Műcsarnok programok 2025. Események, rendezvények

Műcsarnok programok 2025

2025. szeptember 18., csütörtök 17.00
TEXTIL – PARTITÚRA
Tárlatvezetés Regős Anna Minta-idézetek kiállításán, majd zenei utazás a 20-21. századi minimalista zenében

Textilminták és zenei mintázatok világában kalandozunk és közben egy különös – műfajok közötti – párbeszéd tanúi lehetünk.
Tárlatvezető: Regős Anna
Előadó: Szondy György

A Műcsarnok kiállítótermében Regős Anna textilművész személyesen vezeti végig látogatóit gyűjteményes kiállításán. A tárlatvezetés során megismerhetik a művész gondolatait és betekintést nyerhetnek a textilművészet és a repetíció kapcsolatába.

Ezután a Műcsarnok előadótermében zenei utazásra invitáljuk a közönséget. A kiállításhoz kapcsolódóan a 20. század második felében született és a mai kortárs minimalista zeneművek a zenetörténet részévé vált darabjaira asszociálunk. A mintaelemekből való építkezés alapvetően határozza meg Regős Anna textilkompozícióit, ahogy a repetitív zenében is a motívumok, ritmusok időbeli ismétlődése jellemző. A két műfaj más-más érzékszervünkhöz szól, de gyökereik ugyanúgy a különböző kultúrák hagyományaiban, gyakran szertartásokhoz, spirituális gyakorlatokhoz kapcsolódtak.

Philip Glass és Steve Reich precíz, fényes, virtuóz, perfekcionalista minimalizmusa mellett, megidézzük Terry Riley kötetlenebb hangzásvilágát, valamint a kevésbé ismert Julius Eastman vadabb, szabadabb, elmosódottabb élekkel rendelkező minimalista műveit. Azután bekukkantunk a 85 éves Sáry László Amadinda által megrázott kotyogó köves korsójába, és körültekintünk a változatos zenei tájban formálódó posztminimalista, szakrális minimalista művek között.

Helyszín: Kamaraterem és Előadóterem

2025. szeptember 18. 18:00 - 19:00

Tolnay Imre képzőművész és Galambos Ádám evangélikus teológus közös tárlatvezetése a Térgesztusok c. kiállításában

Tolnay Imre művészete többek között földből, homokból, fából építkezik: a legközvetlenebb, legtapinthatóbb anyagokból. Mégis, ahogyan a bárka sem csupán deszkák összessége, hanem az átkelés eszköze, úgy ezek az alkotások is egyszerre hordozzák magukban az immanens és az immateriális jelentést. A tapintható valóságból kiindulva azon túlira, az emberi lét metafizikai kérdéseibe vezetnek.

Erről és a kiállítás alkotásairól beszélget a festő és az evangélikus teológus – és természetesen a jelenlévő közönség is aktív részese (és alakítója) lehet ennek a párbeszédnek.

2025. szeptember 21. 16:00 - 17:00

Fazakas Réka záró kurátori tárlatvezetése Tolnay Imre Térgesztusok c. kiállításán

Tolnay Imre művészete egyszerre absztrakt és figuratív, transzcendens és realista, gesztus jellegű, ugyanakkor geometrikus. A Műcsarnokban rendezett kiállítása főként Tolnay festészeti munkásságára fókuszál, melyet egy zenei kísérettel gazdagított videóinstalláció tesz teljessé. A három termes, egymásból építkező részekből álló kiállítást végigjárva mintha egy beavatási szertartáson vennénk részt, Andrej Tarkovszkij Sztalker című filmjének világában járva, hogy az út során, a vizek mélyére való alászállást követően, megtisztulva érhessük el az éteri magasságot, melyet Tolnay alkotásai közvetítenek.

Belépés: aznapi kiállítási jeggyel

Vendégeket regisztrációhoz kötötten, korlátozott számban tudunk fogadni a programon.

2025. szeptember 25., csütörtök 18:00
Baksai József és Kállai Katalin záró tárlatvezetése
a Nem helyettesíthető tárgyak / III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon kiállításon

A kiállítás a Műcsarnok évente megrendezett Nemzeti Szalonjainak sorában immár harmadik alkalommal mutatja be a hazai és határon túli magyar képzőművészet előző öt évének legfontosabb törekvéseit, alkotásait.
A tárlat címe a kriptovilágból kölcsönzött kifejezés: olyan virtuális tárgyat jelent, amelyet egyedi digitális azonosítóval látnak el, de a kifejezés a maga modernül leleményes módján megragad valamit a képzőművészet lényegéből. A kiállítás koncepciójának a fókuszában egy szó áll: a TÁRGY mint a személyes alkotói folyamat objektiválódott eredménye. Jelenléte olyan, mint egy hűséges baráté: nem helyettesíthető.
A kurátorok – Baksai József és Verebes György – által meghívott művészek munkáit hívószavak mentén rendeződő tematikák szerint mutatjuk be, amelyek vezérfonalként segítenek értelmezni a kiállítást és rendszerben látni a hazai képzőművészet kiemelkedő alakjainak felelős érzelmi-gondolati vonulatba tartozó műveit.

Belépés: aznapi kiállítási jeggyel

2025. szeptember 26. 11:00 - 12:15

„Tervezzünk vonalat” – kihelyezett rajzóra Szunyoghy András grafikusművész vezetésével az Anatómia című kiállításában

Szunyoghy András grafikusművész vezetésével a résztvevők megismerhetik, hogyan találkozik a művészet precizitása a tudományos megfigyelés pontosságával. A rajz nem csupán ábrázolás: hanem mérés, analízis, formai törvények keresése – akárcsak a tudományban. Egy alkalom , amikor a ceruza mikroszkóppá, a papír pedig a kísérlet terévé válik. Így lesz a vonal egyszerre művészi gesztus és tudományos kísérlet.

Program idő: turnusonként, 1,5 óra

2025. szeptember 26. péntek
Kutatók Éjszakája a Műcsarnokban

Tárlataink és kapcsolódó programjaink a Kutatók Éjszakája országos rendezvénysorozat keretében a Kutatók éjszakája honlapján történő regisztrációval ingyenesen látogathatók.

2025. szeptember 26. 15:00 - 16:30

Rendszerben – Művészet és tudomány találkozása Regős Anna textilmunkáiban | Művészetpedagógiai foglalkozás felnőtteknek a Kutatók Éjszakáján

Regős Anna munkái ötvözik a minták iránti szeretetet, az anyagok bátor kísérletezését és a kortárs design szemléletét. Alkotásai arra hívják a nézőt, hogy a színek, textúrák és struktúrák mögött rejlő rendszereket fedezzék fel – akárcsak a tudományban, ahol a mintázatok megértése vezet új felismerésekhez.

A Minta-idézetek című tárlaton a művészet és a tudomány összefonódása válik láthatóvá: a ritmus, a raszterszerkezetek, a szimmetria és a variációk mind olyan fogalmak, amelyek egyszerre működnek esztétikai és tudományos elvként. A foglalkozás során közösen vizsgáljuk, hogyan épülnek rendszerré az ismétlődő formák, milyen jelentésrétegek rejlenek a struktúrákban, és hogyan segíti a szabály és a véletlen játéka a művészi kifejezést.

Az interaktív programban a résztvevők nemcsak elemzik a látottakat, hanem saját kísérleti „mintarendszereiket” is létrehozhatják a felkínált anyagokból – megtapasztalva, hogyan születik meg a rend a káoszból, és hogyan válik a tudományos gondolkodás inspirációvá a művészetben.

A kutatók éjszakáján a program díjmentesen látogatható regisztrációval. 14 főt tudunk fogadni.

KIÁLLÍTÁSOK:

Tolnay Imre: Térgesztusok

2025. június 20. - szeptember 21.

Tolnay Imre művészete egyszerre absztrakt és figuratív, transzcendens és realista, gesztus jellegű, ugyanakkor geometrikus. Jellemző rá az organikus formák használata, valamint a szimbólumgazdagság és a töredékességükben kiteljesedő struktúrák felmutatása. Alkotásaiban az egymásnak látszólag ellentmondó összetevők harmonikus egységgé olvadnak össze, így tárva fel a világ komplexitását és ellentmondásosságát.

Legfontosabb témája a tér, melytől elválaszthatatlan az idő örökké változó végtelensége, mégis annak emberi mércével mérhető végessége, illetve az őselemek mint a megfogható matériákban és a megfoghatatlan komponensekben rejlő energiák érzékeltetése. Műveivel egzisztenciális kérdésekre keres vizuális válaszokat; egyszerre mutatja fel a természet elemeiben rejlő erőhatásokat és a transzcendens értékeket. Munkáinak kompozícióit egy-egy fragmentum kiragadásával teremti meg, amit a befogadók konstruálta imagináció tesz teljessé.

Alkotásainak textúrái sokfélék; vakolatot, földet, fémet, plüss anyagokat, illetve naturális matériákat: fát, szenet, homokot, gyapjút hord fel vásznaira, hogy azokkal térszerűvé, relief jellegűvé, mégis síkban maradó képpé alakítsa a műveit, úgy, hogy már anyaghasználatával is érzékelteti a tér megjelenítéseinek különféle lehetőségeit. Lendületes gesztusokkal hozza létre sokféle felületét, fekete színű vásznait időnként lúgos anyaggal fakítja, fehéríti, így azokban a tudatosan használt vegyi folyamatok hatásmechanizmusai érvényesülnek, mellette pedig a véletlennek, az ösztönösségnek is szerep jut. Színhasználatára a világos és sötét tónusok kontrasztja, főleg a föld-, illetve a pasztellszínek választása jellemző.

A grafikával, akvarellel, fotográfiával és installációk készítésével is foglalkozó Tolnay Imre 1992-ben a budapesti Képzőművészeti Egyetem szerzett képgrafikusi diplomát, majd 1995-ben a mesterképzőt is elvégezte itt. 2003-ban doktori fokozatot szerzett a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, 2013-ban pedig ugyanott habilitált. Tolnay mostani, a Műcsarnokban látható kiállítása elsősorban a festészeti munkásságára fókuszál, amit egy, a vásznakra festett alkotások képi világát megidéző videóinstalláció tesz teljessé.

A kiállítás három, tematikailag egymásból építkező termét végigjárva, úgy érezhetjük, mintha egy beavatási szertartáson vennénk részt. Mintha a 20. századi világhírű orosz filmrendező, Andrej Tarkovszkij (1932–1986) Sztalker című, 1979-es filmjének világába érkeznénk, ahol a filmbeli Zóna – amely egyben Tolnay egyik most kiállított művének címe – szabályait elfogadva jutnánk el a legbelső térbe, lelkünk mélyére, olyan utakon át, ahol saját magunk vívódásaival, létkérdéseivel kell szembesülnünk. Tolnay Sztalkerként kalauzol bennünket végig a tárlaton, hogy alászálljunk a föld, illetve a vizek mélyére, s ott megtisztulva érjük el az éteri magasságot és a fényt, melyet alkotásaival közvetít. Ehhez többféle módon közelíthetünk: átitatódva a szakralitással vagy a természet hívásainak engedelmeskedve, illetve a videóban felcsendülő barokk zene harmóniáját követve, amely a képzőművészethez szorosan tartozó másik művészeti ágban nyilvánul meg.

kurátor: Fazakas Réka

Túl a láthatón - Péreli Zsuzsa gyűjteményes kiállítása
2025. június 6 - október 19.

A kiállítás a hazai kárpitművészet kiemelkedő alakja, Péreli Zsuzsa képzőművész munkásságának átfogó tárlata, amely a művész legjelentősebb alkotásait vonultatja fel számos múzeummal és magángyűjtővel együttműködve, több friss, most először bemutatott kárpittal kiegészítve. Az életmű ugyanakkor a kortárs falikárpitművészet magyarországi felemelkedésének történetéről és szemléletbeli átalakulásáról is képet rajzol.

Péreli Zsuzsa alapvető szerepet játszott a műfaj autonómiájának visszanyerésében a 20. század második felétől egészen napjainkig. Kárpitjaiban a szövött gobelin klasszikus technikai tudását kombinálja a talált tárgy használat, a felnagyítás, az anyag szétbontásának, redukálásának módszereivel az eljárásmód határait feszegetve, de mindvégig megtartva a médium tradicionális értékeit. Műveiben kompozíciós fegyelem érvényesül, mégis lírai érzékenység és emelkedettség jellemzi őket, amely emlékőrző, társadalomkritikus vagy gyakran spirituális tartalmakkal párosul. Képei gyakran idő- és térbeli rétegeket egyesítenek önálló világot alkotva a történelmi múlt, a személyes mitológia és az egyházművészeti vizualitás elemeiből.

A kiállítás csak részben követi a kronológiát. Elkülöníthető tartalmi és stiláris egységek mentén három tematikus termen keresztül tárja fel az életművet, majd további árnyaltabb témaegységek nyomán bontja ki a pályakép sokrétű világát.

Az első terem falain a múlt emlékei elevenednek meg: a falusi, régi családi vagy archív fotókból inspirálódó alkotásokat láthatjuk, a vidéki kultúra iránti nosztalgikus érdeklődést, amely Péreli egyszerre dokumentarista és lírai megfogalmazásán keresztül a falusi élet tárgyiasult pillanatait allegorikus keretben rögzíti. A gyökerekhez való kötődésről, az identitás és a művészi szerep kereséséről szólnak ugyanitt a gyermekkort és a színésznő-portrékat feldolgozó munkái.

A második tér a transzcendens dimenziójába emel: az emberi lét benső, spirituális vonatkozásait kifejező alkotásokra koncentrál, melyek időn kívüli, álomszerű atmoszférát árasztanak és a hagyományos kárpitművészet határait átlépve az installáció műfajával is párbeszédbe lépnek. Péreli Zsuzsa metafizikus tájakat és angyalokat ábrázoló kárpitjai a lélek belső útját, az elmélkedés, a vigasz vagy épp az elmúlás csendjét testesítik meg.

A harmadik tér a társadalmi érzékenység terepe, ahol a 20. század végének és a 21. század elejének kihívásaira reflektáló, társadalomkritikával áthatott kárpitok sorakoznak. A közelmúlt történelmének súlyos traumái, a klímaválság, a társadalmi elidegenedés és uniformizálódás kérdései és az egyéni kapcsolatok ellentmondásai kerülnek a fókuszba hol drámai, hol ironikus, de mindig elgondolkodtató szándékkal.

Péreli Zsuzsa művészete, messze túlmutatva a műfaj dekoratív funkcióján, szövött festményekből álló autonóm képzőművészeti üzenet. Mély tartalmak megfogalmazásával, újraértelmezve a falikárpit műfaját, hidat képezve a hagyomány és a kortárs képzőművészet között, életműve kiemelkedő értéket képvisel a magyar művészettörténetben.

kurátor: Garami Gréta

Regős Anna: Minta-idézetek

2025. július 4. - október 5.

Műcsarnok Kamaraterem

Regős Anna textilmunkái ötvözik a minták iránti szeretetet, az anyag és a talált elemek felhasználásának bátorságát a kortárs művészetben és designban való jártassággal. A minták rendszerbe épülő alkalmazása, a színek harmóniája és játékossága hozzásegít ahhoz, hogy a kiállításon látható képeken elgondolkodjunk, és megpróbáljuk felfedezni és megfejteni a struktúrákban rejlő jelentésrétegeket.

Minta-idézetek című tárlaton a hangsúlyt az autonóm művek bemutatására helyezzük, ugyanakkor a művész munkásságában hasonlóan fontos a tárgytervezői tevékenység is. E két aspektus párhuzamosan haladva is kiegészíti és segíti egymást. A művész elmondása szerint a tárgytervező időszakokat mindig az autonóm alkotás időszaka követte. Ez a fajta ritmus megfigyelhető az autonóm textilek datálásában is, így magának az életműnek is van egyfajta organikus ritmikája, mintázata.

Legkorábbi autonóm munkáit a japán művészet ihlette, nemcsak a motívum szintjén, hanem szemléletében is.

A kilencvenes évek elején több sorozata is készült, amelyek forma- és motívumkincsükben eltérnek egymástól, ugyanakkor közös jellemzőjük: a művészi hagyományokhoz való kötődés, a korábbi korok technikáinak vagy képi elemeinek megidézése. (Bayeux-sorozat, Labirintus-sorozat)

Ugyancsak a kilencvenes évek elején kezdte készíteni Regős a Computer kárpit sorozatot. Ezek a munkák bronz- vagy acélszövet alapra készültek, megerősítve egy lenvászon réteggel. A kárpitra kerülő applikáció vagy rátét komputer alkatrészekből épül fel. A műanyagból, fémből, dróttekercsből és apró panelekből álló különböző elemek egy bizonyos mintázatot követve adják ki a falikárpit mintaszerkezetét. A műszaki eszközök és a képzőművészettől idegen anyagok használata egyre inkább elterjedt a képzőművészetben. Ország Lilinek a hetvenes évek elején készített ikonosztázain már megjelenik a nyomtatott áramkör mint jellegzetes motívum, ahogy 1974-es főművén is, a Labirintus sorozaton is. Rövid ismeretségük után neki szentelte Keserü Ilona a szintén nyomtatott áramkörre készült képét: Üzenet Ország Lilinek címen.

A kilencvenes évek végén készült kárpitsorozat alapja mélykék lenvászon volt, amelyen színes anyagszeletek bukkantak fel hajtogatással és rávarrással, amit a szegecselés rendezett raszterszerkezetbe. Ezeknél a munkáknál a címadás segíti a megismerést és a látvány befogadását. (pl. Konszonancia, Circulació) A hajtogatás, mint technika Regős Anna későbbi sorozataiban is visszatér. A magyar képzőművészetben számos példát találunk még hajtogatással készült műtárgyakra, a festészettől (Simon Hantaï Mariales című képeitől kezdve alkalmazta a technikát) az experimentális filmig (Maurer Dóra: Időmérés).

A kétezres évek elején némileg megváltozik a képek formavilága, bár az alkotóelemek maradnak, mint a sötétkék lenvászon, a színes vászon mezők és a szegecsek. A színek visszahúzódása miatt sokkal erőteljesebbé válik a szegecsek struktúrája, amelyek szabályos raszterhálót alkotnak.

A 2012-ben keletkezett sorozatban egy új elemmel bővül a tárgyak külső megjelenítése, ez pedig a plexi borítás használata, amitől a munkák bekeretezettek lesznek, ezáltal létrejön egy kiállítási szituáció, illetve egy műfaji állásfoglalás.

A 2017-es munkák esetében állandósul a majdnem négyzetes forma, és ezeken a képeken a pliszírozott lenvászon különböző színátmeneteket és formákat ad ki, ilyen például a Pasztell színátmenet, vagy a Kockák és a Csíkok.

Időrendben a legfrissebb alkotás, ugyanakkor a látogató elsőként a Védőháló című tértextillel találkozik a kiállításon. 2024-ben ez volt a nyertes pályamű, amely alapján Regős Annát a VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálén az Év Textilművészének választották.

kurátor: Kondor-Szilágyi Mária

Szunyoghy András: Anatómia

2025. július 11. - október 19.

Szunyoghy András grafikusművész több évtizedes munkásságával a hazai és nemzetközi vizuális kultúra egyik sajátos és elismert alakjává vált. Pályája a klasszikus képzőművészeti hagyományokból nőtt ki, de életműve messze túlmutat azokon: művészete a múlt és jelen, a tudomány és művészet, az autonóm és alkalmazott grafika, a mesterség és a gondolkodás metszéspontjában helyezkedik el. Munkáival hidat képez hidat képez múlt és jelen, művészet és tudomány, technikai mesterség és látásmód, alkalmazott és autonóm művészet között.

A kiállítás átfogó képet nyújt Szunyoghy sokrétű pályájáról, bemutatva a réz- és linómetszés technikáiban való jártasságát, az emberi és állati test anatómiai ábrázolására épülő műveit, valamint azokat az oktatási segédeszközöket és rajzokat, amelyek tanári és könyvkiadói tevékenységének is szerves részét képezik.

Szunyoghy nemzetközi ismertségét elsősorban anatómiai tárgyú könyveinek köszönheti, amelyek generációk számára nyújtanak alapot a rajzi megfigyelés és az anatómiai látásmód elsajátításához. Műveit több mint húsz nyelvre fordították le – a nagy világnyelveken túl olyanokra is, mint a japán, kínai, koreai, török, román vagy litván –, és ma is használják Mexikótól Japánig, Kanadától Kínáig.

Tárlatunkon a sokszorosító grafika, az anatómiai ábrázolás, a rajzpedagógia és az ismeretterjesztés egymást kiegészítő területein és eszközrendszerén keresztül rajzolódik ki a következetes és gazdag életút néhány alapvonása. A bemutatott művek, tárgyak és könyvek nemcsak a technikai tudás és képi gondolkodás rétegeit, hanem egy sajátos szemléleti állandóságot is érzékeltetnek.

Az életmű, bár egységes és átgondolt, korántsem lezárt. Szunyoghy András ma is aktívan dolgozik új könyvein és tervein – ugyanazzal a szigorú figyelemmel és munkafegyelemmel, amely a kiállított anyag minden darabján tetten érhető.

kurátor: Rockenbauer Zoltán