Műcsarnok programok 2021. Események, rendezvények

Szeptember 26-ig egy belépőjeggyel négy tárlatunk látogatható:

• Hét év – 150 kiállítás | 125 éves a Műcsarnok
• Kik vagyunk | Fotográfiák képzőművészekről
• A fény képei | II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon 2021
• Képekben gondolkodnak | Filmesek fotói

Fotókiállításaink finisszázs hetében, szeptember 21-26 között aktuális kiadványaink 50%-os kedvezménnyel kaphatók az ArtBox-ban, a Műcsarnok könyves- és ajándékboltjában.

Program

Camera obscura készítő workshop Laczkó Péterrel
2021. szeptember 19., vasárnap 10:30 - 17:30

A foglakozás 3000 Ft-os belépőjeggyel látogatható és korlátozott számban tudjuk fogadni a jelentkezőket. Maximális létszám 12 fő. A program regisztrációköteles.

Pataky Klári Társulat | Kivonatok 1,2,3
2021. szeptember 19., vasárnap 15 óra
A Műcsarnok kiállításán, A fény képei – II. Fotóművészeti Nemzeti Szalonban a tér dinamikája, a portrék, az emberi sorsok folyamatábrázolásai ragadták meg az alkotót, ezekre reflektál az előadás. A három duett egy egységes darabba illeszkedik, de önállóságuk révén függetlenül is értelmezhetők.

Táncművészek: Bot Ádám, Bujdosó Anna, Lukács Levente, Rácz Réka, Temesvári Zsófia
Koreográfia: Pataky Klári

Belépőjegy: 2500 Ft

Fotók az Édenkertből – Kerekasztal-beszélgetés a természetfotóról
2021. szeptember 24., péntek 11 –14 óra

Mi egy jó fotó ismérve? Milyen trendek jellemzőek manapság a természetfotózásra? Megférhet-e egymás mellett a dokumentáló jellegű és a művészi célú természetfotózás? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket jár körül három nemzetközi szinten elismert hazai fotóművész beszélgetése a Kutatók Éjszakáján, a Műcsarnok II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon c. kiállításához kapcsolódva.
Résztvevők:
Barbalics Nándor, természetfotós, a Nimród Fotóklub elnöke
Potyó Imre, környezetkutató, Az Év Természetfotósa 2018, 2020
Zsila Sándor, fotóművész
Moderátor: Dr. Farkas Alexandra, tudománykommunikációs szakértő

Helyszín: Műcsarnok Előadóterem

Kutatók Éjszakája a Műcsarnokban
2021. szeptember 24-25.
A programokon korlátozott számú látogatót tudunk fogadni, regisztrálni a programonként külön megadott linkeken lehet.

A programok alkalmával a helyszínen regisztrációjukat érvényesítő látogatók karszalagot kapnak, mellyel vasárnapig bármikor megnézhetik kiállításainkat.
Szeptember 24-én, szombaton 18 órától 21 óráig is nyitva tartunk és ingyenessé tesszük kiállításainkat, ezzel zárva a Kutatók éjszakája eseményt.

„Kortárs művészeti bibliofília" 2.0 - Mit rejt még a Műcsarnok könyvtára és archívuma?
2021. szeptember 24., péntek 14 –16 óra és
2021. szeptember 25., szombat 10 -15 óra

A Kutatók Éjszakája kapcsán újra lehetőség nyílik arra, hogy a Műcsarnokban rendezendő számos program mellett bemutatkozzon az intézmény könyvtára és archívuma.
A könyvtárban több mint 40000 kortárs művészeti album és szakkönyv található, a legkorábbi kötet 1912-ből. A főbb hazai társintézményekkel valamint a londoni, berlini, bécsi múzeumokkal folyamatos a kiadványcsere. A könyvtár több ezer kiállítást dokumentáló archívuma az 1950-es évektől gyűjti és gyarapítja az elsősorban a Műcsarnok kiállításaihoz kapcsolódó dokumentumokat, a tárlatok eredeti plakátjait, meghívóit, katalógusait, enteriőrképeit, valamint a kiállításokról a sajtóban megjelent tudósításokat és értékeléseket. A szakmai törzsanyagon túl megtekinthető a könyvtárban a Balázs Béla Stúdió archívumából több mint 300 film és forgatókönyv.
A program lehetővé teszi az érdeklődők számára, hogy egy kötetlen beszélgetésen keresztül megismerhessék könyvtárunkat.

A fény képei। II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon záró kurátori tárlatvezetése Haris Lászlóval és Bán Andrással
2021. szeptember 25., szombat 14 óra

A két kurátor, Haris László és Bán András tekinti át az elmúlt öt év hazai fotóművészetéből készült válogatást. A fotográfiák kapcsán nemcsak a képekről beszélnek, hanem a fotó készítéséről és befogadásáról, az időből kiragadott pillanat jelentőségéről és a kiállítótérben egymással kommunikáló képekről is.

A magyar absztrakció tiltott gyümölcsei - Orosz Márton előadása
2021. szeptember 25., szombat 16 óra

1970-ben a Műcsarnokban rendezték meg a XX. századi magyar művészek külföldön című kiállítást. A tárlaton az itthonról elszármazott, emigrációban dolgozó művészek mutatkoztak be. A politikai elszigeteltségét a Nyugat felé való látszólagos nyitással oldani kívánó Kádár-korszak „kirakat kultúrpolitikájának” jegyében a rezsim által hivatalosan preferált szocreál művészettel szembehelyezkedő, 1956 előtt külföldre emigrált művészek részvételével megvalósult esemény további, a Műcsarnokban rendezett nagyszabású kiállítás számára jelentett követendő mintát. Az előadás a Műcsarnok archívumában őrzött források, kortársakkal készített interjúk és állambiztonsági aktákból előkerült iratok felhasználásával arra keresi a választ, mennyiben tekintette az Aczél György vezette kultuszminisztérium politikai fegyvernek az absztrakt művészetet. Miért alkalmaztak kettős mércét a kultúrpolitika hazai irányítói az itthon maradt és az emigrációban élő magyar művészekkel szemben? És egyáltalán mennyiben lehetett az 1960-as, 1970-es évek fordulóján született nonfiguratív alkotásokat a szabadság metaforájaként értelmezni a vasfüggöny mögött?

Helyszín: Könyvtár

Kiállítások 2021

Kik vagyunk | Fotográfiák képzőművészekről
Szeptember 26-ig látogahtható

Székely Aladár 1916-ban jelentette meg nevezetes Írók és művészek című albumát – a maga nemében az elsőt –, amelyhez Ady Endre írta az egyik előszót. Néhány mondat Ady bevezetőjéből: „Itt minden író-művészfélének megvan a saját keserves és szomorú gyülekezetű kis maffiája és aláaknázott kis területe. Az én Székely Aladár barátom tehát szerencsés, jó gondolattal s nagyobb veszedelmek fenyegetése nélkül állt az irodalom helyére. Kell, hogy nagyjában együtt lássa a közönség a mai író és művész hírességeket, kikről őszinte, írott fotográfiákat nem kaphat, de íme, kap hűséges, erős fotókép- (sőt, nem helytelen szójátékkal), gépképírásokat. Szeretem, hogy ez az album megjelenik, s örülök, hogy a Székely Aladáré, aki íme elmondja innen esetleges és hiábavaló pózainkon keresztül is – hogy kik vagyunk.” Ebből a szövegből kölcsönöztük a kiállítás címét. Egészen másként, de a művészvilágnak ma is működnek „szomorú gyülekezetű” csoportjai és „aláaknázott” területei. Így aki ma jó fotográfusként – vagy a fényképek gyűjtőjeként, közreadójaként – a nemes művésztársaság egészére veti tekintetét, ugyanolyan tisztelettel és érzékenyen, mint Székely mester, az a pózokat és aknákat feledve keresi az alkotó tekintetét. Igen, így készítenek fotográfiákat ma is a legjobbak, akik megalkotják a képalkotók képeit.

Képzőművészek lefotózva. A fotós műtermében, a saját műtermükben, a családjuk körében, egy művészeti eseményen, a kiállításuk megnyitóján. A kiállítás helye a Műcsarnok, melynek homlokzatán 125 éve ez olvasható: „A magyar képzőművészetnek”, alkalma épp ez a 125. évforduló. Kézenfekvő jubileumi téma, ami mégis megnehezíti, az az alapkutatások hiánya. Egyes fotósokról tudható, hogy sok ilyen felvételt készítettek, de a közgyűjteményekben csak töredékesen lelhető fel anyaguk, vagy még úgy sem. Másoknak, noha az életművükben jelentős portrégyűjtemény is található, esélyük sincs, hogy az anyaguk közgyűjteménybe kerüljön. A lefotografált művészek köre is véletlenszerű. Ennek a kiállításnak nem célja a fontos hazai alkotók teljes vagy bármilyen kánon szerint kimerítő áttekintése. Hiszen a fotós témaválasztása szubjektív: függ a megbízástól, a személyes kapcsolatoktól, a lehetőségektől.

A Kik vagyunk kiállítás fő vonulatát néhány fontos fényképész portfóliója képezi a kezdetektől, azaz Székely Aladártól a jelenig. Emellett bemutatunk néhány kiemelkedő festményt ‒ portrét és műterembelsőt‒, melyek arról tanúskodnak, hogyan látják a képzőművészek önmagukat, munkakörnyezetüket, így a festmények, grafikák és a fényképészek portréi vizuális párbeszédet folytathatnak. Felkutattunk dokumentumokat a fotógyűjtésről, a történetmesélés kapcsolatáról, a csak fényképeken rögzített művészeti eseményekről, barátságokról, közös emlékekről, köztük olyanokat is, amelyek a Műcsarnok archívumában őrzik a távolabbi és a közeli múlt emlékeit.

Erdélyi Lajos, Escher Károly, Gink Károly, Koffán Károly, Máté Olga, Rónai Dénes, Székely Aladár, Tóth István, Vattay Elemér, Csontó Lajos, Czimbal Gyula, Déri Miklós, Fábián Évi, Janesch Péter, Kecskeméti Kálmán, Lugosi Lugo László, Pácser Attila, Sarkantyu Illés, Sulyok Miklós, Szilágyi Lenke

kurátor: Bán András
kurátor asszisztens: Mayer Marianna
Kurdy Fehér János megnyitó szövege

A fény képei | II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon 2021
Szeptember 26-ig látogahtható

A különböző művészeti ágak évente jelentkező nemzeti szalonja rendre egy-egy műfaj egészének ünnepe a Műcsarnokban. A II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon szervezésekor elsőrendű célunk az volt, hogy az összetartozás jegyében megszólítsunk, felkérjünk kiállításra lehetőleg minden alkotót, aki az utolsó öt évben jelentős műveket hozott létre a fotóművészet bármely területén. A megszólítottak legnagyobb része, 208 fotográfus örömmel elfogadta a meghívást. Minden felkért alkotótól egy művet vagy sorozatot kértünk, s a felkérőlevélben biztosítottuk a leendő kiállítókat, hogy azt a művet várjuk, amelyet az elmúlt öt évben született fotói közül ő maga a legfontosabbnak tart.

Ha tudni szeretnénk, mivel foglalkoznak egy művészeti ág, jelen esetben a fotóművészet művelői az országban, akkor értelmes vállalás rendszeres időközönként szalon típusú kiállítást rendezni. Valójában a nemzeti szalon célja egyfajta állapotfelmérés, mely egyaránt szolgálja a művészetet és a művelődést. Lényege a sokszínűség, az egymás megismerése és elfogadása, találkozás a szakmai problémák megbeszélésére. Ez adja igazi értékét, miközben a széles közönség számára élményt kínál.

Haris László – Bán András a II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon kurátorai 

Képekben gondolkodnak | Filmesek fotói
Szeptember 26-ig látogahtható.

Filmesek fotói? Miért lehet bemutatásra érdemes egy filmes fotója? A mozgókép voltaképpen állóképek sorozata, így a film(kép) esztétikája hasonlít a fotó esztétikájához. Csakhogy éppen a sejtelmes „hasonlít” rejti magában az eltérést, miszerint a film nem fotó, hiszen lényege a mozgás, aminek következményeként az állókép formai adottságai folyamatosan megváltozhatnak. A filmesnek tehát nagyon is más látásmóddal, művészi szemlélettel kell rendelkeznie, mint a fotósnak. A filmesek fotóinak sajátossága ebben a „hasonlítban” ragadható meg; fotó és film határterületén, fotográfiaként, mégis a filmművészet vonzásában.

Fényképező filmesekként elsősorban azok jutnak eszünkbe, akik épp az elmúlt években távoztak közülünk: Gaál István, Kósa Ferenc, Sára Sándor, Zsigmond Vilmos. Ez az összeállítás természetesen az ő, ma már klasszikusnak tekinthető munkáikból is válogat. De bemutatjuk elődjeiket is: azoknak a filmeseknek a fotóit, akik a némafilm vagy a korai hangosfilm korszakában gyakran fényképészként kezdték pályájukat, s abból váltottak át az új médiumra. A kortársak tekintetében pedig az egész szakmát megszólítottuk, azaz nemcsak operatőröket és rendezőket, hanem a filmezés bármely területén működőket is, hogy küldjék el művészi szándékkal készült fényképeiket. Így ezen a kiállításon a legkülönfélébb korszakban, filmtípusokban és stílusokban dolgozó filmesek fotói kerülnek egymás mellé; megannyi önálló alkotói világ, képi gondolat.

Kurátor: Gelencsér Gábor
Kurátor asszisztens: Dekovics Dóra

Hét év – 150 kiállítás | 125 éves a Műcsarnok
Szeptember 26-ig látogatható.

A közel hét év 25 szezonját egy bevezetőben lehetetlen számba venni, de a „leg”- ek feltoluló emlékfoltjai mégis alkalmasak az önreflexióra. Véleményem szerint a Műcsarnok háromféle szellemi mozgásvektor metszéspontja. A közönség és a művész randevúja az első, a legfontosabb.

Második, nem kevésbé kiemelt funkció művész-művész találkozóhelyt biztosítani – beleértve az alkotók találkozását műveikkel és annak művésztársak által megfogalmazott spontán visszhangjával. Ezt a tradíciót a zsúfolt megnyitókon is újra élettel tudtuk megtölteni.

A harmadik feladat a szakmai igényű kritikai párbeszéd generálása, amit erős kommunikációs munkával segítünk. Nem elsősorban rajtunk múlt ennek részleges sikere. A személyes megbeszéléseken, szűkebb körben rendkívül pozitív, értő visszajelzéseket kaptunk. A konferenciák, kerekasztal-beszélgetések résztvevői nyitott légkörben tudtak egymással és velünk kommunikálni. A sajtó egy része, egyes kurátorok azonban nem „jöttek be” a házba. Az okokra itt nem érdemes szót vesztegetni. A méltatlan közöny a közönség egy részét talán soha vissza nem térő élményektől fosztotta meg. Inkább felidézek egy erős képi emléket 2015-ből: Steve McCurry – az Afgán lány képével világot hódító fotóművész – tárlatához nap mint nap a Dózsa György útig állt a sor. Ez húsz éve, a francia impresszionistákkal történt meg utoljára. S aztán 2017-ben megismétlődött itt – Salgado Genezisével. Ekkor az éves látogatószámunk már 80.000-140.000 között mozgott, évi 23-27 tárlattal vártuk a házba visszaszokott közönséget. 2016-ban bemutatott, nagyszabású jubileumi festészeti tárlatunk is elérte a 35 ezres nézőszámot. A Műcsarnok megnyitásának 120. évfordulóján a kánonokat feszegető nemzetközi művészettörténész tekintély, Sármány-Parsons Ilona vendégkurátor Az első aranykor – Az Osztrák-Magyar Monarchia festészete című tárlata egyszerre lett erős szakmai és jelentős közönségsiker. A művek kölcsönzése egész Közép-Európára kiterjedt. Konferenciák, szakmai beszélgetések teljesítették ki a kiállítást. A reprezentatív kiadványt és angol változatát hamar elkapkodták.