Laczkó Dezső Múzeum programok 2026 Veszprém

Laczkó Dezső Múzeum programok 2026

Kiállításmegnyitó 2026. május 28-án 16:30-kor.

SZENVEDÉLYBŐL TUDOMÁNY - Közösségi régészeti kutatások Veszprém vármegyében

Mi is az a közösségi régészet? Miért indult el? Kezdetek, alapelvek, sajátosságok és néhány helyszín.

Kiállításunk az elmúlt évek azon régészeti, néprajzi és hadtörténeti kutatásait mutatja be, amelyek valódi összefogással, önkénteseink aktív részvételével valósultak meg. A múzeum munkáját segítő civilek számos ásatáson, fémkeresős terepbejáráson és muzeális programon bizonyították: a múltmentés közös ügyünk.

Időszaki kiállítás

Szenvedélyből tudomány - Közösségi régészeti kutatások Veszprém vármegyében

2026. május 28. - 2026. december 20.

A történelem nem csak a könyvekben van, hanem a talpunk alatt is. Fedezd fel a legizgalmasabb leleteket és ismerd meg azokat, akik kiásták őket!

Kiállíításunk az elmúlt évek azon régészeti, néprajzi és hadtörténeti kutatásait mutatja be, amelyek valódi összefogással, önkénteseink aktív részvételével valósultak meg. A múzeum munkáját segítő civilek számos ásatáson, fémkeresős terepbejáráson és muzeális programon bizonyították: a múltmentés közös ügyünk.

Célunk, hogy a szebbnél szebb műtárgyak mellett magukat a lelkes kutatókat is bemutassuk. Ismerje meg őket az „Önkéntes arcképcsarnokban”, ahol közösségi programunk tagjai vallanak személyes motivációikról, és büszkén mutatják be kedvenc leleteiket is! Szeretné kipróbálni a régészetet? Érdekli, hogyan tud csatlakozni közösségi programunkhoz?

Az üveg alkímiája – Bohus Zoltán és Lugossy Mária

2025. november 20. - 2026. május 31.

Új kiállításunk az üvegszobrász művészek alkotásaiból

A kortárs magyar üvegművészet két kiemelkedő alakjának, Bohus Zoltánnak és Lugossy Máriának különleges, egyedülálló alkotásaiból nyílt meg a Laczkó Dezső Múzeum új kiállítása 2025. november 20-án.

A kiállítás címében utal arra a virtuóz mesterségbeli tudásra, amely iskolateremtő módon képes volt a mindennapi síküveglapokból képzőművészeti igényű, szobrászati jellegű műveket létrehozni. Noha a művészházaspárnak egyetlen közös munkája sincs, egyéni alkotói pályájuk több ponton találkozik.

Mindkettőjük munkásságát a hideg üveg technológiai eljárása jellemezte, és mindegyiküket az a törekvés vezérelte, hogy olyan elvont fogalmakat, mint a tér és az idő próbáljanak üvegbe zárva megragadni az anyag változó, belső transzparenciáinak segítségével. Mindketten a kortárs üvegművészet megújítói, akiknek köszönhetően a magyar üvegművészet nemzetközi viszonylatban is hírnevet szerzett.

Bohus Zoltán (1941-2017) Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes művész, nemzetközileg elismert alkotó, megszámlálhatatlan európai és tengerentúli kiállítás és konferencia résztvevője. A

Viharsarokból, Endrődről induló pályája rajztehetsége révén a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő- festő szakára vezette, ahol Z. Gács György tanítványa volt. A festői pályától elkanyarodva korábbi kiegészítő üveg szakja alapján azonnal az újonnan induló szilikát képzés oktatója lett itt először tanársegédként (1966-1978), majd az üvegszak vezetőjeként (1978-1993), egyetemi tanárként (1993-2010). Negyvennégy éves folyamatos művésztanári tevékenysége során megteremtette a felsőfokú üvegképzés magas színvonalú műhelyét, és üveges generációk sora került ki a keze alól.

Lugossy Máriához hasonlóan, pályája legelején ő is ötvösmunkákat, konstruktivista stílusú krómacél domborműveket készített, de az 1970-es évektől érdeklődése kizárólag az üveg felé fordult, és annak szobrászati megközelítésű, plasztikus megformálását kereste. Egyszerű, geometrikus formákat választott, mégis a hideg üveg megmunkálásának forradalmasítója lett azzal a kész síküveglapokat ragasztással tömbbé építő, csiszolással, polírozással rendkívüli precizitást elérő technológiával, amelynek segítségével a magyar üveg felhívta magára a figyelmet nemzetközi viszonylatban. Az üvegtömböket bravúros technikai tudással, aprólékos pontossággal maga csiszolta, polírozta. A kivitelezést gondos vázlatkészítés, alapos matematikai számítások előzték meg, az alkotófolyamat pedig hosszú heteket-hónapokat vett igénybe. A különleges, iskolateremtő technika az üveg természetes optikai hatásain alapul, annak a rétegeket átjáró, belső fénytereket teremtő, sejtelmes tükröződéseire, fénytöréseire épít. A művész az üveglapok árnyalásával, a tónusok mélyítésével szabályozza a fény intenzitását, transzparenciáját, az elvont geometriai rend szimbolikus, transzcendens tartalmakkal telítődik nála.

Művei megtalálhatók a hazai közgyűjtemények (Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Iparművészeti Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, Laczkó Dezső Múzeum) mellett Franciaország, Csehország, Németország, Svájc, Spanyolország és az Egyesült Államok szakmúzeumaiban.

Lugossy Mária (1950-2012) Munkácsy-díjas érdemes művész, ötvös, üvegtervező és szobrász változatos, rendkívül gazdag, autonóm életműve, munkásságának intenzív négy évtizede művek ezreiben számolható. Pályája ötvös képzettsége révén, a fémek megmunkálásával indult az 1970-es évek közepén. Az iparművészet számára szűkösnek bizonyult területét maga mögött hagyva a különböző egyéb anyagok - ásványok, higany, üveg, plexi, gránit, bronz, kő – alkalmazásával művészete rövidesen a szobrászat felé fordult: a kezdeti geometrikus krómacél kompozíciókat először az üvegszobrok, az egyre monumentálisabb alkotások váltották fel, egészen az 1990-es években megjelenő köztéri szobrokig, emlékművekig. Az emberi alak, gyakran töredékesen, ebben a késői időszakban tűnt fel nála.

Mély gondolatisággal átitatott, intellektuális horizontú alkotásai megkérdőjelezik a művészeti ágak, műfajok határait, újszerűek formakezelésükben és a felhasznált anyagok szokatlan

összekapcsolásában. A kísérletező, koherens szemléletű alkotó világában visszatérő elem a szerves természeti világ és a szervetlen, élettelen univerzum kettőssége, az élet előtti és utáni állapot, amelyen keresztül az emberi létezés egzisztenciális dimenzióira kérdez. Foglalkoztatja a keletkezés, a megszületés gondolata, az ember sorsának morális kérdései, gyakran történelmi távlatokba állítva vagy bibliai motívumokon keresztül az áldozatok egyetemességét középpontba állítva.

Művei ritkán szerepelnek a hazai közgyűjteményekben, a külföldi kiállítások, nemzetközi szimpóziumok nyomán inkább a neves külföldi szakmúzeumokban (British Museum London, Corning Museum of Glass New York, Musée des Arts Décoratifs Paris, Lausanne, Santory Museum Tokio) találhatók.

A művész alkotásai révén kapcsolódik Veszprém városához, hiszen két nagy méretű munkája is ide került. Az 1980-as évekre jellemző, kőzárvány szobrokhoz tartozó Rheia elnevezésű műve, a szobrász ajándéka, a város új sportuszodájának aulájában kapott helyet. Millenniumi emlékművének monumentális szoborkompozíciója korábbi helyéről, az Óváros térről áttelepítve nemrégiben a Szabadság téren került felállításra.

Lugossy Mária nagyméretű köztéri alkotásai a budapesti 1956-os emlékmű mellett megtalálhatók Tatán, emléket állítva a Holokauszt áldozatainak és Székesfehérváron, tisztelegve a II. világháború hősei előtt.

Labirintus – Ország Lili és művésztársai

2025. december 4. - 2026. május 31.

A képzőművészeti tárlat két teremre osztva a győri Rómer Flóris Múzeumban letétként őrzött Vasilescu gyűjteményből válogat. Vasilescu János (1923-2006) román származású, házassága révén Magyarországon letelepedett mérnök, vállalkozó, feltaláló több száz darabból álló magángyűjteményéből, amely az 1950-es évektől kezdve formálódott, és amelynek gyarapodásában meghatározó szerepet játszott Ország Lili (1926-1978) festő, grafikus megismerése.

A kollekció gerincét is az ő képei alkotják. A műgyűjtő azonnal művei csodálója lett, majd az ő segítségével ismerte meg azokat az alkotókat, a kortárs magyar képzőművészet legjelentősebb képviselőit, akiknek színvonalas munkái a kollekciót a legjobb hazai magángyűjtemények közé emelték. Vasilescu mecénási gesztusának köszönhetjük, hogy az általa megörökölt Ország Lili-hagyaték a magyar államra és több közgyűjteményre szállhatott. Saját gyűjteményét azzal a céllal, hogy egyben tarthassa és hozzáférhetővé tegye, pályázat útján Győr városára hagyta.Tőlük és a győri múzeumtól kölcsönöztük a kiállításban bemutatott alkotásokat.

Első termünket kizárólag az Ország Lili-anyagnak szenteltük. Vasilescu János gyűjteménye átfogó képet ad Ország Lili titkokkal teli, besorolhatatlan, egyéni hangú életművéről. Végigvezet a korai látványelvű felfogástól a Magritte, Chirico hatását hordozó realisztikus felfogású szürrealista képeken át a bulgáriai utazása (1957-1959) nyomán festett ún. ikonos képekig, a prágai út hatását hordozó, az itteni zsidó temető sírköveiből inspirálódó, héber írásjeleket szerepeltető munkáin át a római, nápolyi, pompeji, herculaneumi romvárosok látványát őrző, városfalakat, alaprajzokat, ókori szobortöredékeket ábrázoló festményekig, ill. az életmű összefoglalásaként, csúcsaként értelmezett Labirintus sorozat (1973-1978) darabjaiig, amelyek az ókori mítoszt a személyes életút útvesztőjévé avatják, a jelenbe fordítják át. A képi világ hamar elszakadt a realisztikus látásmódtól, átadva a helyét az aprólékos részlességgel, cizelláltan felépített, konstruktív terű, nonfiguratív alkotásoknak, amelyben fontos szerepet kapnak a múlt emlékei, a letűnt civilizációk töredékei, a jelentés nélküli betűk, szövegfoszlányok, egyiptomi hieroglifák, kopt, arámi, örmény, héber írásjelek, ürességre nyíló kapuk, falak, tükrök, kőtáblák, iratok – mind megannyi tanúja, mementója az időtlenséget teremtő emlékezésnek.

Vasilescu János magángyűjteményében az Ország Lili-képek mellett jelentős helyet foglalnak el azok a művészek, a kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő alakjai, akiket a műgyűjtő a festőnő ismerősei között fedezett fel. Ország Lili ilyen módon szabott irányt a gyűjtemény szisztematikus bővülésének. A tekintélyes gyűjtemény rövid idő alatt, a műgyűjtő életében állt össze a sikeres vállalkozásai, műszaki szabadalmai, találmányai révén megalapozott tőkéből. Üzleti, kereskedelmi szempontokon túlmutató gyűjtői szenvedélye törekedett egy tudatosan felépített, koherens XX. századi műtárgyegyüttes létrehozására, amely a saját ízlését tükrözi. A gyűjtés fő motívuma a személyes kapcsolat, a művészekkel kialakított baráti viszony volt. A műgyűjtő hangsúlyozta a kollekció személyhez kötöttségét, amelyet fontosabbnak tartott, mint a gyűjtemény nagyságát. Személyesen ismerte mind a 27 művészt, akitől alkotást vásárolt. Az ő műveik kaptak helyet a második teremben.

Vasilescu gyűjteményében megtaláljuk Ország Lili kortársainak, művésztársainak – Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Vígh Tamás, Kondor Béla, Keserü Ilona, Deim Pál, Maurer Dóra, Hencze Tamás, Nádler István – kiváló műveit. Országh Lili hívta fel a gyűjtő figyelmét az Európai Iskola elfojtott, progresszív köréhez tartozó művészekre, akik az 1950-es években ugyancsak a Magyar Állami Bábszínházban találtak menedéket: Bálint Endrére, Korniss Dezsőre, Anna Margitra, Gyarmathy Tihamérra, Martyn Ferencre. Az 1953-ban itt megismert Bálint Endrét Ország Lili egész életében a mesterének tekintette. Rendkívül értékes részét teszik ki a műtárgyegyüttesnek a magyar avantgárdot reprezentáló, európai rangú mesterek, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Mattis-Teutsch János, Bortnyik Sándor, Vedres Márk, Kerényi Jenő, valamint a nemzetközi színtéren tevékenykedő Victor Vasarely, Amerigo Tot, Pierre Székely. A színvonalas alkotások között nem egy ritkaságot, kuriózumot találunk, a század sokszínű irányzatait képviselik a konstruktivizmustól, a neoklasszicizmusig, a gesztusfestészettől az op-artig.