A mediterrán jellegű mikroklímával rendelkező, többnyire fenyőkből álló arborétum Badacsonyörsön, a Kisörsi-hegy déli oldalában fekszik, területe a hozzá kapcsolódó véderdővel több mint öt hektár. A nemzetközileg is jegyzett gyűjtemény nevezetességei, többek között a különféle ciprusok és cédrusok, melyekből a világ összes alapfaja megtalálható itt számos változataikkal együtt.
Az arborétumot a térképen jelölt nyomvonalon célszerű bejárni. A térkép a legértékesebb egyedeket számozással is jelöli. A növények leírását parcellánként ismertetjük. A gyűjteményes kertben 14 parcella található, a parcellák általában támfalakkal határolt teraszok.
I. parcella – a lakóépület előkertje:
A cédrusok mögött a Badacsony körvonalai rajzolódnak ki. Formájukkal és színezetükkel a gyűjteményes kert meghatározó karakterét biztosítják. Elsősorban az atlasz cédrus ’Glauca' ezüstös változatai hívják fel magukra a figyelmet. Ezek a változatok az alapfajnál szebb, szabálytalan koronát fejlesztenek, a fagyott és a szárazságot is jobban tűrik, kékesszürke színezetűek. A parcella délnyugati szélén lévő himalájai cédrus villámsújtotta törzse új vezérhajtást indított. Szomszédságukban egy kis pihenőhely található. A kert egyetlen méretes, termetes növésű „magányos” libanoni cédrusa sajnos már elpusztult.
Az egyik a hazai erdeifenyő ’See’ ezüstkék tűjű fajtája, amelyet Bánó István erdőmérnök szelektált. A másik az andalúziai jegesfenyő ’Glauca’ változata, mely remélhetőleg méltó utóda lesz az öreg-arborétumi pusztuló idős egyedének. Az amerikai (zöld) duglászfenyő termetes méretével hívja fel magára a figyelmet. Növekedésben még így is elmarad az Észak-Amerika nyugati részén őshonos egyedektől. Távol-Kelet hírmondója, a kínai szúrósfenyő már pusztulóban van. Felkopaszodó törzsű habitusa közel megegyezik az eredeti termőhelyén élő egyedekével.
II. parcella – a lakóépület környéke és a díszfaiskolát szegélyező terület:
A díszfaiskola sarkában, a szolgálati épület előtt egy szép atlasz cédrus fogadja a látogatót. Gondosan megtervezett kivitellel készült el a díszfaiskolát lehatároló dísznövénysor. Egy-egy oszlopos változat mellett elterülő borókák, kiegészülve néhány törpenövésű fenyővel, cserjével alkotnak szép növényegyüttest.
Az arborétum legszebb habitusú himalájai cédrusában is gyönyörködhetünk. Alsó ágai a földig érnek, közel vízszintes ágainak vége kissé lekonyul. Kerekded tobozai a faegyed díszértékét csak tovább emelik. Csapadékosabb klímaigénye ellenére egészséges, szép formája van. Nem is csoda, hogy a hinduk szent faként tisztelik.
Az 1895-1900-as évek tájékán épült lakóház bejáratával szemben két nagyobb termetű jegenyefenyő között egy arizónai ciprust és egy könnyező ciprust láthatunk. A könnyező elnevezésre lelógó ágai és hajtásai utalnak.
III. parcella:
Ezt a parcellát joggal nevezhetjük „Ázsiai-parcellának”, mivel a legtöbb egyed onnan származik. A két karcsú növekedésű himalájai cédrus
A Távol-Kelet hírmondói az itt lévő lucfenyő egyedek is: japán tigrisfark-, szecsuani-, Wilson-, Honschu- és likiangi lucfenyők. Formás alakjukkal, bőven termő tobozaikkal a kert ékességei. Minden kertbarát megirigyelheti a lugasra felvezetett atlasz cédrus ’Glauca pendula’ változatát.
Két páfrányfenyőt is találunk a parcellában. Ezek a „fenyők” valójában lomblevéllel rendelkeznek és lombhullatók. Természetes fennmaradásuk talán annak a nemes szokásnak köszönhető, hogy a kolostor környéki természetes erdőket a buddhista szerzetesek és taoista papok megőrizték. A parcellák fenyőinek szépségét a formás bokrok csak tovább fokozzák: borbolyák, puszpángok, loncok, kecskerágó, babérmeggy és Japánból származó tövises vadcitrom.
IV. parcella:
A lépcsőn lejövet igen ritka növénnyel – a szép, formás, fiatal ciprusi cédrussal – találkozunk. Az erdeifenyő facsoport közelében a sűrű ágrendszerű páncélfenyő ékeskedik.
Az atlasz cédrusokból álló facsoport egységes színpompájával a többi egzóta érvényesüléséhez rendkívül tetszetős hátteret biztosít. A facsoporttól délre, a sétaúton Észak-Afrika jegenyefenyője, a kúpos koronájú numidiai jegenyefenyő mellett haladunk el. A facsoporttól keletre pedig főként Észak-Amerika növényvilágának egyes érdekességeit fedezhetjük fel. Az óriás tuja facsoport körül az oregoni hamisciprus különböző forma- és színgazdagságát csodálhatjuk meg: az ’Erecta viridi’ élénkzöld lombját, a sötét kékes-zöld lombozatú, törpe hajtásokkal rendelkező ’Wisselii’-t és az ’Aurea’ sárgás színezetű változatát.
Keskeny koronát fejlesztettek a lucfenyők: az észak-amerikai őshonos vörös lucfenyő és a kínai lucfenyő. A szép növekedésű amerikai (zöld) duglászfenyő mellet van Kalifornia tengerparti hegyeinek szárazabb lejtőin őshonos óriástobozú fenyő. Széles, kerekded koronát alkotó hosszú, zöld tűlevelei hármas csoportban fejlődnek. Hatalmas, nehéz, ovális tobozai elérik a 30 cm-t is. Tobozpikkelyei tömött sorokban követik egymást, s hosszú hegyes görbült karmokban végződnek. Az arborétumi egyed feltehetőleg a legnagyobb hazai termő példány. Évente csak néhány tobozt terem.
V. parcella:
Kellemes, nyugodt hangulatot árasztanak a könnyed, laza lombozatú himalájai selyemfenyők. Ígéretes példányai lehetnek a jövő arborétumának a szép terebélyes tiszafa-bokrok, a kecses szerb lucfenyők, a kolorádói jegenyefenyő, az ezüstfenyők és a keleti tuja sárga lombú változatai.
VI. parcella:
A parcella nyugati részében a szerb lucfenyők szép dekoratív hatást mutatnak. Továbbiakban a fenyőfélékből tudatosan megkombinált együttes szín- és formagazdagságát csodálhatjuk meg. Figyelemre méltók az andalúziai jegenyefenyő és ’Glauca’ változatának egyedei.
VII. parcella:
A parcellát a kanadai simafenyő, a jegenyefenyő és az atlasz cédrus facsoport teszi változatossá. A pihenőhely előtt kifejezetten napos helyet igénylő kínai boróka ’Pfitzeriana aurea’ változata terül el több oregoni hamisciprus és keleti tuja változat társaságában.
VIII. parcella:
A kékes színezetű tűlevelű duglászfenyők mellett az 1990-es évek végén épült filagóriából csodálatos balatoni panoráma tárul elénk.
A kínai hemlokfenyő a többi fenyőtől eltérő alakjával hívja fel magára a figyelmet. Koronája szabálytalan, fiatal ágainak végei csüngenek. Tojásdad kis csüngő tobozai tömegesen jelennek meg. Kiemelkedőbb dendrológiai értéket a telt formájú arizónai ciprus, közönséges tiszafa-bokor, keleti tuják és annak kisméretű ’Flagelliformis’ formájú változata jelentenek. Az utóbbinak földig lógó, fonalszerű ágai vannak.
IX. parcella:
A támfalrendszerrel biztosított kis terasz európai valódi ciprus csoportja a mediterrán tájak hangulatát idézi (a hátsó borító képe). Háttérben a Kisörsi-hegy és a Badacsony magaslik. Az arborétumban található többi ciprusokkal együtt a kert legnagyobb értékét jelentik. E szempontból is egyedülálló a Folly-arborétum hazánkban. A valódi európai ciprus a Mediterránum térségében őshonos, egyes példányai a 2000 évet is megélhetik. Minden gond nélkül áttelel az arborétumban, szaporítása sem jelent nagy gondot.
X. parcella:
Az arborétum legfelső teraszán az erdeifenyő sáv védelmében, néhány virágos kőris faegyed körüli telepítést az 1980-as években kezdték meg. Ez a terület a gyűjteményes kert legfiatalabb része. A gondos törődés eredménye, hogy éghajlati viszontagságainkat eddig sikeresen tűrték. Fontosabb új fenyőfajok képviselői: amerikai cirbolyafenyő, kínai táblás (erdei) fenyő, tengerparti fenyő, mandulafenyő, mexikói ciprus, Monterey-ciprus.
XI. a. parcella – Öreg-arborétum:
A mintegy 0,4 hektáros Öreg-arborétumban találkozhatunk a legjelentősebb dendrológiai ritkaságokkal, páratlan szépségű fenyő egzótákkal. Az 1950-es évektől kezdve újabb egzótákkal egészítették ki az idős állományt. Ma már, hosszú évek távlatából látható, melyek azok a növények, amelyek a hozzájuk fűzött várakozásnak megfeleltek.
A lépcsőn feljövet a cédrusok birodalmát csodálhatjuk meg. Találkozhatunk idős atlasz cédrusokkal, ’Glauca’ változatokkal és egy sérült törzsű himalájai cédrussal. Az atlasz cédrusok néhány fiatalabb egyede természetes úton magról kelt ki.
Az első telepítésekből megmaradt néhány európai valódi ciprus beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A későbbiekben ezek adhattak ösztönzést a nagy számban történő ültetéshez. A támfal közelében egy szép Mária-szobor áll.
A hegyi mamutfenyő Észak-Amerika őserdeinek misztikus világát idézi fel. A leghatalmasabb egyedei a világ „legnagyobb tömegű élőlényei”. Az itt lévő példány az 1967. évi villámcsapást szépen kiheverte. Megszemlélhetjük szivacsos, vaskos kérgét, vastag törzsét, lefelé hajló idősebb ágait, érdekes pikkelyszerű leveleit és tömzsi tobozait. Árnyékában egy kőpadon megpihenve a festői szépségű balatoni kilátásban gyönyörködhetünk. Régebben a gyűjtemény legszebb egyede lehetett a hajdanán hamvas színekben pompázó andalúziai jegenyefenyő, most már száradó félben van.
A tengerparti óriásfenyőt a japán tiszafa sárgászöldes színárnyalatú szétterülő bokra öleli körül. Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén élnek a világ legmagasabb fái, a tengerparti óriásfenyők. Vörös kérgéről és fájáról hazájában „reedwood”-nak (vörösfa) nevezik. Levelei fésűszerűen kétoldalra hajlanak. A hajtások a csúcs közeli termő részeken csaknem pikkelyszerűek. Az eredeti pusztuló példány többszörösen visszametszett, megfigyelhetjük szárazság hatására kialakult xeromorfózisát. Hazánk legidősebb tengerparti mamutfenyő egyedének számít.
A kaliforniai gyantásciprusok formás alakkal rendelkeznek, bár az őshazájukban élő példányok jóval méretesebbek. Könnyen felismerhetők lapos hajtásainak kissé szúrós pikkelyleveleiről, erősen szétterült kis tobozpikkelyeikről. Megcsodálhatjuk az Öreg-arborétum délnyugati sarkában tündöklő kaliforniai nagymagvútiszafa hatalmas bokrát. Fényes, sötétzöld tűlevelei két sorban állnak, hajtásai csüngők.
Feltehetőleg itt találjuk hazánk egyetlen termőre fordult tiensani (turkesztáni) lucfenyő példányát is. A többi faegyedekhez képest magassági méretek tekintetében kiemelkedő az amerikai (kék) duglászfenyő és a mellette álló atlasz cédrus. Ennek az atlasz cédrusnak külön érdekessége, hogy aránylag karcsú koronával rendelkezik, és 50 év alatt növekedésben felülmúlta társait.
A fiatalabb görög jegenyefenyő remélhetőleg később az arborétum egyik legszebb ékességévé válik. A felette lévő kaukázusi jegenyefenyőnek szép, egészséges formája van annak ellenére, hogy ez a termőhely számára már túlságosan száraz és meleg.
Hamisciprusai közül az oregoni ’Glauca’ fajtáját és a hazánkban ritka példánynak számító, Japán hegyeiben honos hinoki hamisciprust érdemes megemlíteni. Innen, a hamisciprusoktól csodálhatjuk meg legjobban a nagyon dekoratív hatást tükröző kúpos formájú szíriai borókát. Talán az arborétum legértékesebb egyede. Ez az egyetlen termetes hazai példány. Tűlevelei hármas örvökben állnak. Tobozbogyói ehetők. Ez a leghosszabb tűlevelű és legnagyobb tobozbogyójú boróka faj.
Az északnyugati sarokban több boróka társaságában díszlik a büdös boróka. Görögország és Kis-Ázsia hegyvidékének sziklás, köves talaján őshonos. Tű- és pikkelylevelei megdörzsölve kellemetlen illatúak, rövid hajtásain tömegesen fordulnak elő viaszos bevonatú, apró tobozbogyói.
Kissé alatta, a borókák másik hazai ritkasága áll, a Mediterránum délnyugati részéről származó spanyol boróka.
A felső kis sétaúton továbbhaladva egyre érdekesebb fenyőféléket fedezhetünk fel. Az atlasz cédrus ’Glauca’ változata széles, áttetsző koronájával a környező „hosszútűs” fenyők, lucfenyők sötétzöld tűleveleinek komorságát oldja fel. A több mint húsz méter magas amerikai (zöld) duglászfenyő egyben az arborétum legmagasabb egyede is. Feltehetőleg a nikkói jegenyefenyő árnyékában él hazánk egyetlen termőre fordult himalájai hosszútűs lucfenyő példánya. Érdekessége, hogy lecsüngő ágain lévő tűlevelek 4-5 cm-esek. Ez egyben a leghosszabb tűjű lucfenyő faj is.
A mexikói diófenyő egytűs és a kéttűs fajának egy-egy kisebb méretű, sérült koronájú egyedével is megismerkedhetünk. Természetes előfordulási helyén magjait rendszeresen gyűjtik, hajdanán az indián őslakosság egyik tápláléka voltTömötten álló apró tűleveleiről könnyen fel lehet ismerni a keleti (kaukázusi) lucfenyőt. Több meleget és szárazságot visel el, mint a közönséges lucfenyő. A többi lucfenyővel ellentétben termő tobozvirágai csüngők.
Az Öreg-arborétum felső sétaútját a kisebb méretű, zászlós koronájú – az USA keleti vidékén honos – szurkosfenyő és a sűrű ágrendszerű – a Balkán és az Appennini-félsziget hegyvidéki maradvány bennszülött fenyőjének képviselője – páncélfenyő zárja.
Kalábriában, Szicíliában és Korzika szigetén honos a feketefenyő egyik alfaja, a korzikai feketefenyő. Az alapfajtól ritkásabb ágrendszerével tér el, megfelelő körülmények között gyorsabb növekedésű, kedvezőbb alaki tulajdonságokkal rendelkezik. Közelében az egyik legváltozatosabb megjelenésű fenyőfajt, a jó alkalmazkodóképességű nyugati sárgafenyőt, közvetlenül alatta pedig az alapfajnál gyengébb növekedésű, szárazságtűrőbb sziklás-hegységi sárgafenyő változatot is megtaláljuk.
XI. b. parcella – atlasz cédrus állomány:
A kezdeti Öreg-arborétumot 1964-ben keleti irányba bővítették ki. A tölgyes erdőt kivágták, a sarjakat, cserjéket eltávolították, és tányéros talaj-előkészítést követően kisebb gödrökbe ültették az atlasz cédrus és a ’Glauca’ változatú csemetéket. A gödrökből kikerült sok követ a mostani tűzpászta mentén halmozták fel. Aránylag szabályos hálózatba telepítették a növényeket (2,5 x 3 m) a támfaltól felfelé indulva tíz sorba. Felfelé haladva a szabályos hálózat már nem érvényesül. A parcella felső részén néhány himalájai cédrus és feketefenyő is csatlakozik az ezüstös, megkapó látványt nyújtó kis atlasz cédrus állományhoz.
XII. parcella:
Az 1975-ös évtől folyamatosan került beültetésre az Öreg-arborétum alatti volt parlagterület. Legelőször a magányos kaliforniai gyantásciprus uralta a területet, amely egyben az arborétum legértékesebb gyantásciprusa is. Érdemes a tojás formájú, tetején kis csúcsban végződő arizónai ciprus ’Glabra’ változatot megtekinteni. A parcella jelentősége egyrészt a nyugati tuják és az oregoni hamisciprusok fajtagazdagságában rejlik, másrészt a borókák számos szín- és alakbeli változatosságával is találkozhatunk.
A gyerekeknek a parcella keleti részén elkerített háziállatok (juh, bronzpulyka) külön érdekességet nyújtanak. A szerencsés látogató az égbolton néhány birminghami bukógalambot is láthat repülni.
XIII. parcella:
Belépve az arborétumba, a látogató közvetlenül az atlasz cédrus ’Glauca’ facsoport mellett halad el. Széles koronájukkal a kert jellegzetes egyedei. Megcsodálhatjuk hordó formájú tobozaikat is, amelyek a második évben érnek be, majd tobozpikkelyeik széthullnak, s ezután csupán csak vastag nyelük, a „tobozok gyertyái” maradnak az ágakon.
Az út másik oldalán fiatal örökzöldek kísérnek bennünket a szolgálati épülethez. Az épület északi fala mögött a vasfa árnyékában egy nagy, szétterülő nehézszagú boróka látható.
XIV. parcella – a bejárat előtti terület:
A bejárati kapu mellett egy szép formás atlasz cédrus ’Glauca’ fogadja a látogatót.
A díszfaiskola a gyűjteménynek csodálatos természetes előteret biztosít. Rendkívül dekoratív hatást mutat nyár elején a selyemakác rózsaszín, bóbitaszerű, lágy virágaival. Az airzónai ciprusok jelentős dendrológiai értéket képviselnek, élő válaszfalként határolják le a díszfaiskolát keleti oldalról. Minden kertbarát megcsodálhatja az atlasz cédrus ’Glauca’ változatából álló magas sövényt.
A konténeres díszfaiskolában is felfedezhetünk néhány méretesebb egzótát. A vörös- és az erdeifenyő facsoporton kívül itt vannak az arborétum legmagasabb európai valódi ciprusai. Közelükben egy naspolya gyümölcsfát és néhány oszlopos nyugati tuja ’Malonyana’ fajtát láthatunk. Ezt a változatot gróf Ambrózy-Migazzi István szelektálta ki.
Nyitva tartás
március 15.–június 1. :
hétfő–vasárnap:8.00-17.00
június 1.-augusztus 20.:
hétfő – vasárnap: 8.00 – 20.00
augusztus 20.–november 1.:
hétfő – vasárnap: 8-17.00
november 1.- március 15. :
hétfő – vasárnap: 9-16.00
Áraink:
Felnőtt belépőjegy: 1200Ft
Gyermek (7-14 éves korig) és nyugdíjas belépőjegy: 700Ft
Családi belépőjegy (2 felnőtt és 2 vagy több gyermek) : 3000Ft
Idegenvezetés: 5000Ft/csoport (a csoport létszámától függetlenül)
Forrás: Arborétum honlapja
| 2017.01.01 - 2017.12.31 |
Programajánlat
Badacsonyi sétahajózás a Balatoni Hajózás sétahajóival kora tavasztól késő őszig
- Badacsony
