Műcsarnok programok 2025 / 2026. Események, rendezvények

Műcsarnok programok 2025

2025. november 13. , csütörtök 18:00

Nyitó kurátori tárlatvezetés Tulipán Zsuzsannával Olasz Ferenc kiállításán

A Balázs Béla-díjas fotográfus és filmrendező, Olasz Ferenc hat évtizedes munkásságát bemutató kiállítás három teremben tárja a látogatók elé a magyar táj és kultúra szakrális emlékeit. A tárlat középpontjában a vallásos néphagyomány tárgyi öröksége – út menti keresztek, szobrok, kálváriák – áll, melyeket a művész dokumentarista alapossággal és mély empátiával örökített meg. A falvak, mezők, szőlőhegyek és temetők plasztikáin kívül a középkori templomépítészet és freskófestészet kiemelkedő példái Olasz Ferenc ihletett felvételein nemcsak a múlt értékeit őrzik meg, hanem az emberi létezés univerzális kérdéseit is megérintik.

A képek túlmutatnak puszta látványon: spirituális tartalmat közvetítenek, az ember és a transzcendens kapcsolatára világítanak rá.

Belépés: aznapi kiállítási jeggyel

Vendégeket regisztrációhoz kötötten, korlátozott számban tudunk fogadni a programon.

2025. november 15. 11:00 - 12:30

Keresztes Dóra Csillagjáró című kiállításához kapcsolódó Csak lazán! – Felnőtteknek szóló foglalkozás

Melyek azok az ősi szimbólumok, amelyek álmainkban újra és újra megidéződnek?

Furcsa összefüggések, álom- és árnyéklények, üzenetek, archaikus emléknyomok…

Beszélgessünk az árnyékról, alkossunk és fedezzük fel közösen Keresztes Dóra különös, misztikus világát – teremtsünk közösen egy olyan teret, ahol a képzelet, a beszélgetés és az alkotás együtt van jelen.

Művészeti foglalkozás

90 perc / 1200Ft/fő

2025. november 23. 15:00 - 16:00

Exkluzív tárlatvezetés Láng Orsolyával Keresztes Dóra Csillagjáró című kiállításán

Láng Orsolya költő, animációsfilm-rendező exkluzív tárlatvezetése Keresztes Dóra Csillagjáró című kiállításán.

Bár Keresztes Dóra művészetében az illusztráció áll a középpontban, több mint 4 évtizedet átfogó pályája során festészettel, plakáttervezéssel, bélyegtervezéssel, színházi látvány- és jelmeztervezéssel és animációs filmkészítéssel is foglalkozott. Műcsarnokban nyíló kiállítása 2025-ben készült legutóbbi alkotásaira és elsősorban azokra a munkáira fókuszál, amelyek ugyan kapcsolatban állnak szövegekkel és akár azok illusztrációiként is megjelentek korábban, bennük mégis Keresztes Dóra autonóm művészeti szándékai fogalmazódnak meg. Kiállításán vers- és könyvillusztrációi mellett animációs filmjei és szakrális munkái is láthatók.

(Garami Gréta)

jegyár: 2500 Ft

Biztosítsa helyét helyszíni vagy online jegyelővétellel!

Szakmai jegy (2000 Ft) a helyszínen kapható.

A kiállítás a kísérőprogramok ideje alatt csak programjeggyel látogatható.

KIÁLLÍTÁSOK:

Csillagjáró – Keresztes Dóra grafikusművész kiállítása

2025. október 17. - 2026. január 11.

Bár Keresztes Dóra művészetében az illusztráció áll a középpontban, több mint 4 évtizedet átfogó pályája során festészettel, plakáttervezéssel, bélyegtervezéssel, színházi látvány- és jelmeztervezéssel és animációs filmkészítéssel is foglalkozott. Műcsarnokban nyíló kiállítása 2025-ben készült legutóbbi alkotásaira és elsősorban azokra a munkáira fókuszál, amelyek ugyan kapcsolatban állnak szövegekkel és akár azok illusztrációiként is megjelentek korábban, bennük mégis Keresztes Dóra autonóm művészeti szándékai fogalmazódnak meg. Kiállításán vers- és könyvillusztrációi mellett animációs filmjei és szakrális munkái is láthatók.

Művészete összetett, szimbolikus rétegű világot képvisel, amelyben olyan ősrégi világmagyarázó narratívákból táplálkozik, melyek az emberi lélek és az univerzum közötti kapcsolatot keresik. A mezopotámiai, keresztény-misztikus és az égitestek és rendszereik keletkezésével foglalkozó keleti kozmológiai hagyományokból merít, de legfőbb inspirációs forrása a magyar népmesekincs, melyet a kortárs művészi grafika nyelvén, a magasnyomás elévülhetetlen szépségeinek eszközével, lírai, groteszk és spirituális formában értelmez újra. Művei belső utakat mesélnek el, ahol a lélek az alsó világból az égi, szellemi szféra felé halad, és amelyek során figurái, vagy maga a néző, egyfajta mitikus beavatáson és átalakuláson megy keresztül.

Különös lényei olyan egymásba átható-átolvadó, humoros és mégis súlyos jelentéseket hordozó ember-állat figurák, akik az emberiség személyes és kollektív tudattalanjából látszanak előbújni szürreális és meseszerű álomvilágot teremtve. Olyan ősi tartalmakat is hordozva magukon, melyek az ember kétarcúságát, rejtett árnyékszemélyiségünk sajátosságait, a világ kétpólusúságát is hivatottak jelezni. Munkáinak felépítését egyfajta metafizikai tér- és időfelfogás jellemzi, melyeknek a kör az alapeleme. Önmagukba visszaforduló figurák, összetett, mégis újra és újra körformává rendeződő alakzatok jönnek létre, amelyek egyben az univerzum szerkezetét és harmóniáját is szimbolizáló kozmogrammaként is értelmezhetők.

Grafikáinak míves szépsége a középkori fametszetek világát idézi, szakrális alkotásai az erdélyi kazettás mennyezetek vizualitásából táplálkoznak, animációs filmjei pedig mozgóképbe formált vizuális költészetként értelmezhetők.

kurátor: Garami Gréta

Impulzusok | Szőcs Miklós TUI szobrai

2025. október 31. - 2026. január 11.

„Engem a magányos út üvegharangja alatt sosem érdekeltek az irányzatok, trendek, divatok; fel sem merült bennem, hogy bármilyen művészeti csoportosuláshoz szegődjek, és ellentétben a Hagyománnyal, sosem éreztem késztetést arra, hogy kortárs művészeti impulzusokkal fermentáljam saját munkásságom szellemi altalaját” – vallja Szőcs Miklós TUI[1] azzal az önmagában bízó eltökéltséggel, amely voltaképpen a kezdetektől napjainkig meghatározza pályáját.

Szőcs Miklós TUI 1953-ban született Budapesten. Gimnáziumi tanulmányait esti tagozaton végezte, majd levelezőként érettségizett. Ifjúkorában többféle szakmát kipróbált, dolgozott mechanikai műszerészként és grafikai műhelyben is. 1974-ben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ám a szigorú akadémiai keretek nem bizonyultak számára megfelelőnek, ezért rövid idő után elhagyta az intézményt. Választása azt is jelentette, hogy művészi indulását nem valamely nagynevű mester követése, hanem magányos kísérletezések és felfedezések fogják kijelölni. Anyaghasználatát és szemléletét így évek kemény munkájával alakította, egyszerűbb tárgyak megformálásától jutva el a mind szofisztikáltabb szobrászi feladatokig.

Készülő műtárgyai sokáig megőrizték használati funkcióikat – ha úgy tetszik, alkalmazott művészi jellegüket: játékok, hintalovak, sakkfigurák, marionettbábok, bútorok kerültek ki a keze alól. Formailag a reális ábrázolás és a fantázia határán mozogtak, figuratív jellegük mellett kifinomult ornamentikus minőséget hordoztak. TUIt anyagválasztása mindmáig következetesen a fához köti: a természetes erezet, a színek és a textúrák jelentik számára a legfőbb kifejezési lehetőséget. Szívesen folyamodik különleges, ritka, olykor rendkívül drága faanyagokhoz éppúgy, mint különféle rétegelt lemezek tömbszerű megmunkálásához. A tárgyak, edények, bútorok immár nem a használhatóság révén nyernek értelmet, a felületek plasztikai ereje, fény és árnyék dinamikája teremti meg különös atmoszférájukat, és az idők folyamán egyre inkább előtérbe került az az igény is, hogy transzcendens gondolatok hordozóivá váljanak.

Művészi fejlődésében meghatározó volt számára egy korai, még az 1980-as években tett thaiföldi utazása. Ekkor szembesült azzal, hogy a műalkotások nem létezhetnek elszigetelten: minden beágyazódik valamely kulturális-artisztikus közegbe, amely értelmet és hátteret ad neki. Ez a felismerés tovább mélyítette érdeklődését a vallás- és szellemtörténeti hagyományok iránt. Művészetének szellemi forrásait egyszerre meríti a keleti és a nyugati magas kultúrákból; nem pusztán idézi vagy követi e tradíciókat, hanem a közöttük lévő átjárhatóságot, az eszmék áramlásának lehetőségét keresi. Egyik vallási felekezethez vagy szellemi iskolához sem kötődik kizárólagosan; megközelítése szinkretikus, ami abból a szemléletből fakad, hogy a különféle eszmerendszerek mélyén közös alap húzódik meg, amit vizuális formába lehet önteni.

A kilencvenes évek legjellegzetesebb motívumhasználatát az állatfigurák (zebra, teknős, béka, leguán, pávián, gepárd stb.) sokoldalú feldolgozása jelentette. E sorozat csúcspontjaként az évezred végére készült el a művész legismertebb remeke: a Jaguár. A szemlélő talán fel sem tételezné, hogy a vibráló fa-rácsszerkezet létrehozását – amely az állatszobrot egyszerre avatja légiessé és dinamikussá – gyurmából való modellezés előzi meg, és ennek minuciózus szabadkézi másolataként születik meg a végleges, faragott verzió.

Ez a kifinomultan formált üreges jelleg a látvány szintjén is megjeleníti azt a számára oly fontos koncepciót, amellyel számos vallásban találkozhatunk, miszerint a test „a lélek edénye”, a lélek pedig „Isten edénye”. „Egy ideje már munkáim voltaképpen edények – állítja TUI –, melyek minden formai attraktivitásukkal együtt csak mintegy foglalatát, héját képezik a bennük önmagát kinyilvánító magasabb, láthatatlan erőtérnek, és ugyanezt a sokféleség oppozíciójában megmutatkozó egység vagy teljesség kiegyensúlyozott harmóniáját kívánják érzékeltetni kétfejű figurális műveim. Ennek érdekében szemléleti tisztaságra és technikai perfekcióra törekszem.”[2]

A 2000-es évektől egyre határozottabban fordult az elvontabb, kevésbé verbalizálható formák felé. Bár a figuralitást sohasem tagadta meg teljesen, munkái mindinkább absztrakt jelentéshordozókká váltak. Az Élők könyve (2007) vizuális kapcsolata a könyvvel mint tárggyal még azonnal felismerhető, az értelmezés lehetőségeire a cím – mint az egyiptomi Halottak könyvének asszociatív oppozíciója – ad iránymutatást. A Csomó sorozat darabjaival a tízes évektől születő művek szimbolikus tartalma egyre rejtettebb lesz, a látvány elemi szépsége mögött meghúzódó alkotói gondolat felfejtése alaposabb szemlélődést követel a befogadótól. Az elmélyülésben segíthetnek a címek, illetve a művész által megfogalmazott értelmező passzusok.

Szőcs Miklós TUI 1984 óta tagja a Művészeti Alapnak. Első önálló kiállítását 1991-ben rendezte a budapesti Francia Intézetben, azóta számos egyéni és csoportos tárlaton szerepelt. 2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia levelező, majd rendes tagjává választották. Munkásságát 2015-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 2021-ben Prima Primissima-díjjal, 2024-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Ma is Budapesten él és alkot, elszántan követve azt a művészi irányt, amelyet saját indíttatásai, valamint a tradíciók egyetemes tapasztalata alakított ki számára.

Rockenbauer Zoltán, a kiállítás kurátora

Arcodat keresem | Olasz Ferenc fotográfiái

2025. november 7. - 2026. január 18.

Az utak mentén álló szakrális emlékek ma is képesek betölteni eredeti rendeltetésüket, lelki funkciójukat – megállítanak, elcsendesítenek, elmélkedésre indítanak. A gabonaföldeken, a határban, a szőlőhegyen, a templomok kertjében vagy a temetőkben álló keresztek és szobrok egykor benépesítették a Kárpát-medencét, mára azonban lassan elenyésznek, állapotuk folyamatosan romlik.

Olasz Ferenc az 1970-es évek óta fényképezi a magyarlakta településeken még fellelhető spirituális örökségünk tárgyi emlékeit. Az egri Tanárképző Főiskola, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakának elvégzése után fiatal tanárként kezdett fényképezni: intellektuális érdeklődése közvetlen környezetére irányította a figyelmét. Jó ismerősei, szomszédai, Alsópáhok idős lakói voltak az első portréalanyai, majd a házuk, udvaruk, a falu szélén álló kőkeresztek, a bádog Krisztusok és Máriák. Innen bontakozott ki küldetésként felfogott fotográfusi vándorútja. Munkásságát nem határozza meg tudatos dokumentarista program, intuitív úton közelít a képhez, a hangulatok és érzések vizuális megjelenítésének lehetőségeit keresi. Hat évtizedes pályája során fotográfiái és filmalkotásai a változó társadalmi és természeti környezet utolsó pillanataiban még létező értékeinek fontos lenyomataivá váltak. Napjainkra számos vallási népszokás feledésbe merült és elveszítette eredeti, közösségformáló vagy hiterősítő funkcióját. A hagyományok továbbélése azonban gyakran egy-egy szakrális kisemlékhez kapcsolódik, s nem ritkán a település egyetlen fennmaradt kulturális örökségeként szolgál, sőt, a közösségi emlékezet és identitás hordozóivá is válhat.

A kiállítás címe – Arcodat keresem – idézet az itáliai származású bencés apát, Canterbury Szent Anzelm (1033–1109) legismertebb művéből, a Proslogionból, amely éppannyira ima, mint vágyának kinyilatkoztatása Isten arcának megismerésére. Olasz Ferenc címválasztása bölcseleti szemléletű istenkeresésének önmeghatározása, tulajdonképpen a tevékenységének természetes leírása. Minden fényképe portré, amennyiben megőriz valamit, ami a távollévőt jelenné teszi.

„Kincseket örökítettem meg, melyek az ezeréves Magyarország kultúrájának bizonyítékai, s melyek örökre emlékeztetnek (többnyire) ismeretlen mesterek Isten-dicséretére. Ezek a művészeti emlékek az egyetemes kultúra részei, egy hittel és tehetséggel megáldott nép, a magyarság üzenetét hordozzák. Képeim: meditációk… Hitről, csöndről, a lélek csöndjéről vallanak.”

kurátor: Tulipán Zsuzsanna

Angyalok és építészet | Makovecz Imre 90

2025. november 21. – 2026. február 1.

2025. őszén nagyszabású Makovecz Imre-tárlat nyílik a Műcsarnokban. A Mester születésének 90. évfordulójához kapcsolódóan rendezett emlékkiállítás az életmű ikonikus darabjainak bemutatása mellett Makovecz szellemiségét, gondolkodásmódját és alkotói módszerét mutatja be látványos képi-, hang- és nagyléptékű épített installációkkal. Az építész (nem csak architekturális) rajzainak és több kisebb épület-makettjének a kiállítása mellett az életmű egyik csúcsának tartott Feltámadás Temploma mintegy 5 méter magas makettjét is felépítjük a kiállítótér Apszisában. A termekben különleges av-technikával vetítjük Tapio Snellman finn filmes Makovecz-ihlette architekturális filmetűdjeit, a kiállítás tereiben a kifejezetten erre az alkalomra komponált hanganyag szól majd aláfestésként. A Makovecz Alapítvány és a Műcsarnok közös rendezésében megvalósuló tárlat nemzetközi szakértők közreműködésével jön létre, a kiállítás kurátora Jonathan Glancey angol építészeti szakíró-kritikus.

Szárnykészítő | Kő Pál szobrászművész kiállítása

2025. december 12. – 2026. február 15.

Kő Pál meghatározó és egyedi szobrászati pályát járt be a 20. század hetvenes éveitől a kétezres évek első évtizedéig. A háromtermes kiállításban bemutatásra kerülnek pályakezdését jellemző, emberléptékű kisplasztikák, kiemelve általuk azt a gondolatmenetet, amely a szobrászt jellemezte pályája során. Megmutatjuk az életművet meghatározó köztéri szobrokat, a hozzájuk készült makettek, és fotók alapján. Külön teremben kialakítjuk a Mohács-emlékhely egyes elemeit, installációnkban rekonstruálva a korszak egyik legnagyobb szabadtéri szoborcsoport-vállalását. A szobrászati életmű mellett hangsúlyt fektetünk a grafikai és a szobrokhoz készült rajzokból álló munkásságra is.