Zenekari koncertek a MÜPÁBAN 2021 / 2022. Online jegyvásárlás

Koncertek 2021 /2022 - Ajánló

Nagyzenekari koncert: Rachmaninov, Sibelius

OKTÓBER 7. CSÜTÖRTÖK, 19:45
OKTÓBER 8. PÉNTEK, 19:45
OKTÓBER 9. SZOMBAT, 15:30

Program:

• Szergej Rachmaninov: 2. (c-moll) zongoraverseny, Op. 18
• SZÜNET
• Jean Sibelius: 2. (D-dúr) szimfónia, Op. 43

Koncert nem vész el, csak elodázódik – ez lehetne Dmitrij Kitajenko és a Fesztiválzenekar közös mottója. 2016-ban elmaradt hangversenye után a karmester 2017-ben állt először a BFZ élén, 2020 áprilisára tervezett programját pedig csak az új évadban tarthatja meg. A műsoron hallható egy zongoraverseny, amely a depresszióból hozta vissza Rachmaninovot, és egy szimfónia, amely meghozta Sibelius számára az európai sikert. A dirigens mindkét szerzőnek szakavatott tolmácsolója, róluk készült lemezeit több díjjal is jutalmazták. A „csodálatos, heves és végtelenül virtuóz”, illetve a Times által „a tisztaság és fölény mintapéldájaként” emlegetett dél-koreai Yeol Eum Son fiatal kora ellenére megbirkózott már a zeneirodalom legnehezebb zongoraversenyeivel. Ezúttal is szép kihívás várja.

1901-ben fontos események zajlottak a zenevilág különböző színterein: Szergej Rachmaninov befejezte 2. zongoraversenyét, Jean Sibelius pedig elkezdte 2. szimfóniáját. Mindkét mű áttörést jelentett szerzője számára; előbbinek segített letenni az alkoholt és túljutni egy sikertelen bemutató okozta mélyponton. Az 1. szimfónia bukása után Rachmaninov úgy érezte, alkalmatlan a komponálásra, kizárólag karmesterként és zongoristaként látta magát a jövőben, ám felerősödő depressziója és függősége ezeket a pályákat is veszélybe sodorta. Az áttörést hozó darabot orvosának, Nyikolaj Dahlnak ajánlotta, aki hipnoterápiával segítette elő nemcsak a szerző gyógyulását, de a mű keletkezését is. A hagyományos háromtételes zongoraverseny gyönyörű dallamaival, izgalmas párbeszédeivel, számos fafúvós szólójával és ünnepélyes C-dúr fináléjával egy sikeres kezelés záróakkordja lett – a szerző soha többé nem esett újra depresszióba.

Merőben eltérő körülmények között, egy békés olaszországi kiránduláson születtek meg Sibelius 2. szimfóniájának első gondolatai. A finn zeneszerző a mediterrán táj hatására kezdett foglalkozni olyan témákkal, mint a Don Juan vagy az Isteni színjáték, ezeket az ötleteket azonban csak később, ebben a szimfóniában dolgozta ki. A mű észak-európai komponisták számára mindaddig elképzelhetetlen elismerést hozott szerzőjének az egész kontinensen. Az egyedi hangnemi nyelvezet, a sötét tónusú fúvósszólamok, a népies témák és a nemzeti színezetű motívumok ideális összetételnek bizonyultak. Ez Sibelius utolsó műve, amelyben egyértelműen tiszteleg a klasszikus formák és a nagy elődök előtt. Az első tétel és a géppisztolyszerűen zakatoló scherzo apró motívumokból történő építkezése, az utolsó két tétel szünet nélküli átmenete és a finálé ünnepélyessége Beethovent idézi.

Nagyzenekari koncert: Beethoven, Mahler

2022. MÁJUS 15. VASÁRNAP, 15:30
2022. MÁJUS 16. HÉTFŐ, 19:45
2022. MÁJUS 17. KEDD, 19:45

Program:

• Ludwig van Beethoven: 4. (G-dúr) zongoraverseny, Op. 58
• Gustav Mahler: 1. (D-dúr, „Titán”) szimfónia

Ludwig és Gustav – két, egymással homlokegyenest ellentétes személyiség. Beethoven és Mahler – két szerző, akik nem ismertek lehetetlent, ha zenei kifejezésről volt szó. Akik nem foglalkoztak az elvárásokkal és a hagyományokkal, hanem mertek újítani, nagyobbat álmodni és alkotni. A 4. zongoraverseny beethoveni pianistát követel, hiszen ez volt az utolsó versenymű, amelyet a szerző saját magának komponált. De egy liszti játékos éppúgy alkalmas szólistának, például a Washington Post által virtuozitásában és közönségre gyakorolt hatásában egyenesen Liszthez hasonlított, csupán harmincéves zongorista, Danyiil Trifonov. A grandiózus mű után egy másik titán, vagyis Mahler Budapesten bemutatott terjedelmes érzelempalettája, az 1. szimfónia zárja a koncertet.

Beethoven siket zeneszerzőként vonult be a zenetörténetbe, pedig életművének egy részét kifogástalan hallással hozta létre. 1798-ban jelentkező fülproblémái elsősorban előadóművészi pályáját akadályozták; tíz évvel később végleg lemondani kényszerült zongorista karrierjéről. Az 1808. december 22-i bécsi koncert volt az utolsó, ahol szólistaként ült a zenekar elé. Legsúlyosabb hangvételű 4. zongoraversenyét játszotta, amely – mivel saját magának készült – tele van rögtönzésszerű szakaszokkal. A darabot nem zenekari bevezető nyitja, ahogy az a korban megszokott volt, hanem – a zenetörténetben először – azonnal a zongora indítja a híres sorsmotívummal rokon főtémával. A második tételben két világ szenvedélyes és feszült párbeszédét halljuk; Liszt szerint az Orfeusz-történet megzenésítése ez. A finálé vidám rondóval oldja fel a gyakran befelé forduló művet.

A szimfóniaírás Beethoven után soha többé nem volt már olyan rutinszerű, mint azelőtt. A szerzők nehezebben szánták rá magukat, hogy a műfajban alkossanak, és ha nekifogtak is, rengeteg vázlat, több változat és a levelekből kiolvasható folyamatos vívódás lett az eredmény. Meg persze remekművek. Mahler 1887 legvégén kezdett el dolgozni első szimfóniáján, amelyet kezdetben programmal ellátott, öttételes szimfonikus költeménynek szánt. „A szimfóniának olyannak kell lennie, mint a világ. Magába kell foglalnia mindent” – írta Sibeliusnak. Ez a mentalitás tükröződik a tételeken átívelő, egymással rokonítható motívumokban, az önidézetekben, a stiláris kirándulásokban és a változatos hangszerelésben is. A mű meglepően hosszú lassú bevezetéssel indul. A témafoszlányokból fokozatosan jutunk el a darab főmotívumához. A Mahler által végül törölt és azóta önálló koncertdarabként élő Blumine helyett a második tétel helyére energikus scherzo ugrott, amelyet különleges lassú tétel követ: nagybőgőn megszólaló gyermekdal, klezmer- és katonazene. A darabot eleinte tragikus hangú, végül diadalmat hozó szenvedélyes finálé zárja.