Laczkó Dezső Múzeum programok 2021

Program

Kiállításmegnyitó

Cholnoky Jenő és a Balaton című kiállításának megnyitója
2021.06.26. szombat 16:30 óra
Helyszín: Laczkó Dezső Múzeum Veszprém, Erzsébet sétány 1.

A kiállítást Rybár Olivér geográfus, földrajztanár, a Cholnoky család történetének kutatója nyitja meg. Cholnoky Tamás (Cholnoky Jenő unokája) köszönti a megjelenteket. 

Tábor 2021

Nyári tábor a Laczkó Dezső Múzeumban
Fedezd fel, éld át, készítsd el!
Nyári tábor a Laczkó Dezső Múzeummal a régi falusi világ hangulatában!

Szeretnél festőnövényeket gyűjtve túrázni a Balaton-felvidéken? Kipróbálni a nemezelés vagy a fazekas mesterség fortélyait? Felfedezni a Bakonyi Házat kívül-belül? A Bakonyban kirándulni? Menő pénztárcát készíteni üdítősdobozból?
Ha igen, gyere és tarts velünk a Laczkó Dezső Múzeum izgalmas napközis táborába, ahol a régi falusi élet érdekességeibe kóstolunk bele, és a felsoroltakon kívül sok játék és drámapedagógiai foglalkozás is vár rád!
A tábor időpontja: 2021. július 5 – július 9.
A tábort minimum 10, maximum 15 fő jelentkezése esetén rendezzük meg.

RégÉszHét – napközis tábor a Laczkó Dezső Múzeumban
Szeretnéd megismerni a régészek munkáját? Kirándulni elhagyott kolostorok romjaihoz? Római jellegű
falfestményt készíteni Balácán? Kipróbálnád a fémkeresőzést?
Ha igen, gyere és tarts velünk a Laczkó Dezső Múzeum izgalmas napközis táborába, ahol a múzeum
régészei segítségével megismerkedhetsz szakmájuk fortélyaival, kipróbálhatod saját tehetséged, valamint
sok játék és kézműveskedés is vár rád!
A tábor időpontja: 2021. július 12 – július 16.
A tábort minimum 10, maximum 15 fő jelentkezése esetén rendezzük meg.

Kiállítások a Laczkó Dezső Múzeumban:

Cholnoky Jenő és a Balaton című kiállítás
2021. június 26 - december 31.
Helyszín: Laczkó Dezső Múzeum Veszprém, Erzsébet sétány 1. 

Cholnoky Jenő (1870–1950) földrajztudós, egyetemi tanár veszprémi kötődésű értelmiségi családból, Veszprémben született, gyermekkorában itt élt, élete során később is mindig örömmel tért ide vissza és szívesen időzött környékünkön. Szakmai elismertségén túl, erős helyi gyökerei
indokolják, hogy megemlékezzünk róla. Mivel múzeumunk csak szerényebb hozzá kötődő anyagot őriz, kiállításunk „szélesebbre tárva az ablakot”, a Balaton kutatás keretében (amelyben Lóczy tanársegédeként ő is részt vett) mutatja be életútját és két kutatótársával, egyben legjobb barátaival (Lóczy Lajos, Laczkó Dezső) való kapcsolatát.

Lóczy Csopakon vásárolt nyaralója révén szintén kötődött vidékünkhöz. Laczkó kegyesrendi földrajz–természetrajz szakos szerzetes-tanár, geológus 1888-tól haláláig élt Veszprémben. 1903– 1932 között az általa szervezett Veszprémvármegyei Múzeum, 1912–1918 között egyben a
Veszprémi Piarista Főgimnázium igazgatója és a Piarista Rendház házfőnöke is volt. A Magyar Földrajzi Társaság 1891. március 7-i ülésén – Lóczy Lajos javaslatára – megalakult a Balaton Bizottság, amely külföldi példák nyomán (Bodeni-tó, Genfi-tó kutatása) legnagyobb hazai tavunk, a Balaton és környéke átfogó, természet- és társadalomtudományi szemléletű kutatását tűzte ki céljául. A kutatást indokolta, hogy akkoriban még csak rendkívül szerény ismeretekkel rendelkeztünk legnagyobb hazai tavunkról. Ugyanakkor az 1863-ban a tó déli-, majd 1909-től az északi partján is megépült vasútvonal hatására várható volt, hogy a tó rövidesen turisztikai és nyaraló célponttá válik.

A kutatást a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, Hornig Károly veszprémi püspök, Veszprém és Zala vármegyék, s több magánszemély (pl. a természettudományok iránt rendkívül érdeklődő Semsey Andor földbirtokos) rendszeresen támogatták. A Bizottság saját költségvetéssel rendelkezett. A remek szervező Lóczynak a legjobb hazai és külföldi szakemberekből álló, mintegy 70 fős csapatot sikerült létrehoznia, akik közösen dolgoztak a kitűzött tudományos célokért. Mindezt egy olyan korban, amikor az egyre erősbödő nemzeti nacionalizmusok ellentétei rövidesen az első világháborúhoz vezettek.

Kutatásaik eredményét „A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei”című, mintegy harminckötetes monográfia-sorozatban tették közzé. Bár a világháború, majd a forradalmak erősen lassították a kutatás korábbi ütemét, az gyakorlatilag csak Lóczy halálával (1920) ért véget. 2020-ban elmondhattuk, hogy Cholnoky 150 éve született, 70 éve halt meg, Laczkó 160 éve született, Lóczy 100 éve hunyt el. Cholnoky pedig éppen 100 esztendeje tevékenyen részt vett a m. kir. Külügyminisztérium Tudományos Osztálya a trianoni béketárgyaláshoz különféle segédanyagokat előkészítő (statisztikák, térképek, pl. a nevezetes „carte rouge” stb.) munkálataiban is.

A közbejött koronavírus járvány miatt kiállításunk egy évvel eltolódott. Ám munkásságuk kerek évfordulóktól függetlenül is értékes. Eredményeik örökre beépültek Veszprém és környéke szellemi, kulturális örökségébe. Ezekre térségünk valamennyi lakója – és ugyanakkor minden magyar ember – napjainkban is méltán büszke lehet.

A Veszprém Európa Kulturális Fővárosa project egyik elemét alkotó kiállítást az érdi Magyar Földrajzi Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum zirci Bakonyi Természettudományi Múzeuma műtárgy-kölcsönzéssel segíti.

A kiállítás 2022-ben a kölcsönző intézményekben lesz megtekinthető.
Rainer Pál

„Vidd el a te faludba…” Molnár Mária misszionárius melanéziai gyűjteménye
2021. június 10 - szeptember 15.
csütörtök-szombat 10-18
Veszprém, Erzsébet sétány 1.

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma egy nagyon érdekes anyagot őriz az Admiralitás-szigetekről. A tárgyak (203 db az Admiralitás-szigetekről, 6 db Új-Guineáról és Új-Irlandról, 5 tárgy Dél-Kelet Ázsiából és némi természettudományos anyag – főleg csigák és kagylók) Molnár Mária misszionárius gyűjteményét képezik, aki 1928 és 1943 között a szigeteken dolgozott.
Molnár Mária 1886. szeptember 11-én született Várpalotán. Később a családja Budapestre költözött, ahol jelentkezett diakonisszaként a Bethesda kórházba: befejezve tanulmányait hivatásos ápolónő lett. Különböző kórházakban dolgozott, még az I. világháború idején is.
Mint a Győri Református Egyházközség diakonisszája 1925-ben Németországba utazott, ahol megismerkedett a Liebenzelli Missziós Intézet munkásságával, és elhatározta, hogy külmissziói szolgálatot vállal. 1928 elején érkezett meg az Admiralitás-szigetekre, és kezdett dolgozni előbb Manus, majd később a kis Pitilu és Pak szigeteken. Először 7 évet töltött kint, majd visszatért rövid időre Magyarországra 1935-ben. A gyűjteményét ekkor hozta magával. Hazájában több helyen tartott előadásokat a kinti élményeiről, majd a következő évben visszatért Manusra. Jelentős ápolónői gyakorlata (a helyi őslakosok a szigeten a „Missziz doctor” nevet adták neki) és kedves lénye biztosította számára a lakosság megbecsülését. A II. világháborúban a japán hadsereg elfoglalta Manust és a környező szigeteket. Molnár Máriát 1943 áprilisában a japánok az összes többi, a szigeteken élő misszionáriussal együtt megölték.

Molnár Mária nem volt hivatásos néprajzkutató, mégis nagy hozzáértéssel válogatta ki azokat a tárgyakat, amelyek a legjobban szemléltetik a helyi őslakosság mindennapi életét. Hazaküldött leveleiben megpróbált beszámolni a szigetlakók szokásairól is. Gyűjteményét a Hajdúböszörményben tervezett Külmissziói Iskola múzeumának szánta szemléltető anyagként. Amikor elmondta a Manuson élőknek, hogy szeretné megmutatni saját honfitársainak, hogyan élnek az emberek a szigeten, mindenki igyekezett mindenféle tárgyakat adni, mondván
„Missziz, vidd el a te faludba, hadd lássák, hogy mit tudunk!”. Ottlétekor a szigetcsoport lakosságának száma mintegy 14 ezer fő volt, falvanként 100–200 lakossal. A gyűjtemény ezt az időszakot mutatja be: a lakosság mindennapi életét, háztartási eszközeiket, a halászat - vadászat szerszámait, ruhákat és ékszereket. A fotókon (melyeket ő vagy más misszionáriusok készítettek) láthatjuk az általa említett embereket és életének jeleneteit, amikor éppen játszik velük vagy tanítja az általa annyira szeretett gyerekeket.
Az Admiralitás-szigetek népeinek története meglehetősen jellemző Óceániában. Ez a kis gyűjtemény, mely az ottani nép tárgyi- és szellemi kultúráját mutatja be egyben, a melanéziai kultúrák egészének átalakulási folyamatát is szemlélteti. Ez az életmód, melyet megpróbáltunk megismertetni látogatóinkkal, már javarészt a múlté, nagy vonásaiban letűnt világot tükröz, az 1930-as évek világát.
Az Admiralitás-szigetek mai lakói az elmúlt évtizedek során megtapasztalhatták a „civilizáció” áldásait és átkait egyaránt, s ma már ők is a „fejlődés” általánosan elfogadott irányvonalát követve élnek…
Lugosban (Manus sziget) a Molnár Máriáról elnevezett leánykollégium őrzi feledhetetlen emlékét.

dr. Antoni Judit
régész, néprajzkutató, a kiállítás kurátora

Magyar Világ 1938–1940
Fedezz fel egy világot... - Időutazás a második világháború előtti utolsó békeévek Magyarországára.
2021. október 15-ig

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1938–1940-ben Magyarország változóban volt. A békés területi revíziókkal letörni látszódtak Trianon bilincsei, ugyanakkor a Harmadik Birodalom közvetlen szomszédsága és egyre növekvő európai befolyása, majd a kirobbanó második világháború egyre jobban veszélyeztette a magyar önállóságot.

A világháború veszélyeit azonban a magyar társadalom még kevésbé érezte, a legtöbben hittek abban, hogy a nagy háború pusztításai annyira élénken élnek még az emlékezetben, hogy elkerülhető az újabb világégés. Ekkor a magyar társadalom nagy része a politikai események közül a békés területi revíziókra és az 1939-es választásra figyelt, amely egészen 1994-ig az utolsó olyan – a jogi kereteket és a lebonyolítást tekintve többnyire – demokratikus választás volt, amikor az ország területén nem voltak idegen megszálló csapatok. A magyar társadalom középrétege ekkorra újra megerősödött, jelentős lett a polgárság, a vidéki öntudatos parasztság biztosítani tudta saját megélhetését, ugyanakkor legendák keringtek az erzsébetvárosi Csikágóról, a budapesti alvilág központjáról, és égető szociális probléma volt a külvárosi nyomortelepek lakosainak ellátása, a vidéki parasztság helyzetének javítása, a földkérdés.

Ez a korszak a színházak, kávéházak, magyar filmek aranykora, amikor berobbant a köztudatba búgó hangjával Karády Katalin és olyan csillagok mellett foglalhatott helyet, mint Muráti Lili, Tolnay Klári, Jávor Pál vagy Páger Antal.

1938-ban a Szent István-emlékév és az Eucharisztikus Világkongresszus alatt a magyarság megmutatta, hogy a totalitárius diktatúrák és a szélsőséges eszmék térnyerése ellenére ragaszkodik keresztény gyökereihez. Ekkor indult el a Győri program, amely biztosította Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, és óriási löketet adott a gazdaságnak, ugyanakkor érezhetőbbé tette az újabb világégés közeledtét.

A békés területi revízióknak köszönhetően ebben a három évben három alkalommal tért vissza nagyobb terület az anyaországhoz, amelyek lakossága döntően magyar volt ugyan, de százezres nagyságrendben lettek Magyarország állampolgárai más nemzetiségű személyek, akiket az állam széleskörű nyelvi, közigazgatási, oktatási jogokat biztosítva fogadott, ugyanakkor megszületett az első két zsidótörvény, és érezhetően növekedett az antiszemitizmus.

A kiállítás célja, hogy a korszak politikai, társadalmi és művészeti életét interaktív eszközökkel, 20 tematikus részen keresztül úgy mutassa be, ahogy azt az adott kor emberei látták és átélték, ezáltal egy pillanatképet kapjunk a ’30-as évek végének Magyarországáról.

A Nemzeti Múzeumban sikerrel bemutatott Magyar Világ 1938–1940 kiállítás új helyszínen, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban várja a látogatókat 2020. október 21-től 2021. június 6-ig.

Forrás: Szervezők