Szent András Templom

Az eredetileg szabadon álló, 30-40 főt befogadó rotunda építészeti kialakítása különleges, mert a belül köralaprajzú főteret és a szintén körívvel szerkesztett patkó alaprajzú apszist négyszögűre falazott hasábokba foglalták be. E sajátossága révén a vele rokon Pozsony megyei Dejte (Dechtice) rotundájához hasonló, amelynek szentélye azonban kívül-belül nyújtottan félköríves alaprajzú. Feltételezhető azonban, hogy Karintiában vagy Dél-Tirol területén akad még párja, mint ahogy későbbi kifestésének legközelebbi analógiája is e területen található.

A rotunda építéstörténete és leírása:

A községre és a templomra vonatkozó első írásos adat 1274-ből való. A rotunda építészeti jellege és festményeinek sajátossága azonban bizonyossá teszi, hogy a centrális templom ennél korábbi. Egyes feltételezések szerint a rotunda a 12. században, de legkésőbb a 13. század első felében már állhatott. Freskóit azonban csak a tatárjárás után, feltehetően 1250 körül készítették, amikor a Buzád nemzetség Csák nevű tagja, IV. Béla egyik kedvelt embere soproni várispánként Hidegségen udvarházat építtetett és birtokközpontot alakított ki.

A rotunda 5,80 méter átmérőjű belsővel, és kb. 7,80 x 7,80 méter oldalhosszúságú homlokzatokkal épült. Bejárata a nyugati oldal közepén nyílt, ott ahol a fal vastagsága a legkisebb. A henger alakú nagyobb teret szabályos félgömb kupola fedte. A rotunda főteréhez keleti irányban kisméretű apszis csatlakozik, amelynek patkó alaprajzú terét 144 cm-es sugárral szerkesztették. A rotunda hajóját és apszisát feltehetően oromfalak közötti hosszirányú nyeregtető fedte. A rotunda középkori falszerkezete kívül nagyobb kváderekből, belül kisebbekből áll. A fal magja törtkövekkel kitöltött.

A rotunda falfestményei:

Az apszis boltozatán középütt Krisztus alakja látható mandula formájú keretben a Maiestas Domini megszokott ábrázolása szerint. Őt az evangélisták szimbolikus alakjai veszik körül: Lukács ökör, Márk oroszlán, János sas, Máté pedig angyal formájában. A kupolafestményt az alsó szakaszon emelt ívű díszítősor támasztja alá, amely egy ívsoros párkány sematikus mintázatának felel meg. Az apszis középső zónájában a tizenkét apostolt emelt ívű árkádsorban ábrázolták. Az árkádsor keretíveiben az apostolok nevét antikva betűkkel írták fel, balról jobbra a következőképpen: az első három alakja elpusztult, vagy elmosódott, a 4. Bertalan, 5. Pál tar fejjel és szakállal, 6. Péter rózsaszín kulccsal, 7. András, 8. János, 9. idősebb Jakab hullámos hajjal és szakállal, 10. Tamás, 11. Fülöp, és a 12.-dik is elpusztult. Az apostolok alakja mozgalmasabb, mint a bizánci alkotásokban, ruházatuk is változatosabb, sötét és világos tónusúak egyaránt előfordulnak. Egyesek szerint a kupolában látható Krisztus az apostolok szeme láttára az égbe távozik, vagy feltámadása után jelenik meg. Ezt a négy evangélista hitelesíti.

Forrás: A település honlapja