Nevezetesség

A város központjában található Helytörténeti Gyűjtemény létrehozásakor Bábolna Város Önkormányzatát az a meggyőződés vezette, hogy az immár városi rangot kivívó település lakói egy olyan közösségi teret használhassanak, amely egyrészt bemutatja a település történetét és az egykori használati tárgyakat, másrészt a településen alkotó, vagy a városhoz kötődő művészek alkotásait is a nagyérdemű elé tárja. Ennek szellemében az épület helyiségeiben kapnak helyet a minden év nyarán megrendezett Bábolnai Művésztábor alkotói által készített festmények is. Itt látható Mátray Magdolna csipkekészítő népi iparművész, Bábolna díszpolgára által készített műremekek gyűjteménye, amelyet a művész 2012-ben bekövetkezett halála után férje és gyermekei ajándékoztak Bábolna városának.

Az Alföld kis `ékszerdoboza`, a Baghy-Szinyei Merse kúria, egyedülálló műemlék borospincéjével. A Kúria zenei és kulturális rendezvényeknek biztosíthat igényes, természet közeli és újszerű helyszínt A Szinyei Merse műemlék pince is látogatható előzetes egyeztetés alapján.

A település és a térség büszkeségének számító műemlék szélmalom és a kúria épület megújult, az épületek régi fényükben pompázva várják a látogatókat. Kialakításra kerül egy tanösvény is, amely a kúria épületet és a szélmalmot köti össze.

Az egykor a Kacsics nemzetség által emelt Baglyaskő várának maradványai mellett található a Baglyaskő-Vár Természetvédelmi Látogatóközpont Salgótarjánban. A látogatóközpont 200 m2-es beltéri és 3 hektáros parkosított területen fogadja a látogatókat. A beltéri kiállítóhelyen Salgótarján környékének kultúrtörténeti és földtani értékeivel ismerkedhet meg a látogató. A látogatóközpont körüli parkban és a Baglyas-kő Természetvédelmi Területen tanösvény mutatja be a tájegység természeti értékeit és honos fás szárú növényeit.

A Malomvölgyi-tó fölé magasodó domb tetején áll a kő alapra épített Bagolyvár-kilátó, melyet 1980-ban építettek. Innen nagyon szép körpanoráma nyílik Pécs irányába, és Malomvölgyi-tó környékére.

A magyar antifasiszta ellenállási mozgalom kiemelkedő vezető egyéniségének és mártírjának, Bajcsy-Zsilinszky Endrének pálkövei háza. Emlékmúzeumként 1966. július 10-én, a neves politikus születésének 80. évfordulóján nyílt meg.

Ahol a források vize és a zarándokutak csendje a sasbércek világával találkozik... A megannyi értéket és titkot rejtő Péliföldszentkereszt és az Öreg-kő vidéke a Gerecse Natúrpark különleges helyszíne. Ennek a helynek különleges atmoszférája, kisugárzása van. A Péliföldszentkeresztről induló Szent-kút Tanösvény a bajóti Öreg-kőhöz, Komárom-Esztergom megye első - 1941-ben védetté nyilvánított természetvédelmi területéhez vezet.

A Bakonybéli Tájház a bakonyi népi építészet egyik legszebb példája. A két lakóházból és a hagyományostól eltérő, úgynevezett torkospajtából álló épületeit a 19. század közepén építette a tehetős, faszerszámok kereskedelmével foglalkozó Hasprai család. A kisebbik ház elé 1895-ben egy bolthelyiséget toldott Hasprai István – erre utal az oromzaton olvasható évszám és a H.I. monogram. A két házat boltíves kapuval kötötték össze, így alakult ki a jelenleg is látható utcai homlokzat. A nagyobbik épület udvari oldalán mellvéddel ellátott íves gádor (tornác) fut végig.

A festői elhelyezkedésű bakonyi üdülőfalu, Bakonybél központjában található a Bakonyi Erdők Háza. A zirci apátság hajdani gazdasági épületegyüttesének korszerű felújítása teremtette meg annak a lehetőségét, hogy az egykori magtárban természetvédelmi és erdészeti gyűjteményt lehessen kialakítani. 2012-től az új épületrészben és felfrissített tartalommal várja a látogatókat Bakonybélben az Erdők Háza.

A Laczkó Dezső Múzeum szomszédságában áll az ún. Bakonyi Ház, amely az egyik legkorábbi magyar szabadtéri néprajzi kiállítóhely. 1935-ben közadakozásból épült egy öcsi kisnemesi lakóház mintájára. Tervezői: Nagy László néprajzkutató és Linzmayer György építészmérnök voltak. Az épület háromosztatú, nád héjazatú, döngölt földpadlós. Hosszanti, a virágoskertre néző homlokzata előtt mellvédes, törpeoszlopos, kosárívgörbés, boltozott áthidalású tornác húzódik, amelynek külső oldalát ívenként vakolatkeret díszíti. Ez az épület a korabeli lakóházak között a fejlettebb változatot képviseli.