Mai Manó Ház programok 2026 / 2027

Mai Manó Ház programok 2026

2026.11.22. 10:00–11:30 – Családi délelőtt – Furfangos fényképek – René Maltête fotográfiáinak leleplezése

Mi a nevetés titkos receptje? Vajon mindig igazat mondanak a fényképek, vagy néha ők is megtréfálnak bennünket? És ki csempészte a viccet a képekbe?

A programon vicckutatókká, humornyomozókká válunk: René Maltête francia fotográfus mókás, furfangos és meghökkentő képeinek nyomába eredünk. Nagyítóval vizsgáljuk a legapróbb részleteket, gyanús jeleket keresünk és közösen próbáljuk meg leleplezni a fényképek csalafintaságát. Vajon a véletlen volt vicces kedvében, vagy valaki ügyesen megrendezte a jelenetet? Kipróbáljuk, hogyan csalogathat elő nevetést két egymáshoz egyáltalán nem illő dolog találkozása, hogyan állítja feje tetejére a világot egy furcsa árnyék. Megfigyelünk, történeteket szövünk, és ha kell, még a képeket is leleplezzük! Képregényeket készítünk, vicceket farigcsálunk, és kipróbáljuk, hogyan kerekedhet egyetlen elkapott pillanatból egy egész kaland.

Ha szerettek fényképezni, felfedezni, barkácsolni, akkor hozzátok magatokkal anyut, aput, vagy akár a nagyszülőket is, és fedezzük fel együtt a fényképek izgalmas világát!

2026.11.24. 18:00–19:00 – Finy Petra költő, író tárlatvezetése René Maltête kiállításán

„Ha Örkény István fotózott volna, biztosan ilyen képeket készít. Humorra komponált, vizuális egyperceseket. René Maltête a huszadik század egyik legizgalmasabb storytellere, akinek történetsűrítési technikáját írók és reklámszakemberek is elirigyelhetnék. Ránézel a fotóira, és nemcsak egy kockát látsz kimerevítve, de a telefon Live alkalmazásához hasonlóan, egész mozgássort, sőt szinte egy kisfilmet. Érzelmes, empatikus burleszket, mintha csak Jacques Tatival találta volna ki közösen.

A Tetten ért véletlen című kiállításhoz olyan tárlatvezetéssel készülök, mely ezeket a filmmé kiterjeszthető történeket meséli el. A ma emberének, aki már mindent vizuálisan előrágva, előmagyarázva kap, aki számára már a Netflix is olyan epizódokat készít, hogy pár másodpercenként összefoglalják neki, amit addig látott, vajon előhívható még az a képesség, hogy történeteket lásson és építsen magában? René Maltête zseniális fotóival igenis megvan rá az esély. Csodálatosan ötletes, kreatív képei a képzelet elsorvadt izmait megerősítik, hogy újra tudjunk történeteket látni és mesélni.” (Finy Petra)

2026.11.28. 10:00–13:00 – 75. Képíró-képolvasó workshop

Zine készítő workshop Szántói Lilla fotográfus, a Lapozó könyvműhely alapítójának vezetésével

Hogyan mesélhetünk el egy történetet kizárólag képekkel? A workshop során saját fotográfiáinkból kiindulva kísérletezünk és fedezzük fel a fotográfia és a könyv műfajának kapcsolódási pontjait. Analóg, manuális technikákkal – ragasztás, kollázs, írás és rajzolás – dolgozunk, különböző hajtási és egyszerű könyvkötészeti technikákat próbálunk ki. Archív és személyes fotóinkat új összefüggésekbe rendezzük a vizuális történetmesélés eszközével. Az alkotófolyamatban az anyagokkal való szabad játék, a képek közötti kapcsolatok, a sorrendiség és a kompozíció is fontos szerepet kap a vizuális narratíva kialakításában. A workshop végére a résztvevők egy önálló, saját készítésű kiadvánnyal térhetnek haza.

A programon való részvételhez előzetes tapasztalat vagy tudás nem szükséges. Kérjük, hogy a résztvevők hozzanak magukkal az elképzeléseikhez és a tervezett munkájukhoz kapcsolódó, legfeljebb 20–30 darab A5 méretű archív, analóg vagy kinyomtatott fotót. Amennyiben ezen felül további képekre lenne szükségük, a helyszínen korlátozott mennyiségben nyomtatási lehetőséget is biztosítunk.

Időszaki kiállítás

Marine Lanier: Hannibál kertje

2026. november 05. – 2027. január 17.

Kurátor: Kereszty Anna

Hogyan kapcsolódik össze Hannibál alakja a növényekkel? Mi az a „repülő legelő”, és hogyan keresztezi egymást a mitológia a globális felmelegedéssel? A választ a Jardin du Lautaret, Európa legmagasabban fekvő alpesi kertje rejti az Alpokban.

Marine Lanier a Le Jardin d’Hannibal című sorozata ezen a különleges helyen játszódik, amely nem csupán botanikai gyűjtemény, hanem kutatólabor is, ahol a klímaváltozás hatásait és a jövő ökológiai forgatókönyveit vizsgálják. A gleccserek között, 2100 méteren fekvő kert, több mint kétezer alpesi növényfajnak ad otthont kontinensek szerint rendszerezve, a világ hegységeinek flóráját egybe gyűjtve.

Marine Lanier fotográfiai kísérleteiben a kamera nagyítóvá válik, amely múltból érkezett mikroszkópként a jövő természetét vizsgálja. A növényrészletek képteret feszítő kompozíciói átírják a megszokott léptéket. A levelek struktúrái, a sejtek mintázata, a felnagyított formák finom rajzolatai egyszerre idéznek ősi mintákat és jövőbeli alakzatokat. A sorozat egy különös, képzeletbeli térbe vezeti a nézőt, ahol a mikro- és makrovilág összemosódik, a részletek tájképekké alakulnak. A negatívok, az alulexponálás és a torzított színek használata álomszerű, mitologikus látványt idéznek elő. Ebben az éjszakai herbáriumban a növények nemcsak a jelenhez, hanem egy lehetséges jövőhöz is tartoznak. A növényeket ábrázoló képek megidézik Karl Blossfeldt növényi struktúrákat ábrázoló képeit, Anna Atkins cianotípiáit, valamint Timothy O’Sullivan tájképeit is.

A sorozat narratíváját átszövi Hannibál alakja, aki a legenda szerint éppen a Lautaret-hágón kelt át az Alpokon vakmerő hadjárata során. A fiatal kertészekről és kutatókról készült érzékeny portrékon a kimerültség és az elszántság egyszerre van jelen. Ez a kitartás jele, egy intenzív, folyamatos munka lenyomata. Arcukon az elmélyült figyelem és fáradtság, mintha az Alpokon átkelő sereg képzelt gesztusait visszhangoznák. A kert mint „laboratórium” nem csupán tudományos tér, hanem szimbolikus csatatér is. Az emberiség küzdelmének metaforája a klímaváltozás ellen, ahol a törékeny életformák állnak szemben egy globális léptékű erővel.

A Lautaret-hágón a kutatók a rendkívüli biodiverzitást vizsgálják, konzerválják és tanulmányozzák azokat a növényeket, amelyek képesek túlélni ebben a zord környezetben. Céljuk megérteni, miként reagál az ökoszisztéma az éghajlatváltozásra és a növényzet hogyan alkalmazkodik a globális felmelegedéshez. Az itt zajló kutatások egyik legkülönlegesebb példája a „repülő legelő” kísérlet, amely során egy kutatócsoport szó szerint „áthelyezi a hegyeket” úgy, hogy nyolctonnányi alpesi gyepet szállítanak helikopterrel alacsonyabb magasságba, hogy vizsgálják a háromfokos hőmérsékletkülönbség hatását a növényekre.

Az újfajta szemlélődésre ösztönző sorozat a tudomány, a mitológia és az álom határán áll. A növények absztrakciója egy lehetséges jövő képeit rajzolja ki, ahol múlt és jelen egymásba csúszik és ahol már nemcsak azt kérdezzük, mit látunk, hanem azt is, mi vár ránk.

A tetten ért véletlen – René Maltête (1930–2000)

2026. november 06. – 2027. január 17.

Kurátor: Baki Péter

René Maltête (1930–2000) életműve rendhagyó megközelítést hozott a 20. századi francia humanista fotográfiába: egy addig szokatlan, friss nézőpontból mutatta meg a mindennapok valóságát. Maltête-nél a vizuális humor és az irónia nem pusztán efemer anekdotizmus vagy felszínes narratív díszítmény, hanem magának a fotográfiának a legfontosabb, a képek szerkezetéből fakadó kifejezőeszköze. Jelen kiállítás ezen a maltête-i látásmódon keresztül vezeti be a nézőt egy olyan vizuális univerzumba, ahol az emberi alakok és az épített környezet többnyire véletlenszerű együttállásai nem csupán témák, hanem a képtér abszolút, kompozíció-szervező főszereplői.

Ez az egyedülálló alkotói habitus a 20. század második felének abban a szellemi és kulturális klímájában teljesedett ki, amelyet ma a francia street photography aranykoraként, a háború utáni újjáépítés és a modernizáció traumatikus, mégis dinamikus periódusaként azonosítunk. Az 1950-es, 1960-as és 1970-es évek mindennapi valóságának radikális átstrukturálódása a korszak fotográfusaitól új reprezentációs stratégiákat követelt meg. Maltête ebben a diskurzusban pozicionálta újra a humanista fotográfia határait, amikor a társadalmi tablók középpontjába a humort mint primer esztétikai minőséget emelte. Művészete ugyanakkor egy mélyen etikus magatartásban gyökerezik: a komikum nála soha nem válik a szereplők puszta kifigurázásává, cinikus gúnnyá vagy méltatlan karikatúrává. Az esendőség bemutatása helyett Maltête-et a mélyen empatikus reflexió és a tűpontos analitikus megfigyelés jellemzi, amellyel az egyén, valamint az épített vagy természetes környezet közötti egzisztenciálisan abszurd interakciókat regisztrálja. A kiállítás retrospektív jellegű, strukturált anyaga plasztikusan demonstrálja e kompozíciók belső logikáját. A látogató elé táruló képi világban a francia mindennapok hamisítatlan valósága szigorúan kalibrált vizuális párhuzamok, texturális rímek és éles formanyelvi ellentétek szigorú geometriáján keresztül artikulálódik.

A véletlen azonban Maltête számára nem jelentette a spontaneitás kizárólagosságát. Fiatal korától a filmrendezés foglalkoztatta, és ez a vizuális gondolkodás fényképein is nyomot hagyott: időnként maga is megrendezett jeleneteket hozott létre, amelyekben a szereplők, a gesztusok és a környezet tudatosan alakított kompozícióvá állnak össze. E képekben ugyanakkor ugyanaz a játékos irónia és finom abszurditás működik, mint azokban a felvételekben, amelyekben a valóság kínálta váratlan helyzetet ragadta meg, mintha a véletlen és a megrendezés nála ugyanannak a sajátos képi világnak két különböző útja volna. A kétféle megközelítés határa azonban sok esetben nem húzható meg egyértelműen: nem tudhatjuk, hogy egy-egy különös, szinte hihetetlen helyzet a valóság váratlan együttállása vagy tudatosan megkomponált jelenet eredménye. Ez a bizonytalanság a képek befogadását is játékossá és titokzatossá teszi, hiszen a néző maga is részesévé válik annak a finom dinamikának, amelyben a valóság és a képzelet, a véletlen és a rendezés folyamatosan egymással játszik.

Maltête témaválasztása rendkívül sokszínű: a társadalom legkülönbözőbb rétegeit és helyszíneit öleli fel. A párizsi utcák jellegzetes karakterei vagy a külvárosi negyedekben önfeledten játszó gyerekek éppúgy részei képi világának, mint a csendes vidéki terek vagy a tengerparti életképek. Bár a nagyközönség leginkább a fanyar humorú fotókkal azonosítja őt, lírai és költői vénája a teljes életművet átszövi. Ez nem véletlen, hiszen a fotográfia mellett írással és verskiadással is foglalkozott. Számára a fényképezőgép a vizuális költészet eszköze volt. Képes volt egyetlen, jókor elkapott pillanattal teljes emberi történeteket elmesélni. A hétköznapi, elillanó pillanatokból olyan sűrített narratívákat teremtett, amelyek a nézőt azonnali gondolkodásra és őszinte mosolyra késztetik.

Maltête képei arra figyelmeztetnek, hogy a hétköznapok látszólagos egyhangúságában rejlő vizuális irónia, a humanista attitűd és a kompozíciós játékosság kortárs környezetünkben is tetten érhető. E jelenségek felismeréséhez vissza kell találnunk ahhoz a prekoncepcióktól mentes, tiszta látásmódhoz, amellyel a fotográfus redukálta a valóság vizuális zaját, hogy megragadja annak megismételhetetlen, sűrített pillanatait. A tárlat így az életmű előtti tisztelgésen túl olyan új szemléletmódot kínál, amely a mindennapi valóságérzékelésünket is képes derűsebbé tenni.

A tárlaton 122 db vintázs fotográfia látható.

A kiállítás megtekintésére tervezett idő: 40–60 perc

A Mai Manó Ház nem akadálymentes.

Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából.

René Maltête (Lamballe, 1930 – La Ferté-Villeneuil, 2000) Tizenhat évesen kezdett fényképezni egy Pontiac 6×9-es fényképezőgéppel. 1951-ben Párizsba költözött, ahol kezdetben rendezőasszisztensként dolgozott, többek között Jacques Tati mellett. Miután 1954-ben vásárolt egy Semflex fényképezőgépet, figyelme a fotózás felé fordult, és 1958-ban csatlakozott a Rapho ügynökséghez. Miután több kiadó is visszautasította, 1960-ban megjelent első könyve, a Paris des rues et des chansons. A kötet – amelyben Jacques Prévert, Boris Vian, Georges Brassens, Charles Trenet és Pierre Mac Orlan írásai is szerepeltek – három kiadást ért meg, és 35 000 példányban kelt el. 1973-ban barátaival elindította az Art en Dreux elnevezésű kulturális programot. 1979-ben és 1980-ban meghívást kapott a Rencontres d'Arles fotófesztiválra. Fotóit olyan lapok publikálták, mint az Asahi Camera, a Camera, az Epoca, a Life, a Look, a Paris Match, a Popular Photography és a Stern.