es évek végén az erdélyi népi építészetből vett át elemeket, a századfordulón a magyaros szecesszió hatott rá. Pályája a húszas, harmincas években teljesedett ki, amit az 1923–1926-ban emelt fő műve, a budai Postapalota fémjelez. A Széll Kálmán téri egykori postaépület bemutatásának külön aktualitást ad az éppen zajló felújítása – ennek köszönhetően eredeti épületrészek, díszítőelemek is szerepelnek a tárlaton.
A két világháború között ifj. Sándy Gyula tervezte a legtöbb evangélikus templomot Magyarországon. Ezek ugyan jórészt kisebb építmények, de nagy számuk miatt mégis az életmű legmeghatározóbb részét alkotják.
Az építész alkotásait a MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum Sándy Gyula-hagyatékának dokumentumai, valamint Bélavári Krisztina fotói illusztrálják.
Ifj. Sándy Gyula veje, id. Konok Tamás amatőrből profivá vált fotográfusként alkotott életműve fotótörténeti és történelmi szempontból is kiemelt figyelmet érdemel. Az országban az elsők között fotózott színes filmre. A második világháború keleti frontján a magyar haditudósító század parancsnokaként készített, izgalmasan komponált felvételein elsősorban a katonaéletet, az orosz tájat és az orosz embereket örökítette meg, az együttérző ember figyelmével. Ő készítette az első fotókat Horthy Miklós fiának lezuhant vadászrepülőjéről. Id. Konok Tamás felvételeit a kiállítás a Fortepan fényképgyűjteményének jóvoltából mutatja be.
Ifj. Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész, a geometrikus absztrakt stílus egyik legjelentősebb hazai alkotója életművéből a kiállítás huszonegy alkotást vonultat fel, melyek között szerepel korai, még figurális munka is. Túlnyomó többségük azonban a művészre igazán jellemző absztrakt mű, amelyekkel a festő – saját szavaival élve – a láthatatlant igyekszik láthatóvá tenni.
Kurátor: Bodó Péter művészettörténész (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria)