Magyar Nemzeti Galéria kiállítások 2023

Időszaki kiállítások

Vaszary. Az ismeretlen ismerős
2022. szeptember 14. – 2023. április 2.

A magyar képzőművészet egyik jelentős mestere, a rendkívül változatos stílusokban alkotó Vaszary János kiállításán bemutatott mintegy 70 műből 24 mindeddig teljesen ismeretlen volt mind a szakma, mind a közönség számára. A tárlaton látható festmények a teljes életmű szinte minden korszakát képviselik: a korai impresszionisztikus időszaktól az expresszív kompozíciókig, a párizsi art deco stílustól a Duna-korzó-képekig és a mediterrán hangulatú tengerparti jelenetekig.

Vaszary János (1867–1939) a 20. századi magyar művészet egyik legsokoldalúbb alakja. Az 1890-es évek végén a szecesszió egyik első hazai képviselője volt, később az impresszionizmus, az expresszionizmus, majd az art deco stílusában is alkotott. Művészetét már kortársai, a kritikusok és művészettörténészek is nagyra értékelték. Képeinek színessége, a formálás magabiztossága és ereje, a nagy, szintetikus formalátás képessége tette őt művészként és tanárként is kora egyik legnagyobb hatású mesterévé.

A Magyar Nemzeti Galéria mindig is élen járt Vaszary János munkásságának bemutatásában. A háború utáni első gyűjteményes kiállítása 1961-ben volt. A 2007-ben megrendezett nagyszabású kiállítása és az akkor megjelent katalógus az életmű minden korábbinál teljesebb feldolgozását eredményezte.

2016-ban azonban olyan képek kerültek elő a múzeum gyűjteményében, melyekről még a szakértő kurátoroknak sem volt tudomásuk. A festő 1939-ben bekövetkezett halála után özvegye gondozta a hagyatékot. A több száz festményt és grafikát tartalmazó anyagot a Szépművészeti Múzeumban helyezték el, majd az özvegy halála után, 1942-től a múzeum dokumentálta és őrizte tovább a hatalmas gyűjteményt.

1957-ben, a Magyar Nemzeti Galéria megalakulásával a 19–20. századi magyar képzőművészeti anyag a Szépművészeti Múzeumból a Nemzeti Galéria gyűjteményébe került át. 2012-ben újra egyesült a két intézmény, és a Liget Budapest Projekt keretében elindult egy új, korszerű múzeumépület, valamint egy minden igényt kielégítő restaurálási és raktározási központ megvalósításának előkészítése. A hatalmas mennyiségű műtárgyanyag átköltöztetése évekig tartó, komoly felkészülést igénylő, egyben végtelenül izgalmas feladatot rótt a múzeum minden munkatársára. A költözés előkészítésének folyamatában kezdődött el az épületben őrzött teljes műtárgyanyag számbavétele. A munkálatok során, 2016-ban bukkantak rá a művészettörténészek az egyik raktár mélyén több évtizede meghúzódó két vászontekercsre, amelyek egyenként 20-20 Vaszary-olajfestményt rejtettek. A múzeum gyűjteményében „lappangó” művek teljesen ismeretlennek bizonyultak, a művészettörténészek soha nem találkoztak velük korábban. Sehol sem reprodukálták őket, még Vaszary életében sem, így közvetlenül a művész műterméből, illetve hagyatékából kerültek a közgyűjteménybe. Ezt követően – bár az átvételi dokumentumok között szerepel rájuk vonatkozó utalás – ez a negyven műalkotás valamilyen, ma már nem rekonstruálható okból az átvételi folyamat során nem került be az intézmény törzsleltárába.

Nyilvánvaló volt, hogy ez a szenzációs felfedezés nagy publicitást érdemel. Vaszary festményei kivételesen népszerűek a műkereskedelemben, és a nagyközönség is rajong a képeiért. Az újonnan előkerült alkotások közül a legszebb, legizgalmasabb 24 művet mutatja be – a szükséges restaurálás után – a kiállítás. A festmények a teljes életmű szinte minden korszakát képviselik: a korai impresszionisztikus időszaktól az expresszív kompozíciókig, a párizsi art deco stílustól a Duna-korzó képeiig és a mediterrán hangulatú tengerparti jelenetekig. A tárlatot a múzeum gyűjteményében található más Vaszary-remekművekkel, valamint magángyűjteményekből kölcsönzött kevésbé ismert, sokáig lappangónak hitt fő művek egészítik ki. A múzeum grafikai gyűjteményéből is bemutatunk néhány alkotást, amelyek szintén a Vaszary-hagyaték kevéssé ismert darabjai.

A kiállításhoz készült katalógus a rejtett kincs előkerülésének izgalmas története mellett az életmű egyes korszakaihoz illeszkedő művészettörténeti elemzést is nyújt a most felfedezett szenzációs Vaszary-képekről.

A kiállítás kurátora Gergely Mariann művészettörténész.

GULÁCSY. Na’Conxypan hercege. Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása
2023. április 7. – augusztus 27.

Április elejétől a 20. századi magyar művészet egyik legkülönösebb alakjának, Gulácsy Lajosnak az életmű-kiállítása látható a Magyar Nemzeti Galériában. A mintegy kétszáz művet, azon belül 84 festményt felsorakoztató nagyszabású tárlat új összefüggések megvilágításával tárja fel Gulácsy művészetének változatos mélységeit. A tárlaton – a sok jól ismert remekművön kívül – Gulácsy több újabban azonosított alkotása látható, valamint olyan művek is, amelyek korábban még soha nem szerepeltek kiállításon. A festmények, rajzok, illusztrációk mellett Gulácsy-kéziratok, a művészről készült fotók, illetve kortársainak néhány jellemző alkotása teszik teljessé a tárlatot. A kiállítás minden korábbinál teljesebb képet ad a magyar századforduló és a korai modernizmus egyik legeredetibb művészének életművéről.

Gulácsy Lajos, a pesti polgárfiú, művészetében bejárta az egész művészettörténetet: volt firenzei lovag a középkor idejéből, velencei márki, piperkőc rokokó gavallér, aszketikus szerzetes, spiritualista mágus és ehhez a képzeletbeli időutazáshoz új és új neveket talált ki magának: Louis, Lodovico, Luigi Gulaxy, vagy éppen Na’Conxypan hercege. Életművének nagy részét Itáliában alkotta meg, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Írt verseket, novellákat, műkritikákat és egy regényt, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig színházi díszleteket tervezett. A háború hírére Gulácsy amúgy is érzékeny idegzete összeroppant. Rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg az elmegyógyintézet lakója lett.

Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, s bár sok gyűjtője volt, élete anyagi gondok között zajlott. „Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli” – írta magáról. A kiállítás is az életműnek ezt a kettős karakterét szeretné hangsúlyozni: az álmok és hangulatok világát, az általa megteremtett Na’Conxypan országának humoros, kedves, bohókás lényeit, ugyanakkor a természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait a mindennapi élet egyszerű alakjairól. Gulácsy nemcsak álmaiban, történeti nosztalgiáiban volt korának gyermeke, hanem művészeti tájékozottságában is. Stílusán nyomott hagyott a szecesszió és az angol preraffaeliták érzékenysége, a szimbolizmus rejtélyessége, sőt még az impresszionizmus könnyedsége is.

A Bartók Tavasz Művészeti Hetek keretében látható kiállítás több szekcióban mutatja be az életmű sokszínűségét, valamint kapcsolódásait a múlt és a jelen művészetéhez, a festő kortársaihoz. Gulácsy önarcképei, az otthona, Itália és az általa megidézett művészeti korszakok külön egységekben jelennek meg, akárcsak színházi, irodalmi kapcsolatai, illusztrációi, valamint utolsó korszaka a háború képeivel. Ennek az utolsó időszaknak a művei megrázó erővel tárják fel a művész egyre inkább elkomoruló lelkiállapotát. A tárlat újdonsága, hogy most először láthatja a közönség külön kiállítási egységként, egybefüggő műcsoportként kezelve a művész Na’Conxypan-képeit.

A kiállítás kurátorai: Plesznivy Edit, Bellák Gábor

Állandó kiállítások

Modern idők - Magyar művészet a millennium és a második világháború között

A múzeum felújított, második emeleti központi tereiben látható a 20. századi állandó kiállítás, amely a századfordulótól a második világháború végéig terjedő időszak legfontosabb alkotóit és törekvéseit mutatja be. Az 1896 és 1945 közötti művészetre koncentráló kiállítási egységben közel 150 festmény, 30 szobor és 200 érem tekinthető meg.

A tárlaton a korábbiaktól némileg eltérő stiláris hangsúlyokkal, új szempontok szerinti tematikai egységekkel és életmű-preferenciákkal találkozhat most a közönség. A szimbolizmushoz és a szecesszióhoz köthető alkotások közül kiemelkedik Gulácsy Lajos Varázslat (Varázsló kertje) című műve. A Magyar Vadak, a Nyolcak (többek között Czóbel Béla, Czigány Dezső, Pór Bertalan, Kernstok Károly művei), az avantgárd (Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Bortnyik Sándor, Tihanyi Lajos alkotásai) mellett a két világháború közötti tendenciák, Vajda Lajos és Ámos Imre festészete kapott helyet. A nagybányai művésztelep alkotói - főként Ferenczy Károly -, illetve Rippl-Rónai József művészetén túl a Képzőművészek Új Társasága (KUT) tagjainak (például Berény Róbert, Márffy Ödön) és a Gresham-kör művészeinek (Szőnyi István, Bernáth Aurél, Egry József, Pátzay Pál) remekművei tekinthetők meg.

A festmény-, szobor- és éremanyag mellett a tárlaton az Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött tárgyak is láthatóak, amelyek a századforduló és a Bauhaus mesterművei között kaptak helyet, elsősorban azokban a korszakokban, amelyekben a művészek összművészeti szellemben, tehetségüket számos műfajban próbára téve alkottak: festettek, kerámiát, bútort és kárpitot terveztek. Az eredeti enteriőröket korabeli, archív fotográfiák segítségével megidéző terekben a gödöllői művészkolónia mesterének, az építész Toroczkai Wigand Edének népmesei motívumokkal díszített faragott bútorai, Rippl-Rónai Józsefnek az Andrássy-ebédlő számára a Zsolnay-gyárban kivitelezett burjánzó szecessziós kerámiái, vagy Breuer Marcell világhírű csővázas bútorai láthatóak.

A kiállítás egyik izgalmas újdonsága az Egy nagypolgári otthon művészi harmóniája - A Schiffer-villa címet viselőterem. A nagysikerű építési vállalkozó, a mecénás Schiffer Miksa, a neves építész Vágó József által tervezett, 1911-ben elkészült otthona a korszak modernizációs törekvéseit érzékelteti. A második világháborúban súlyosan megsérült villát Rippl-Rónai József és Csók István pannója, Kernstok Károly üvegablakterve és Fémes Beck Vilmos kútfigurái idézik meg.

A kiállítás az állandó kiállításokra szóló belépővel látogatható.

Lépésváltás - Az 1945 utáni magyar művészet újrarendezett állandó kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában
Magyar Nemzeti Galéria, C épület, III. emelet

Az 1945 utáni magyar művészet története egymáshoz kapcsolódó generációk, művészcsoportok és egyéni utat kereső alkotók munkásságának a láncolatából áll. Érvényesülésükben nagy szerepet játszottak az állami nagy intézmények és a kisgalériák, illetve azok a kiállítások, amelyeken a művészek elveiket manifesztálták

A tárlat három szempontot igyekszik egymás mellé állítani: az egyik az irányzatok párhuzamos jelenléte, a másik a kiállításnak mint meghatározó eseménynek a történeti folyamatba való beemelése, a harmadik pedig az európai tendenciákhoz való viszonyíthatóság bemutatása mértékadó művek révén.

A '45 utáni magyar művészet egyik sajátossága, hogy a különböző alkotói felfogások nem váltják, hanem kísérik egymást. Példa erre a korábbi generációkra építő absztrakt művészet vagy a kiállításon bemutatott posztszürreális tendenciák, amelyek az európai avantgárd, kísérletező alkotói módszert vették alapul, ugyanakkor a helyi művészeti hagyományokat követve jelentek meg a nyolcvanas évek elejéig, a hivatalos művészet ellenpontjaként. A párhuzamos jelenségek története az elmúlt évtizedekben szinte végig nyomon követhető.

A korszak egy-egy kiállítása a művészettörténetet meghatározó eseménynek számított. Ezt is hangsúlyozzuk a tárlat több pontján, mert világossá tesz olyan, művészek közötti kapcsolódási pontokat, amelyek sokkal inkább az elvközelségről szóltak, mint a stilisztikai azonosság vagy különbözőség kérdéséről. Ennek a figyelembevétele más fényben mutat egy-egy jelenséget vagy eseményt, mert a stiláris helyett a szellemi kapcsolatokra helyezi a fő hangsúlyt.

A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek művészeti stílusainak párhuzamba vagy ellentétbe helyezését azért is tartottuk fontosnak, mert az előbbiekben az avantgárd került dialógusba a szocializmus tűrt modernizmusával, míg a nyolcvanas években a nemzetközi kapcsolatokra építő új expresszív festészet és a fiatal generációt meghatározó underground jelenségek párhuzamát figyelhettük meg. A haladó művészek az európai és amerikai irányzatokhoz viszonyították alkotói elképzeléseiket, de a kiállítás célja, hogy megmutassa, hogy a magyar történelmi és kulturális összefüggések rendszerében egyedi, kiemelkedő teljesítmények jöttek létre.

A Magyar Nemzeti Galéria történetében az 1945 utáni, jelenkori műveket gyűjtő részleg, a Mai Magyar Osztály, később Jelenkori Gyűjtemény és az anyagot bemutató kiállítás csak a Budai Várba való felköltözéskor valósult meg 1975-ben. Ebben a változásban nagy szerepe volt a Nemzeti Galéria akkori igazgatójának, Pogány Ö. Gábornak.
A Galéria megalapítása óta gyűjti a kortárs műveket, de a szerzeményezés sokáig az állami kultúrpolitika értékrendjét tükrözte. A minisztériumi vásárlások helyett a nyolcvanas évektől az osztály munkatársai egyre inkább befolyásolhatták a gyűjtemény alakulását. A ma több mint 11 000 darabot számláló, csak '45 utáni magyar művészettel foglalkozó részleg az elmúlt majd 70 év művészetének legszélesebb körű műtárgyállományát birtokolja.

A kiállítás címe, a Lépésváltás a művészeti szemlélet fordulatait, a piac átértékelő szerepét és az intézményi rendszer átalakulását hangsúlyozza.

A kiállítás az állandó kiállításokra szóló belépővel látogatható.

Aktszobrok a századfordulóról. A Magyar Nemzeti Galéria 19-20. századi állandó kiállításának új kabinetje

Állandó kiállításunk új tematikus egységeként a múlt század fordulójától az 1920-as évek közepéig készült fehérmárvány szobrokból mutatunk be néhány jellegzetes aktábrázolás-típust a gyűjteményünkben lévő remekek közül. A tárlaton Beck Ö. Fülöp, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Ligeti Miklós, Moiret Ödön, Róna József és Sződy Szilárd aktszobrai láthatók.Az akt német nyelvből átvett szó, amelynek jelentése: "tett", "cselekedet". A művészeti kifejezés eredetileg a meztelen vagy felöltözött modell figurájának, tartásának, mozdulatának tanulmányszerű ábrázolását jelölte, majd fokozatosan vált a ruhátlan emberi test megjelölésévé.

Az akt megalkotásához a középkorban is modellt használtak, eleinte a női akthoz is férfi modellt. A női modell alkalmazása 1500 után vált általánossá. A magyar művészeti oktatásban még az 1890-es években sem terjedt el a meztelen modell után való rajzolás, pedig a franciaországi akadémiákon ekkor már általános gyakorlat volt.

A tárlaton megismertetett időszakra jellemző volt, hogy egymás mellett éltek a historizáló-antikizáló és a modern törekvések. Mindegyik felfogásra található példa a kiállított tanulmány jellegű, illetve allegorikus vagy szimbolikus aktszobrok között. Auguste Rodin (1840-1917) volt a századvég szobrászatának legjelentősebb megújítója, akitől a budapesti Szépművészeti Múzeum már 1900 körül vásárolt műveket. A bemutatott magyar szobrászati alkotások egy részén is érzékelhető a francia mester hatása.

A tárlaton szereplő valamennyi fehér márvány aktszobor frissen restaurált állapotban került kiállításra, így régi pompájukban megújulva gyönyörködhetnek bennük a nézők.

A kiállítás kurátora: Szeifert Judit

Helyszín: B épület, I. emelet

Állandó kiállítások: 

• Gótikus táblaképek és faszobrok
• Késő gótikus szárnyasoltárok
• Késő reneszánsz és barokk művészet
• Középkori és reneszánsz kőtár
• 19. századi festészet
• 19. századi szobrászat
• Munkácsy Mihály és a századvég realizmusa
• 20. századi művészet 1945 előtt