Mai Manó Ház kiállítások, programok 2020

Program

2020. augusztus 12. 18.00
Kurátori tárlatvezetés
Újranézve - Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből

A múzeumi gyűjtemények sajátossága, hogy a nagyközönség elől elzárt, láthatatlan mesterműveket rejtenek a raktárukban. A mostani kiállítás alkalmával a Magyar Fotográfiai Múzeum féltve őrzött kincseit fedeztük fel és értelmeztük újra. A múzeum gyűjteményéből öt kiemelkedő magyar fotográfus – Székely Aladár, Máté Olga, Haller F.G., Haár Ferenc és Berekméri Zoltán – életművének egy-egy szeletét mutatjuk be öt eltérő kurátori koncepció alapján, kronologikus sorrendben. A kiállítás egyes szekciói önmagukban is értelmezhetőek, együttesen pedig a múlt század jelentősebb magyar fotótörténeti irányzatait tárgyalják.

A kiállításon látható alkotók munkásságának feldolgozottsága eltérő. A képek válogatásakor, az egyéni koncepciók kialakításakor arra törekedtünk, hogy a kiválasztott alkotók műveihez a jelen felől közelítsünk. Az életművek áttekintése, újraértelmezése során a már meglévő fotótörténeti ismeretekre építettünk, a válogatáskor azonban fontos volt számunkra a kortárs fotográfiai szemlélet. Az egyedinézőpontok új hangsúlyokat hoznak az életművekbe, a művészek a korábbiaktól eltérő alkotói korszakai kerülnek fókuszba. A művek befogadása a válogatók és a közönség számára egyaránt új megismerési lehetőséget kínál.

Az Újranézve - Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című kiállításon a kiállítás kurátorai kalauzolják végig a látogatókat.

KIÁLLÍTÁS

Újranézve - Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből
A kiállítás megtekinthető: 2020. július 14. – augusztus 16.
Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között.
Hétfőn és ünnepnapokon zárva.

Kurátorok:
Baki Péter - Székely Aladár
Balogh Viktória - Haár Ferenc
Barta Edit - Haller F.G.
Kiss Imre - Berekméri Zoltán
Schuller Judit Flóra - Máté Olga

A múzeumi gyűjtemények sajátossága, hogy a nagyközönség elől elzárt, láthatatlan mesterműveket rejtenek a raktárukban. A mostani kiállítás alkalmával a Magyar Fotográfiai Múzeum féltve őrzött kincseit fedeztük fel és értelmeztük újra. A múzeum gyűjteményéből öt kiemelkedő magyar fotográfus – Székely Aladár, Máté Olga, Haller F.G., Haár Ferenc és Berekméri Zoltán – életművének egy-egy szeletét mutatjuk be öt eltérő kurátori koncepció alapján, kronologikus sorrendben. A kiállítás egyes szekciói önmagukban is értelmezhetőek, együttesen pedig a múlt század jelentősebb magyar fotótörténeti irányzatait tárgyalják.

A kiállításon látható alkotók munkásságának feldolgozottsága eltérő. A képek válogatásakor, az egyéni koncepciók kialakításakor arra törekedtünk, hogy a kiválasztott alkotók műveihez a jelen felől közelítsünk. Az életművek áttekintése, újraértelmezése során a már meglévő fotótörténeti ismeretekre építettünk, a válogatáskor azonban fontos volt számunkra a kortárs fotográfiai szemlélet. Az egyedi nézőpontok új hangsúlyokat hoznak az életművekbe, a művészek a korábbiaktól eltérő alkotói korszakai kerülnek fókuszba. A művek befogadása a válogatók és a közönség számára egyaránt új megismerési lehetőséget kínál.

A Magyar Fotográfiai Múzeum 1991-es alapítása óta az egyetlen olyan szakmúzeum, mely kizárólag fotográfiák őrzésével, gyűjtésével, kiállításával foglalkozik és amelynek gyűjteménye elsősorban művészeti jellegű. A gyűjtemény több mint 350 ezer papír alapú kópiát és több mint fél millió negatívot számlál, ezen kívül a gyűjtemény fontos része a szakkönyvtár és a levéltár is. Gyűjteményében a legnagyobb magyar fotográfusok – mint André Kertész, Brassaï, Martin Munkácsi vagy Moholy-Nagy László – munkái is megtalálhatók, de rajtuk kívül több száz remek, leginkább csak a szakma számára ismert fotográfus életművére lelhetünk, akiknek munkássága még a nagyközönség általi felfedezésre vár.

AAPO HUHTA: OMATANDANGOLE

A kiállítás megtekinthető: 2020. június 20. – augusztus 9.
Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között.
Hétfőn és ünnepnapokon zárva.
Kurátor: Schuller Judit Flóra és Kiss Imre

Exit plan / Menekülési terv

Megjelent előttem egy távoli helynek a képe, amely csak úgy érhető el, ha gyorsan és messzire futok saját magam és a múltam elől, olyan messzire, amennyire csak lehetséges, egy távoli, holdbéli hely felé. Egy elhagyatott, sziklás tájra érkeztem, de mégsem én voltam az egyedüli jelenlévő. Az első felismerés érzetével néztük egymást. Ez az elképzelt hely otthonná vált: a múltat elhagyva fel tudtam fedni magam.

Elmenekültem. A menekülés kényszere - egy személyes törést követően - életem egy nehéz szakaszában ütötte fel a fejét. A messze kerülés vágyától vezetve, végül a namíbiai sivatagban, egy elsőre jelentés nélkülinek tűnő, üres térben találtam magam. Ahogy ebben a határok nélküli tájban álltam, a sivatag mintha visszanézett volna rám, viszonozva tudatlan tekintetem.

Az ’omatandangole’ kifejezés a Namíbiának ezen a részén beszélt oshiwambo nyelven délibábot jelent. Ez a szó hűen tükrözte vissza saját fotográfiai törekvésemet, a valóság egyfajta leképezésének az illúzióját. Az elmenekülésem valódiságához hasonlóan, a sivatag egy belső tájjá vált, ahol képes voltam csak a számomra ismerősnek tűnő részletekre fókuszálni. Annak ellenére, hogy a minket körülvevő dolgok éppen kaotikusak és sérültek, a valóságnak ellentmondóan, fotón megörökítve teljesnek és tökéletesnek tűnhetnek. Abban a rövid, kamera által rögzített pillanatban ez a kiteljesedettség igaznak látszik. Egy nehezen megragadható, efemer érzet, amely a létrejöttével egy időben szinte el is tűnik. // Aapo Huhta

Forrás: Mai Manó honlapja