Látnivaló

Bár a mesefaluban és az óvárosban sétálgatva a látogató lépten-nyomon különféle szakmák művelőinek műhelyeibe és alkotásaiba botlik, egyetlen helyre sem sűrűsödött be annyiféle mesterség, mint amennyi a Mesterségek Házában megtalálható. Ebben a különleges épületben lelt otthonra, s remekül megfér egymás mellett a mézárus és a könyvkötő.

Az Apródképző középső terméből átsétálva az déli terembe az édeskés illatok már messziről az orránál fogva vezetik az embert, a mézeskalács-készítőhöz. Jól esik kicsit elidőzni, s miközben a csodálatos illatok idilli melegséggel töltik fel a lelket, a finomabbnál finomabb, ízlésesen dekorált szív, tulipán, csiga, lovacska, süni, mackó és ki tudja még hányféle formájú mézeskalács az ízlelőbimbókat is kényezteti.

Az ötvös mester körül kisebbek és nagyobbak is gyülekeznek, hiszen náluk akár már 2-3 éves kortól, felső korhatár nélkül találhat kreatív elfoglaltságot a vendég. Az asztalnál az ékszerek, nyakláncok, medálok, gyűrűk, képek, karkötők nem csupán megvásárolhatók, de az alkotó kedvűek maguk is elkészíthetik saját darabjaikat, miközben a mester beavatja őket a szakma történetébe és legfőbb fogásaiba.

A Déli-kapun belépve frissen sült rétes és pogácsa illata lengi be a tereket, s csalogatja a kaputól balra található pékműhelybe a látogatókat. Mennyei ízek, ropogós vagy éppen istenien omlós falatok kavalkádja fogadja a középkori pékségbe betérőket, miközben a szorgos kezek lisztet őrölnek, dagasztanak, nyújtanak, patkót, batyut, csigát és ki tudja még mennyi féle süteményt formáznak, melyeknek aztán egymás után tárul ki a kemence ajtaja.

A Bikali Élménybirtokon az egyik takaros ház homlokzatán – mintegy hivatása cégéreként – távolról is jól látható ollóforma hirdeti, hogy e falakon belül dolgozik az óváros szabómestere. A műhelybe lépve színek és anyagok kavalkádja fogadja a látogatót, aki munka közben találkozhat a birtok szabójával, Bardon Mónikával. Szorgos kezei nyomát nem csupán az itt kiállított gyönyörű darabok, hanem a birtok „lakóinak” ruhái is magukon hordozzák.

A tűzzománc mesterek körül kisebbek és nagyobbak is gyülekeznek, hiszen náluk akár már 2-3 éves kortól, felső korhatár nélkül találhat kreatív elfoglaltságot a vendég. Az asztalnál az ékszerek, nyakláncok, medálok, gyűrűk, képek, karkötők nem csupán megvásárolhatók, de az alkotó kedvűek maguk is elkészíthetik saját darabjaikat, miközben a mesterek beavatják őket a szakma történetébe és legfőbb fogásaiba.

Az Élménybirtok középkori faluját egy csörgedező patak keresztezi, mely az óváros felőli végén, a Madaras színpad közvetlen szomszédságában egy helyes kis tóba torkollik. A tavacska partján áll a takaros, kívülről és belülről is történelmi hangulatot idéző vízimalom, mely a birtok napközbeni gyermekfoglalkozásainak otthonául szolgál.

A Zöld Diófa Csárda az egyre népszerűsödő kézműves foglalkozásoknak köszönhetően kézműves udvarrá alakult. Minden nyitva tartási napon kinyílnak a pajta hatalmas ajtai, és várják a szorgos kezeket, az évszaknak megfelelő természetes alapanyagú díszek készítésére.

A Kiss Pál Múzeum a vidéki Magyarország egyik legrégibb gyűjteménye, mivel az intézmény jogelődjének tekintett Tiszafüred-vidéki Régészeti Egyletet 1877-ben hozták létre tiszafüredi lokálpatrióták. Az 1949 végéig egyesületként működő gyűjtemény állami kezelésbe került, majd 1952 végétől az államosított Lipcsey-kúriába költözött. Ezt követően, 1954-ben vette fel a múzeum Kiss Pál 1848/49-es honvédtábornok nevét.

A város egyik legrégebbi műemlék épülete, amely a helyreállítást követően a Tiszafüreden nagy hagyományokkal rendelkező fazekasságnak állít emléket. Az eredeti bútorokkal és eszközökkel berendezett 19. századi tájházépület az idősebb és fiatalabb Nyúzó Gáspár fazekasmester élet- és munkakörülményeit mutatja be a látogatók számára.