Petőfi Irodalmi Múzeum programok 2021 / 2022

Program, esemény

2021. október 18. 18.00
Gyimesi Emese: Szendrey Júlia irodalmi pályafutása - Társadalomtörténeti kontextusok
Könyvbemutató

Szendrey Júlia életművét saját imázsa takarja el: írásainak jelentős része kiadatlan maradt, miközben személyéről nemzedékek sora formált markáns véleményt. Pályafutása során olyan társadalmi közegben kellett alkotnia, amelyben rendkívül ellentmondásos volt azoknak a nőknek a megítélése, akik írtak, publikáltak, elismerésre vágytak, vagyis a nyilvánosság terében mozogtak.

Alig tizenkilenc éves volt, amikor nagy érdeklődést kiváltó naplópublikációi (Petőfiné naplója; Naplótöredék) megjelentek a korabeli sajtóban, alig huszonkilenc, amikor több évnyi hallgatás után nyilvánosság elé lépett első versével, valamint önálló kötetben publikált Andersen-fordításaival, és harminchét, amikor egy korabeli antológia bevezetője ezt írta róla: „Szendrey Júlia nyitja meg azon időszakot, midőn költőnőink általános irodalmi szinvonalra emelkednek."

A későbbi irodalomtörténet-írás második házasságának tényén képtelen volt túllépni, s arról sem vett tudomást, hogy Szendrey Júlia nemcsak múzsa, hanem alkotó is volt, akinek életműve jelentős része nem jelent meg nyomtatásban. Ez a könyv az elmúlt tíz évben feltárt kéziratok felhasználásával új fényt vet Szendrey Júlia irodalmi pályafutására, felülvizsgálja az alakjával kapcsolatban rögzült sztereotípiákat, miközben a női szerepekről folyó 19. századi közbeszédet is elemzi.

Gyimesi Emese: Szendrey Júlia irodalmi pályafutása – Társadalomtörténeti kontextusok című könyvét Szilágyi Márton irodalomtörténész, az ELTE BTK XVIII-XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék tanszékvezetője mutatja be.
A szerzővel Vinczellér Katalin, a Veres Pálné Gimnázium magyar-média szakos tanára beszélget.
A könyvbemutatón közreműködik Csörsz Rumen István régizenész, irodalomtörténész.

2021. október 19. 18:00
Kondor Béla és Pilinszky János kapcsolódása a figyelemben
Mártonffy Marcell irodalomtörténésszel Nagymarosi Gábor művészettörténész beszélget.

Az első önálló hazai (Fényes Adolf terem, 1960) és külföldi grafikai kiállítása (Mia mi, USA, 1962) után 1964 tavaszán a székesfehérvári Szent István Király Múzeum rendezte meg Kondor Béla nagyszabású, gyűjteményes tárlatát. A megnyitón Pilinszky János mondta: "Itt ma olyan felismerésekre nyílik alkalom, amelyekből bár a tompák és csak műveltek kimaradnak, a valódi érzékenység annál mélyebb bátorítást nyerhet... Kondor Béla figyelmét – e kreatívan éber, komoly és virrasztó nagy figyelmet – hadd ajánljam a fiatal szívek szeretetébe...”

A költő és Kondor Béla barátságól, művészetfelfogásuk azonosságairól, a Pilinszky műveit is átható  éber, komoly és virrasztó figyelemről hallhatunk beszélgetést.

2021. október 20. 18.00
Herausforderung der Literatur: Péter Esterházy
Az irodalom kihívása: Esterházy Péter
Az Esterházy-esten Krupp József beszélget Lőrincz Csongorral és Márton Lászlóval a Herausforderung der Literatur: Péter Esterházy (Az irodalom kihívása: Esterházy Péter) című nemzetközi, német-angol tanulmánykötetről (szerk. Lőrincz Csongor - L. Varga Péter, Walter de Gruyter, 2021), amely kötet az eddigi legátfogóbb szakirodalmi gyűjtemény Esterházy Péter immár lezárult életművéről.

Az életmű egészének értelmezhetősége mellett szó fog esni Esterházynak az utóbbi négy évtized magyar irodalmára gyakorolt hatásáról, valamint szövegeinek nemzetközi recepciójáról, világirodalmi kontextusairól.

2021. október 20. 19.00
Régi Magyar Vers Ünnepe
Ünnepi megemlékezés és hangverseny
A MAGYAR RÉGIZENEI TÁRSASÁG
Balassi Bálint 467. születésnapja (2021. október 20.) a Régi Magyar Vers Ünnepe alkalmából idén is ünnepi megemlékezést és hangversenyt tart a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Műsoron Balassi és korának versei és zenéje

Az est előadói:
az ARS RENATA szólóének-együttes, tagjai: 
Pintér Ágnes, May Zoltán, Szabó István, Virágh László

Vendégeink: Csörsz Rumen István énekmondó, irodalomtörténész,
Bevezetőt mond: Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész
Művészeti vezető: Virágh László

BALASSI BÁLINT. Ezt az emblematikus nevet, a magyar reneszánsz legnagyobb alakjának, az első személyes hangú magyar költőnek nevét választottuk arra, hogy művelődésünk történetének egy olyan szakaszát ünnepeljük, amelyben a vers és a dallam még az ősi egységben élt és hatott, kultúránk szerves részeként. Az ő születésnapja lett a régi magyar (énekelt) vers ünnepe. A mindennapi életet át meg átszőtte ez a kultúra, a művészet pedig akkor még kifejezte egy egészséges társadalom érzéseit, az egyén és a közösség töretlen összetartozását.
Kultúra, kultusz. Mit is jelent? Művelést, ápolást, tiszteletet, fenntartást. Az utóbbi önmagában nem elég. A fenntartás a fejlődésnek, gyarapodásnak záloga, de önmagában nem elégséges. Manapság nem tehetünk jobbat, mint hogy minden lehető módon megkíséreljük visszaidézni és feltámasztani kultúránknak azt a természetes állapotát, amely a kort jellemezte, amelyben Balassi, Tinódi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany és költészetünknek még számtalan nagy alakja élt és alkotott, hogy így megújulva, a jelennek megfelelő módon helyreállítsuk a normalitást. Ebből a normalitásból már kiindulhat a fejlődés, betömhetők azok a rések, amelyek társadalmunk egyes rétegei és kultúránk között egyre szélesedni látszanak.
Normális embernek lenni! Hamvas Béla ezt a célt jelölte meg önmagának, és ha a fentieket megvalósítjuk, hatalmas lépést tettünk e felé a cél felé. Mert lehet-e valaki normális ember kultúra nélkül, csak a kultúra szánalmas pótlékai segítségével? Mikor olvastunk verset utoljára? Mikor énekeltünk utoljára? Mert nem elég a passzív zenehallgatás. Az emberi lény létéhez hozzátartozik a zene és a költészet. Lehet ezek nélkül élni? Lehet, de nem érdemes.

2021. október 25. 18:00
A TETTENÉRÉS KAMERÁJA:
Mészöly-Pilinszky filmklub
Maár Gyula: Déryné, hol van? (1975)

2021. október 27. 17:00
Tárgy-beszélgetések // „... hogy vége van, egyszer, majd vége lesz, minden nappal Egy hosszú nap csak el”
Az elnyomás narrációi

Az elnyomás narrációi
„hogy vége van, egyszer, majd vége lesz,

minden nappal Egy hosszú nap csak el”

(Borbély Szilárd: Hosszú nap el)

A Tárgy-beszélgetések második alkalma egy olyan témát vet fel, melyről nehezen lehet, de mindenképpen szükséges beszélni. A bántalmazás, a trauma nyelvi és szépirodalmi megjelenítése, a századfordulón konstruálódó női, nőírói szerepek irodalomtudományi és -történeti szempontjai egy, az abúzust szakterületének tekintő pszichológus perspektívájával egészülnek ki a workshopon.

2021. október 28. 18:00
Kemény István 60
Születésnapi könyvbemutató
A Magvető Kiadó és a PIM közös rendezvénye.

Időszaki kiállítások

„Silány időből az örökkévalóba"
Dante hatása a magyar irodalomban, képzőművészetben és zenében
Dante magyarországi fortunája nagyon korán kezdődött: első Anjou királyunk, Károly Róbert apja szerepel a Paradicsomban. Feltehetően Nagy Lajos király udvarában már volt egy illusztrált kódex, amely a nagy művet tartalmazta. Egyes motívumait felhasználta Janus Pannonius és Balassi Bálint is. A hasonló történelmi helyzet is inspirálta Arany János egyik legrejtélyesebb művét, a Dante című ódát, amelyet később (1865) elküldött a firenzei 600. évfordulós ünnepségek pályázatára.

A KIÁLLÍTÁS NYITVA
2021. szeptember 15. - 2021. december 31.

|KÉT PORTRÉ|
Mészöly–Pilinszky 100
2021. szeptember 1 - 2022. január 2.

Miért Mészöly?

Mészöly volt korának egyik legeurópaibb magyar írója. Az európai modernizmuseszmény egyik átmentője volt, amikor a szovjet szocialista realizmust jelölte ki mintának a kultúrpolitika. Életműve több világirodalmi irányba is nyitott. Volt köze az egzisztencializmushoz, az abszurdhoz, a francia új regényhez, a mágikus realizmushoz. Tökéletesen beszélte ezek formanyelvét, mégsem sorolható egyik irányzatba sem. Vigyázott rá, hogy csak korának legprovokatívabb művészetével álljon szóba. Mindvégig megőrzött humanizmusához hívta meg a huszadik századi abszurd legnagyobb kísértőit, Kafkát, Camus-t és Beckettet, kisebb kaliberű csábítókat nem tekintett vitapartnernek. Stílusa olyan egyéni volt, alapkérdéseiben olyannyira állhatatos maradt, hogy nyugodtan írhatott homlokegyenest különböző formanyelvek játékszabályai szerint, semmi nem veszélyeztette eredetiségét. Közvetítő szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint azok az élvonalbeli, nemzetközi ismertséget elért kortárs magyar írók, akik mesterként, példaként hivatkoznak rá.

A kiállítás legtöbb fényképét Móser Zoltán, Mészöly fotósa és barátja készítette. Fényképei érzékenyen reflektálnak Mészöly műveire: a Volt egyszer egy Közép-Európa, Az én Pannoniám és a Családáradás című könyvek szerves részei, társművészeti dialóguspartnerei.

A címben feltett kérdésre a kiállítás hat pontban válaszol.

„Haza akartam, hazajutni végül”

Pilinszky János életműve a mindig megfoghatatlan és jelenlévő, a paradoxonokban megnyíló otthonos és idegen, a nem szűnő hol fényfolt, hol árnyék.

Menekülés és megérkezés emléke, a gyermekszemmel megőrzött veszteség. A hit és a szorongás, a szeretet és a bűnösség egymást érintő, átszövő közelsége, a gyónás, vallomás, tanúságtevés kezdettől jelen lévő mozzanatai. „Haza akartam, hazajutni végül” – írta az Apokrifban, az Egy szép naponban, mondta egy interjúban. Ez a „haza”, ez a vágyott, transzcendens, szobányi, fotelnyi, mégis végtelen „háló”, égbolt ragyog a Pilinszky-terek felett.

A halála előtt két évvel írta: „A mindenség szívszorongatóan teljes, tartózkodó, valóságos, telített, gazdag és csendes. Ennyit tudok már.”

Egy szép napon

Mindíg az elhányt bádogkanalat,

a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,

remélve, hogy egy szép napon

elönt a sírás, visszafogad szeliden

a régi udvar, otthonunk

borostyán csöndje, susogása.

Mindíg,

mindíg is hazavágytam.

Kurátorok: Szolláth Dávid (Mészöly), Wirth Imre (Pilinszky)

Látványterv: Kemény Gyula

Arculat és tipográfia: Csuport Andrea

Rézbőrű volt az alkony - A magyar indiánozás nyomában

Az indián mint metafora, életalakító tényező, gyerekkori emlék nemzedékek sorát kötötte össze, azok közé az alapszavak közé tartozott, amikhez szinte mindenkinek fűződött valamilyen érzelmi viszonya. Ha körül kellett írni, akkor barátságról, hősiességről, erkölcsi nemességről, természetszeretetről, hűségről beszéltek. Ez a nyelvben megőrzött hagyomány, ami erősen kötődött a veszélyeztetettséghez, a vereséghez, föld- és jogfosztáshoz, megaláztatáshoz, a túlerővel szembeni elbukás mitológiájához, mára szinte teljesen elenyészett.

Míg korábban nemzedékek nőttek fel indián regényeket olvasva, és így áthagyományozódott a közös sors, a szabadságvágy eszménye, a történelmi múlt tapasztalata, mára mindezek, az indián regények feledésbe merülésével is, lassan kihullnak a nyelvünkből.

A kiállítás ennek a folyamatnak abban a pillanatában szeretne nyomot hagyni, amikor éppen „még minden megvan”. Élnek még, akik Borvendég Deszkáss Sándornak (Fehér Szarvas) a múlt század negyvenes éveiben megjelent indiánkönyvei nyomán a cserkészet és az indiánozás vonzó világától sohasem szakadtak el, nem merültek feledésbe Baktay Ervin dunakanyari indián–cowboy táborai, és a mai napig élő hagyomány a Cseh Tamás és barátai által 1961-ben életre keltett bakonyi indiánozás, de számos indiánozó magányosan, vagy épp a magyar hagyományőrzéssel összefüggésben ápolja az indiánkultuszt.

A szerteágazó ösvényeken a gyerekkor indián hőseitől a felnőttkor döntésein át idézetnyomok vezetnek a megőrzött rézbőrű alkonyokig.

Kurátor: Wirth Imre

Látvány: Mihalkov György

A kiállítás nyitva
2021. február 22 - 2021. december 31.

Édes Anna / Kosztolányi - Trianon 100

A kulturális köztudatban Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye az egyik legismertebb irodalmi alkotás azok közül, amelyek a száz évvel ezelőtti apokaliptikus időszakban játszódnak: története a kommün bukásától egészen 1922 őszéig tart, amikor „Csonka-Magyarországot fölvették a Népszövetségbe”. A regényben hol egyértelműen, hol utalások szintjén jelennek meg a történelmi események, a cselekmény díszletéül szolgáló, időrendi alapossággal megalkotott tabló mégis töredezett, hiányos.

Kosztolányi Dezső 1920-ban Vérző Magyarország címmel irredenta antológiát szerkesztett. Halála előtt, Márai Sándor nekrológja szerint, már betegen és csüggedten azt mondta: „a magyar író Trianonba hal bele.” Ennek az elbeszélhetetlen traumának az elbeszélése haláláig foglalkoztatta.

A tárlat rendhagyó módon egyetlen irodalmi mű világán keresztül mutatja be a száz évvel ezelőtti korszakot, és idézi fel Trianon emlékezetét: a történelmi hátteret, a máig velünk élő legendákat és tényeket, a regény keletkezéstörténetét, az alkotásmód sajátosságait, az író szerepvállalásait és útkeresését a történelem szédületében.

Kurátor: Parádi Andrea

Látványtervező: Széki András

Digitális installáció: Kiégő Izzók

Zeneszerző: Domonkos Csilla

A kiállítás nyitva
2020. szeptember 22 - 2021. december 31.

Ki mondaná, hogy e hely csatatér?
Régészeti kutatások a segesvári harctéren 2018-2019
2019. november 27. - 2021. december 31.

Segesvár neve az 1849. július 31-én, a Józef Bem és Lüders orosz tábornok csapatai között lefolyt ütközet után válik jelképpé. Tudjuk róla, hogy itt zajlott a "segesvári csata", amelyben eltűnt a szabadságharc ikonikus alakja, a költő Petőfi. Ami a korban egysoros újsághír volt – „…koszorús népköltőnk, a tűzlelkű P. S. hír szerint elveszett" - a világosi fegyverletétel időbeli közelsége miatt, az idők során összemosódott a hamarosan bekövetkező katonai összeomlással, a szabadságharc bukásával. Fehéregyháza egyszerű honvéd-tömegsírjából nemzeti gyászhely lett.

2018-2019-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Maros Megyei Múzeum és az ELTE Régészettudományi Intézete közös projektjeként – a konfliktusrégészet módszertanát segítségül hívva – fémkeresős terepkutatás indult a csata lefolyásának megismerésére. Mintegy 400 lelet, többségében orosz illetve magyar lövedék pontos helyét sikerült térképre vinni, ballisztikai számítások alapján meghatározni az ütközet gócpontját – és Bem vakmerő, a háromszoros túlerőben lévő, a jól kiképzett orosz sereget megtévesztő, átkaroló hadműveletének lenyomatait, cári katonai alakulatok mozgását a valós tereppontokon azonosítani. Ezzel rekonstruálhatóvá vált a csata egy döntő mozzanata, tisztázódtak az egymásnak ellentmondó visszaemlékezésekből ismert részletek.

Bár az csata három tömegsírjára ma nagy hagyományú zarándokhely, emlékmű és a Petőfi Múzeum figyelmeztet, az ütközet tényleges helyszíne talán már csak pár évig lesz kutatható. A városból kitelepülők felparcellázzák a hajdani katonai tüzérállások helyszínét, csökken az erdős vagy csupán mezőgazdasági művelésbe volt terület. Egyre szűkebb az a tér és az idő, amiben a valós történeti táj arculata rekonstruálható. A kamaratárlat célja annak összefoglalása, hogyan alakítják át eddigi ismereteinket a csatatérkutatásból származó információk. Mit tehet hozzá régészet a köztudatban elsősorban irodalomtörténeti problémaként élő kérdéshez: milyen körülmények között halt meg Petőfi?

Kurátor: Kalla Zsuzsa, Polgár Balázs (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum)

Látványterv, grafika: Széki András

Szakértők: E. Csorba Csilla, Bödőcs András (ELTE), Kalla Gábor (ELTE), Kemény Krisztián (HM HIM)

Forrás: Szervezők

A MÁV Szimfonikus Zenekar programjai

MÁV Búgócsiga

• 2021. NOVEMBER 9. KEDD, 16:30
• 2021. NOVEMBER 30. KEDD, 16:30
• 2022. JANUÁR 25. KEDD, 16:30
• 2022. FEBRUÁR 22. KEDD, 16:30
• 2022. MÁRCIUS 22. KEDD, 16:30
• 2022. ÁPRILIS 26. KEDD, 16:30
• 2022. MÁJUS 24. KEDD, 16:30

Ajánlott korosztály: 0-2 év

A zenehallgatást nem lehet elég korán kezdeni! Az idei évadban is folytatódnak nagy sikerű családi koncertjeink. A programok szerkesztője és házigazdája Székely Edit zenepedagógus, a MÁV Szimfonikus Zenekar fuvolaművésze.

Havonta egyszer, keddenként 16:30 órától rendezzük a Búgócsiga nevű zenés foglalkozást, ahol kamaramuzsikát hallhatnak a legkisebbek és ölbeli játékokat tanulhatnak szüleikkel együtt. Kérjük, a koncertek helyszínéről az előadás előtt tájékozódjon a zenekar honlapján.

Részvételi díj 3 éves kortól fizetendő.

MÁV Szeretethang

2021. NOVEMBER 9. KEDD, 18:00
2021. NOVEMBER 30. KEDD, 18:00
2022. JANUÁR 25. KEDD, 18:00
2022. FEBRUÁR 22. KEDD, 18:00
2022. MÁRCIUS 22. KEDD, 18:00
2022. ÁPRILIS 26. KEDD, 18:00
2022. MÁJUS 24. KEDD, 18:00

Ajánlott Kismamáknak és Kispapáknak

KISMAMÁKNAK ÉS KISPAPÁKNAK

A várandósság 20. hetére kialakul a magzat hallása, így az első közös zenei élményeket már magzatként átéljük. Az édesanya nemcsak a testi, hanem a lelki táplálékot is biztosítja gyermeke számára, hiszen a zene segít befelé figyelni, elcsendesülni, és felvenni a kapcsolatot a babával.

Szeretethang foglalkozásainkon klasszikus kamarazenékkel várjuk havonta egy alkalommal a leendő családokat. A programok szerkesztője és házigazdája Székely Edit zenepedagógus, a MÁV Szimfonikus Zenekar fuvolaművésze.

Részvételi díj 3 éves kortól fizetendő.