Pomáz programok 2019

Programok, rendezvények 2019

VACSORA NÉGYESBEN - vígjáték
ÁPRILIS 27. SZOMBAT, 18:00
Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár

Pomáz története

Pomáz a Dunakanyar hegyei között, a hegyek és a síkság találkozásánál, egy hegyek közé benyúló völgyben települt meg. Ezen völgy egy nagyméretű ÉNY- DK-i irányú törésvonal, a Pomáz-Kétbükkfa-nyereg - Esztergom toporgráfiai pontokkal jellemezhető. A törésvonaltól ÉK-re a Dunazug hegység vulkanikus eredetű hegyei találhatók, anyaguk főként andezit, DNY-ra üledékes kőzetek alkotnak hegyeket, (Majdán pola, Kevélyek, Oszoly, Pilis) anyaguk jellemzően dachsteini mészkő. Ugyanezen üledékes kőzetek a patak vulkanikus "oldalán" is megtalálhatók, mintegy 1800-2100 m-es mélységben. Színezi az összképet, hogy később, a Pannon tenger felszíne közelébe emelkedő Messelia dombon késői Lajta-mészkő lerakódás figyelhető meg, sok jó megtartású kövülettel, főként fésűs kagyló maradványokkal, ugyanezen időből valók a Kőhegy alatti Susnyár-völgyben, a régi tengeri homokba vágódó patakmederből kiemelhető fosszilis kagylók és csigák.

Az ember ezen a tájon kb. 50 ezer éve telepedett meg. A legkorábbi ismert emlék a Kiskevélyi barlangban talált kő- és állati eredetű, pontosabban a barlangi medve fogából hasított szerszám-lelet.

A tájképi elemként is jelentős Nagy-Csikóvár és Kőhegy is fontos emlékeit őrzi az ember megtelepedésének.

Közbevetőleg különlegességként említem meg, hogy mind a Nagy-Csikóvár, mind a Kőhegy érdekessége a rajtuk kialakult tó. A Nagy-Csikóvár régi kaldera-árkában két, a Kőhegyen pedig a valahai kráter területén egy tó található.

A Kőhegyen, - talán nem annyira a természeti szépség miatt, inkább a jó védhetőség okán - a késő bronzkor - korai vaskor, az ún. la-Téne műveltségi kör idején jelentős település , fellegvár alakult ki. A környék lakosainak mintegy "önvédelmi körlete" lehetett a felszínen. Jelenleg is pusztuló emlékeinek megmentésére a Visegrádi erdészet tesz eléggé nem méltányolt és támogatott kísérletet.

A bronzkorban jelentős telepek fejlődtek, gyakorlatilag a jelenlegi belterület szinte teljes egészében lakott volt.

A római korban a szelíd lankákkal, nem túl meredek hegyekkel, síksággal vegyes tájon egységes település nem ismert, szétszórt villa rustica-k jelzik az ókori Róma kultúrájának jelenlété, bár lehet, hogy csak nem találták még meg, vagy a későbbi korok teljesen szétszórták a római település maradványait.

A Barkó-ház kertjében az elmúlt évtizedekben jelentős római temető pusztult el, amelynek egyik kő-szarkofágját jelenleg a Községháza előtti parkban állították ki. A szarkofág - sajnos- felirat nélküli, de nagyon szépen faragott.

A római településre visszatérve, ahol temető működött, ott település is lehetett. A leletsűrűség alapján - ha volt egységes római település, akkor az a HÉV-megálló, a szövőgyár és az attól kelet felé elterülő területen állhatott.

Mindenképpen épületre utal az, hogy a MÜÁRT-építkezés előtt a Szentendrei Múzeum régésze egy római kori bronzkulcsot talált.

A római birodalom a birodalmak szokásos sorsát élte: fejlődés, ragyogás, majd hanyatlás és összeomlás.

A római birodalom összeomlását a népvándorlás okozta. A limes egy ideig képes meggátolni, a betöréseket, feltartóztatni az új népeket.

A római birodalom peremvidéke mindig kapcsolatot tartott a "barbarikummal". A Pannóniában talált népeket nem írtották ki, hanem romanizálni igyekeztek. (eraviscusok)

A Kr.u.IV.sz. végétől szarmata, jazig törzsek, majd a század utolsó évtizedében a hunok érkeztek a Kárpát-medencébe, így a vidékünkre is. A Lugi-dűlői villa rustida apsisos helyiségében hun eredetű tárgyakat talált az ásatás, így a hunok tájunkat sem kerülték el.

A hun birodalom felbomlása (453) után különböző germán törzsek (longobárdok, gepidák) jelentek meg és éltek a hun birodalom romjain. Pomázon a Zdravjáki-i és a Váckert-i ásatásnál kerültek elő longobárd kerámiatöredékek.

Avar leletek a környező településekről ismertek, Pomázon még nem találtak avar emlékeket.

A honfoglaló magyarok a Pomázhoz közeli megyeri réven (Békásmegyer) keltek át a Dunán. A jelenlegi Pomáz területe a magyar honfoglaláskor gyér szláv népességgel bírt a leletek tanúsága szerint.

A honfoglalók lassan áttértek a nomád állattenyésztésről a telepedést kívánó mezőgazdálkodásra és ehhez a megmaradt római épületeket ill. azok egyes részeit használták fel. Ezt szintén leletek igazolják.

A honfoglaló magyarok egyik nemzetsége volt a Kurszán nemzetség. Utódai Kartal néven Pomázon is birtokoltak földet. Emléküket a máig fennmaradt Kartal-dűlő vagy Kartalia őrzi.

Pomázt név szerint először 1138-ban említi oklevél, amikor is a király a dömösi apátságot megerősítette pomázi birtokaiban. Már itt szó esik a szőlőtermelésről is.

A jelenlegi Pomáz területén több középkori faluról tudunk. Topográfiailag azonosítani tudjuk a középkori néven Alsó- és Felsőkovácsit, ma Kis- és Nagykovácsi puszta, Szencse (Pilisszente, Szentemajor majd Luppa és Mandics major, Petőfi ill. Óbuda TSZ-telep.)

Nem biztos a helye a nyomtalanul elpusztult Aszófő falunak.

A középkor folyamán Pomáz fejlődik, a Klissza dűlőn állott román stílusú templomát megnagyobbítva gótikusra cserélik, fölépül mellette egy nemesi udvarház, amely az idők folyamán Kartal nemzetségbeli Csikó (Czyko) családé lesz. Nevüket máig őrzi a két andezitvulkán-hegy, a Nagy - és Kis Csikóvár. A templomok hajdani szépségére magas művészi színvonalára a Nemzeti Múzeumban látható emberarcos oszlop-fő és sárkánymotívumos vállkő utalnak.

A középkor-végi "modern", a reneszánsz is érdekes és jelentős emléket hagyott Pomázon. A XVIII. sz-i Teleki kastély átépítése során került ki egy 1519-es évszámmal datált pasztoforium-töredék. Az rk. plébánia kerítésének NY-i oldalába épült kis Orbán kápolna van elhelyezve

A község életét megtöri a mindent elpusztító török hódítás.

A török időkben különböző török tisztségviselők birtokolták a pomázi határt. A népesség folyton fogy, majd a falu elnéptelenedik.

Az első török adóösszeírás (1546) még csupa magyar neve említ, 1685-re a falu lakatlan.

A török idők érdekes emléke egy dűlőnév: a Tavan dűlő egy Tavan pasa nevű török tisztviselő birtoka volt.

A török kiűzése során Szentendre és Pomáz határában 1684. július 8 - 10 között Lotharingiai Károly átkelt a Dunán és megütközött a törökkel. A csata harmadik napján, 12-én a törökök otthagyták állásaikat és visszavonultak. 1690-ben, a török utáni első összeírás alkalmával Pomázt már ismét lakott helyként vették számításba, 1699-ben már faluközösségről is tudunk.

A falu lassan újraéledt. Ez az újraéledés több módon, több hullámban zajlott le. Visszaszállingóztak régi családok, egy 1728-ból való összeírásban meghatottan olvashatjuk, hogy 26 család, "örökös régiknek maradéki, kiknek elei az török időkben is itt laktak", jobbágycsaládként visszajöttek Pomázra.

1690-ben Csernovics Arzén pátriárka vezetésével szerbek érkeztek vidékünkre (Szentendre, Budakalász, Pomáz, Csobánka) és telepedtek le itt. A hagyomány szerint első templomuk a jelenlegi Piac (Szabadság) téren állott fatemplom volt, amely később leégett.

Időközben a felvidékről szlovák, dél-Németországból német nyelvű lakosság érkezett.

Pomáz eleinte Pilisborosjenő akkori nevén (Weindorf) filiáléja, 1770-ben felépül a katolikus templom, 1771-ben a plébánia, ekkortól önálló egyházközség.

1775-ben 846 szerb és 378 katolikus, összesen 1224 személy él Pomázon, 1828-ban 483 házban 1274 szerb-ortodox 1115 katolikus, 299 református, 51 zsidó, összesen 2739 fő lakott itt. 1860-ban még mindig erős kisebbségben voltak a magyarok: 1180 szerb, 760 német, 560 szlovák, 360 magyar, 130 zsidó lakta a falut.

A középkor kövei néhány falmaradvány kivételével beépültek a barokk és klasszicista Pomázba. Az a néhány fal pedig 1945-ben elpusztult.

A romokon, ill. a romokból új épült.

A XVIII. században elkészült a Wattay-Teleki kastély, nagyszerű kétemeletes pincéje pompás bizonyítéka a valahai szőlőkultúrának. Teleki József a reformkori tudós, itt írta történelmi munkáit. Az épületet a grófi család az I. világháború után hadiárvaház céljára elajándékozta. A kastély azóta is gyermekvédelmi intézményként funkcionál.

A szerbek 1791-re fölépítették templomukat. Elsőrendű műemlék, ikonosztáza rokokó stílusú, sok szép ikonnal. Keresztelőkútja XV. századi, valószínűleg a klisszai régi templomból származik. A református templom 1814-re készül el. Jóminőségű klasszicista munka, remek belső térrel, visszafogott díszítésű szép berendezéssel.

A helyzet annyira konszolidálódik, hogy már egy kis panamára is futotta. A katonaság elszállásolásával kapcsolatos tények körüli manipulációért a bírót és a vezető esküdtet 1720 -ban megyei ítélet alapján deresre húzták, 100 vesszőcsapást kell elszenvedniük. Sorsukban a jegyző is osztozott volna, de büntetését a tekintetes Vármegye elengedte.

A falu nő, fejlődik. Megjelennek a kisnemesség épületei, a Fáy-kúria, a Mares-Koronka-Szentpéteri-kúria, a Matyók utca (ma Vasvári Pál utca) gyönyörű klasszicista-romantikus kúriái.

Külön említésre- méltó a Luppa ház (Luppa Vidor u. 1.) amelynek kosáríves barokk árkádja sajnos 1966-ban tudatos rombolás során pusztult el. Belseje még ma is barokk. A német falu a felső vég, a piac tér környéke a szerb rész. ("Szerb utca")

Minden nemzetiség és felekezet külön iskolát tart fenn.

1901-ben megépült az első állami iskola, amely 8 tanerővel kezdte meg működését.

Az első óvoda 1888-ban létesült a mezőn dolgozó szülők tehermentesítésére.

A századforduló az öntevékeny csoportok alakulásának, megerősödésének időszaka. Műkedvelő színjátszás, dalárda, egyesületek, iparos olvasókör, ingyenes népkönyvtár létesüléséről tudunk.

Pomáz - régi szlogen szerint - a Pilis kapuja. A gyalogos turizmus és a község lakossága vendéglőket tart életben. A "HÉV-vel a szabadba" nem marad üres jelszó. Pomáz környékének természeti szépségei ezreket vonzottak.

Ebbe a szerves fejlődésbe robbant bele a két világháború, a háborúkat lezáró magyarellenes rabló diktátum és azt követő ostoba gyűlölködés -hullám.

Az eredmény: a becsületes szerb gazdák elüldözése, a helyi németség nagy részének kitelepítése, a zsidó közösség elpusztítása, szétzilálása.

Községünk 1956-ból is kivette részét és meghozta áldozatát. 1 fő harc közben halt hősi halált, 2 tisztalelkű, csak a rendre és a békére vigyázó falunkbélit egy orosz zsoldba szegődött és bíróságnak csúfolt bűnbanda gyilkoltatott meg a forradalom vérbefojtását követő koncepciós kirakatper során.

A helyzet mára gyökeresen megváltozott. A faluban a civil szerveződések kristályosodási pontjain újra megpezsdül az élet.

A természeti szépségeket: a Kőhegyet, a két Csikóvárt, a Holdvilág-árkot az ott föllelt honfoglaláskori vezérsírral, a középkori bányászkodás emlékeivel ma is érdemes felkeresni. A falu elébe megy az embereknek: hívja őket, a kispénzüket is: "Szedd magad" mozgalom. Érdemes idelátogatni. Az egykori zenekarok, zeneegylet utódjaként is felfogható Zeneiskola szervezésében, szakmai vezetésével új zenekarok működnek.

A valaha volt német kultúra továbbvitelére Német Kulturális Egyesület alakult. Nem kell már félni, hogy a szerb nevű dűlőneveket nem fogják megfejteni: a működő Szerb Klub ebben is segít majd. Községünkben cigány klub is működik. A rendezvényeik látogatottsága elfogadható és érdemes is látogatásra.

A mintegy 10 éve felgyorsult fejlődés töretlennek látszik és ez - reméljük - mind az itt lakóknak, mind pedig az idelátogatóknak megelégedésére történik.

A szöveganyag szerzője: Gyurgyik Gyula

Forrás: Pomáz Önkormányzat honlapja