Rátkay-Átlók Galéria kiállítások, programok 2025 Budapest

Állandó kiállítások

Történelmi babaszobrok kiállítás

Illyés Borbála 1993 óta foglalkozik történelmi viseletbe öltöztetett porcelánbabák készítésével. A babákat és a ruhákat is maga készíti. A fej, a kezek és a lábak porcelánból, a test többi része kitömött nemezből készül. A ruhák anyaga, színe, mintázata valamint a kiegészítők az adott kor öltözködési kultúráját igyekszenek tükrözni, épp úgy, mint a babák karaktere és testaránya. Munkáit először 2000-ben mutatta be kiállításon. Ezt több kiállítás követte, majd 2003-ban felkérték, hogy egyenruhás szoborbabákat készítsen a hollókői Postamúzeum állandó kiállítása számára. Ezután a kőszegi és a balatonszemesi Postamúzeumba is kerültek munkái. 2004-ben a Pesterzsébeti Múzeumban kiállított anyagot az alkotó a múzeum gyűjteményének adományozta. A Rátkay-Átlók Galéria megnyitásával lehetőség nyílt arra, hogy ezt a különleges gyűjteményt ismét elérhetővé tegyük a közönség számára egy állandó kiállítás keretében. A kiállításon látható szoborbabák a divat változásait mutatják be a XIII. századtól a XX. század elejéig. 

Rátkay Endre kiállítás

A reprezentatív kiállítóhely földszinti termeiben Rátkay Endre (1928-2011) festőművész monumentális alkotásait (táblaképek, ikonosztázok) tekinthetik meg az érdeklődők. A művek egy része – hosszú évek kényszer rejtettsége után- itt került először a nyilvánosság elé. Rátkay Endre 1928-ban született Pesterzsébeten, 1946-50 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, tanárai Barcsay Jenő, Bernáth Aurél és Gerlóczy Gedeon. Művészdiplomát nem szerzett, csak rajztanári oklevelet, mivel a korabeli főiskolai miliőhöz nem tudott alkalmazkodni. 1951 és 1968 között a pesterzsébeti Lázár utcai Általános Iskolában rajztanárként dolgozott, majd független művészként tevékenykedett. Nyelvének jellegzetes vonása az irónia, a mitologizáló hajlam, az erotikus jelenetek, az abszurd iránti vonzalom. A művek monumentalitása magával ragadó. Reméljük, hogy a jövőben egyre többen ismerkednek meg e páratlan “profán-ikonmúzeum” tábláin megelevenedő “emberi színjátékkal”.

Gaál Imre kiállítás

Gaál Imre (1922-1964) festőművész állandó tárlatát 2007-ben, a művész születésének 85. évfordulóján nyitottuk meg a Pesterzsébeti Múzeum tulajdonában lévő festészeti anyagból a Rátkay-Átlók Galéria emeleti kiállítótermében. A 2018-ban teljesen felújított kiállításon a művész festményei és grafikái egyaránt láthatóak.

Gaál Imre 1922-ben született Budapesten, gyermekkora egy részét Kiskunlacházán töltötte, de a középiskolát már a pestszenterzsébeti Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte. Amikor Nagy Sándor a Szent Erzsébet templom freskóit készítette 1937 és 1941 között, az ifjú Gaál Imre segédkezett a munkájában. A szentély két oldalsó ablaka Gaál tervei alapján készültek. 1945-ben vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bernáth Aurél növendéke volt, de 1947-ben abbahagyta. 1957-ben megsemmisítette 1945 utáni műveinek többségét. A 60-as évek elején kirakatrendezőként dolgozott az Úttörő Áruházban és színpadi díszleteket is készített. Első önálló kiállítására készülődött, mikor 1964-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt. Gaál Imre művészetében egymásnak feszül a korai reneszánsz hatásokból merítő elmélyült pontosság és a kortárs művészethez kapcsolható, a spontaneitást végsőkig fokozó elnagyoltság. Elemzői művészi mentalitását, képi világát gyakran Gulácsy Lajoshoz, Kondor Bélához kötik, de kompozíciós megoldásai, festésmódja néhol Aba Novák, vagy Ország Lili művészetét juttatja eszünkbe. Korai halála megakadályozta művészi pályája kiteljesedését. Számos alkotása befejezetlen, vagy vázlatként maradt ránk, ugyanakkor a torzóként maradt életmű így is nagyon impozáns. Művei megtalálhatóak még a Magyar Nemzeti Galéria és a Fővárosi Képtár gyűjteményében.

Czétényi Vilmos kiállítás

Czétényi Vilmos (1928-2003) festőművész rajztehetsége már igen korán megmutatkozott. Középiskolai tanárai Muszély Ágoston és Csorba Tibor is támogatta művészi ambícióit. 1948-1953-ig a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mesterei: Bernáth Aurél, Bencze László, Berény Róbert, és Domanovszky Endre.A festészet mellett igen jelentős a grafikai munkássága. Művészetének fő területe a monotípia, melynek egyik legkiemelkedőbb hazai mestere. A hagyományok tisztelete mindig erősen élt művészetében. Drámai, egyéni hangvételű grafikai lapjain az emberiséget érintő alapvető élményeket dolgozza fel, szimbolikus célzattal, a harmónia teremtés igényével. A gondolat és az érzelmek kifejezése nála rendkívüli rajztudással párosul. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt itthon és külföldön. Munkái a Pesterzsébeti Múzeum mellett, megtalálhatók még a Magyar Nemzeti Galéria, a Hatvani Múzeum, a Kecskeméti Református Egyházi Gyűjtemény, a Mosonmagyaróvári Városi Múzeum, több hazai és külföldi magángyűjtemény anyagában.2008 januárjában nyílt meg a művész állandó kiállítása és ugyancsak ebben az évben posztumusz megkapta a Pesterzsébet díszpolgára címet. A múzeum 2009-ben megjelentette az életútját bemutató albumot.

Mozitörténeti kiállítás

Kiállításunkban a pesterzsébeti mozik évtizedeken átívelő, fordulatos történetét kívánjuk bemutatni. A moziplakátok, újságcikkek, fényképfelvételek és a tárgyi emlékek (a Pflum moziból származó székek; egy vetítőgép) reményeink szerint hozzájárulnak a régmúlt hangulatának megidézéséhez. A két világháború között a lakosság számához mérten kiemelkedően sok mozi működött Erzsébeten (8 mozi és egy 3000 személyes kertmozi). A második világháború után a mozik száma folyamatosan csökkent és az 1990-es évek legelején bezárt az utolsó hírmondó, a Tátra mozi is.