Műcsarnok programok 2020

Programajánló

2020. február 25., kedd 18 óra
Papírok–rácsok–akkád | Major Kamill kiállításának megnyitója
A kiállítást megnyitja: Dr. Mészáros Flóra művészettörténész
A kiállítás kurátora: Mayer Marianna

2020. február 27. 17:00
Pócs Veronika előadása: Vasarely '69-'19
Műcsarnok Könyvt'Art Estek

Egy kiállítás előkészítéséhez és megrendezéséhez, egy művészettörténeti jelenség interpretálásához, egy alkotói életpálya tudományos igényű összegzéséhez jelentős mennyiségű információ áttekintésére van szükség. Szeretnénk, ha az érdeklődők széles köre közelebb kerülhetne e kutatási folyamatok titkaihoz. Sorozatunk meghívott előadói szakterületük jeles képviselői, akik úgy foglalják össze legfrissebb kutatási eredményeiket, aktuális kurátori munkáikat vagy hosszabb időre visszatekintő vizsgálódásaik fontos következtetéseit, hogy közben estjeink közönségének tagjai kezükbe vehetik a szakemberek által munkájuk során használt dokumentumok egy részét. Megelevenedhetnek a Műcsarnok Könyvtárában és Archívumában hosszú évek óta gyűjtött, gyakran ritka és különleges források.

Sorozatunk nyitóeseményén, február 27-én 17.00 órakor Pócs Veronika művészettörténész beszél a Vasarely Múzeumban jelenleg is látogatható Vasarely ─ Hommage à 1969 című kamaratárlatról, amely a Műcsarnok 1969-es, korszakos jelentőségű Vasarely kiállítása kapcsán az absztrakt művészet egykori hazai fogadtatásának izgalmas kérdéskörét állítja fókuszába.

Következő előadók:

• március 19., csütörtök 17 óra    Wehner Tibor
• április 30., csütörtök 17 óra        Kincses Károly

2020. február 28., péntek 18 óra
Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton | A Budapest FotóFesztivál nyitó kiállítása a Műcsarnokban
A kiállítást megnyitja: Massimo Rustico Olaszország budapesti nagykövete
Kurátor: Szarka Klára dotótörténész

Kiállítások

Derkó 2020 | Képzőművészeti ösztöndíjasok pályázati kiállítása
2020. február 21 - április 19.
A Derkovits Gyula festő-és grafikusművészről elnevezett ösztöndíjat művészkörökben évtizedek óta Derkónak nevezik. A díjra a 35. életévüket be nem töltött művészek pályázhatnak, és legfeljebb három egymást követő évben nyerhetik el. Az ösztöndíj összege havi bruttó 200.000 Ft. A pályázók műveit az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felkért független szakmai zsűri bírálja el, amely évente 26 művészt díjazhat, sokszor nehéz döntések és komoly viták során. A több mint 200 jelentkező alkotó közül kell kiválasztani, kiknek a pályája ígéretes, vagy kik azok, akiknek merész próbálkozásai, újító ötletei támogatásra érdemesek. A pályáztatás és pályázatkezelés feladatait a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. végzi.

Az 1955-ben alapított ösztöndíj fő küldetése, hogy segítse a fiatal, pályakezdő művészeket, anyagi támogatást nyújtva a megélhetéshez, hogy a művészek az alkotói folyamatokra koncentrálhassanak. Emellett a Derkó az életpálya során elsőként kapható állami kitüntetés, mely presztízst jelent, sőt, belépőt a nagybetűs művészvilágba, egyfajta „stage pass”-t a pályához. Az ösztöndíj elnyerése felelősség, mind a díjat odaítélő bírák, mind az azt elnyerő művészek részéről. A „derkós” éve(ke)t jól kell tudni használniuk a fiatal művészeknek, hogy elhívatásukat megerősítve, a későbbiek során is a pályán maradva kibontakoztathassák művészetüket. A „derkósokra” felfigyelhetnek a művészettörténészek, a galériatulajdonosok és a gyűjtők.

A zsűrizés folyamata után megvalósuló, a Műcsarnokban megrendezett kiállítás évek óta a friss ösztöndíjasok bemutatkozásának jelentős fóruma. A tárlat egyfajta válogatott seregszemle, amelyből új utak indulhatnak, csoportos vagy önálló kiállítási felkérésekkel. Az idei kiállítás újszerűsége, hogy a Derkovits-ösztöndíjasok bemutatkozása a II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon tárlattal egy időben zajlik. Így a már befutott művészek a pályájukon most indulókkal egy időben láthatóak a Műcsarnokban.

kiállítók: Almásy Ivor | Ámmer Gergő | Berkes Ádám Csanád | Bernáth Dániel | Éles Lóránt | Gosztola Kitti | Gúgyela Tomás | Gulyás Andrea Katalin | Jagicza Patrícia Linda | Kincses Előd Gyula | Kiss Dániel | Kopacz Kund László | Marias Istvan aka Horror Pista | Melkovics Tamás | Nagy Karol | Paráda Zoltán | Révész Anna | Rózsa Luca Sára | Schuller Judit Flóra | Sipos Boglárka | Süveges Rita | Szabó Franciska | Szabó Menyhért | Sztruhár Zsuzsa | Tranker Kata | w. Horváth Tibor

kurátor: Fazakas Réka

Papírok–rácsok–akkád | Major Kamill kiállítása
2020. február 26. - április 5.
A pécsi Művészeti Gimnáziumban Lantos Ferenc tanítványaként érettségizett Major Kamill 1972-ben Párizsba érkezett, majd beiratkozott az ottani iparművészeti főiskola grafika szakára, ahol azután hosszú évekig tanított is. Azóta is Franciaországban él és alkot, számos baráti és munkakapcsolat fűzte/fűzi a legjelentősebb franciaországi magyar képzőművészekhez, akik között ott van Hantaï Simon, Reigl Judit, Székely Vera, Molnár Vera, Jean-Pierre Yvaral (Vasarely), Pátkai Ervin, Anna Márk, Lucien Hervé, és még hosszan folytatható lenne a sor. Ebben a közegben alakult és teljesedett ki művészete, ennek köszönhető, hogy bár Magyarországon is kiállított, neve a szélesebb közönség előtt mégsem általánosan ismert idehaza.

A geometrikus absztrakció a pécsi évektől kezdve meghatározó kifejezési mód Major Kamill festészetében, amihez szellemi inspirációt adott az ókori Kelet egyik legismertebb írásos emléke, a Gilgames eposz. Az ékírásos agyagtáblákon fennmaradt történet nemcsak verbális erejével, hanem piktografikus jelekből és szimbólumokból álló vizuális rendszerével is máig nagy hatást gyakorol a művészre. Major agyag helyett nehezebben megmunkálható fatáblákba vési ki reliefjeit, amelyeken a formák ritmusa mellett fontos szerep jut a fény-árnyék hatásoknak is. A táblák egy része monokróm, másokon mindössze két szín jelenik meg. A rácsszerkezetű, hálós képek is pozitív-negatív felületekre épülnek, csakúgy, mint a Hantaï Simonnal közös munka hatására született, gyűrt, kötözött anyagokból, sokszor papírból készült absztrakt kompozíciók. Azonban míg Hantaït a megkötözött, befestékezett csomókból kibontott absztrakt mintázat izgatta, Majornál a csomók térbelisége, plaszticitása lesz hangsúlyos, ahogy a gyűrt, összecsomózott anyagokból antropomorf alakzatok születnek.

A műcsarnoki kiállítás, amelynek legkorábbi műve 1979-ből való, mintegy 30 képen keresztül felvillantja az életút fontos állomásait, ízelítőt adva Major Kamill művészetéből. // Mayer Marianna  a kiállítás kurátora

Paolo Ventura: Velencei történet / Automaton
2020. február 29. - június 7.
A Budapest FotóFesztivál nyitó kiállítása a Műcsarnokban
Magyarország legnagyobb fotográfiai eseménye, a BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL 2020. február 28-án negyedik alkalommal ünnepli a fotográfiát a MŰCSARNOKBAN induló rendezvénysorozatával. A Fesztivált ezúttal egy olyan kiállítás nyitja meg, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat.

Paolo Ventura Velencéje ismerős és mégis idegen. Az a benyomásunk, hogy talán csak a képzeletben létezett, pedig minden eleme annyira valóságos. Akárcsak maga a történelem, a közös múltunk. A különös, nyomasztó, félelmetes emlékekről gyakran szeretnénk azt hinni, csak rémálmokban léteznek. Hogy a múltat elszenvedők talán csak egy álomszerű bábszínház kicsiny figurái voltak, nem pedig hús-vér emberek.

Az alkotó, Ventura így vall projektjéről: „A történet minden egyes képe ebben a képzeletbeli Velencében készült, amelyet saját kezűleg építettem fel kicsiben. A sztori egyetlen, valóban megtörtént része a náci hadsereg és az olasz rendőrség bevonulása a gettóba 1943 decemberében."

Az Automaton Velencében játszódik a második világháború alatt, amikor a német hadsereg bevonult Észak-Olaszországba, hogy megakadályozza korábbi szövetségese elpártolását. Egy olyan történet az alapja, amelyet Paolo Ventura még a gyermekkorában hallott mesekönyv szerző édesapjától. Főszereplője egy idős zsidó órás, aki 1943-ban, a náci megszállás és az olasz történelem talán legsötétebb korszakában igyekszik boldogulni a velencei gettóban. A történet ebben az elhagyatott, zárt és rettegéssel teli városrészben bontakozik ki. Az öregúr elhatározza, hogy felépíti az automatont (egy robotfiút), aki társaságot nyújt neki a sötét napokban, és családtagként él vele.

Az ember formájú automata gépezetek régóta megmozgatják a művészek képzeletét. Elég csak a népszerű balett, a Coppélia szintén órásmester hőse által teremtett leányra, vagy Offenbach népszerű operájának énekes robotjára gondolnunk. De az olasz mese életre kelt bábja, Pinokkió is eszünkbe juthat. A robotokat életre hívókat bár csodálták, de félték és gúnyolták is. A tágabb közösség gyakran kizárta őket. S az emberi robotok – legyenek csodálni vagy félni valók – arra is emlékeztettek, hogy az emberiség talán nem képes boldogulni a saját maga teremtette világban.

Először ötszáz éve, 1516-ban éppen Velencében történhetett meg, hogy emberek egy csoportját a vallásuk miatt kényszerlakhelyre, gettóba szorították. A Campo di Ghetto Nuovót Loredan dózse alapította, falainak lerombolója pedig a modern Európa szimbolikus hőse, Napóleon volt. Maga a gettó szó is velencei eredetű, itt játszódik Shakespeare Velencei kalmárja. Az évszázadok alatt sokféle zsidó kultúra találkozott és hatott egymásra a zsúfolt, szűk utcákon és az itt működött öt zsinagógában. A náci megszállás alatt az addigra már megfogyatkozott közösségből több száz zsidót hurcoltak el, közülük csak néhányan élték túl a trieszti és auschwitzi táborokat.

Kurátor: SZARKA Klára

Forrás: Szervezők