Nemzeti parkunk érdekes programokkal várja vendégeit egész évben!
Nemzeti parkunk érdekes programokkal várja vendégeit egész évben!
Hétről hétre izgalmas programokkal várunk minden érdeklődőt bemutatóhelyeinken, tanösvényeinken.
Hétről hétre izgalmas programokkal várunk minden érdeklődőt bemutatóhelyeinken, tanösvényeinken.
Kalandok a homok és a szik birodalmában.
Kalandok a homok és a szik birodalmában.
Fedezze fel a természet csodáit a Balatonnál!
Fedezze fel a természet csodáit a Balatonnál!

A hajdúbagosi földikutya-rezervátum kiemelkedő jelentőségű védett terület. Nemcsak azért, mert a Kárpát-medence életföldrajzi szempontból egyik legsajátosabb, fokozottan védett állatfajának, a nyugati földikutyának jelentős állományát őrzi, hanem azért is, mert itt a nyírségi táj egyik jellemző darabját, jellemző élőhelytípusát, s annak életközösségét védjük, a rá jellemző növény- és állatfajokkal. Ez a terület Alföldünk mára már jórészt eltűnt homokpusztai élővilágnak egyik utolsó hírmondója, `élő múzeuma`.


Hajdúbagos településtől északra kisebb akácosokkal és tölgyesekkel szegélyezett homokbuckás legelőterület húzódik. Ez a 265,4 hektárnyi terület 1976-ban lett védetté nyilvánítva. A védelem fő indoka egy fokozottan védett állatfaj, a rágcsálók rendjébe tartozó nyugati földikutya állományának és élőhelyének megóvása.

A terület döntőrészt gyep, emellett azonban részben őshonos (főként kocsányos tölgy), részben tájidegen( erdeifenyő, akác, vörös tölgy, nemesnyár) fajokból álló 33,7 hektárnyi erdő.

A természetvédelmi terület tájképét a részben ma is extenzív legeltetéssel hasznosított homoki gyepek határozzák meg.

A földikutya-félék, amelyek az egérfélék családjának (Muridae) önálló alcsaládját (Spalacinae) képezik, a füves puszták és félsivatagok lakói Európa délkeleti részén, Kis-Ázsiában és a Közel-Keleten. Legnyugatibb előfordulásaik a Kárpát-medencében, ezen belül is a Alföldön vannak. A nálunk előforduló egyetlen faj, a nyugati földikutya élővilágunk maradvány-jellegű tagja. Akkor telepedett meg nálunk, amikor az utolsó jégkorszak végén és után (ún. boreális fázis) Alföldünk éghajlata a kelet-európai sztyeppekéhez hasonló volt.

A földikutya többféle típusú földalatti járatot készít. Táplálkozó járatai a felszín alatt csupán 5-10 cm-re húzódnak, az állat használat után betömi őket. A földikutya éléskamrákat is készít, amelyek 10-15 cm magas üregek. A tenyészidőszakban készített éléskamrák a táplálkozó járatok szintjében helyezkednek el, ám a télire gyűjtött táplálékot tároló kamrák jóval mélyebben, legalább fél méterrel a földfelszín alatt vannak. Az állat "lakószobája", vacka egy 20-30 cm átmérőjű üreg, amely a felszíntől mintegy kétarasznyi mélységben van. A földikutya évente csupán egyszer, tavasszal szaporodik, és egyszerre csak két utóda van. Kizárólag növényevő, főleg hagymákkal és gumókkal él; a lucerna és a herefélék gyökere, a burgonya, a takarmány- és cukorrépa, a sárgarépa és a petrezselyem gyökere kedvelt táplálékai közé tartozik. A fokhagymát és a keresztesvirágú növényeket (retket, káposztát) viszont nem fogyasztja. A kiskert-tulajdonosok károsnak tartják, ám rendszerint összetévesztik a sokkal gyakoribb kószapocokkal.

A védett terület, mint a nyírségi homokterületeken megmaradt külterjes legelők egyike, növényzetét tekintve is kiemelkedő értékű. Legjelentősebb növénytársulásai: a kökörcsines homoki sztyepprét, amely kipusztulással veszélyeztetett növénytársulás, továbbá a nyírségi homoki legelő, amely szintén veszélyeztetett növénytársulás. Említésre méltóak még a réti csenkeszes nedvesebb gyepek és a kisebb szikes foltok mézpázsit-gyepei. Itt van flóránk egyik szép, bennszülött fajának, a kora tavasszal nyíló magyar kökörcsinnek is az egyik legjelentősebb, korábban mintegy 5000 töves állománya. A homoki sztyepprétek, jobb állapotú száraz legelőgyepek fontos további növényfaja a homoki nőszirom és a szintén megritkult homoki vértő. Gyakoribb viszont az agárkosbor és a magyar szegfű.

Az üdébb, magas füvű gyepekben találjuk meg a védett poloskaszagú kosbor néhány tövét, a csekély kiterjedésű, tatárjuharban gazdag cserjeszintű homoki tölgyes szegélyén pedig a bársonyos kakukkszegfűt és a raponch harangvirágot. A réti csenkeszes-kékperjés nyárra kiszáradó láprétek faja a hússzínű ujjaskosbor, a szintén védett pompás kosbor, a réti legyezőfű, a fényes borkóró és a mocsári kocsord. A helyenkénti szikesedést jelzi a sziki őszirózsa és a magyar sóvirág.

Fajgazdag, és védett fajokban is bővelkedik a terület rovarvilága. Lesből ragadozó életmódú a védett imádkozó sáska. Jellemzőek a homoki szöcske- és sáskafajok: a pontuszi sztyeppelemet képviselő, védett tőrös szöcske, a mediterrán jellegű barbársáska és szalagos sáska, továbbá a bennszülött, védett sisakos sáska. A homoki legelők fontos bogárfajai közé tartozik az öves homokfutrinka, a védett aranypettyes bábrabló és a szintén védett magyar futrinka, a holdszarvú ganajtúró és a kis galacsinhajtó. A lemezescsápú bogarak számos fajának pajorja fejlődik a füvek gyökérzetén. Kopár homokfelszínekhez kötődnek a pókölődarazsak (Pompiliidae) és a kaparódarazsak (Sphecidae) sajátos életmódú fajai. A számos védett lepkefaj közül megemlítendő a pettyes molyszövő, a kakukkfű-párnákon nyár elején gyakori ibolyás tűzlepke és a nedves rétek lósóska-fajain fejlődő nagy tűzlepke. Tápnövénye révén a nedves rétekhez kötött a védett törpeszender és az öblösszárnyú bagolylepke.

A bagosi "Nyomás" korábban vízi madarak fontos költési és táplálkozási területe volt. Magas vízállás esetén fészkelt itt a feketenyakú vöcsök, a vörösnyakú vöcsök és a kis vöcsök, mindhárom hazai szerkőfaj: a kormos szerkő, a fehérszárnyú szerkő és a fattyúszerkő, a tőkés réce, a kanalas réce, a nyílfarkú réce, a böjti réce és a barátréce, sőt korábban a kendermagos réce és a gólyatöcs is. Ezek a fajok az állandó vízfelszín megszűntével és a mocsári vegetáció degradálódása miatt eltűntek a területről, illetve részben visszatértek a '90-es évek végén.

Jelenleg a terület elsősorban a homoki erdők és cserjések több madárfajának biztosít költőhelyet. Ilyen a kis őrgébics, a tövisszúró gébics vagy a sárgarigó. A színpompás gyurgyalagnak és egyes ragadozó madárfajoknak, pl. a vörös vércsének, a héjának, a darázsölyvnek, az egerészölyvnek, sőt újabban a pusztai ölyvnek táplálkozóhelyként jelentős a védett terület.

Az emlősök közül - a földikutya után - az ürge jelentős egyedszámú állománya érdemel említést. E faj, mint a ragadozó madarak fontos táplálékállata, szintén védett. A bagosi legelő a pusztai görény és a borz táplálkozó területe, s a vörös róka kotorékait is megtalálták.

2017.01.01 - 2017.12.31

KeSzeCsüSzoVa
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1
Hajdúbagosi Földikutya-rezervátum