Hagyományőrzés

A Dunai Bástyában `Duna, hajók, mesterségek` címmel nyílt kiállítás 2013-ban, amelyen az egyik teremben a hajóácsok munkáját is megismerhetik a látogatók. A török kort követően a folyami áruszállítást a magyarországi hajókészítők, hajósok a többi európai országgal azonos színvonalú hajókkal végezték. Komárom volt az egyik olyan város a Duna mellett, ahol nagy precizitással és hozzáértéssel épültek az ilyen hajók.

A Dunai hajók kiállítás 2026-ban Komáromban, a Monostori Erőd Dunai Bástyájában található „Duna, hajók, mesterségek” című kiállításon a látogatók megismerhetik a Duna menti hagyományos mesterségeket és a folyóhoz kapcsolódó életmódot. A kiállítás bemutatja többek között a halászat, az aranymosás és a hajóácsok munkájának izgalmas világát, valamint a dunai hajózás hagyományait. A komáromi Dunai Bástya kiállítása tartalmas kulturális programot kínál mindazoknak, akik szeretnék felfedezni a Duna történelmét, a hajózás múltját és a folyó mentén élők mesterségeit.

Ismerkedjen meg a Monostori Erőd különleges állandó kiállításán 2026-ban a Monarchia korabeli katonaélettel! A tárlat betekintést nyújt a katonák mindennapjaiba, a szállások és a fegyelmi rendszerek működésébe, miközben élményszerűen mutatja be a történelmi valóságot. A komáromi Monostori Erőd állandó kiállítása tökéletes program történelmi érdeklődésű látogatóknak, iskolai csoportoknak, családoknak és mindenki számára, aki szeretne mélyebb bepillantást nyerni a Monarchia katonai mindennapjaiba.

A Dunai Bástya felújításával Komáromban a turisztikai attrakciót jelentő erőd szolgáltatásai bővültek, a dunai hajózás és a duna-menti mesterségek hagyományait bemutató kiállítások létesültek. A Dunai Bástyában `Duna, hajók, mesterségek` címmel nyílt kiállítás 2013-ban. A kapcsolódó helyiségekben a Duna menti hagyományos mesterségek, a halászat, aranymosás, és a hajóácsok munkáját is megismerhetik a látogatók.

A kékfestés titkai. A kékfestés egy rezerv eljárású textilfestés, tehát a fehér textilt mintázzák meg egy „papp” nevű anyaggal, amely védőréteget képezve később nem engedi, hogy a kék szín a mintázott területet megfesse, így ott fehéren marad az anyag. A Pápai Kékfestő Múzeumban bepillanthatunk az Európában egyedülálló kékfestő műhely munkájába, a Kluge család 200 éves története, a kékfestés technikai részé kerül bemutatásra.

A Tájház mellett van nekünk itt Szomolyán még egy, a régi korok hangulatát idéző Falumúzeumunk, ahol 300 évre visszamenőleg bemutatjuk be a jellegzetes szomolyai használati eszközöket, népi mesterségeket. Ilyenek a kőfaragó eszközök, helyi népi bútorok.

Miskakancsó kiállítás a gyenesdiási Miska Pincében, miskakancsó-gyűjtemény az ország különböző részeiről. Ez a hungarikumnak számító, jellegzetes formájú és díszítésű ólommázas cserépkancsó a neki helyet adó új gyenesdiási látványosság névadója is. A miskakancsó gyűjteményt néhai Zentai Gábor népművelő, a tapolcai Batsányi János Művelődési Központ egykori igazgatója gyűjtötte össze és adományozta a pincét megálmodó és létrehozó Pék házaspárnak, Pék Andrásnak és feleségének Julikának. Jelenleg száznál is több miskakancsóban gyönyörködhetnek a látogatók.

Interaktív tökmagolaj olajütés programra hívjuk és várjuk az Őrségben, Batha-Porta gasztroudvarunkban. Ne csak nézze, hanem élje is át az olajütést, ami hagyományos módon kézi eszközökkel és kézi erővel történik, úgy ahogy öreganyáink is készítették. Szalafőn, több, mint 70 éves múltra tekint vissza a tökmagolaj készítés, mely a mai napig a hagyományos, eredeti eljárás és mértékegységek szerint megy végbe, úgy, ahogy azt a szüleinktől, nagyszüleinktől tanultuk, még gyermekkorunkban.

Magyarországon ma is számos szőlőtermő vidék található. A Skanzen pincéi és présházai kiváló helyszínül szolgálnak az őszi társas munka, a szüret fölelevenítéséhez. A szőlőőrzést, a női-, és férfimunkákat játékos módon, mondókák, dalok, anekdoták segítségével élhetik át a gyerekek. A nagyobbak a borfogyasztás kulturális hátterével is megismerkednek. Megtudják, mi a lopó, milyen nehéz a puttony, és hogy mekkora is a gönci hordó. A szőlőfürtökről együtt leszemezett szőlőt csömöszölik, majd a kézi préssel mustot nyernek belőle és a saját kezűleg készített édes nedűt elfogyasztják.

Bogács egyik legrégebbi, 140 éves parasztházában alakították ki a Tájházat, bemutatva a földnélküli parasztemberek életkörülményeit. Berendezésének nagy része gyűjtésből való, így a XIX. század végét, a XX. század elejét tükrözik a tárgyak. A bogácsi palóc népviselet, öltözet is megtalálható a kiállítási darabok között. A Tájház előzetes bejelentkezéssel látogatható!