Műcsarnok programok 2024 / 2025. Események, rendezvények

2024. október 13. 16:00 - 17:00
Kondor-Szilágyi Mária nyitó kurátori tárlatvezetése Keserü Ilona Hommage - Tiszteletadás című kiállításában
Keserü Ilona a jelenkori magyar festészet világszerte elismert alkotója. A közel kilencven éve rajzoló-festő művész műveiből idén ősszel a Műcsarnok három legnagyobb terében rendezett kiállításnak fő fókusza a tiszteletadás. Az hommage-képek címzettjei nagyra becsült mesterek, pályatársak, példaképek, költő barátok, mint Martyn Ferenc, Korniss Dezső, Ottlik Géza, Vidovszky László, Weöres Sándor és Bódy Gábor. Helyet kapnak a kiállításon olyan önreflektív képsorozatok, mint az Üzenetek, a Szuszék-tanulmányok, a Képződő tér és az Utóképek című munkák. A Műcsarnok egyik termében rekonstruáljuk a Hang–Szín–Tér zenei és képzőművészeti installációt, amelyet Keserü Ilona Vidovszky Lászlóval közösen készített.

2024. október 19. 16:00 - 19:00
Bodonyi Emőke nyitó kurátori tárlatvezetése Farkas Ádám Kőben, fában, fémben című kiállításában, a művész jelenlétében
A kortárs magyar szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert képviselője, Farkas Ádám (1944) Kőben, fában, fémben című kiállítása az eddigi hat évtizedes életmű jellegzetes fordulópontjait, formai átalakulásait emeli középpontba. Az 1960-as évektől induló, majd egymást követő alkotói periódusok emblematikus művei mellett a legújabb, köztük a 2024-ben készült plasztikák is láthatóak. Ezek nemcsak az alkotóművészt foglalkoztató legfrissebb szobrászati kérdéseket reprezentálják, hanem a gesztus teremtő értékét kihangsúlyozva elősegítik a korábbi évtizedek munkásságának újraértelmezését.

Farkas Ádám művészetében alapvető tájékozódási mérce a természet és annak törvényszerűségei. Ez kezdetektől fogva végigkísérte egész alkotói pályáján, és fokozatosan vált gondolkodásában egyre tudatosabbá, sőt egy idő múlva sajátos rendszert alkotó művészetelméletének alapjává.

A tárlatvezetés során nemcsak megismerhetjük az egyes alkotások megszületésének körülményeit, hanem lépésről-lépésre követhetjük azt a belső logikát, amely mind a mai napig jellemzi ezt a következetesen alakuló életművet.

A kiállítás kurátora hosszabb ideje foglalkozik Farkas Ádám munkásságával, számos jelentős kiállítás rendezésében közreműködött, és a művészről szóló, 2017-ban megjelent monográfia szerzője. 

KIÁLLÍTÁSOK:

2024. október 25. - 2025. január 12.
A kor falán | Kulinyi István naplója

„Tudom, hogy a művészet megváltoztathatja az életeket – megváltoztatta az enyémet – és remélem, hogy a művészet a világot is megváltoztathatja.” (Vincent Namatjira)

Kulinyi István 1945-ben született, tanulmányait a Képzőművészetinél akkoriban jóval szabadabb gondolkodású Iparművészeti Főiskolán folytatta 1968 és 1973 között. A Bauhaus szellemiségéhez közelebb álló oktatás a széleskörű művészeti alkotótevékenység átfogó, univerzális értelmezésekre adott lehetőséget, amelyek pályája során a világ jelenségeire érzékeny, azokra reflektáló, problémafelismerő és megoldást kereső, sokoldalú és kísérletező művésszé tették Kulinyi Istvánt.

Kiállításának fókuszában autonóm művészeti alkotásai állnak, amelyekben ugyanakkor a teljes grafikai és tervezői technikai eszköztár tapasztalata és gazdagsága is megmutatkozik. A bemutatott anyagban az elmúlt 4-5 év társadalmi és egzisztenciális jelenségeire reflektáló, kvázi naplóként alkotott munkái szerepelnek, festmények, digitális alkotások, fotók, videó-morzsák és versek, valamint az életmű korábbi alkotásai, mai utódaival együtt helyezve párbeszédbe.

Munkái sokszor digitálisan és manuálisan festett táblaképek, amelyeken keverednek a figurális, a lírai absztrakció és az expresszív gesztusfestészet formai elemei. Rendszerint ciklusokban gondolkozik, hisz a variáció mint alkotói gondolkodás módszerében, a lényeg újabb és újabb formában, elrendezésben, más eszközökkel való ismétlésének problémamegoldó erejében.

Pályafutásának kiemelkedő állomásai a játékok, a szakmai könyvek, grafikai és architekturális tervei, mint például az egykori Pannon GSM telefontársaság épülete előtti hatalmas acélfejek, vagy az Építészeti Múzeum homlokzatának murális terve. Nevéhez fűződik a Kempinski szállodalánc illusztráció-sorozata, vagy az 1986-os Liszt-centenárium plakátja. 1994-ben Munkácsy-díjat kapott, 2020-ban Magyarország Érdemes Művésze lett, 2006-ban MAOE életműdíjat nyert.

Designeri munkássága mellett művészeti közéleti, jobbító szándékú közösségi feladatokat is vállalt, így lett az Artplay kreativitást formáló képzőművészeti játékok fejlesztésére indított alkotóközösség, vagy a szélesebb programú Magyar Design Kulturális Alapítvány megalapítója, miközben a napi folyamatos autonóm és kísérletező művészeti tevékenysége ugyanúgy kiterjed a fotó, a videó, vagy a líra általi valóságábrázolásra, sokszor képeinek írásos vetületeként.

Kulinyit mindig is a világot döntően befolyásoló drámai események miértje és hatása foglalkoztatta. Az az eseményeket befolyásoló, egyedi morális emberi döntésekből sorssá és jelenséggé formálódó tényező, amely az emberiség javára válik vagy pusztulását idézi elő. Fiatal korában az 1969-es holdra szállás, később a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, az utóbbi évek munkáiban a Covid-járvány, a klímaválság és a háború. A Műcsarnokban szervezett jubileumi kiállításának anyaga is a súlyos valóság rendkívül érzékeny élő szenzoraként mutatja be őt.

kurátor: Garami Gréta

2024. október 18. - 2025. február 2.
Kőben, fában, fémben | Farkas Ádám művészete

A kortárs magyar szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert képviselője, Farkas Ádám (1944) kiállítása az eddigi hat évtizedes életmű jellegzetes fordulópontjait, formai átalakulásait emeli a középpontjába. A régi alkotások mellett szereplő legújabb, köztük a 2024-ben készült plasztikák nemcsak az alkotóművészt foglalkoztató legfrissebb szobrászati kérdéseket reprezentálják, hanem a gesztus teremtő értékét kihangsúlyozva elősegítik a korábbi évtizedek munkásságának újraértelmezését. A természet és a művészet szoros egymásra hatása, a közös törvényszerűségek megragadása kiemelten fontos Farkas Ádám gondolkodásában, és ez organikus absztrakt szobrászatának nemesen egyszerű, ugyanakkor összetett formavilágában és jelképiségében szintén érvényre jut.

A kiállítás célja, hogy a rendkívül logikusan építkező munkásság belső mozgatóerőit, eszmei hátterét is bemutassa. Az 1960-as évek végétől induló, majd egymást követő alkotói periódusok emblematikus szobrai és grafikai lapjai mellett a jelentősebb köztéri műveket, tájplasztikákat reprezentáló fotók is helyet kapnak. A Farkas Ádám művészetét végigkísérő jellegzetes formai átalakulások ugyanis minden műfajban jól követhetők, legyen az kisplasztika, köztéri alkotás, politikai emlékmű, épületeken elhelyezett alumíniumrelief, városrendezési terv, land art jellegű munka, síremlékplasztika, érem, rajz, vagy szerigráfia. A korai figurális szobrok, majd a női test formarendjéből kiinduló organikus absztrakt nyelvezet, a hullámvonal alapú művek, a geometrikus és organikus plasztikai rendszerek, valamint a különféle formák kapcsolatait analizáló alkotások megszületését nemcsak plasztikai megfontolások eredményezték, hanem egy különleges életszemlélet.

A természethez közeli látásmód és törvényszerűségeinek megfigyelése következtében a különféle szobrászati anyagok sem pusztán nyersanyagot jelentenek a szobrász számára. A természettel való szerves kapcsolatuk az alkotómunka során szintén hangsúlyt kap, melynek jelentőségét e kiállítás kapcsán Farkas Ádám a következő szavakkal foglalta össze: „Az anyagok sorrendjét a három anyag eredetéhez kapcsolom: a kő a létező anyagok ősi sűrítménye, a fa a földi élet fenntartója, a fém az ember eszközfabrikáló, éltető és pusztító ügyességének gyümölcse. És ha már boncolunk: a gesztus a teremtés dinamikus pillanata, az árnyalat a fény és árnyék végtelenségéből merített rend-variáns.”

Ez utóbbi gondolat a kiállítás harmadik termében válik leginkább szemléletessé, ahol a műtermi hangulat megidézése a figyelem középpontjába emeli az anyagot és az azzal párbeszédet folytató művészt: azt a cselekvő akaratot, a gesztust, ami létrehozza és megteremti a szobrot.

2024. október 11. - 2025. január 26.
Hommage - Tiszteletadás | Keserü Ilona kiállítása

A kiállításban kiemelt hangsúlyt kap a tiszteletadás gesztusa. Az életmű rendkívül gazdag abban a tekintetben is, hogy fontos mestereknek, pályatársaknak, elméleti szakembereknek, költőknek állít emléket egy-egy kép erejéig. „Egész munkásságomra nézve érvényes az a törekvésem, hogy folytatása legyen nagy elődeinkének, a Mesterekének, akiket fiatalon annyira tiszteltünk, kérdeztük és hallgattuk őket. Éppen a nyilvánosság fogyatékos volta miatt volt szükségünk azokra az összejövetelekre, beszélgetésekre a hatvanas években, amikor elmehettünk például Korniss Dezsőhöz, aki akkor készítette korszakalkotó illuminációit […], és mindnyájan tudtuk, hogy nagy művészet születésének tanúi vagyunk.”[1] Ugyanakkor saját korábbi munkásságára is folyamatosan reflektál az alkotó, visszatér motívumokhoz, formákhoz, színkombinációkhoz és gondolatkörökhöz.

A kiállítás három részre tagolódik. Az első teremben szerepelnek azok a képek, amelyek a tiszteletadáshoz kapcsolhatók, vagyis a mesterek, szellemi barátok, rokonok alakjára, munkájára, hatására való reflektálások. Ezek a munkák főként nagyméretű festmények és festett, rajzolt, tussal készített portrék. A második teremben a Hang-szín-tér című hanginstalláció kap helyet, amelyet a művész Vidovszky László zeneszerzővel közösen készített. A harmadik teremben pedig olyan képeket állítunk ki, amelyek a művész saját munkásságának állítanak egyfajta emlékművet. Festmények és grafikai lapok, amelyek újabb és újabb feldolgozásai egy motívumnak, témának, színállásnak, mint a Szuszék-tanulmányok, az Üzenet sorozat, a Képződő tér egyes lapjai és festményei, vagy az Utókép problémakörét körüljáró alkotások. Ebben a teremben a válogatással azt szeretnénk érzékeltetni, hogyan mutatkozik meg egy életműben az önreflexió, a saját művészi személyiség és a saját munkásság iránti elkötelezettség, a művészi szerep tudatos felvállalása. „Az emberben egy szakmához való tartozás lassan épül ki – hogy én festő vagyok, hogy festő leszek –, az ember megérti, hogy itt egy több ezer éves tevékenységről van szó, az emberiség egy sajátos ágazatához való tartozásáról, ami lényegét tekintve nem nagyon változott az idők során. És ennek a tudata sok olyan emberben nincs meg, aki művészi alkotómunkával foglalkozik.” [2]

Kondor-Szilágyi Mária PhD, a kiállítás kurátora

2024. szeptember 12 - november 10.
Álom logika - Szerényi Gábor grafikái

KÓS 140 | Kós Károly műhelyében - A tárlatot meghosszabbítottuk!
2024. május 24. - szeptember 29.

Eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be a fiatal Eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be a fiatal építésztehetség korai remekműveit: a budapesti Állatkertet, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot vagy a zebegényi Havas-Boldogasszony római katolikus templomot.
A két világháború között sztánai otthonából, a Varjúvárból több műfajt érintő közösségszervezéshez kapcsolódó víziói és eredményei is megjelennek a tárlaton korabeli publikációkkal, saját írásaival kiegészítve a tárlaton.
Az életmű tervei és épületei felmutatják: Kós Károly számára az erdő és a falu, a természet és az ember kettős metafora. A modern előtti egyik utolsó kézműves kísérlet, amely művészi megfogalmazásban máig hatóan figyelmeztet arra, hogy a világ nem külön a természet és külön az ember összege, az ember éppen hogy az univerzum szerves része. És utóbbit az ember csak a természet tiszteletével tarthatja fenn.