Műcsarnok programok 2026 / 2027 Budapest - Események és rendezvények

Budapesti Műcsarnok programok 2026

A Hősök terén álló Műcsarnok a kortárs magyar és nemzetközi képzőművészet egyik legfontosabb bemutatóhelye. Egész évben nagyszabású kiállításokkal, tárlatvezetésekkel, művészetpedagógiai programokkal és különleges kulturális eseményekkel várja a látogatókat, párbeszédet teremtve a hagyomány és a kortárs művészeti törekvések között.

2026. november 8. 16:00 - 17:00

Kondor-Szilágyi Mária művészettörténész nyitó kurátori tárlatvezetése a Műcsarnok 130 című jubileumi kiállításon

Az első 130 esztendő és ezen belül az elmúlt hét év tárlatait lehetetlen maradéktalanul bemutatni egy kiállítás keretében, de a „leg”-ek felvillanó emlékfoltjai mégis alkalmasak az önreflexióra. A Műcsarnok háromféle szellemi mozgásvektor metszéspontja. A közönség és a művész randevúja az első és a legfontosabb. Második, nem kevésbé kiemelt funkció a művész-művész találkozóhely megteremtése. A harmadik feladat a szakmai igényű kritikai párbeszéd generálása. Ezeket a törekvéseket kívánja a jubileumi tárlat és a kapcsolódó átfogó kiadvány felmutatni.

2026. november 14. szombat, 10.30

Csak lazán! Művészeti foglalkozás felnőtteknek | MINT MACKÓ

Kelemen Károly művei ismerős képekhez, formákhoz és kulturális utalásokhoz vezethetnek bennünket, miközben arra ösztönöznek, hogy újragondoljuk a látottakat. A MINT MACKÓ című foglalkozáson a művek közös megfigyeléséből és az általuk felvetett kérdésekből indulunk ki. Asszociációinkat, személyes olvasatainkat és egymás gondolatait követve keressük, hogyan alakulhat át egy ismerős kép jelentése.

Részvételi díj: 1600 Ft
Regisztrációt kérünk!

2026. november 14. 11:00 - 12:00

Záró tárlatvezetés Szerdahelyi Júlia kurátorral valamint Sáros László építésszel és fotográfussal a Részletekből maga az egész című kiállításon

Sáros László György a hazai organikus építészet egyik meghatározó alakja. Egyetemi évei alatt kereste fel Makovecz Imrét; ez a találkozás az egész pályát és életutat meghatározó mester-tanítvány viszonnyá és mély barátsággá alakult. Az organikus építészet nála nem a természeti formák vagy természetes anyagok elsődleges használatában nyilvánul meg, jóval inkább a szemléletben, amely az emberi életet – és ezzel együtt az időt – állítja az építészeti gondolkodás középpontjába.

Sáros a fotózást az építészeti munka szerves részének tekinti. Fényképészetének tárgya elsősorban az épített környezet, vagy az ember által teremtett tér és a természet kapcsolata: párhuzamosságok, ellentétek, rész-egész viszonyok felmutatása.

Sáros László György épületei, fényképei és szövegei egyaránt a gondolkodó és alkotó ember közlésvágyának, „láttatni szándékozásának” különböző megnyilvánulási formái.

2026. november 14. 15:00 - 16:00

A művészek és a kurátorok közös tárlatvezetése A festő önmagát festi | Frissen 2026 című kiállításon

A 2026-os Frissen-kiállítás Daniel Arasse gondolataiból kiindulva azt a reneszánsz tételt vizsgálja, hogy a műalkotás óhatatlanul tükrözi alkotója egyéniségét. Bár a festészet halálát a fotográfia megjelenése óta, valamint a kapitalizmuskritika felől is többször megjósolták, a műfaj az esztétikai és társadalmi önreflexió révén mindig megerősödve újult meg. A Műcsarnok hetedik egy művész – egy terem – egy kurátor típusú tárlata arra keresi a választ, miért festenek ma a művészek. A személyes tárlategyüttes hat magyar kortárs festő legújabb, egyenesen a műtermekből érkező absztrakt és figurális munkáin keresztül mutatja be a szakma sokszínűségét.

művész-kurátor párok: Bánki Ákos - Reischl Szilvia, Kaszás Réka - Kondor-Szilágyi Mária, Király Gábor - Garami Gréta, Könyv Kata - Fazakas Réka, Menyhárt Tamás - Rockenbauer Zoltán, Verebics Katalin - Nagy Anna Blanka

KIÁLLÍTÁSOK:

2026. október 21. - 2027. január 10.

Idézőjelek. Kelemen Károly (1948-2024) emlékkiállítása

A tárlat a művész több évtizedes életművéről kíván átfogó képet adni – mintegy másfélszáz alkotással – a pálya meghatározó korszakain keresztül. Kelemen Károly munkássága a hazai neoavantgárd és a posztmodern fordulat egyik legmeghatározóbb teljesítménye. A művész a hetvenes évek konceptuális kísérleteit követően – eljutva a tárgynélküli művészet és a kiállítási „nulla pont” végső határaiig – tudatosan tért vissza a táblaképhez és a fizikai tárgyalkotáshoz. Pályájának a korai, konceptuális szakaszát a kiállításon a Drozdik Orsolya által készített, nyilvánosan eddig be nem mutatott videóinterjú legjellemzőbb részletei idézik fel annak érdekében, hogy a látogatók jobban megérthessék Kelemen teoretizáló festészetétnek hátterét. Alkotói filozófiájának középpontjában az egocentrikus „alanyi” festészet határozott elutasítása áll. Helyette az appropriation art (kisajátítás, idézés) és a kritikai reflexió válik mondanivalójának magjává.

Művészetének egyik védjegyévé váló „radírkép” eljárását Kelemen maga fejlesztette ki. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján született, radírral vászonra felvitt, majd részben kitörölt, az avantgárd klasszikusait (Warhol, Beuys, Pollock) megidéző és azokat destruáló hiperrealista képek technikájához a 2000-es évek elején visszatért, és alkotta meg Kitörölhetetlen kommunizmus című sorozatát.

Az 1981-ben induló Új szenzibilitás kiállításokon Hegyi Lóránd kiemelt szerepet szánt Kelemen Károlynak, mint olyan alkotónak, aki Magyarországon elsőként vetette fel a modernizmus és az avantgárd válságának kérdését, és aki a konceptualizmussal szemben az anyagérzékenységet, és a szubjektív historizmust képviseli.

A monokróm radírképeket követően Kelemen festészete mind inkább kiszínesedett. A monumentális tarot-kártyaképeket követte a nyolcvanas évek derekán a Teddybär-figura univerzális ikonná emelésével vásznain. A művészettörténeti emlékezettel és az avantgárd „múzeumi művészetté válásával” folytatott polémia csúcspontját Pablo Picasso Avignoni kisasszonyok című, az avantgárd forradalmat elindító művének reflexív variációi jelentik.

1997-es nonfiguratív sorozatában üvegszemeket ragasztott a vászonra, amely egyszerre jelenítette meg a Kelemen számára „halott absztrakt” festészet „élővé tételét”, valamint hívta fel a figyelmet a néző és mű viszonyának kölcsönösségére. 2006-os Kassák-sorozatában Bortnyik Sándor linómetszetét színezte újra, mintegy parafrazeálva és visszájára fordítva Andy Warhol saját korának sztárjairól készült portrésorozatait.

A kiállítás szervesen kapcsolja össze a teoretikus mélységet és a vizuális vonzerőt: megmutatja, miként válik a klasszikusok átírása, rombolása és újraépítése egy egyedülálló, szubjektív historizmus alapjává.

Kurátor: Rockenbauer Zoltán

2026. szeptember 18. - november 15.

Részletekből maga az egész | Sáros László György épületei és fotói

Sáros László György egyszerre kiemelkedő építész és jó nevű fotós. Gyermekkora óta foglalkozik fényképezéssel, és sokáig nem tudott – és nem is akart – dönteni a fotográfusi és az építészeti pálya között. Végül az építészetet választotta hivatásául, de a fotográfia életműve fontos része lett.

A hazai organikus építészet egyik meghatározó alakja. Egyetemi évei alatt kereste fel Makovecz Imrét, és lettek barátjával, Gerle Jánossal Makovecz magán-mesteriskolájának első hallgatói. Ez a találkozás az egész pályát és életutat meghatározó mester-tanítvány viszonnyá és mély barátsággá nőtt. Építészetében organikus és geometrikus motívumokat, posztmodern részleteket és funkcionalista elemeket egyaránt tartalmazó, a magyar szerves építészeti iskolán belül is jól megkülönböztethető, egyedi formanyelvet alakított ki. Az organikus építészet nála nem a természeti formák vagy természetes anyagok elsődleges használatában nyilvánul meg, jóval inkább a szemléletben, amely az emberi életet – és ezzel együtt az időt – állítja az építészeti gondolkodás középpontjába. Annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy a megalkotott terekben az ember minőségi életet élhessen a múló – akár generációkon átnyúló – időben. Akár köz- vagy szolgáltató épületekről, akár családi házakról, akár urbanisztikai léptékű beavatkozásokról van szó, ez az emberléptékűség határozza meg építészetét, amelyben a magas minőségű anyaghasználat és az épületszerkezeti részletek precíz kidolgozása mellett gyakran kap szerepet a játékosság is.

Sáros a fotózást az építészeti munka szerves részének tekinti. Ahogy maga fogalmaz, az építésznek nemcsak látnia, hanem láttatnia is szükséges, hiszen „amit az az építészetről tudunk, annak csak csekély hányadát láttuk, látjuk az életben. A többiről meg – ott vannak a fotók.” Bátran él a szubjektív tekintet jogával, hogy azon keresztül ne az egyetlen létező igazságot, hanem egy átélhető emberi olvasatot, egy komplex élményt adhasson másoknak is. Fényképészetének tárgya elsősorban az épített környezet, vagy az ember által teremtett tér és a természet kapcsolata: párhuzamosságok, ellentétek, rész-egész viszonyok felmutatása. Amerikai útja során készített CanyoNewyork sorozata az amerikai canyonvilág (Arizona, Colorado, Utah, Új-Mexikó) monumentális sziklatömbjeinek, síkságainak és New York metropolisz-építészetének vizuális analógiái mentén mutat rá azokra a strukturális összefüggésekre, amelyek képesek filozófiai horizontokat nyitni a képpárok értelmezésében. A belgiumi Heusdenben, egy tanyán több évtizeden keresztül készített fotóiból válogatta össze Zsebbelgium fotósorozatát, amelyben a részletek megragadásán keresztül mutatja meg az egészet. Ugyancsak az itt készített fotók válogatásából jött létre a Pókország sorozat is, amelyben egészen a pókok mikrovilág-szintjére szűkíti a fókuszt, hogy láttassa az általuk teremtett csodálatos arányrendszert és architektúrát.

Sáros László György építészeti és fotós tevékenysége mellett lírai hangvételű írásait, esszéit rendszeresen publikálja különböző lapokban. Épületei, fényképei és szövegei egyaránt a gondolkodó és alkotó ember közlésvágyának, „láttatni szándékozásának” különböző megnyilvánulási formái.

Szerdahelyi Júlia, a kiállítás kurátora

2026. szeptember 25. - november 22.

Plakátok és Rajzok. Árendás József tervezőgrafikus kiállítása

A Műcsarnok reprezentatív tárlattal tiszteleg a kortárs magyar kulturális plakátművészet egyik legmeghatározóbb, iskolateremtő alakja, Árendás József előtt. A kiállítás aktualitását a művész 80. születésnapja adja, amely kiváló alkalom a gazdag életmű összegzésére és rendszerezésére, valamint arra, hogy ráirányítsa a figyelmet a kulturális plakát műfajának különleges értékeire.

A tárlat a „sűrített retrospektív” elméletére épül: nem a teljességre törekszik, hanem a művész alkotói DNS-ét, stílusfejlődését és főbb tematikáit mutatja be. A válogatás a legmeghatározóbb korszakokat sűríti egyetlen, vizuálisan és tartalmában is intenzív ívbe. A műcsoportok a pályaképből kiemelkedő három fő téma köré szerveződnek: az 1970-es évek nosztalgiát keltő moziplakátjai; az 1983-tól induló színházi plakátok korszaka és drámaisága; valamint az utóbbi évtizedek úgynevezett szerzői vagy autonóm plakátjai, amelyek már a tisztán művészi üzenetre koncentrálnak.

A kiállítás az életmű olyan alapértékeit állítja fókuszba, mint az intellektuális humor, a fanyar irónia, a szókimondó képi metaforák, az erős atmoszférateremtés, vagy a szellemes asszociációk. Külön figyelmet szentel a mai tervezőgrafikában már ritka kincsnek számító manuális, rajzi tehetségnek, vagy az offline és a digitális technika eszközeit ötvöző művészi attitűdnek, ezért a plakátok mellett a rajzok is szerepet kapnak a térben. A tárlat nemcsak a művész munkásságát szemlélteti, hanem a műfaj történetéről és változásairól is mesél: utcai hirdetőoszlop beemelésével is megidézi a plakátok eredeti hordozóját és közegét.

Árendás József munkássága kiváló példa arra, hogy a digitális kor automatizmusai ellenére a mély gondolatiság, a szellemesség és a magas szintű grafikai megformálás hogyan emelheti a plakátot az autonóm művészet szintjére. Tárlata nem pusztán egy pálya állomásait rögzíti, hanem a kulturális plakát műfajának múlandó, mégis örök értékeit is ünnepli.

Garami Gréta, a kiállítás kurátora