Látogatás

Érkezz meg városunkba, Lábatlanra, a Duna és a Gerecse-hegység ölelésében fekvő kisvárosba. Csodás természeti adottságait szeretnénk most megmutatni Neked. Az egykori lábatlani postakocsi épület történelemmel átitatott termeit, 5 tematikus részre bontottuk. A kiállításunk egyedülálló kísérletet tesz arra, hogy élvezetesen, és izgalmas környezetben mutassa be a természeti értékeinket, és felhívja a figyelmet a globális klimatikus változások káros hatásaira. Ökológiai lábnyomunk egyre nagyobb, amelyet csak odafigyeléssel és tudatos életmódváltással tudunk optimalizálni. Látogatóközpontunkban ahhoz adunk segítséget, hogy önállóan is el tudjon mindenki indulni a változás felé vezető úton.

A tájház emléket állít az eleki, illetve általában a cigányságnak. A hálószobában a bútorok mellett láthatjuk azokat a kegytárgyakat is, melyek a cigányság vallásosságát fejezik ki. A konyhában érdekes megnézni a kenyérsütéssel kapcsolatos használati eszközöket, de itt láthatók azok a gyékényből készült tárgyak is, melyeket egykoron az eleki cigányok készítettek. A kamrában főképpen olyan használati eszközöket láthatnak az érdeklődők, amelyek szintén az egykori eleki cigányságra volt jellemző, pl. fúrók, különböző nádvágó eszközök.

Az eleki szlovákok tájjellegű szobát rendeztek be, ahol betekintést nyerhetünk a szlovákok egykori életébe. Láthatunk többek között bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat, népművészeti alkotásokat, korabeli ruházatot, de szerszámokat is. Szlovák hagyományok szerinti programokat is szerveznek, melyre bevonják az Eleki táncegyüttest, a Pacsirta Gyermek táncegyüttest és beiskolázzák a fiatal citerásokat. Szeretettel várják a látogatókat.

Az erdőbényei Tájház 2008-ban nyitotta meg kapuit. A Tájház berendezése korhűen tükrözi a településen élők mindennapjait. Az itt található eszközök, szerszámok a több évszázadon keresztül megélhetést adó foglalkozások emlékét őrzik. A kőfaragás, a fafaragás, a kádármesterség mai is él Erdőbényén, apáról fiúra öröklődött mindmáig. A Tájház előzetes egyeztetés után tárlatvezetéssel megtekinthető.

Magyar népmesei hangulatot árasztó naiv festmények, parasztikonok, fa- és agyagszobrok. A zöld füvű udvar végében várja a szépre, a jóra, az igaz mesére vágyó fiatalokat és idősebbeket, a fehérre meszelt sokszemű MESEHÁZ.

Vonzó idegenforgalmi látványosság, értékes néprajzi gyűjtemény a nagyközségbe látogató szlovák és magyar turisták számára. Jellege: a szlovák faluházak, tájházak csoportjába tartozó helytörténeti gyűjtemény. Részei: a XIX. század végi táj-jellegű parasztportán álló, 1 oszlopos, nyitott gangos 3 helyiséges lakóház (pitvar, tisztaszoba, lakószoba), kocsiszín, istálló, malacól, gémeskút itatóvályúval. A lakóház bútorait, berendezési tárgyait, mezőgazdasági szerszámait, használati eszközeit, ruhaneműit a faluban élő majdnem kizárólagosan szlovák eredetű lakosoktól gyűjtötték össze.

Az itt található tárgyakat a helyi német és szlovák lakosság adta a tájház részére. Az első helyiség a kamra, a piliscsabai parasztság és iparosság munkaeszközeit, hétköznapjait és ünnepnapjait mutatja be, használati tárgyak és korabeli fényképek segítségével. Utána következik a konyha, amelyben a paraszti élet mindennapi használati tárgyai kaptak helyet. A szobában a paraszti és polgári lakosság bútorait és a paraszti ünnepi viseletet láthatjuk. A tárgyak nagy része az 1900-as évektől 1946-ig terjedő időszakot idézi meg.

A császártöltési Falumúzeumnak helyt adó házat Walter Boldizsár és első felesége Angeli Mária építette 1896-ban. A kor szokásainak megfelelően konyha, lakószoba, tisztaszoba, kamra, nyitott gang elosztással. A sváb tájház előzetes egyeztetést követően látogatható.

1898-ban épült a ház. Az első és hátsó ház pacsit falból készült (sövénnyel szőtt vert falból), valamint a kemence a pitvarban. 1920-30 között ablakcserére került sor első nagyobb felújításként. Az első ház és a tornác 1940-51 között lett alákövezve és padlózva, valamint a pitvar elválasztódott. A szobában felül, a hátsó házban alul volt a mestergerenda, melyet az 50-es években vágtak ki. A csűr az udvar közepén a kútnál állt, majd 1951-ben a disznóóllal kiegészült, így a szekér teljesen körbefordulhatott az egységen. 1957-ben a pince fölé kisházat emeltek. Elől egy kisszobával, ill. hátul a magtárral. A magtár lebetonozott, válaszfalakkal ellátott helyiség volt, melyben a búzát, árpát, rozst és zabot külön lehetett tárolni. A két ház között volt a kemence és a szuszék. A Tájházban programokat is tartanak, szeretettel várnak mindenkit.

A Festetics-kastély küldetése a Festetics-örökség megőrzése, tudományos feldolgozása és bemutatása. Az örökséghez tartoznak a Festetics családhoz köthető, ma a kiállításoknak helyet adó műemléképületek – a kastély, a korábbi kocsiház, a pálmaház és az egykori uradalmi szálláshely –, a kastélypark, a kastély eredeti berendezéséhez tartozó műtárgyak, a könyvtár gyűjteménye és a Festeticsek szellemi öröksége. Az intézmény muzeális jellegénél fogva a Festetics család jelentőségét elsősorban a kiállítások segítségével mutatja be.