Kiállítás

A Festészeti Osztály jelenleg 10 000 darabot számláló gyűjteménye az 1800 és 1945 közötti magyar festészet alkotásait őrzi. A gyűjtemény kezdetei a 19. század közepére nyúlnak vissza, amikor a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egylet nemzeti képtár létrehozását tűzte ki célul. A folyamatos vásárlásokból gyarapodó műtárgyegyüttest először a Nemzeti Múzeumban mutatták be. A század végén a Szépművészeti Múzeumba kerülő anyag a II. világháború után a Fővárosi Képtár hasonló kvalitású festménykollekciójával bővült ki. A legfontosabb műveket ma a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán láthatja a nagyközönség.

A Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című új állandó tárlat a valóság ábrázolásának változásait járja körül, hat teremben, hat tematikára felfűzve Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. A kiállítás központi gondolata a valóság ábrázolását járja körül Munkácsytól Mednyánszkyig. A tárlaton kiemelt helyet kapnak Munkácsy Mihály fő művei, és Mednyánszky László művészete is kiemelt figyelmet kap.

19. század festészete állandó kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A magyar képzőművészet 1810 és 1900 közötti időszakának újrarendezett állandó kiállítása a múzeum főépületének első emeleti körbefutó teremsorában kapott helyet. A közel 150 festményt, 40 szobrot, 40 érmet és 33 iparművészeti tárgyat felvonultató új tárlaton új szempontok szerint, új válogatásban találkozunk a jól ismert remekművekkel, és mellettük, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A késő középkori faszobrok és táblaképek földszinti kiállítása az első emeleten, a királyi palota egykori tróntermében és a hozzá kapcsolódó két melléktérben folytatódik. Itt összesen tizenöt, javarészt teljes egészében fennmaradt szárnyasoltár tekinthető meg, számos további szárnyasoltár-töredékkel egyetemben.

Az 1945 utáni magyar művészet története egymáshoz kapcsolódó generációk, művészcsoportok és egyéni utat kereső alkotók munkásságának a láncolatából áll. Érvényesülésükben nagy szerepet játszottak az állami nagy intézmények és a kisgalériák, illetve azok a kiállítások, amelyeken a művészek elveiket manifesztálták

A darvakat a természetvédelemben, az egyetemes és a magyar kultúrában betöltött karizmatikus szerepe kiemeli a hazai madárfajok közül. A daru, mint természeti érték iránti örvendetesen növekvő látogatói érdeklődés indokolta, hogy ne csak a szakvezetések alkalmával élőszóban, de két egymást követő vonulási szezon közben is egy állandó kiállítás keretében megismerhetőek legyenek ezek a figyelemre méltó állatok.

A Kanizsai Dorottya Múzeum állandó kiállítása az intézmény néprajzi és helytörténeti gyűjteményének segítségével mutatja be a magyarországi horvát, szerb és szlovén népcsoportok kultúráját, valamint a török hódoltság korának és az azt követő időszak lenyomatait a Duna-parti városban. A múzeum időszaki kiállításai amellett, hogy felelevenítik a régi szokásokat, hagyományokat és ezek szerepét a mai kor emberének életében, kortárs művészek munkáit is bemutatják a nagyközönség számára.

A Pannon-tenger Földtörténeti és Természetrajzi Tár a földtörténeti harmad- és negyedidőszak geológiai és őslénytani emlékeinek rendszeres gyűjtését, kutatását, megőrzését és bemutatását tekinti elsődleges feladatának. Gyűjtő- és vizsgálati területe szűkebben Borsod-Abaúj-Zemplén megyére, a megye- és országhatárokat nem ismerő jelenségek okán azonban az egész a Pannon-medencére kiterjed. A múzeum érdekes, színes, interaktív földtörténeti kiállításokkal várja látogatóit.

Állandó kiállítások Vácott 2026-ban.

A Rózsaszín Zsolnay Kiállítás azokat a mindennapi használati tárgyakat – kávés- és teáskannákat, szappantartókat, bögréket, kuglófsütőket, süteményes- és tortatálakat, zsírosbödönöket és boroskancsókat – mutatja be, melyek Zsolnay Vilmos pink-kísérleteinek nyomán születtek. A legtöbb használati tárgy ekkoriban különös, megnyerő, de mégis egyedi színt kapott, így a pécsi Zsolnay-gyár mindennapi használatra szánt tárgyai rózsaszínben pompázva kerültek ki a kereskedések polcaira.