Műcsarnok programok 2026 Budapest - Események és rendezvények

Budapesti Műcsarnok programok 2026

A Hősök terén álló Műcsarnok a kortárs magyar és nemzetközi képzőművészet egyik legfontosabb bemutatóhelye. Egész évben nagyszabású kiállításokkal, tárlatvezetésekkel, művészetpedagógiai programokkal és különleges kulturális eseményekkel várja a látogatókat, párbeszédet teremtve a hagyomány és a kortárs művészeti törekvések között.

KIÁLLÍTÁSOK:

Berecz András: Harangok évgyűrűi

2026. július 10. - augusztus 30.

Berecz András makrofotóin a harangnyelvek paláston hagyott nyomai lírai festészeti gesztusokként működnek. Az egymásra rakódó, különböző, zöldes-kékes-vöröses-sárgás színekre bomló, bronzos felszíneken létrejövő kopások, súrlódások és fényhatások, illetve azok reflexeinek együttállásaiból olyan mintázatok születtek, amelyek egyszerre festőiek és szakrálisak. A harangok alapanyagainak sajátos ötvözetét, a bronz, a réz és az ón oxidációs folyamatainak sajátosságaiból eredő hatásmechanizmusokat kihasználva Berecz András a kamera lencséjén keresztül esztétikai minőséget teremtett. A fotográfiák felidézik a növényi és állati alakzatok és tárgyak formavilágát, melyek időkapszulaként működve őrzik több száz éves titkukat. A történelem újjáéled a fotográfiákon, hogy sejtesse a harangöntés mesterségének tudományát, valamint az eltelt évszázadok alatt megszólalt haranghangok mögött felsejlő közösségek és egyének sorsát. Berecz nem csupán a „tornyok hangjait” mutatja meg: fotókat szentel a már elnémult, hangjuktól megfosztott harangoknak is, hogy megőrizze azok egy-egy időpillanatát.

A rendszeres, naponta többszöri harangozást 606-ban Sebastianus pápa rendelte el, imára szólítva vele a hívőket. Magyarország területén a kereszténység felvételével egyszerre terjedt el a harangozás kötelme, a déli harangszó pedig hungarikum lett, amely emlékeztet a nándorfehérvári diadalra, arra a napra, amikor 1456. július 22-én Hunyadi János és Kapisztrán János vezetésével a magyar és szerb seregek legyőzték az oszmán hódítókat. A Kossuth Rádióban 1925 óta állandó műsor a Déli harangszó, amely a valaha volt legbékésebb adás, benne minden nap más-más helyszínről, hazánkból vagy határon túlról valamelyik település harangjának szavát halljuk, rövid történeti ismertetővel együtt.

A kiállításon a harangok bújtatóját, jármát, kötelét és egyéb részeinek felületeit is megismerhetjük, de hangsúlyos szerepben jelennek meg az őket megszólaltató személyek. A harangozók ősi tudás birtokában vannak, amely lassan kiveszőben van, hiszen az elektronika átveszi a manuális munka szerepét. Éppen ezért fontos dokumentálni és bemutatni a harangok megszólaltatóit és egykori elődeiket is, akik a harangtornyok falaiba vagy tégláiba rögzítették nevüket és szolgálati idejüket, hogy nyomot hagyjanak az utókornak.

Fazakas Réka írása

kurátor: Szegő György

RÉVÉSZ TAMÁS_Csend | A mindennapok költészete

2026. július 17. - október 11.

Révész Tamás autonóm fotográfiai munkásságát gyakran úgy jellemzik, hogy az alkotó a lírai dokumentarizmus egyik meghatározó képviselője. Példaképéhez, André Kertészhez hasonlóan a mindennapi élet apró, gyorsan tovatűnő pillanatai határozzák meg emocionális töltetű felvételeit.

A Műcsarnok három termében rendezett kiállítás közel száz felvételen mutatja be az emberi léthelyzetek sokféle aspektusát. Válogatásunkban a spontán utcai felvételek pillanatképes esztétikája éppúgy megmutatkozik, mint a riportfotó dinamizmusa vagy a modern városi terek architektúrája. A képekből kirajzolódó vizuális memoár Budapesttől New Yorkig és Ecuadortól Szicíliáig szívszorító és felemelő pillanatokat egyaránt megörökítő gazdag életmű.

Révész Tamás a hatvanas évek végétől fotóriporter és képszerkesztő, pályafutását a Képes Újságnál kezdte, majd a Tükör és az Új Tükör munkatársaként dolgozott. A magyar fotós közélet aktív szereplője, tanított a MÚOSZ újságíró iskolájában és a Nemzetközi Újságíró iskolában, magyar és külhoni egyetemeken. Magyar és nemzetközi szakmai fórumok kuratóriumi tagságát látta el, miközben három évtizede szervezője Magyarországon a World Press Photo kiállításnak, melynek 1988-ban és 1989-ben zsűritagja volt. 1990-ben készítette Körmenden az orosz hadtest magyarországi kivonulásáról a korszakot szimbolizáló híres képét, amelyért egy évvel később a World Press Photo Honorable mention elismerő oklevelét vehette át. Egyebek mellett a Libération, a Le Nouvel Observateur, az International Herald Tribune, a Newsweek, a People és az International Wildlife számára készített megbízásokat, miközben párhuzamosan hosszú távú fotográfiai projektjeit is folyamatosan építette.

Művészetét a szakma és a nagyközönség 1977-ben a Búcsú a cigányteleptől című albumából (Tamás Ervin – Révész Tamás: Búcsú a cigányteleptől, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1977) és a Néprajzi Múzemban rendezett kiállításból ismerhette meg. Azóta közel száz önálló kiállításon és ennél is több tematikus tárlaton láthatták felvételeit. 1997-ban Budapest könyvéért Pulitzer-emlékdíjban részesült. 1996-ban családjával New Yorkba költözött, és a fotótörténet számos ikonikus fényképésze után elkészítette a „Nagy Almát” feltérképező fotóesszéjét. 2000-ben e felvételekből New York címmel a W.W Norton kiadó könyvet adott ki. 2012-ben felkérték a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (ma METU) fotóriporter szakának vezetésére.

2025-ben a magyarországi World Press Photo kiállítás szervezésébe fektetett munkájáért a holland király az Oranje-Nassaui Lovagrend lovagjává nevezte ki.

2016 óta ismét Budapesten él.

Kurátor: Tulipán Zsuzsanna

Utak és útkereszteződések | III. Fotóművészeti Nemzeti Szalon 2026

2026. június 5 - 2026. szeptember 27.

A kiválasztott, százötvennél több fotográfus különféle utakon közelíti bevallott vagy burkolt célját, ami nem más, mint koherens életművet építeni folyton változó, alakuló világunkban. Ezek az utak sokféleképpen definiálhatók, átnevezhetők, mint az igazi utak is, de véleményünk szerint nagyrészt lefedik a kortárs magyar fotográfia térképét.
Egy 2026-ban a fotográfiai tendenciákat felmutatni kívánó szalonkiállítás nem teheti meg, hogy ne vonultassa fel a mesterséges intelligencia (MI) segítségével, vagy teljesen azzal készített képeket. Ez jelenleg a fotográfia legdinamikusabban változó iránya.

A kiállítás kurátorai: Bán András és Kincses Károly

Teremtett rend – Dargay Lajos univerzuma

2026. május 22. - augusztus 23.

Dargay Lajos szobrász Nicolas Schöffer tanítványaként és művészi örökségének folytatójaként a magyarországi kinetikus–kibernetikus művészet egyik úttörője volt. Gyűjteményes kiállításán elsősorban mobilok, szobrok, reliefek és grafikák lesznek láthatók, amelyek a mozgás, a fény és a tér kapcsolatát vizsgálják. Alkotásai a geometria és a dinamika harmóniáját jelenítik meg.

Dargay Lajos életműve a magyar szobrászat egyik legegyedibb fejezete, amelyben az antik eszmények a modern természettudománnyal és mérnöki precizitással találkoznak. Művészetének központi fogalma a Kalokagathia: a szépség és a szellemi tökéletesség egysége, amely elvont, tiszta formavilágú reliefjeiben és szobraiban ölt testet. Számára a szobrászat nem a tömeg, hanem a tér művészete volt, ahol az alkotás a környező univerzum rendjének kivetüléseként értelmezhető.

Pályája kezdetén olyan mesterek inspirálták, mint Vilt Tibor és Schaár Erzsébet, de korai formáit hamar felváltotta a nemzetközi avantgárd hatása. Tanulmányútjai során Moholy-Nagy László és Nicolas Schöffer eszméi váltak iránymutatóvá. Az 1970-es években a luminokinetikus művészet felé fordult: nyitott reliefjei és mozgó plasztikái a reflexfények és árnyékok révén a virtuális teret és az időt is az alkotás részévé tették. Műveit mély tudományosság jellemzi; az aranymetszés és az asztrológiai konstellációk geometrikus leképezései egy transzcendens világkép hírnökei.

Dargay alkotásaival a természet, a mikro- és makrokozmosz rendjét tárja elénk, amely meggyőződése szerint geometrikus struktúrák révén láthatóvá tehető. A kozmosz harmóniáját kereső ember konstruktív jelenlétére utaló művek a nézőt e rend befogadására tanítják. Arra a klasszikus hitre építenek, hogy az univerzum vizuális „építményében” tiszta és tökéletes rendszer van, amely felismerhető és megvalósítható egyéni és közösségi szinten is. Konstrukcióit modern urbánus környezetbe álmodta meg, ahol a szobor „kultikus helykijelölőként” funkcionál.

Bár monumentális tervei – az egri fénytorony kivételével – többnyire álmok maradtak, kis léptékű plasztikáin a teljesség igényével valósította meg látomását. A „szép és jó” eszméje Dargay vonalai, fényei és tükröződései mentén ölt új formát, igazolva Kalokagathia és az emberi természet jobbik énjének örök érvényű üzenetét.

Kurátor: Rockenbauer Zoltán