Capa Központ programok 2026 Budapest

Capa Központ programok Budapesten

Megalakulása óta a fotográfus szakma és a fotográfia iránt érdeklődő nagyközönség érdekeit és igényeit hivatott szolgálni. A vizuális intézmény feladatrendszerébe tartozik hazai és nemzetközi kiállítások, szakmai rendezvények szervezése, rangos fotográfiai díj alapítása, a magyar és nemzetközi fotográfusok és fotográfiai műhelyek bemutatása. Az országos és európai hatókörű intézmény eszközrendszerével a fotográfia műfaját népszerűsíti. A Capa Központ tevékenységének helyszíne az Ernst Lajos által építtetett, a budapesti Nagymező utcában álló épület. A központ 2013-ban nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt Robert Capa születésének 100. évfordulóján.

PROGRAM

44. Magyar Sajtófotó Kiállítás megnyitója

2026. szeptember 15. (kedd), 18 óra

A vendégeket köszönti:

Kőrösi Orsolya, a Capa Központ ügyvezető Igazgatója

Bánkuti András, a MÚOSZ Fotóriporterek szakosztályának elnöke, a 44. Magyar Sajtófotó Kiállítás rendezője, Balogh Rudolf-díjas fotóriporter

A kiállítást Kapu Tibor, gépészmérnök, űrhajós nyitja meg.

Kiállítás helyszíne: Capa Központ, emeleti kiállítótér

A kiállítás 2026. szeptember 15. és november 8. között tekinthető meg.

Nyitvatartás:

kedd – péntek: 13 – 18 óra

szombat – vasárnap: 10 – 18 óra

Hétfőn és ünnepnapokon zárva.

Fotómappa: Erdei Krisztina – Szakmai konzultáció a Capa Központban

2026. szeptember 17., csütörtök, 15 óra

Te is szoktál fotózni? Szívesen meg is mutatnád a képeidet egy szakmabelinek? Gyere el hozzánk a Capa Központba és beszélgess fotográfus kollégánkkal!

Felkért konzulens: Erdei Krisztina fotográfus, képzőművész

Erdei Krisztina Szegeden született, Budapesten élő fotográfus, képzőművész. Munkáiban a dokumentarista fotográfiát, a mozgóképet, az installációt és az oral history módszereit ötvözi. Filozófiát tanult a Szegedi Tudományegyetemen, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett DLA-fokozatot multimédia-művészetből Küzdelem a történetedért: Emlékezetkutatás és kortárs művészet a 21. században című disszertációjával. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténet Doktori Iskolájának doktorandusza.

Tárlatvezetés és vetítés – QURNAWI

2026. szeptember 17., csütörtök, 18 óra

Az esemény felvezetéseként Zoltai András fotográfus vezeti körbe a tárlaton a közönséget, majd Vasáros Zsolt építész, tanszékvezető egyetemi tanár, a Thébai Magyar Régészeti Misszió Dél-Khokha Projekt vezetője vetítés keretében mesél az ásatás múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Dávid Dóra építész, egyetemi adjunktus az ásatási terület nagyobb kontextusába, valamint Qurna falu áttelepítéseinek történetébe enged betekintést

Helyszín: Capa Központ, 8F Galéria (Capa Café), illetve a Capa Központ rendezvényterme

Az eseményen való részvétel ingyenes.

Tárlatvezetés a MOME Photography MA Diploma Exhibition 2026 kiállításon

2026. szeptember 23., szerda, 16:00

Szeretnéd nemcsak megnézni, hanem egy kicsit jobban megismerni is a kiállított munkákat?

Szeptember 23-án a MOME Photography MA 2026-ban végzett hallgatói maguk vezetik körbe a látogatókat a diplomakiállításon a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Az alkotók mesélnek arról, hogyan születtek a munkáik, honnan indultak, milyen személyes történetek, emlékek és kérdések állnak a projektek mögött, milyen kutatói és alkotói folyamat révén készültek el, és hogyan alakultak az első ötletektől a kiállításon látható végső munkákig.

Kiállítók: CSEJTEI Nusi, DEÁK Dorottya, DONTASZ Zoi, DOROGI Enikő, GYURICZA-OSVÁTH Judit, Jussi HARTELIN, HECKER Sára, Polina KUPRINA, Kymbat MUKTARBEKOVA, PECZÁR Henriett, Erika Nina SUAREZ, SZABÓ Emma, SZARKA Dániel

2026. október 8., csütörtök, 17.30

Bán András: Nagyítás. Tizenöt hosszú beszélgetés a fotóról – KÖNYVBEMUTATÓ

Tillai Ernő | Chochol Károly | Markovics Ferenc | Féner Tamás | Tóth József Füles | Erdélyi László Attila | Haris László | Stemlerné Balog Ilona | Rédei Ferenc | Horváth Péter | Urbán Tamás | Révész Tamás | Tímár Péter | Flesch Bálint | E. Csorba Csilla

A könyv kiadója: Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet

A kötetet bemutatja Sárközy Réka médiatörténész, az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár vezetője

Helyszín: Capa Központ, rendezvényterem

Az eseményen való részvétel ingyenes.

KIÁLLÍTÁSOK:

André Kertész – A szentimentalista – Válogatás Szigetbecsének ajándékozott képeiből

2026. március 19. - 2026. december 31.

A kiállítás kurátora: KOPIN Katalin művészettörténész, Capa Központ

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és Szigetbecse Község Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait következő kiállításának megnyitójára

A Budapesten született André Kertész az egyetemes fotótörténet egyik meghatározó alakja. Több mint hetven évet és három országot (Magyarország, Franciaország, Egyesült Államok) felölelő pályafutása során Kertész megteremtette a modernista fotográfia vizuális nyelvét, mely azóta is referenciapont és generációk inspirációs forrása. Erőteljes vízióit, lényeglátó tekintetét eltökélt határozottsággal keretezte képpé, fotóit az emberi lélek mély megértése, a hétköznapi életben rejlő szépség felismerése jellemzi. Életének utolsó évében, gyermekkora meghatározó helyszíne iránti mély érzései kifejezéseként, a Budapesttől délre fekvő Szigetbecse falujának ajándékozott 120 gondosan válogatott, eredeti, szignált fotót. A válogatásnál figyelt arra, hogy a legismertebb, az idő próbáját kiálló remekművek mellett hazai vonatkozású képek is helyet kapjanak az összeállításban, bemutatva ezzel életművének valamennyi fontos korszakát. Ezekből a képekből és a mögéjük rejtett történetekből mutatunk be egy válogatást új állandó kiállításunkon.

A jelen kiállítás ívét a Szigetbecsének ajándékozott képek alkotják, melyeket hat tematikus egység mentén mutatunk be (Rezdülések, A hadak útján, A feleségem története, A pesti műtermektől a párizsi atelierekig, A test metamorfózisa, Az enigmatikus kép). A szekciók egyrészt követik az életút időrendjét, másrészt egy-egy élethelyzet, személy, motívum vagy esemény apropóján mélyebb betekintést nyújtanak az alkotót motiváló, meghatározó életeseményekbe, kapcsolatokba és művészi víziókba. A szerzői kópiákat bemutató törzsanyag kiegészül a művész által Franciaországnak adományozott Kertész-archívumból válogatott üvegnegatív képek digitális nyomataival a Médiathèque du patrimoine et de la photographie jóvoltából.

A nyomatokat azon szempontok szerint válogattuk, hogy a jól ismert, ikonikus képsorokat árnyalva, egyfajta hiányzó láncszemként rámutassunk az alkotó munkamódszerére és részletesebb képet nyújtsunk életének egy-egy jelentős momentumáról vagy egy-egy kép előzményéről, utóéletéről. A kiállítás további pillére a képzőművészet szerepe André Kertész életében, ezért beemeltünk néhány olyan képzőművészeti alkotást, mely kapcsolatba hozható életével és művészetével. Ezenkívül három olyan képeslapot is bemutatunk, mely feleségével közös kései levelezésükből származik. Végezetül az otthonát megidézve, a Szigetbecsének ajándékozott személyes tárgyai közül is kiállítunk néhány karakteres darabot. Ezen rétegek által válik átélhetővé és bontakozik ki hosszú életútjának alakulása, ikonikus képeinek tágabb kontextusa, gondolkodásának és életfilozófiájának gyökerei.

QURNAWI — Visszatérés El-Khokhára. ZOLTAI András Hemző-díjas fotográfus kiállítása

2026. június 12. – szeptember 20.

Luxor nyugati partján, a thébai nekropolisz sziklái között egykor egy élő közösség otthona állt. Qurna lakói generációkon át éltek az ókori sírok fölött, mígnem a kétezres években áttelepítették őket a sivatag szélére. A hegy azonban nem tűnt el az életükből.

A qurnawi közösség számos tagja ma is nap mint nap visszatér El-Khokha lejtőire, ahol régészekkel együtt dolgozva tárják fel a múlt rétegeit. Egy olyan tájon, ahol az ókori emlékek, a személyes történetek, a közösségi emlékezet és a spirituális folytonosság egymásra rakódnak, a hegy ma is az identitás és az otthonhoz való kötődés fontos pontja maradt.

A kiállítás a qurnawi emberek életét, a Thébai Magyar Régészeti Misszióval kialakított több évtizedes kapcsolatukat, valamint azt a különös viszonyt mutatja be, amely egy közösséget a már elhagyott, mégis tovább élő otthonához köt.

A kortárs fényképek mellett közel negyven évet felölelő archív felvételek is láthatók a Thébai Magyar Régészeti Misszió gyűjteményéből. A múlt és a jelen képei együtt rajzolnak ki egy hosszabb történetet a tájról, az ásatásról és az itt élő emberekről.

A Hemző-díj

A 2013-ban alapított Hemző Károly-díjat az a 35 év alatti magyar (határon túli és anyaországi) fotográfus nyerheti el, aki szellemiségében és a szakmai minőségben a névadó munkásságához méltó műveket hozott létre lehetőleg Magyarországon vagy magyarlakta területeken a mindennapi munkás és/vagy privát élet, a művészet, a tudomány, a sport, valamint a szabadidő körében. A díjra a Hemző Károly Alapítvány által felkért szakértők jelölnek alkotókat minden évben egy alkalommal. Közülük választja ki a kuratórium a finalistákat és a Hemző-díjast.

Hemző Károly-díjasok: Hajdú D. András 2014, Móricz-Sabján Simon 2015, Mohai Balázs 2016, Pályi Zsófia 2017, Bielik István 2018 (A zsűri különdíjasa Hartyányi Norbert), Csudai Sándor 2019, Végh László 2020, Mónus Márton 2021, Ruprech Judit 2022, Melegh Noémi Napsugár 2023, Szajki Bálint 2024, Zoltai András 2025

ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT. Terek és gesztusok egy diktatúrából

2026. június 4. – augusztus 30.

A kiállítás a Rákosi- és a korai Kádár-korszak börtönvilágát, valamint a kommunista diktatúra meghatározó helyszíneit és működésmódját idézi meg. A kiállított fotográfiák, az installáció, a dokumentumfilmek és a fogvatartás tárgyi emlékei rámutatnak és reflektálnak az egykori internálótáborokra, börtönökre, kihallgatóhelyiségekre és a pereket kiszolgáló terekre, amelyekhez személyes sorsok, emberi tragédiák és túléléstörténetek kapcsolódnak. A kiállítás középpontjában az 1945 és 1963 közötti időszak áll: a kommunista diktatúra kiépülésétől az úgynevezett „nagy” amnesztiáig tartó korszak, amelynek feldolgozásával, történeti hűségű bemutatásával és kortárs megközelítésű reflexiójával az alkotók arra keresik a választ, miként lehetett túlélni az embertelen meghurcoltatást és bezártságot úgy, hogy közben az ember megőrizze méltóságát. A terror mértékét jól mutatja, hogy csupán 1950-ben közel tízezer személyt ítéltek el politikai okokból. Ugyanekkor Kistarcsán és Recsken kétezerötszáz internáltat őriztek, 1953-ra pedig a bírói ítélet nélkül fogvatartottak száma a magyar táborvilágban meghaladta az ötezret. A Rákosi-diktatúra legsötétebb éveiben mintegy háromszáz embert végeztek ki, míg az 1956-os forradalom megtorlása során kétszázharminchármat, továbbá több mint húszezer főt bebörtönöztek, tizenháromezret internáltak.

A kiállítás helyszínei egyszerre ismerősek és ismeretlenek. A Gyorskocsi utcai börtön kusza szögesdrótjai, a recski munkatábor kiszáradt földje, a Conti utcai börtön folyosója vagy a Markó utcai fegyház félárnyékos fala, az áthatolhatatlan, mindent kizáró és teljes elszigeteltséget biztosító súlyos cellaajtók ma is léteznek, mégis alig érzékeljük történelmi terhüket. Kovalovszky Dániel fotográfiái, az épületbejárásokat rögzítő filmek és a hozzájuk kapcsolódó történeti adatok, valamint Hugyecsek Balázs fotóalapú kortárs installációja ezeket a helyeket szólaltatják meg, hangot, színt és súlyt társítva az emlékeinkben lebegő, egykorvolt tereknek. A helyszínek üresek, a foglyok hiányoznak, mégis minden részlet az erőszak emlékezetét hordozza. A néző képzeletében újra megjelennek azok az emberi történetek, amelyeket a diktatúra megpróbált eltörölni.

A kiállítás terében öt Topotéma-film is látható, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos ismeretterjesztő projektje, amely az 1944 és 1990 közötti magyar politikai rendőrség térhasználatát és működésének fizikai környezetét vizsgálja. A mozgóképes anyagok tovább tágítják azt a történeti és térbeli kontextust, amelyet a fotográfiák bemutatnak.

A tárlat fontos elemei a kiállítótérbe helyezett cellaajtók és a priccs, amelyek konkrét, fizikai tapasztalattá alakítják a börtön világát. Ezzel lép párbeszédbe Hugyecsek Balázs Döntésekcímű installációja is, amely a pozitív tereket állítja szembe a diktatúra zárt és erőszakos helyszíneivel. A tükörre előhívott pincefalrészletek, a nyolc kézjelet megjelenítő fotó és a programozott fény sejtelmes, folyamatosan változó teret hoznak létre. A villanásszerűen felkapcsolódó fények az üresen hagyott középső mezőben rajzolják ki a kézjeleket, melyek egy-egy döntésre utalnak, miközben reflexfényeik a falakon, a mennyezeten és a priccs környezetében szóródnak szét.

A kiállítás tudatosítja, hogy egy-egy döntés hatására milyen könnyű volt egyik napról a másikra eltűnni a koncepciós perek és internálások rendszerében. A tárlat ezért nem pusztán dokumentáció, hanem vizuális emlékezetmunka is.

Az alkotók nagy elkötelezettséggel kutatták a Rákosi- és a korai Kádár-korszak büntetés-végrehajtási rendszerét, a koncepciós perek világát, a börtönök és kényszermunkatáborok levegőtlen magányát. A történészi kutatómunka, a feltárt személyes sorsok, a felkeresett és láthatóvá vált helyszínek teszik ezt a kiállítást fontos mementóvá.

A helyszínek a túlélők portréitól válnak személyessé. Az idős arcok neutrális háttér előtt jelennek meg, kiszakítva őket egykori szenvedéseik közegéből. Tekintetükben egyszerre van jelen a trauma és a túlélés tapasztalata. Válóczy István egykori elítélt visszaemlékezése a szabadság legelemibb érzékelését idézi fel. Más történetek a rendszer kegyetlenségét teszik kézzelfoghatóvá: a kihallgatások brutalitását, a megalázó börtönkörülményeket, az előre eldöntött ítéleteket. „Életfogytiglanra ítélem, bár megérett a kötélre” – hangzott el Tutsek Gusztáv bíró szájából egy tárgyaláson, tömören megmutatva a diktatúra igazságszolgáltatásának természetét.

A tárlat a kollektív emlékezet terévé válik. Nem csupán dokumentál, hanem emlékeztet arra, hogy a történelem nem lezárt múlt, hanem jelen idejű felelősség.

Új Robert Capa életmű-kiállítással várjuk látogatóinkat!

Robert Capa, a tudósító címmel megnyílt a világ első, állandó Robert Capa életmű-kiállítása a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ új, 500 nm-es kiállítóterében. A Magyar Állam 2008-ban vásárolta meg a Master’s Set III (Mestergyűjtemény) sorozatot, amely 937 darab a kilencvenes években készült nagyítást tartalmaz. Ezzel New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé. Az egyedülálló tárlat a sorozatból mintegy 140 – köztük számos ikonikussá vált – fényképet bemutatva a fotográfus életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban. Robert Capa munkássága azért fontos, mert képeivel és hozzáállásával mély hatást gyakorolt a közönségre, örökre megváltoztatta a fotóriporteri szakma normáit és hozzájárult a történelem megértéséhez és az emlékezéshez.

Megváltozott nyitvatartás!

Capa Központ

• Hétfő: zárva
• Kedd–péntek: 13–18 óra
• Szombat–vasárnap: 10–18 óra

8F Galéria

• Hétfő–vasárnap: 9–19 óra

A pénztár fél órával a zárás időpontja előtt bezár.

A 8F Galériába ingyenes a belépés.