Hédervári Lovarda

Szolgáltatások

Póni lovaglás

A lovarda pónilovai közelebb állnak a gyerekekhez természetük és  méretük miatt, mint a normál nagyságú lovak.  A pónit a gyermekek könnyebben vezetik, ügyesebben szállnak fel rá, és egyszerűbb lovagolni rajtuk. A pónikon a gyerekek szórakozva tanulhatják meg a lovaglást, és később némi rutinnal tudnak átülni a nagy lovakra. A pónik lehetővé teszik, hogy a fiatal lovasok bátran nyeregbe merjenek pattanni, nagyobb magabiztossággal üljenek a lovon. A póni kisméretű ló és nem játékszer, meg kell neki is adni a tiszteletet, mert nagyon okos és jóindulatú, kedves a barátaival.

A pónilovaglás biztonságos a pónilovasok számára. A pónik kisméretű nyergekkel vannak felszerelve, amelyeken kapaszkodó is található. Pályáinkon puha a talaj, így ha a gyermek leesik, nem fogja megütni magát. Azt tartják azonban, hogy az nem is igazi lovas, aki még nem esett le soha a lóról. Ilyenkor - esés után - megtanítjuk a gyermekeket arra, hogy gyorsan vissza kell ülni a lóra. Ez pozitívan hat a személyiségfejlődésre is. A lovagolni tanulás nagyon komoly munkafolyamat, amely a kicsiket fegyelemre neveli, valamint arra is, hogy a lovardában érvényes rendszabályokat megismerjék és betartsák. A szülők kísérhetik gyermekeiket az oktatás alkalmával és figyelhetik, hogyan fejlődik tudásuk.

Futószáras lovas oktatás

Ha még sosem ültünk lovon, szükséges, hogy felkészüljünk rá fizikailag és mentálisan egyaránt. Kezdő lovasként a futószáras tanulás, vagyis a futószáron vezetés a legjobb mód az alapok elsajátítására. A futószárazás során megismerkedhet a tanuló a lóval és az oktatóval is, mivel a hatékony tanulás elengedhetetlen kelléke az összeszokás. Erre a lovarda oktatói nagy hangsúlyt fektetnek.

A futószárazás tulajdonképpen azt jelenti, hogy az oktató egy helyben áll a pályán, mialatt a hosszú kötélre, futószárra kötött ló köröket ír le a karámban. A futószáras oktatás alkalmanként 30 percig tart, amely az eredményesebb fejlődés érdekében néhány óra után megduplázható.

A futószáras oktatás során oktatónk csak egy tanulóval foglalkozik, hogy minél hatékonyabban tudjon segíteni a biztos ülés és irányítás elsajátításában. Az első és legfontosabb lépés, hogy a kezdő lovas megtanulja, hogyan kell egyensúlyozni és követni a ló mozgását, majd a következő szinten már irányítani is tudja az állatot.

Az önmagában még kevés, ha valaki megtanulja a lovagláshoz szükséges „segítségek” nyelvét, hisz a ló saját akarattal rendelkező élőlény, akinek van döntési szabadsága. Ezért el kell nyerni a ló bizalmát, hogy a lovas interaktívan kommunikáljon vele a sikeres lovaglás érdekében. A ló fejlett kommunikációra képes testbeszéddel és hangokkal, a lovas pedig a lábak használatával, az üléssel, a kezekkel és hangadással tudja az állat tudomására hozni, hogy mit szeretne. A lovaglás művészete abban rejlik, hogy megtanuljuk érezni, hogy a ló hogyan viselkedik alattunk, és befolyásolni is tudjuk azt. Mesterséges segédeszközökkel, mint sarkantyú és pálca, kiegészíthetjük az irányítást. Egy jól tanított lónak például előre kell mozdulnia a lovas lábának szorítására, a kantárszárral pedig a helyes irányba terelhetjük. Ilyen és ehhez hasonló ismeretek elsajátításáról szól a kezdő lovas oktatás.

Szakemberünk mindaddig nem engedi önállóan, futószár nélkül menni a lovast, míg meg nem bizonyosodik felkészültségéről. Lovaink alapos kiképzésen mentek keresztül, mielőtt kezdő lovasokat ültetünk rájuk, hogy nyugodtan viselkedjenek és álljanak, és türelmesen viseljék a kezdők hibáit.

Haladó lovas oktatás

A haladó lovasok önállóan is lovagolhatnak a pályán az oktatóval, miközben ő több tanulóval is foglalkozik. A csoportos lovaglóórák hasznosak, és sok vidámságot okoznak az olyan lovasoknak, akik már elsajátították az alapismereteket. Ebben a szakaszban érjük el, hogy lovasainknál javuljon az ülésbiztonság és pontosan használják a segítségadásokat. Megismertetjük és gyakoroltatjuk velük a lovardában használt alakzatokat, segítünk, hogy azokat önállóan is le tudják lovagolni. A lovardai rend megismerése fontos része a haladó szintű oktatásnak.

A haladó oktatás során tanulhatják meg tanulóink a jármódok (lépés, ügetés, vágtatás) használatát és az azok közötti átváltást.

A lónak három természetes jármódja van: a lépés, az ügetés és a vágta. A lépés a leglassúbb jármód, a ló négy egymást követő egyenletes ütemben teszi előre lábait. A lépésnek öt fajtája figyelhető meg: az összeszedett lépés, a munkalépés, a középlépés, a nyújtott lépés és a szabadlépés. Ügetésben mindig az átlós lábpárok lendülnek előre, a két lábpár elrugaszkodása között lebegő fázis figyelhető meg, tehát ez egy kétütemű jármód. Négyféle ügetés fordul elő, összeszedett, munkaügetés, közép- és nyújtott ügetés. A vágta egy háromütemű jármód, ennél is ugyanazt a négy fajtát különböztetjük meg, mint az ügetésnél.

Vannak olyan lovak, amelyek öt jármódra képesek, a korábbi hármon felül a poroszka és a tölt. Amikor a ló poroszkál, akkor nem ellentétes, hanem az azonos oldali lábait egyszerre emelve üget. A tölt - ha képes rá egy ló - veleszületett képesség. A töltnél az ügetéstől eltérően nincs lebegő fázis, a lónak egyik lábáról a másikra megy át a terhelés, így egyik lába mindig talajt ér.

Osztályban akkor lovagolhatnak tanulóink, ha már a lovardai alakzatokat ügetésben, tanügetésben és vágtában is le tudják lovagolni. Az osztályban lovagláshoz a megfelelő méretű, jó természetű és helyesen képzett iskolalovakat lovardánk biztosítja.

Tereplovaglás

Tereplovagláson az a lovas vehet részt, akinek ülése (egyensúlya váratlan helyzetekben) biztonságos, illetve a segítségadásokat megfelelően alkalmazza. A tereplovaglás igazi erőpróba, miközben keresztülvágunk a nyílt terepen, és átugorjuk az utunkba kerülő akadályokat. Ez csak akkor teljesíthető, ha igazi összhang uralkodik ló és lovasa közt, mindkettejüktől talpraesettséget és jó erőnlétet követel, mivel a terepen bármikor váratlan felszíni viszonyok kerülhetnek eléjük. A bizalom és alázatos munka kettőse nélkülözhetetlen az ilyen jellegű szituációkban. Tereplovaglás alkalmával sokkal gyorsabb az iram, mint az oktató pályán, ezért nehezebb a lovat egyensúlyban és ritmusban tartani, de a lovasnak is több erőt kell kifejtenie, hogy fenn tudjon maradni az állat hátán. A tereppálya megtervezésekor vezetőnk igyekszik kihasználni a Szigetköz nyújtotta izgalmas környezeti adottságokat. Ezen a szinten a lovasnak már gyakorlottnak kell lennie, hogy apró trükkökkel segítse a vágtatást, a lábak és kezek kombinált használatára van szükség.

Tereplovagláskor a legfontosabb, hogy fel legyünk készülve a váratlanra, hiszen itt kiszámíthatatlan külső tényezőkkel találkozhatunk, és a lovakat is olyan impulzusok érhetik, amivel korábban még nem találkoztak. Oktatóink jól ismerik lovaink természetét és viselkedését nyílt terepen, ami nélkülözhetetlen a megfelelő lovasításhoz, vagyis hogy ki melyik lóra üljön. Kilovaglás előtt kollégáink mindig szigorúan ellenőrzik a ló helyes nyergelését, kantározását, a lovas öltözékét és felszereltségét. Indulás előtt mindig tájékoztatjuk a csoport tagjait a szabályokról és a megfelelő viselkedésről. Tereplovaglásnál ne felejtsük el, hogy a ló csak önmaga testi épségére ügyel, a sajátunkra magunknak kell figyelnünk.

Díjugratás

Lovasklubunk igény esetén lehetőséget biztosít a díjugratás alapjainak elsajátítására és gyakorlására szabadtéri és fedeles díjugrató pályánkon.

A lovassportok kialakulása a háborús hadviselésre vezethető vissza, amikor nagyon fontos volt a lovak és katonák kiképzése. A lovassport fogalom alá hivatalosan azok a szakágak tartoznak, amelyeket a Nemzetközi Lovasszövetség irányít. Magyarország a szervezethez 1924-ben csatlakozott. A lovassport szakágai a következők: díjlovaglás, díjugratás, military (lovastusa), fogathajtás, lovastorna, távlovaglás, western versenyágak, tájékozódási tereplovaglás, lovasíjászat, lovaspóló, öttusa.

A díjugrató versenyek a ló ugrókészségét, képességét és ügyességét, a versenyző lovas tudását teszik próbára különböző feltételek mellett. A versenyzők a hibákért hibapontokat kapnak. Az a versenyző nyer, aki a legkevesebb hibapontot kapja, és a legrövidebb idő alatt teljesíti a feladatokat. A legrangosabb díjugrató verseny az Olimpiai játékok díjugratása.

Az első díjugrató versenyeket Londonban, Dublinban, Bécsben és Párizsban tartották a 19. században. Eleinte csak a lovak stílusosságát vették figyelembe a bírálatkor, később már az ugróképesség is fontos szempontnak minősült. 1912-ben vették fel a díjugratást az olimpiai sportszámok közé, de kezdetben még nem volt egységes keretek között szabályozva. A díjugratás volt az első lovas sportág, amely profi sportágnak minősült. A világkupa 1979-es bevezetése nagy lökést adott a díjugratás ismertté és népszerűvé válásának, szezonalitásának pedig véget vetett a versenyek sportcsarnokokba való bekerülése.

A díjugratás egy rögzítetlen akadályokból álló, meghatározott területen lévő pálya lelovaglása. A versenyeken a magasabb szintet a magasabb akadályok, a kiképzés milyensége, a ló és lovas kapcsolata jelenti. Fontos, hogy a lovas a lehető legjobb vonalon tudja végigvezetni a lovat, és a ló minél jobban tudja megugrani az akadályokat. A versenyen az a cél, hogy az akadályok sértetlenek maradjanak. Kezdő díjugratók viszonylag egyenes pályán, jó ütemben tudnak haladni, míg magasabb szinteken a ló képzettségét, ugrásait is figyelemmel kísérik - miközben az akadályok egyre bonyolultabbak. Az akadály leverése, az ellenszegülés, a pályavesztés, a lóról leesés és az alapidő túllépése pontlevonást von maga után.

Bértartás

Lótulajdonosok figyelmébe ajánljuk bértartás szolgáltatásunkat magas színvonalú és korszerű istállónkban. A lovak tartása az átlagosnál tágasabb méretű boxokban egyedileg történik. Ellátásuk: napi almozás, kétszeri (igény esetén háromszori) etetés és szénázás, valamint karámozás. Az állatok jólétét tartjuk szem előtt, amely elősegíti, hogy szellemileg és fizikailag is képesek legyenek a környezeti kihívásokkal szemben ellenállni.

A lótartást igény esetén kiegészítjük olyan többletszolgáltatásokkal, mint a lókiképzés, futószáras járatás és edzések, amelyek segítenek kielégíteni az állat igényeit, továbbá elkerülni a lovaknál a rendellenes magatartás vagy diszkomfortérzet kialakulását. A lovaknál az abnormális viselkedés és az istállóban töltött idő között lineáris összefüggés van, mert a ló alapvetően szociális lény. A ránk bízott lovakról ezeket a tényezőket szem előtt tartva gondoskodunk.

Lovas turisták és versenyzők lovait is szívesen látjuk istállónkban a ló egészségi állapotáról szóló megfelelő orvosi igazolások bemutatása mellett.

Az állatok és a felszerelések biztonsága érdekében területünket távfelügyeletes biztonsági rendszer védi.