Pannonhalma Húsvét 2017

Húsvéti orgonakoncert a bazilikában

Apátsági Orgonahangversenyek

2017. április 17. Húsvéthétfő 15.30 óra
Helyszín: Bazilika
Virágh András Gábor orgonahangversenye

Belépőjegyek:
- teljes árú 2400,- Ft/fő
- diák*, nyugdíjas 1200,- Ft/fő
* felsőfokú oktatási intézmények hallgatói esetében nappali tagozatos diákigazolvánnyal

A Bazilika Liturgikus rendje a Szent Három Napra és Húsvéthétfőre 

NAGYCSÜTÖRTÖK

18.00 Krizmaszentelési mise
NAGYCSÜTÖRTÖK
6.45 Vigília és Laudes
13.00 Napközi imaóra
18.00 Konventmise az Utolsó Vacsora emlékére
(Lábmosás szertartásával)

NAGYPÉNTEK

6.45 Vigília és Laudes
13.00 Napközi imaóra
15.00 Urunk Szenvedésének ünneplése
21.00 Kompletórium

NAGYSZOMBAT

6.45 Vigília és Laudes
13.00 Napközi imaóra
18.00 Vesperás
21.30 HÚSVÉTI VIGÍLIA (A szentmise után körmenet)

HÚSVÉTVASÁRNAP

8.00 Laudes
10.00 ÜNNEPI KONVENTMISE
13.00 Napközi imaóra
18.30 Ünnepi Vesperás (17.45-kor NINCS családos mise)

HÚSVÉTHÉTFŐ

6.45 Vigília és Laudes
10.00 Konventmise
13.00 Napközi imaóra
19.00 Vesperás

Nagycsütörtök

Ünneplésének története

A 4. század végén Jeruzsálemben két mise volt: az első misét a főtemplomban tartották, innen vonultak a Kálvária-hegyi sziklához és ott volt a második mise. Rómában a 7. századtól ugyancsak két misét tartottak. Délben a pápa végezte az olajszentelési misét, amelyben nem volt igeliturgia, helyette a nyilvános bűnösök visszafogadása történt. A másik misét a római plébániatemplomban végezték. A 8. századtól már csak egy mise maradt a gyakorlatban, amelyen együtt ünnepelték a bűnösök visszafogadását, az olajok megszentelését és az utolsó vacsora emlékezetét.

A mostani gyakorlat XII. Pius nagyheti reformja (1956) óta ismét két szentmisét ír elő nagycsötörtökre: délelőtt az olajszentelési mise a püspöki székesegyházakban, este pedig mindenütt az Utolsó vacsora tiszteletére.

Szentmise az Utolsó vacsora emlékezetére

A zsidók a húsvéti lakomán az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték. Jézus ezen a lakomán megújította a régi áldozatot: Jézus lett a mi húsvéti bárányunk. A bárány vére óvta meg a zsidó elsőszülötteket az öldöklő angyaltól. Krisztus vére áldozati vér, amely megszabadít a bűntől, a halál rabságából. Ez az Újszövetséget megpecsételő vérszerződés: az emberiség nevében Jézus Krisztus mutatta be az engesztelő áldozatot az Atyának.

Jézus itt az Utolsó Vacsorán elővételezte kereszthalálát: Jézus kezébe vette önmagát és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Jézus meghalt, megtöretett mint a kenyér, hogy szétoszthassa önmagát. Testével és vérével új életre segíti az éhezőket.

Krisztus bennünk akar föltámadni.

A búzaszem halála kell az új terméshez. A te ó-emberednek meg kell halnia, hogy megújulhasson életed. Fogd össze múltad, tested minden ízét, és helyezd Krisztus kezébe. Áldozati ajándékod vidd az oltárra, mikor a ministráns a kenyeret és a bort a pap kezébe helyezi. Így válhatsz a pap kezében Krisztus titokzatos testévé, új emberré.

"Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" - a templomokban, az utcán, a tereken és a munkapadon. Életed minden percében és mozdulatával az örök áldozat főpapjává lehetsz.

I. Az Eukarisztia szerzése

Kiv 12,1-8.11-14 - a pászkabárány elrendelése
1Kor 11,23-26 - az Úrvacsora elrendelése
Jn 13, 1-15 - Jézus megmossa tanítványai lábát
Mátyás atya nagycsütörtöki homíliája 2001-ben.

II. A lábmosás szertartása

Az utolsó vacsorára emlékezve történik a lábmosás szertartása. Ebben a jelképes cselekedetben Jézus szeretetének legnagyobb jelét adja. Az önmagát teljesen kiüresítő úr megmossa a szolgák lábát.

Spanyolországban a gall rítusú mozarab liturgiában már a 6. sz.-ban megtaláljuk a lábmosás szertartását. A római rítus elterjedésének hatására eltűnt, de a monostorokban tovább élt, ahol gyakran végezték a lábmosás szolgálatát a vendégeken, szegényeken, betegeken és szerzetes-testvéreken. Rómában a 12. sz. óta szerepel.

III. Jézus elfogatása

Az utolsó vacsora után Jézust elfogták. Ettől kezdve az egyház nem mutat be szentmise áldozatot egészen a feltámadás liturgiájáig. Ennek az elfogatásnak és Jézusnak ruháitól való megfosztásának a szimbóluma az oltárfosztás, amikor az oltárt megfosztjuk a díszeitõl és csendben, elbocsátás nélkül távozunk. Ezzel kezdetét veszi a passió, Jézus szenvedésére való emlékezés.

SzVU 79/1.4-5
Áhitattal készülődjünk testvérek,
emlékére ama titkos estének,
Hol a piros borbul Krisztus vére csordul
S lesz a kenyér áldozata testének.
Mondá Jézus az utolsó szent esten:
"Vérem e bor, ez a kenyér én testem."
Hiszem, amit mondott, aki hisz, az boldog,
Hát még aki lakomáját élveztem!
Áldozatul felajánlta szent testét,
Emlékére apostolok ezt tették,
Így akarta: tesszük, drága testét vesszük,
Neked, Uram, áldozatunk megtessék.

Nagypéntek

Kialakulásának története

Az első keresztények Jézus halála és sírban pihenése napját (nagypéntek és nagyszombat) liturgia nélküli ünnepként tartották egésznapos szigorú böjtölésben Jézus szavainak szellemében (Mt 9,19). Csak a 4.sz.-ban alakulnak ki nagypéntek különféle istentiszteleti formái eukarisztikus ünneplés nélkül. Jeruzsálemben egyetlen ima- és igeliturgiát tartanak különböző időkben és különféle helyeken a szenvedéstörténet állomásain, beleépítve a szent kereszt előtti hódolat ünneplésével.

A keleti szertartások a nyugati világot is erősen befolyásolták. Rómában a 7. sz.-ban a pápa a kereszt-ereklyével mezítláb körmenetben a Lateráni bazilikából a jeruzsálemi szentkeresztről elnevezett templomba vonult, ahol a papság és a nép a kereszt-ereklye előtt hódolt. Ugyanakkor két ószövetségi olvasmányt és Szent János szenvedéstörténetét is olvasták. Az ünnepélyes egyetemes könyörgések zárták le az igeliturgiát.

A kereszt leleplezésének, felmutatásának és hódolatának dramatizált kiépítése a gall rítusú liturgiában történt.
A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához (délután 3 óra) igazodott. Ez egyben a középkori böjti misék kezdete is volt: a nona imaórája. Amikor azonban később a nona végzését már a délelőtti órákban is engedélyezték, a nagypénteki liturgia is délelőttre került. XII. Pius pápa 1956. évi reformja állította vissza a délutáni ünneplést.

A nagypénteki szertartás

A szertartásnak három fő része van:

• Igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel
• Hódolat a szent kereszt előtt (adoratio crucis)
• Áldozási szertartás

Ezt a hármas tagozódást veszi körül a bevezetés és a befejezés szertartása.

I. A pap földre borulása
az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

II. Olvasmányok
Iz 52,13-53,12 - a félreismert szolga diadala
Zsid 4,14-16; 5,7-9 - Szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet
Jn 18,1-18,42 - A mi Urunk Jézus kínszenvedése János evangéliuma szerint - a passió
Asztrik főapát úr nagypénteki homiliája 2002-ben

III. Kereszthódolat
A kereszten az ártatlan. A kereszt tövében pedig bűnösök és bűnbánók. - A Golgota a kiengesztelődés helye, a perlekedő szó elnémul. Terhekkel, gyógyításra váró terhekkel állsz ott Krisztus előtt. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Õ meghalt érted. - A szeretet azonosulni akar. Kérd a látást, hogy a napi haláleseményekben és a golgotai kivégzésben felismerd az Õ halálát!

Antal atya elmélkedése a kereszthódolat alatt
Vexilla regis ... (MP3-as formátum, 2002 nagypénteki felvétel Pannonhalmán)

IV. Ünnepélyes egyetemes könyörgések - minden emberért

V. Jézus temetése, virrasztás a Szent Sírnál

olvasmány: Jn 19,31-42 - sírbatétel
Királyi zászló jár elől
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt,
S megtörte holta a halált.
Az ősi jóslat itt betelt
Mit a hű Dávid énekelt:
Az Úr, halljátok nemzetek!
Kereszten trónol köztetek.

Nagyszombat

"Szálla alá a poklokra..." - az Apostoli hitvallás így idézi emlékezetünkbe nagyszombat misztériumát. Aliturgikus nap: csendesek a templomok, a temetők csendje telepszik a templomokba. Ezen a napon az Egyház nem mutatja be a legszentebb áldozatot. Középpont nélkül, főpap és áldozat nélkül a tanítványok tétován összebújnak, félelmükben magukra zárják az ajtókat.

Halottá vált Jézus életem bénult tagjaiért, közösségi életem elidegenedett, életátadást, kommunikációt bénító területeiért. Halott lett, holt test, - hogy életük, életünk legyen! Kérd a poklok tornácára alászálló Urat, hogy lépjen be életed elzárt sírkamrájába! Lépjen be oda, ahova neked sincs bejárásod. Tudatalatti mélységeidbe, ahol az áteredő bűn tevékeny - és mondja ki ott a megváltás örömhírét.

Húsvét vigiliája

Az ünneplés története

A vigília szertartása a maga teljességében visszamutat a 4. századra. Már akkor szerepelt a szertartás négy részének lényege: a FÉNY liturgiája, a SZÓ liturgiája, a VÍZ liturgiája, a KENYÉR és a BOR liturgiája, EUKARISZTIA.
A fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött. A tűzszentelés a frank birodalomban már a 8. században szokás volt a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására, amit Róma a 12. sz.-ban vett át. A húsvéti gyertya és dícséretének ősi szertartását ugyancsak a gall liturgia bővítette ki (a kereszt jelének, az évszámnak és az alfa és omega betűknek a bevésése, a tömjénszemek ráhelyezése.) Az olvasmányok minden vigília velejárói voltak kezdettől fogva. A keresztség szentségének kiszolgáltatása húsvét éjjelén is már az ősegyház gyakorlata volt. A vigília ünnepség koronája pedig az ünnepi eukarisztia volt.

A vigilia ünneplése

I. a FÉNY liturgiája
Első jelkép a fény, amellyel Krisztus föltámadása bevilágítja ezt az éjszakát. A tűzszentelés szertartása, a húsvéti gyertyának és a hívek gyertyáinak meggyújtása, valamint a templom teljes kivilágítása jelzik Krisztus világosságának szétáradását.

Pannonhalmán a tűzszentelés a kerengőben történik teljes sötétségben. Innen körmenet kíséri a Húsvéti Gyertyát a Bazilikába. Ezután következik az Exsultet, a Húsvéti Gyertya köszöntése.

Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa:
és ujjongjanak Isten csodálatos mővei:
fölséges nagy Királyunk gyõzelmét
búgó kürtnek hangja áldva áldja!

II. a SZÓ liturgiája

A második jelkép a szó, az Isten igéje, amely az Ószövetségi előképekben és az Újszövetség beteljesedésében adja elénk megváltásunk nagy művét. A húsvét liturgiájának ebben a részében Isten szabadító tetteire emlékezünk. Ahogy a zsoltáros mondja: Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elelmélkedem dolgaidon. Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, csodát tesz hatalmad, a népek között erődet megmutattad.

1 Móz 1,1-2,2 a világ megteremtése
1Móz 22,1-18 Ábrahám áldozata
2Móz 14,15-15,1 átkelés a Vörös-tengeren
Iz 54, 5-14 megkönyörült népén az Úr
Iz 55,1-11 az üdvöt mindenkinek ingyen kínálja fel az Úr
Bár 3,9-15.31-4,4 a bölcsesség forrása
Ez 36,16-28 jövendölés az új szívről és lélekről
Róm 6,3-11 a keresztséggel vele együtt eltemetkeztünk a halálba
Lk 4,1-12 Mit keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, feltámadt!
Asztrik főapát úr homiliája 2002-ben.

III. a VÍZ liturguája

A keresztelő víz Krisztus halálából és föltámadásából fakadó élet és kegyelem jele. A húsvét szent titka által a keresztségben mindnyájan eltemetkeztünk Krisztussal együtt, hogy vele együtt járjunk az élet útján. A keresztség liturgiája és a keresztségi ígéret megújítása tudatosítani akarja bennünk, hogy Krisztussal együtt nekünk is meg kell halnunk a bűnnek, és vele együtt föltámadva Istennek kell élnünk.

IV. a KENYÉR és a BOR liturgiája, EUKARISZTIA

A kenyér és a bor is jel, anyaga és eszköze Krisztus halálának és feltámadásának eukarisztikus ünneplésében, hiszen a szentmise a húsvéti titok szentségi megjelenítése.

Christos aneste! Alethos aneste!

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Forrás: Szervezők