Művészetek Háza Veszprém programok 2020. Események, rendezvények, kiállítások

Gyűjteményei:

Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény,  Tegulárium. A Művészetek Háza galériái: a Csikász Galéria, Várgaléria, Magtár. Rendezvényhelyszínein kiállítás megnyitókkal, tárlatvezetésekkel, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, irodalmi estekkel, folyóirat- és könyvbemutatókkal, szerzői estekkel, koncertekkel, filmesítésekkel, művészeti konferenciákkal várják a művészet iránt érdeklődő közönséget. A Művészetek Háza rendezésében valósul meg háromévente a Veszprémi Tavaszi Tárlat Triennálé a régió egyik legnagyobb képzőművészeti seregszemléje. A tárlat célja, hogy minél teljesebb áttekintést adjon a város és a megye tájegységeihez kötődő, itt élő és alkotó képző-, ipar-, és fotóművészek (vizuális alkotóművészek) munkásságáról.

Program

2020. február 15., szombat, 11:00–13:00
1976/2k/2020 című kiállítás megnyitója
Művészetek Háza Veszprém/Csikász Galéria, Vár u. 17.
a 2K alkotócsoport:
Bonyhádi Károly, Dallos László, Liszy János és Rosta József kiállítása

Köszöntőt mond:
Hegyeshalmi László igazgató, Művészetek Háza Veszprém
A kiállítást megnyitja:
Kincses Károly fotómuzeológus

A 2K négy szombathelyi fényképész: Dallos László, Bonyhádi Károly, Liszy János és Rosta József alkotócsoportja, amely a Dallos László által a Megyei Művelődési Központban működő fotóklubból nőtt ki és 1978-1982 között működött.

2020. február 21., péntek, 17:00–19:00
Tárlatvezetés / Haász Katalin / Pillanatok műve

Tárlatvezetés és beszélgetés az alkotóval,Haász Katalinnal a Pillanatok műve című kiállításán.

Helyszín: Modern Képtár - Vass László Gyűjtemény, Veszprém

„1998-ban festettem az első Möbius-képet, ami azóta is központi témám. A Pillanatok műve című kiállítás képei egy Möbius-szalagon alapuló vonalrendszer használatával jöttek létre...."

Időszaki kiállítás

2020. február 15 - 2020. március 21.
1976/2k/2020
A 2K négy szombathelyi fényképész: Dallos László, Bonyhádi Károly, Liszy János és Rosta József alkotócsoportja, amely a Dallos László által a Megyei Művelődési Központban működő fotóklubból nőtt ki és 1978-1982 között működött.
A 2K alkotóműhely tagjai az akkor divatos fényképészeti gyakorlattal szemben új, kísérletező, korszerű látásmódot igyekeztek elsajátítani, saját utakat járva be. Kapcsolatokat építettek budapesti, esztergomi, pécsi, bajai, győri fotósokkal, akiket meghívtak előadásokra, kiállításokra. A csoport gyakori vendége volt Kincses Károly fotómuzeológus is.
Dallos László alapító tagja volt a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, amelybe később a 2K többi tagját is felvették.
A 2K csoport 1980-ban sikerrel mutatkozott be a budapesti Fiatal Művészek Klubjában. A tagok rendszeresen részt vettek az Országos Fotótárlatokon és az akkor induló Esztergomi Fotóbiennálén, emellett Szombathelyen is kiállításokat szerveztek.
A kiállítás célja a 2K csoport tevékenységének, illetve a hetvenes-nyolcvanas évek kísérleti fotós törekvéseinek bemutatása.

Bonyhádi Károly (1951)
1981-től tagja a Művészeti Alap grafikai szakosztályának, 1981-től 1986-ig pedig a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának. 1995 és 2005 között a Szombathelyen megjelent Leopold Bloom című művészeti kiadvány tervezőszerkesztője. 1996-2015 között tervezőgrafikát tanított a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában, ezt követően az Artopolis Művészeti Iskolában. 2008-tól a Szombathelyi Weöres Sándor Színház grafikus tervezője. Szombathelyen él.

Dallos László (1946)
Középiskolai tanulmányait a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban végezte, 1966-tól fényképez. Tagja volt a Savaria Fotóklubnak, 1968-ban a Vas megyei Fényképész Szövetkezet színeslaboránsa lett. 1971-ben szerzett fényképész szakmunkás-bizonyítványt.
1976-tól tagja a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának. 1976-1989 között a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola fotósa. 1981-től tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Szombathelyen él.

Liszy János (1951-1989)
A Veszprémi Vegyipari Szakközépiskolában tanult. A Vas Megyei KÖJÁL vegyésztechnikusaként dolgozott. 1982-ig a 2k csoport fotókiállításainak állandó résztvevője.
Korai halálát megelőző években készült drámai képeit csak nemrég fedezte fel a hetvenes-nyolcvanas évek magyar neoavangárd korszakával foglalkozó fotótörténet.

Rosta József (1959)
1976-tól Dallos Lászlótól tanult fényképezni. 1981-1985 között a Savaria Múzeum, 1986-87-ben a Magyar Nemzeti Múzeum műtárgyfotósa. 1985-től 1990-ig tagja a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának, 1992-1995 között Pécsi József ösztöndíjas. 1993-94-ben elvégezte a Bálint György Újságíró Iskola Fotóriporteri Szaktanfolyamát. 1993-tól a Ludwig Múzeum és a Balkon Kortárs Művészeti Folyóirat fotósa. Kortárs művészet témájában készít reprodukciókat, dokumentációkat. 2016-tól a Magyar Nemzeti Múzeum műtárgyfényképésze. 1996-ban elnyeri az Esztergomi Fotóbiennálé díját. 1985-ben Párizsban, 1994-ben Schrattenbergben, 1995-ben Lisszabonban járt tanulmányúton. Budapesten él.

2019. december 7 - 2020. február 9.
Veszprémi Művész Céh 30 / jubileumi kiállítás
Veszprémi Művész Céh 30/jubileumi kiállítása három helyszínen
Művészetek Háza Veszprém galériáiban

Művészetek Háza Veszprém/Dubniczay-palota, vár u. 29.

A Veszprémi Művész Céh 1989-ben Raffay Béla szobrászművész salföldi házában alakult meg: az országban az első, a rendszerváltás idején önerőből létrejött, független szerveződés, művészeti társaság. A megye első és legnagyobb civil szervezete volt és az még ma is, 2019-ben. Az alapítók – Bokros Júlia, Bokros László, Csüllög Júlia, Felhősi István, Hegyeshalmi László, Horváth Lajos, Tisza Kalmár György, Korényi Dalma, Král Éva, Olasz Miklós, Raffay Béla, Somogyi Győző, Vásárhelyi János – célja és eltökélt szándéka volt, hogy a Veszprém megyei művészeket egy egyesület keretében összefogja, és a művészeti köteléken túl baráti társaságként is működtesse. Somogyi Győző festőművész által megfogalmazott alapelvek a következők voltak: „Mi abból indultunk ki, hogy aki a megyében él és bármely műfajban hivatásszerűen alkot, azt meghívjuk a Céhbe. Nem számít, hogy milyen iskolája, tagsága vagy díjai vannak. Csak az számít, hogy dolgozik és az alkotást hivatásának tekinti, függetlenül attól, hogy mivel keresi a kenyerét. Az egyes életművek megítélését a jövőre és Istenre bíztuk. …  Nem elitalakulatot alakítottunk tehát, hanem területi elvű szakmai és baráti társaságot.”
Az egymást váltó céhmesterek (Raffay Béla, Somogyi Győző, Horváth László, Lugossy László, Bokros László, Kádár Tibor, Veszeli Lajos, Kapros Kósa Edit, Kovács Endre) vezetésével az egyesület számtalan közös kiállítással, rendezvénnyel, kiadvánnyal gazdagította Veszprém és környéke művészeti életét. Kovács Endre fotóművész hét évig irányította a társaságot, új, fiatal tagokkal és olyan újszerű programokkal színesítette a Céh munkáját, mint a Vitrin Galéria minitárlatai és a Miniatúra-kiállítások. Veszeli Lajos két ciklusban is vállalta a sok feladattal járó céhmesterséget. Nagyszabású, szinte lehetetlennek tűnő rendezvények szervezésében jeleskedett.  (Kiállítás a Földalatti Erőműben Balatonfűzfőn, művészpiknikek Paloznakon).
Az alapítás óta eltelt 30 év, többen a tagok közül már nincsenek közöttünk. Ami változatlan: a magas szakmai tudás; a mesterségek és az anyag szeretete; a vidéki életforma rangjának fontossága; a műfaji, tematikai és stílusbeli sokszínűség; művész-barátság; egymás tisztelete. Ezek az értékek ma is jellemzik a csoport életét. A jubileumi kiállítás jó alkalom arra, hogy választ kapjunk azokra a kérdésekre, melyeket Kulcsár Ágnes festőművész, jelenlegi céhmester fogalmazott meg: a hagyományok mellett meg tud-e időről időre újulni, korszerű bemutatkozási formákkal, új tehetségekkel, friss szemléletű alkotásokkal gazdagodni a Veszprémi Művész Céh.
Három kiállítóhelyen: a Csikász Galériában, a Várgalériában és a Magtárban több mint száz alkotás segít ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában.

Kiállító művészek:

Céhtagok:
Baky Péter, Beretvás Csanád, Bokros Júlia, Boda Balázs, B. Hegedűs Piros, Csontos Katalin, Fábián László, Farkas István, Fekti Vera, Fenyvesi Ottó, Fülöp Lajos, Gaál Ágnes, Horváth Balázs, Jáger István, Kallai Sándor, Katona György, Kelemen Marcel, Kiss Miklós, Kisnémeth Ferenc, Korényi Dalma, Kovács Endre, Kulcsár Ágnes, Marosi Diana, Meixner Etelka, Milasovszky László, Oláh Katalin, Péterfy Gizella, Raffay Dávid, Somogyi Győző, Szabó László Zoltán, Tánczos György, Tomay Katalin, Tóth György László, T. Szabó László, Tungli Zsuzsanna, Ughy Miklós, Veszeli Lajos, Zongor Gábor

Egykori tagok:
Csabai Tibor, Dienes Attila, Felhősi István, Gáll Gregor István, Géczi János, Halmos Ferenc, Hegyeshalmi László, Horváth László, Jokesz Antal, Kádár Tibor, Komáromi Erzsébet Katalin, Lugossy Edit, Lugossy László, Mészáros Imre, Mihály Gábor, Mozsgay Anikó, Raffay Béla, Révész Gabriella, Szarvas Ildikó, Szelényi Károly, Szotyory László, Jan Ten Hove, Ughy István

Elhunytak:
Bokros László, Csüllög Júlia, Györgydeák György, Heitler László, Horváth Lajos, Král Éva, Szekeres Károly, Tirnovan Ari Vid, Udvardi Erzsébet, Vágfalvi Ottó, Topy Ten Hove,

Haász Katalin Pillanatok műve / Moments at Work
2019. november 23 -  2020. február 29.
Modern Képtár - Vass László Gyűjtemény galériájában
Művészetek Háza Veszprém/Modern Képtár - Vass László Gyűjtemény, Vár u. 3-7.

A kiállítás megtekinthető 2020. február 29-ig.
Naponta 10-17 óráig, szünnap vasárnap.

Molnár Farkas - Megfagyott emlékek / BAUHAUS
2019. október 19 - 2019. november 27.
Művészetek Háza Veszprém / Csikász Galéria (Veszprém, Vár utca 17.)
Molnár Farkas 1897-ben született Pécsett és a magyar Bauhaus egyik legnagyobb mestere volt.

1915-1917 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd átiratkozott a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karára. 1920-ban politikai nézetei miatt kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait és visszatért szülővárosába. 1921 tavaszán Johan Hugóval és Stefán Henrikkel Olaszországban járt, itt készített tájképvázlatait hazatérte után dolgozta ki. 1921-1925 között a weimari Bauhausban tanult, Walter Gropius növendékeként, ahol Johannes Itten, Kandinszkij és Theo van Doesburg kurzusait látogatta. 1922-ben Stefán Henrikkel a Bauhaus grafikai műhelyében litografált lapokból mappát állított össze Itália címmel. Absztrakt kompozícióit a bécsi Ma folyóirat közölte. 1923-tól foglalkozott a kollektív lakóház gondolatával és tervével, melyet a tömeges lakásépítés korszerű megoldásával kívánt kombinálni. 1923-ban tűnt fel a Bauhaus kiállításán merész, konstruktivista „Vörös kockaház” tervével. 1925-ben hazatért Magyarországra, két év múlva megszerezte építészmérnöki diplomáját és felhagyott festői, grafikusi tevékenységével. A két világháború közötti új magyar építészet kimagasló képviselője. Műveiben az ötletességet és az akkor megkívánt fegyelmezett tartózkodást ötvözte. Tehetsége minden egyes alkotásában megmutatkozott, megfelelő jelentőségű megbízás hiányában azonban teljesen kibontakoztatni nem tudta. 1927-től Budapesten működött, először Ligeti Pállal, majd önállóan, ill. Fischer Józseffel társulva. Főleg villákat és családi házakat épített. Művei a magyarországi konstruktivista - funkcionalista építészet első és egyúttal legkiemelkedőbb alkotásai. 1936-44 között főként társasháztervezéseket vállalt, majd a szériagyártásos építést szorgalmazta. Főbb alkotásai Budapesten: Lejtő úti, Harangvirág utcai, Lotz Károly utcai, Székács utcai stb. villák, Toldy Ferenc utcai 2. szám alatti bérház.

Molnár Farkasnak Veszprémben a Művészetek Házában megrendezett kiállítása lehetőséget ad arra, hogy az életmű szeleteit elemezze, azok kölcsönhatásaival is foglalkozzon, és egységes szerkezetbe illessze őket. Igaz, hogy Molnár csak a húszas évek közepéig foglalkozott intenzíven képzőművészeti és alkalmazott művészeti feladatokkal, s azután inkább építészként működött, tehát a kétféle tevékenység időben szétválik egymástól, ám az első építészeti próbálkozásoktól – tehát az 1910-es évek végétől – kezdve megfigyelhető, hogy hasonló művészi problémák foglalkoztatják festőként, grafikusként és építészként. Elvégre egyetlen emberről van szó, akinek világlátását, művészi felfogását, s annak változását ezek a műfajok és művészi területek együtt képviselik. Az életmű műfajokra szeletelése különösen az avantgárd mozgalom korszakában káros, hiszen ezt a mozgalmat éppen a műfajhatárok felbomlása, a művészeti területek újfajta szintézise jellemezte. De azt sem kívánjuk állítani, hogy az avantgárd mozgalomként való megszűnése után – az építészi praxis gyakorlása közben – Molnár nem használta volna képzőművészként szerzett készségeit, s nem figyelt volna a kortárs festészet és grafika eredményeire. Molnár Farkast összetettsége, a mindenoldalú kreativitás a reneszánsz „uomo universale” típusához teszi hasonlóvá. Ez a klasszikus avantgárd „világrendező” szerepvállalásától sem idegen karakter nem a Bauhausban töltött évek hozadéka. A weimari évek csak megerősítették, manifesztálták a személyiségben eleve adott különös konvertibilitást, az „összművészeti” potenciált.

A kiállítás megtekinthető 2019. november 27-ig.

Állandó kiállítás

FÉNY-SZÍN-FORMA
Polikróm harmóniák – A Vass-gyűjtemény hatodik állandó kiállítása
MODERN KÉPTÁR – VASS LÁSZLÓ GYŰJTEMÉNY
Veszprém Vár u. 3-7.

Az újrarendezett gyűjtemény felkínál egy olyan nyelvezetet a modern művészetek megértéséhez, amelynek tulajdonképpen már birtokában vagyunk: ez pedig a színek és formák látása. A kiállítás praktikus szervezőerejét a terekben érzékelhető egyes színek, anyagok, vagy formák dominanciája adja.
A kiállítás térképét magunk elé kiterítve optimista piros, szigorú ezüst-fekete, népszerű neon-pasztell és geometrikus termeket jelölhetnénk ki.

A Művészetek Háza 2015 nyarán otthont adott Bernard Venet, francia képzőművész szobrainak és grafikáinak a Modern Képtár falain belül. Ehhez az kellett, hogy a Vass-gyűjtemény egyes darabjai lekerüljenek korábbi helyükről és raktárban várják további sorsukat.
A ciklikusan cserélődő rendezés (ugyanis a gyűjtemény meghaladja az egyszerre kiállítható mennyiséget) számunkra is mindig új lehetőséget kínál, hogy a gyűjtemény további, eddig nem látott darabjaival is megismerkedhessünk.  Az év végén történt friss válogatás eredménye egy olyan kiállítás, amelynek hatására tulajdonképpen egy színdinamikai kísérlet részeseinek érezhetjük magunkat, és e kísérletet laboránsai maguk a művészek.

A rendezési elv, csak úgy, mint maga a gyűjtési koncepció, egy saját rendszer alapján működik, mind- emellett érezhető egy koherens erő, amelytől a képek összessége kiállítássá lesz. Az épület sok kis terét bejárva, bármilyen művészetelméleti képzettség nélkül is aktív befogadói lehetünk a látottaknak, nem kell ehhez más, csak a szemünkre, az érzékeinkre hagyatkoznunk.
Mindegyik térrész külön-külön történetet mesél el, melynek szereplői a Vass László által felállított szubjektív (de nonfiguratív, geometrikus elkötelezettségű) a legmagasabb minőséget preferáló rendszer alapján kerültek egy ernyő alá.

A jelen kiállításban feltűnik a magyar művészek többségi jelenléte.  A magyar szereplők egyúttal azt is jelzik, hogy a Vass-gyűjtemény egykor magyarországi műterem-látogatásokkal és magyar szereplőkkel indult útjára, és a kilencvenes évek közepéig a magyar anyag dominált benne.
Ennek a lendületnek az eredője Vass László Barcsay Jenővel való megismerkedése volt, akinek hatására elindult a koncepcionális gyűjtői tevékenység útján.
A később jött nemzetközi irány célja pedig az volt, hogy a magyar művészet egyetemes kontextusban jelenhessen meg a nyilvánosság előtt, másrészt, hogy a hazai közönség megismerhesse a nemzetközi geometrikus szemléletű művészet legjelentősebb mestereinek műveit.
A közel kilencven kiállított mű a Vass-gyűjtemény egy új, könnyedebb arcát mutatja meg.
A geometrikus játékosság, a művek változatossága, a polikróm harmóniák új élményt nyújtanak a közönségnek.

Kiállító művészek:

Alviani, Getulio
Bak Imre
Barcsay Jenő
Bézie, Charles
Bruch, Helmut
Carter, John
Charlton, Alan
Christo
Csiky Tibor
deSpirt, Daniel
Deim Pál
Dubreuil, Jean-François
Fajó János
Gasteiger, Jakob
Gieraga, Andrzej
Glass, Ingo
Haász István
Halász Károly
Haraszty István
Hencze Tamás
Heritész Gábor
Hetey Katalin
Honegger, Gottfried
Kałucki, Jerzy
Ketting, Ditty
Konok Tamás
Lakner László
Luther, Adolf
Mata Attila
Megyik János
Mohr, Manfred
Molnár, Vera
Morellet, François
Nádler István
Pan, Marta
Pihl, Thomas
Popet, Yves
Prosi, Henri
Rathke, Dirk
Ridell, Torsten
Roy, Reinhard
Rudin, Nelly
Schoen, Klaus J.
Stella, Frank
Szikora Tamás
Tomasello, Luis
Venet, Bernar
Vilim Kati
Wilding, Ludwig
Wolsky András
Yoshikawa, Shizuko

Forrás: Művészetek Háza Veszprém honlapja és sajtóanyaga